helló, megnéztem a könyvet, szimpinek tűnik, lehet, hogy megveszem, de azért kíváncsi lennék a véleményedre (jó, ha jutalékot kapsz érte, akkor nem kell válaszolni :)
szóval megéri megvenni? lehet belőle okulni? hasznos? kb. félkezdő, előközéphaladó vagy francsetudja milyen szinten vagyok és abszolút nincs időm és türelmem ezekkel az elektromos misztikumokkal, mint effekt, meg ilyesmi szarozni, berakom ami van a digitehbe, azt jónapot.
de szívesen olvasnék róla, hátha valamit megvilágít...Karpi hozzászólásaiban általában a harmadik sor után elvesztem a fonalat :))
Bár azért az egyéniség győzni tud ezek felett szerintem.
Én egy 200 lélekszámú kis falu 100 éves vályogházában határoztam el, hogy gitározni fogok, pedig a faluban mindenki a dj bobo, és la bouche slágerekre ropta, aztán mikor Egerbe kerültem katonai gimibe, az egész osztályban ketten voltunk rock zenét kedvelők, az összes többi discós volt. De én kitartottam:-)
Halálra csesztetett a sok birka, és amikor beindult a sulizenekar és nyertük a kultúrális fesztiválokat, és sorra gyűjtöttem be az elismeréseket iskolai ünnepekkor, a nyomás egyre nőtt, mivel annál ellenszenvesebb voltam a szemükben, minél nagyobbak voltak a "sikereim." Katonai suli lévén, időnként rendeztek ott discókat, ahova csak lányok jöhettek.
Mi ezzel egyidőben hírdettük meg az alagsori ingyenes rock koncertünket, ahol főként a hazai metál zenekarok közkedvelt számait nyomtuk. Ebből szépen hagyomány lett. Az utolsó ilyen discókor a hatalmas kajálda üresen tátongott, minden csaj meg srác is ott volt a mi bulinkon az alagsorban, még a lambériát is lebontották:-)
És mivel pont az osztálytársaim szervezték, és totál bebukták a partyt, gondolhatjátok mennyire szerettek:-D
Szóval rajtam is nagy volt a nyomás, a legtöbben megtértek volna, de én kitartottam, szóval a környezet formáló hatása a nagy többségre nagy hatással van, másokra kevésbé. De itt most elmesélhetném a káros szenvedélyekre rászokni nem tudásom, miközben az egész környezetem azoktól szenved..és ugye az szokott az első ilyen lenni, hogy akkor is bagózni, meg inni kell, ha be akarsz kerülni a "csapatba", ha azt akarod, hogy elfogadjanak. Az ilyen klikkekhez sosem akartam tartozni, inkább létrehoztam a magamét, ahová normális emberek csatlakoztak, akik tolerálták mások dolgait, és nem vártak el semmit a másiktól.
De nagyon igaz landi, amit írtál, úgy általában véve.
MEGJELENT!!! Szeretném megosztani Veletek örömömet. Ezt én fordítottam, és most végre!!! Ha valakinek kezébe kerül, tessék ám véleményt jelezni róla! (Biztos van benne pár pontatlanság, meg hasonlók, de most akkoris nagyon jól fogom magam érezni pár hétig!!!!!!!!)
Kulturalis hatter es a neveles ,a szulok tanittatjak a gyerekeket.
A " kulturara neveles " -rol van szo nem arrol hogy raeroszakoljam az izlesemet valakire . Majd kesobb , ha van muveszi hajlam es erzek , johet meg a "meglatas" , es megtalalja a kapcsolatot a tanitott ( neveles) es az altala kedvelt muveszeti ag kozott.
Mindenhez kell egy osszehasonlitasi alap , valamit valamihez "merunk".
Ahogy Landmine mondja , ha ciganyzenet halgattak othon az lesz az alap . ebbol fog kiindulni a fejlodes es nehezen valt mas "kulturara".
Zongorarol ( europai zenerol) konyen lehet atvaltani a "rokon" rock zenere mivel a gyokerek kozossek. Gondolom ha gitarozni akartak volna tanitatni talan az se tetszett volna , altalaban nem tetszik a gyerekeknek a kotelezo "munka" , aminek kesobb hasznat veheti.
