Mivel nem ismerjük egymást, így nyilván nem a kedvemben akartál járni, mégis sikerült. A Börzsöny az egyik gyengém, a másik a Naszály. Bár úgy fogalmaznék, hogy a Naszályért rajongok.
Az utóbbi hónapokban azokon a túrákon, ahol elvileg szép kilátópontokat is érintettünk, rendre beleszaladtam én is a felhőkbe (Csóványos, Szabó-kövek, Hegyes-tető, Nagy-Galla, Nagy-Hideg-Hegy, Nagy-Kő-hegy, Fóti-Somlyó, stb.). Szerencsére a Naszály-tető ápr. 22-én a Julianus-torony második nekifutásra (ápr. 1.) kárpótolt egy körpanorámával.
Nyésta előtt az öreg fákon valóban nincs jel, az első öreg fánál kell balra térni egy nem igazán látszódó ösvényen. Egy vékonyka karószerűségen van jel, elsőre mi is továbbmentünk délre, de vissszajöttünk.
A túra még a két héttel ezelőtti hétvégén volt, ezért az index karbantartása miatt nem tudtam kinyomtatni Joeyline leírását az útvonalváltozásokról, pedig nem ártott volna (kár, hogy az OKT fórumba nem tette fel). Néhány mozaik a túráról:
Felsővadászon a volt kastély kívülről történő megtekintésével kezdtük a napot. A kocsmából olyan zene szűrődött ki, hogy inkább efemmet küldtem előre, de belül a helyzet a vártnál jobbnak bizonyult, a pecsét mellett még csapolt sör is volt. Innét a térképtől eltérően a görögkeleti templom felé veszi az irányt a jelzés, majd a falu végén jobbra, egy régi hodály melletti gyenge szekérúton mentünk fel a bokorsorig, ahol balra fordulva már a térképen is jelzett utat követtük, ami eléggé göröngyös volt. Ahol egy kereszteződésben a jártabb út elindul felfelé, nekünk is kell követnünk, jelzés csak feljebb.
Nyésta felett, amikor lejövünk a domboldalon az atlasz térképével ellentétben bal helyett jobbra kell fordulni, a jobb oldali fácskákon vannak jelek is. Az öreg fákon viszont emlékeim szerint nincsenek, pedig valahol itt kell balra leindulni a faluba egy ösvényen! Ennek megtalálásában az segíthet, hogy a templomtól balra lévő felhagyott portán keresztül kell „belépni” a faluba, ellenkező irányból jól jelzett. Mi szépen továbbmentünk a szekérúton, így végül a falu déli végén lévő temető mellett jutottunk be a településre.
Az abaújszolnoki szőlőhegyre egy bokrokkal benőtt szekérút vezet fel, itt a jelzés a térkép szerint van felfestve, de a 261-es magassági ponttól egy darabig felhagyott, gazosodó parcellák közötti ösvényre, gyenge szekérútra kell számítani, jelzést kevés helyre lehet festeni. Közben megkerestük az Országjáró Kék Ládát is, de nem vittük tovább, mivel az új rejtekhely koordinátáit GPS nélkül nem tudtuk volna pontosan megadni. Sajnos tavaly november óta nem jártak kesserek errefelé.:(
Az innen Baktakékig tartó szakaszon láttuk az első "innovatív" jelzéseket.:) Abaújszolnok után a tetőre felérve a fordulás semelyik irányból nem triviális, az útmenti csepütére nehéz festeni. Később végre egy kis erdős rész, majd Ilkaházát egy földúton, az összedőlni készülő majorépület mellett érjük el, ami kis eltérés a térképtől. Baktakék az előző falvaktól eltérően már élőbb képet mutatott, talán Encs közelsége miatt. A temetőt kerülő utat, melyre korábban többen panaszkodtak, kitisztították. Az országút kanyarját levágó sűrű-erdei ösvény tetszett, ennek a rövid szakasznak végre erdei hangulata volt.
Fancsal után bal oldalunkon gyümölcsös mellett haladunk, majd a tetőre felérve nem az erdősávban, hanem a mellette futó szekérutat választottuk, így korábban gyönyörködhettünk a zempléni kilátásban. Innét hosszú füves szekérúton értünk be Abaújdevecserbe, ahol a temető környékére talán érdemes több figyelmet fordítani, mint tettük, de szemünk előtt már az encsi vacsora lebegett.
Másnap Boldogkőváraljáig vonatoztunk, majd hamar elértük Hernádcécét. Az atlaszban a templomok jó szögből vannak fényképezve, a valóságban csak a harangláb tetszett. Innét az Aba-hegyet „megmászva” jutottunk el Gibártig, közben az atlasz tanácsának megfelelően a lábunk elé is néztünk, eredményesen. Errefelé újabb sörösdobozokra festett jelzések találhatók, említést érdemel, hogy az igazolófüzet útvonala és távadatai eltérnek a valóságtól, a Boldogkőváralja – Gibárt szakasz a feltüntetett 9,2 km helyett kb. hárommal kevesebb. A vizierőmű gépésze kérésünkre megmutatta az erőművet és mesélt is róla. Meglepő volt a tisztaság és relatív kevés zaj. Encsig a kerékpárúton haladva már nem sok minden történt, a városban vasárnap csak a cukrászdák voltak nyitva, amit ki is használtunk.
A két nap során azt tapasztaltuk, hogy a jelzéseket végig szépen újrafestették, azonban a növényzet adottságai miatt gyakran kerültek szeder és rózsabokrokra, kérdés, hogy nyáron mennyire lesznek láthatóak, néhány alkalommal így is elő kellett vennünk a térképet. Számolni kell azzal is, hogy az út szinte végig nyitott, mi kifogtuk az első meleg hétvégét, így nagyon örültünk a felbukkanó kocsmáknak.:)
Az igazat megvallva szinte minden tájon megtaláltam ami tetszik. De azért van ami mély nyomot hagyott bennem.
Gaja patak völgye az nem semmi volt, a patak meg volt duzzadva, és a szurdokon végigmenni külön élmény.
A szívemhez legközelebb a börzsöny áll. Annak ellenére is, hogy mind a Nagy Hideghegy, mind a Csóványos felhőben volt.
Naszályról már gyönyörű kilátás tárult elém.
A Mátrában amilyen szerencsém volt, Galyatető és a Kékes szintén felhőbe volt. De az Erzsébet szikláról és a Sas-kőről gyönyörű kilátás tárult elém.
A gazos kő se semmi.
A Bükkben a Tar-kőn a szikla szélén ebédeltem, az se rossz.
Most így hirtelen ennyi bár ha mélyebbre tekintenék, megtalálnám a szépséget abban is mikor Arka és Mogyoroska között 13-szor kellett átkelni (gázolni) a megáradt Boldogkőváraljai patakon. Amit hátizsákkal kőről kőre ugrálva tudtam csak megoldani. (nem mindig száraz lábbal ;-)) ) Vagy Regéc után elkapott jégviharban való sétában. Ami azért, hogy teljes a napi áldás, combközépig elmerültem egy vízátfolyásba. De pont az ilyenek tették emlékezetessé a túrát.
Bocs, nem szemrehányásnak szántam. A szabadidővel meg egyetértek én is csak így tudtam megoldani. Ezért is mentem szinte végig egyedül. Elég nehéz olyanokat találni akik csak úgy el tudnak szakadni 5 hétre mindentől. Sógoromat is ette a fene itthon, mert nem tudott jönni.
Tényleg jó hely, bár "kicsit" vadregényes a megtalálása.. Gondolom az ellenség sem lelte meg könnyen :)) A vadmalacok most éppen nem hiányoztak, megelégedtünk a szalamandrákkal /a gyerekek még sose láttak/.
Elnézést. pontatlanul fogalmaztam! Természetesen az OKT egyben teljesítésének lehetősége kortól független, kizárólag szabadidő kérdése. Na, ebből van nekem kevés.
Sok sikert a munkakereséshez, szerintem ezzel a mentalitással, küzdeni tudással mem lesz problémád.