Ja, bocs az előbb elkalandoztam. Szóval azt akartam mondani, hogy lehet, hogy Te is rászoktál a metálra (ha nem ilyet hallgatsz, akkor elnézést!), és ezért érzed úgy, hogy ezzel a stílussal "együtt vibrál a lelked".
Lehet, hogy ha otthon, meg a haverokkal free jazzt nyomattatok volna, ma azzal vibrálna :P
Vagy ha a barinőd nagy rikimártin fan lenne, és ő lenne a domináns, akkor mindig azt kéne hallgatnod,szépen rászoknál, és egy napon azon kapnád magad, hogy a mekdonáldsz budijában a maria-mariát dúdolod :)
Szerintem az ember hajlamos "rászokni" egy zenei stílusra éppúgy, mint a reggeli szará....:)
A gyerek -és még a kamaszok is- mindig követnek/másolnak valamit. Kezdetben viselkedési formákat, utána meg ált. valami ideológiai eszmét. És mivel még nem felnőttek, nem tudják szelektálni, hogy kit érdemes követni, kit nem. Úgyhogy szépen leveszik pont azt, aminek a legerősebb a hatása.
Ha a tévében a sláger megy, akkor azt hiszik, hogy az a jó, mivel mindenkinek az tetszik, miért lógjon ki a sorból pont ő? Neki is azt kell szeretnie. A megfelelni vágyás már itt is tetten érhető. Meg kell felelni a "mércének" (átlagnak), különben kiközösített lesz. Szóval, ha a haverok diszkósok, ő is az lesz, mert különben kihullik közülük.
Mivel nem éri más hatás -mert abban mozog, amit a környezete diktál- megszokja a sok vackot, és már észre sem veszi, hogy ez gáz.
Ma reggel is utaztam a metrón, és szemben állt velem egy 18 körüli fickó. Tök dizájn volt, és ahogy dukál, ott ordított a fülében a tuc-tucc. Én meg arra gondoltam, szegény, fogalma sincs, milyen ostoba zenéket hallgat...képes így élni :))
Rick bácsinak igaza van, csak ez akkor működik jól, ha van miből válogatni. Ha nincs otthon egy széles jó minőségű paletta amiből válogathat, akkor megette a fene. Ha a gyerek otthon egyfajta zenét hall, legyen az bármilyen jó, nem biztos hogy ami kimaradt azt később meg tudja emészteni (péel nekem a jazz kimaradt, nem is fogadja be a gyomrom).
Amúgy szoktatás ide vagy oda, nem lehet mindent lenyeletni az emberrel. Én a klasszikus zenét otthon útáltam meg, az uncsibbnál uncsibb zongoradarabok eredményeképpen. Szerették volna otthon, ha zenélni kezdek, ki is találták, hogy majd trombitáljak... Aztán minden kísérletet elvágtam és jött a megtérés a Metallica - Orion hatására, ma én vagyok a családból az, aki ebbe a zenélésbe leginkább bele akar merülni...
Szóval szoktatni csak azokat lehet, akiknek nincs és nem is lesz határozott zenei ízlésük, egyébként meg "hagyni kell az embereket, hogy olyan zenét hallgassanak, amivel együtt tud vibrálni a lelkük" (by Rick Rubin).
Nincs semmi baj ha kulon veszed fel a reszeket , egy felvetel az jo kell legyen es senkit se erdekel hogyan csinaltad es mennyi ido alatt vetted fel.Csak a vegeredmeny a fontos .Na most ha el kell jatszani ugyanugy eloben is akkor be kell gyakorolni.
A dolog csak ugy tunt mert az " uj bekezdesek" a reszek frazisok elejen altalaban egyut voltak es utanna jon a keses es eleg konstansan megmarad az elteres .
En megjartam hog a MIDI se "olvas" egyenletessen es az egyes reszek komplexitasa szerint lassul vagy gyorsul ( gyenge gepen)
Kesik a SB is illetve az ASIO ,vagy ami mukodteti .
A regebbi SB 5.1 -hez irtak "gyorsitot" KX Project , ez kikapcsolja a felesleges kanalisokat a hangkartya kezelesekor es leviszi a "latency" idot nagyon kicsire .
De a tobbi Driver meg kodolo/decodolo , ami a programoke , beleszol az ugybe es nem a hangkartya a kesest okozo lancszem .