Várak a Börzsönyben 3. fejezet /Zuvár meghódítása/
Fiaimmal sajna pont az esős hétfőt szántuk "várazásra", és hát álltuk rendesen az esőt. Ipolydamásdban kezdtünk, ahol a megadott villanyoszlopon bizony nagyon megviselt /meghajlítva/ "kódtáblát" találtunk , itt már kicsit totózni kell. Pedig a dombon, az út felett a póznát is megnéztünk, de tábla ezen már nem volt /ha valaha egyáltalán volt/. Szerintem lennt a villanyoszlopon elég veszélyes helyen van a kód, az esős úton a kanyarban nagyon centizgettek az autók.
Innen visszamentünk a templomig, ahol a fedett buszmegállóban ettünk, és az emberes esőben nekiindultunk a szántókon áthaladó úton, a "Börzsönyi kék" irányába. Sajna "kis tévedésből" Alsó-Cikó hegyre is felkeveredtünk :) Nagy nehezen meglett a kék, megtaláltuk a régi vasút köveit is, és elkezdtük a kapaszkodást. Esett rendesen, mi meg másztunk és másztunk, mindig amerre emelkedett. Nem hiszem el, hogy csak 313 méteres a hegy :) Másztunk áthatolhatatlan bozótokon,kidőlt fákon, árkon-bokron, és egyszercsak megleltük a csúcs alatti füves részeket. Innen már kilátás is volt, és az előretörő gyerekek hamarosan boldogan jelentették a kódos tábla megtalálását . Itt rendben (bár kidőlve), megvan a "rendes" fémtábla, egy fán a régi felfestett, és a csúcskőre festve is megvan a kód. Az idő is megkegyelmezett, mert amíg berajzoltuk a pöttyöket egy kicsit elállt az eső. Innen elég meredek, és sűrű bozótóson való ereszkedéssel egyenesen a Csák-hegyi andezitbányával szemben jutottunk le a szobi útra. Itt egy kis izgalmas átkelés az Öregdamásdi-patakon és már meg is csíptük a szobi buszt. Az eső már szakadt, és a 2 órás várakozás elkerülése miatt választottuk ezt a megoldást :( Sebaj már körvonalazódik egy Márianosztra Pálos kolostor- Pusztatorony túra. Szigorúan napos időben :)
A túra nehéz volt az eső miatt (esőkabátban is). Viszont a sok víz miatt rengeteg szalamandrát láttunk :)) És Zuvár "dicsőséges bevétele" -a rosszat gyorsan kirostáló gyermeki fejekben - biztos kellemes emlékeket okoz majd :))
Képeken: szalamandra és Zuvár falainál a csúcs alatt
Köszi szépen megtettem amit lehetett. Igaz kicsit későn, zircen találkoztam a forummal, úgy gondoltam ennyivel tartozom mindenkinek, hogy leírom, amit tapasztaltam a pecsétekkel.
Amúgy már elmultam 30. Mikor felmondtam a cégnél, úgy voltam vele a munkakeresés várhat még egy kicsit. Ha most nem csinálom meg, akkor egy darabig biztos nem lesz rá időm. (Mókuskerék meg taposómalom.) Igy nekifoktam, persze menetközben döbbentem rá, hogy mit vállaltam, de már nem volt visszaút.
ugy nez ki majus 13-14-ei hetvegem szabad. Mehetnenk nyomulni, ha raersz. Ha nem, akkor elmegyek Kinizsire felkeszulni valamerre, egy Sarvar-Sumeg lehet hogy befigyel.
Szombaton először a Somló 15É-t terveztem, de mivel a szállás bizonytalan volt, maradtam a túramozgalmaknál. Szombat 9.15-re értem Mogyoródra, irány a Gyertyános, könnyű sétagalopp. Innen a térkép alapján át akartam vágni egyenesen a Szár-hegyhez, de az egyik helyen kerítés volt, a másik elágazásnál kicsit elkavartam, így csalánoson keresztül kellett visszatalálnom a HÉV-"aluljáróhoz". Innen a térkép szerint egy út vezet tovább nyílegyenesen, helyette a valóságban három volt, háromfelé :). Kis kerülővel megtaláltam a csúcsot és a kódot, éppen egy iskolás túraverseny volt, egyik ep. a tisztáson. Bár Szilasligetről akartam Gödöllőre menni, végül Mogyoródra lyukadtam ki, ahonnan a szendvicseim elfogyasztása után HÉV-eztem Gödöllőre. Már csak a Bódis-hegy maradt a 12 csúcsból.
Gödöllői Kék
Gödöllőről vonattal Bagra utaztam, és a leírással ellentétes irányban mentem végig a 20 km-es túrán. Bagon megint kicsit elkavartam, mert a boltot kerestem ásványvíz ügyben. Az útvonal jól követhető, amikor már a gerincen van az ember, senkivel nem találkoztam Gödöllő Állami telep v.m.-ig, megcsípte a bokámat két méh :), a végére nagyon felgyorsultam, hogy elérjem a vonatot, de minek - késett 10 percet.
Összesen kb. 30 km-et mehettem, jó időben, kényelmesen.
A Téry úton a füzetben megadott helyeken fákba mélyen befúrt :-( csavarfejekre rögzített fémbélyegzőfejek lennének, településeken a szokásos kocsma/vasútállomás bélyegzés szükséges. Encián kihelyezett saját, fanyeles bélyegző-sorozata (szép) évről-évre bővül, presszókban rakják ki, jó esetben emlékeznek rá a pultosok.
Az eső elmosta a vasárnapi túrát, minek következtében hétfőn "menni kellett".
Közeli túrát terveztem, kapóra jött a Téry emlékút hiányzó szakasza (Dobogókő - Pilis-tető - Pilisszentkereszt).
A túra egyik "érdekessége", hogy kitérőt kell tenni a Hosszú-hegy és a Pilis-tető között, a forrásnál van ui. a bélyegző.
Mivel a hosszú "település-mentes" szakasz nem akaródzott, megfeleztem, még 2005-ben abszolválatam a Pilisszántó - Hosszú-hegy - Kevély-nyereg - Rozália téglagyár szakaszt. Ezzel megspóroltam az oda-vissza utat. A tegnapi szakasszal vége a pilisi túráknak.
Az eddigi tapasztalataim szomorúak, eddig még nem találtam "használható" fémbélyegzőt (Dömös, Tost sziklák, Hosszú-hegy). Nem volt bélyegző a Börzsönyben sem.
Pomázon még csak szemerkélt, de Dobogókőn már esett. Sőt! Köd volt.
Egy kis forró csokoládé, az elmaradhatatlan pite, majd bélyegzés. A bélyegzőt ellopták, most már láncon van az új. Szép zöld festékes párna is van.
Kamásli, esőkabát, majd irány a hegy.
A Pkunkor jelek az országút mellett tökéletesek, de az elkanyarodás jelzése lehetne jobb is. A kis placc után, az erdőben van az első jel!
Végig lefelé, a szitáló eső nem nagyon zavart, a látótávolság minimális volt. Sebaj, ismerős vidék, majd a Pilis-tető, gondoltam. Bárgyú ötletnek bizonyult!
Rendben elértem a Zsivány-sziklákat, innen a S+ jeleket kell követni, továbbra is lefelé.
Az országút után már kissé sárosabb az út, de nem veszélyes. Az árkot betömték, a Z- jelű út és a S+ jelő már szintben találkozik. Jó pár évvel ezelőtt itt még volt némi "izgalom".
Elértem a Mária-padot, itt azt tapasztaltam, hogy a P+ jelő út vezet felfelé. Anno ez Knégyzet volt, találtam is néhány régi jelet. Csodálatos a völgy, csak a köd és az eső ne lett volna! Kezdett csúszni!
Rendben elértem a szakadék "felső" végét, és láss csodát. Az emblémán piros pecsét és a fán (fában) fémbélyegző. Egy betűt kell "befesteni" és a lenyomat a füzetbe kerül. A betű negatívját fémből esztergáltak, ha jól tudom a technológiát, marták. Időálló, csak kemény fémmel rongálható. Ez a betű szimmetrikus. Többet nem árulok el:o)
Megörültem a pecsételési lehetőségnek. Irány a hegy! Kikecmeregtem a völgyből, és elértem a aszfaltcsíkot.