Ki mibe no bele . Othon kapja a gyerek a kulturat , amit othon hall es szuleitol , neveloitol elles , elutanoz az a meghatarozo hatter az igenykeltesre .
Ha nem vagy " szoktatva" , akarmivel , nincs meg az igeny iranta , nem kell , nem erzed fontosnak , nem erdekel ..stb
Az hogy megmondjak valamelyik iskolaban hogy ez meg ez lenne az igazi , az olyan
kotelezo dolog a tanulo ellenszenvet erez iranta .Kesobb teljessen szocialis viszonyulas miatt egyes " kotelezo " kulturalis megnyilvanulasokon reszt vesz , de csak hogy ugy nezzen ki mintha o is ertene hozza es erdekli ...stb
Ilyenek a sznobok pld. akik elmennek a Jazz -koncertre " jelen lenni " , es ugyanugy ujabban a "divatba jott " Blues estekre is , valamint ugyan azon okok miatt az operaba meg hangversenyekre is eljarnak , a feleseg bemutatja utolso ruha darabjait a ferfi meg utolso autojat.....stb
A kultura nem cirkuszi mutatvany , ahova elmegyunk egyszer egy evben megnezni a kesdobalot , meg a kigyos-holgyet .Es ennyi az egesz tobbet nem erdekel lattuk es csak ha mas cirkuszi mutatvany lesz akkor megyunk ujra .
Szoval valami ilyesmi a problema . Nem ovodai hanem csaladi .
Nekünk pl általánosban volt egy-két évig énektanárunk alsó tagozatban, énekelgettük a népdalokat meg ilyesmik, aztán férjhezment, és az iskola meg baszott új énektanárt szerezni, aztán felsőben aki jött az meg semmit nem tudott tanítani. És ez ének-zene tagozatos iskola volt. Gimnáziumban éneken amíg volt, addig zenetörténetet tanultunk, majd az óra végén meghallgattunk valamilyen zeneművet, de azt csak néha mondta meg a tanár hogy mi is az. Énekóra amúgy már tavaly se és idén sem volt, rajz úgyszintén.
Jó, dehát az egész kultúra-felfogás is egy kalap szar, amit tanítanak a gimnáziumban, a kanonizált költőktől kezdve, akiket "illik szeretni", tesi órán a saslengésig bezárólag...
Az, hogy mi használható és mi nem, ezt hosszas kísérletezéssel és kutatással kéne belőni. Mindenesetre az általános iskolában lehetne változatosabb a zenei paletta, de csak olyasmi helyre érdemes elvinni a gyerekeket, amit fel tudnak fogni (nehogy úgy járjanak, mint én a Hiroshima c. zeneművel).
Illetve fel kéne fedezni, hogy 1926 után is történt még kultúra...
A tapasztalat azt mutatja, hogy nem hagyja őket hidegen. Szeretik. Ugyanúgy látják a színeket a kompozíciót. Pont azért szeretik, mert nincs rajtuk még máz. Nem várnják egy festménytől, hogy virágcsendélet legyen vagy ló pucér csajokkal. Színek és formák. Rengeteg gyerekjáték és tanaszköz épül például azokra a felismerésekre, amelyeket többek közözz a Bauhaus és az absztrakt művészetek fejlődése hozott. Gondolj csak a kis színes építőjátékokra, kirakósokra, stb. Azok is teljesen absztrakt dolgok. Vagy a kis gyerekek rajzai, amik még tisztán érzelmi megnyilvánulások ábrázolási szándék nélkül.
Jó, én konkrétan a képzőnyűvészetre gondoltam. A narratívban igazad van. Valszeg olyan 8-9 éves kortól már a gyerekek is fogják az vizuális absztraktot, de előtte az _átlag_ nem. Persze itt is vannak határok, hiszen a rajzfilm is absztrakció, de egy Jackson Pollock szerintem hidegen hagyja őket, például.
Nem tudod. Hidd el. Vagy próbáld meg. :) Viszont abban (ha tőmodnataid jól hámozom ki) egyetértünk, hogy nem helyes a művészet és a szakma, mesterség eltávolodása. Bár ebben a tekintetben a zene jobban áll mint a képzőművészetek.