Itt, a térképpel ellentétben balra kell menni, jobbra nincsenek jelek. Balra van, kicsit távolabb, de van. És lefelé indul az út. A köd és az eső nem tette lehetővé, hogy a térképpel bajlódjak, de otthon utánanéztem. Egy darabig az aszfalcsíkon vannak a jelek, a térképpel ellentétben. Nagyon kell figyelni, mert a letérés nincs jelezve!
A letérés után nem sokkal már ott a Z- jelű, jól ismert út. Egy darabig együtt mennek a jelek, majd a P+ jobbra el, irány a barlangok.
Innen már ismerős volt az út, ballagtam, kerülgettem a tócsákat. Sokat nem láttam a köd miatt.
Kicsit aggódtam a jelzetlen szakasz miatt, de menni kellett, hisz a tetőn bélyegző volt, legalábbis a füzet szerint. Meg aztán enciános pont is!
A füzetben csak annyi van, hogy a kerítésen belül. Kerítésből itt van bőven!
Szerencsésen elértem a bunkert, embléma sehol. A bunker oldalfalát lefényképeztem, itt nem esett! Látni nem sokat láttam, de megpróbáltam néhány fát körbejárni. A vizes fűben ez nem volt leányálom. Mázlim volt. Egy jó nagy fán megtaláltam a betűt. A negatív látszik, de ha bekenjük, és a füzetbe "nyomjuk", akkor jól olvasható. Volt már két betűm!
Továbbra is esett, de örültem, hogy "perdöntő" bizonyítékaim vannak. A víz miatt a füzet is maszatos lett. Letörültem ugyan a betűket a "kenés" előtt, de a hatás nem tartott sokáig. A papíron a festék is elkenődött. De a betűk olvashatók!
Hátra volt még egy "kis" ereszkedő, és a forrás.
Egykedvűen ballagtam lefelé, szerencsére a sziklás út nem volt nagyon vizes. Továbbra is esett, és továbbra sem láttam semmit. A "kilátónál" kutyaugatás jelezte, nincs messze Pilisszántó.
A sorompó után jött az igazi megpróbáltatás, egyre meredekebb volt a lejtő, és csúszott az agyag. Brrr.
Szerencsésen elértem a S+ elágazását, és nagy bátran elindultam a Mária-pad felé. Ismertem ezt az utat, de most egy "patak" folyt az úton. A szélén cuppogtam, a bakancsomban már éreztem, hogy már minden mindegy. A sz* is le van *va.
Elértem a Z- jelű utat, egy kerítésen a tiszta jel. Magas fű, sok víz, már volt némi látótávolság, de jelzés semmi. Irányba mentem, a hajdani Po jelű ösvény a vizes ágak miatt nem volt járható. Megkerültem az erdőt, és szerencsésen eltalátam a forrást. Jöt a víz. Nem írom, hogy hogyan, mert H.G. ideges lesz:o)
Itt is volt kód!
Ez is egy betű negatívja. Tiszta lenyomatot sikerült produkálni. Éles ésszel kitaláltam a hiányzó betűt, majd ha arra járok, akkor pótolom. Mikor én jártam arra, akkor még nem volt semmi a Hosszú-hegy csúcsának közelében, de az is lehet, hogy csak én voltam béna. Ha valaki megtalálta, megírhatná!
Innen már nem volt sok hátra, az eső természetesen esett, a patak az úton is folyt, de akkor már mindegy volt.
Mint egy ázott ürge, beestem a kocsmába. Volt még jó 20 percem a pesti busz indulásáig.
Kellett az unicum!
Gondoltam zoknit cserélek, de a száraz zokni otthon maradt. Hurrá. Levettem a vizes "külsőt", de a belső is vizes volt:o(
A nadrágszáram is vizes volt. Minden vizes volt. Kivéve az unicumot.
Kicsit rendbe szedtem magam, szerencsére a váltó esőkabátom száraz maradt. A sok vizes cuccot be egy zacskóba, zacskó a hátizsákba, majd irány a buszmegálló.
Volt bőven hely!
Miden klappolt, Árpád-hídnál jött a villamos, majd jött a busz is, 1 óra 10 perc alatt már otthon is voltam.
A nedves cuccok szaga miatt szelőztetni kellett, a vizet ugyan megfogata az esőkabát, de az izzadtság "bent" maradt.
A bakancsba ujságpapír, átfázva iszkoltam a kádba.
Úúúúú, 1000-ből 800-nál eltűnt... nem irigyellek, tudom, mit érezhetsz!
Ebben bízom én is, miszerint csak meglesz.
Kutatok, aztán ha nincs meg, beszerzem a papirosokat, újra kezdem, de tudatosan más érintőpontokkal.
Bár ez a Börzsöny turistájánál kicsit másképp fest, mert 10-ből 8 megvolt, s ha leadom, kapom meg az ezüst fokozathoz a papírt. Az is igaz, hogy az elméletileg csoportos teljesítés, tehát ha teljesítménytúrákon behúzom a szükséges pontokat, akkor is rendben vagyok.
Engem csak az zavar, hogy én már két hétvégén is voltam a Nyírségben, de ott a belvíz akkora, hogy az úton haladni is elég húzós. De azóta találtam egy honlapot, ahol azt írták, hogy Baja - Hajós környékén most emelték másodfokúra a belvízvédelmi készültséget. Szóval azt hiszem inkább KDP jön, aztán majd júniusban inkább belehúzunk :))
Vagdalthús! Csak türelem. Én is elvesztettem a "Bz motorvonattal" 2. fokozatú igazolólapomat amikor már vagy 800 km megvolt az 1000-ből. Azt hittem, a vonaton maradt, ezért újrakezdtem, teljesítettem, és fél évvel később megtaláltam, valami folyóiratba volt beletéve, és amikor azt ki akartam dobni, kiesett belőle.
Kicsit nem úgy alakult a mai nap, ahogy elterveztem, de a fontosabb "könyvelések" azért megtörténtek.
Az áprilisi mérleg: 14 túra 30 nap alatt.
Most már nyugodtabb vagyok, a terv teljesülése biztosabb alapokon áll, mint mikor összeszámoltam a hiányzó túrákat (2 túra/hét 6 hónapig), de még nem lehet "hátradőlni a karosszékben".
Egy mozgalmat sikerült befejezni (KDP), és ami a legfontosabb, összejött 5 teljesítménytúra, közel 5.000 szinttel. Még mindig a "szint" a szűk keresztmetszet (csu-csu arany).
Nagyot haladt az Encián Emlékek mozgalom, három önálló túra, és egy OKT-vel közös szakasz (Gerecse). Bónusz pontok is összejöttek.
Sikerült egy mumus szakasz az OKT-ból (Aggtelek - Putnok). Az egyik enciános bónusz pont Aggtelek.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy áprilisban "másnapos" voltam, majd ezt követően május első napján eláztam. De ez már egy másik történet.
Végre elkészült a kitűző, a mozgalom kiírását kis mértékben módosítottam, azokon a pontokon ahol van geocaching pont is elfogadjuk a korábbi teljesítést ha megadjátok az időpontot és a teljesítés sorszámát.
Utálom magam, amiért szétszórt vagyok. Azt még csak-csak lenyeltem, hogy 11 bélyegzővel (a szükséges 18-ból) tavaly elveszettem a Cserháti várak, kastélyok, kúriák igazolólapját. Jó, kértem egy újat Csipai Gyuritól, most már megint haladok előre, gyűlnek a bélyegzők szépen.
Most úgy fest, újabb tragédia ért. Ápr. 23-án, vasárnap pecsételtem a Nógrádi vártúrák és a Börzsöny turistája bronz megfelelő rovatába a diósjenői vasútállomáson. Az NVT-ben a szükséges minimum 8-ból 5, a Börzsönyösben 10-ből 8 bélyegzőm volt ezáltal. Az állomáson még elraktam őket, ezt tudom, de egy hete keresem, s nem találom otthon. A guta üt meg.... már felkészültem rá, hogy kérek újat, aztán nekifutok megint, de ez már így sok, elég bosszantó.
Az én hibám, viszont a fénykép nekem kevés. Egy szép, nyomtatott igazolófüzet, benne bélyegzőkkel, na az az igazi teljesítés számomra.
Még kutatok és reménykedem... ez persze magánügy, de aki ebbe a topicba ír, az tudja, hogy egy ilyen eset mekkora érvágás.
