Tényleg jó hely, bár "kicsit" vadregényes a megtalálása.. Gondolom az ellenség sem lelte meg könnyen :)) A vadmalacok most éppen nem hiányoztak, megelégedtünk a szalamandrákkal /a gyerekek még sose láttak/.
Elnézést. pontatlanul fogalmaztam! Természetesen az OKT egyben teljesítésének lehetősége kortól független, kizárólag szabadidő kérdése. Na, ebből van nekem kevés.
Sok sikert a munkakereséshez, szerintem ezzel a mentalitással, küzdeni tudással mem lesz problémád.
Várak a Börzsönyben 3. fejezet /Zuvár meghódítása/
Fiaimmal sajna pont az esős hétfőt szántuk "várazásra", és hát álltuk rendesen az esőt. Ipolydamásdban kezdtünk, ahol a megadott villanyoszlopon bizony nagyon megviselt /meghajlítva/ "kódtáblát" találtunk , itt már kicsit totózni kell. Pedig a dombon, az út felett a póznát is megnéztünk, de tábla ezen már nem volt /ha valaha egyáltalán volt/. Szerintem lennt a villanyoszlopon elég veszélyes helyen van a kód, az esős úton a kanyarban nagyon centizgettek az autók.
Innen visszamentünk a templomig, ahol a fedett buszmegállóban ettünk, és az emberes esőben nekiindultunk a szántókon áthaladó úton, a "Börzsönyi kék" irányába. Sajna "kis tévedésből" Alsó-Cikó hegyre is felkeveredtünk :) Nagy nehezen meglett a kék, megtaláltuk a régi vasút köveit is, és elkezdtük a kapaszkodást. Esett rendesen, mi meg másztunk és másztunk, mindig amerre emelkedett. Nem hiszem el, hogy csak 313 méteres a hegy :) Másztunk áthatolhatatlan bozótokon,kidőlt fákon, árkon-bokron, és egyszercsak megleltük a csúcs alatti füves részeket. Innen már kilátás is volt, és az előretörő gyerekek hamarosan boldogan jelentették a kódos tábla megtalálását . Itt rendben (bár kidőlve), megvan a "rendes" fémtábla, egy fán a régi felfestett, és a csúcskőre festve is megvan a kód. Az idő is megkegyelmezett, mert amíg berajzoltuk a pöttyöket egy kicsit elállt az eső. Innen elég meredek, és sűrű bozótóson való ereszkedéssel egyenesen a Csák-hegyi andezitbányával szemben jutottunk le a szobi útra. Itt egy kis izgalmas átkelés az Öregdamásdi-patakon és már meg is csíptük a szobi buszt. Az eső már szakadt, és a 2 órás várakozás elkerülése miatt választottuk ezt a megoldást :( Sebaj már körvonalazódik egy Márianosztra Pálos kolostor- Pusztatorony túra. Szigorúan napos időben :)
A túra nehéz volt az eső miatt (esőkabátban is). Viszont a sok víz miatt rengeteg szalamandrát láttunk :)) És Zuvár "dicsőséges bevétele" -a rosszat gyorsan kirostáló gyermeki fejekben - biztos kellemes emlékeket okoz majd :))
Képeken: szalamandra és Zuvár falainál a csúcs alatt
Köszi szépen megtettem amit lehetett. Igaz kicsit későn, zircen találkoztam a forummal, úgy gondoltam ennyivel tartozom mindenkinek, hogy leírom, amit tapasztaltam a pecsétekkel.
Amúgy már elmultam 30. Mikor felmondtam a cégnél, úgy voltam vele a munkakeresés várhat még egy kicsit. Ha most nem csinálom meg, akkor egy darabig biztos nem lesz rá időm. (Mókuskerék meg taposómalom.) Igy nekifoktam, persze menetközben döbbentem rá, hogy mit vállaltam, de már nem volt visszaút.
ugy nez ki majus 13-14-ei hetvegem szabad. Mehetnenk nyomulni, ha raersz. Ha nem, akkor elmegyek Kinizsire felkeszulni valamerre, egy Sarvar-Sumeg lehet hogy befigyel.
Szombaton először a Somló 15É-t terveztem, de mivel a szállás bizonytalan volt, maradtam a túramozgalmaknál. Szombat 9.15-re értem Mogyoródra, irány a Gyertyános, könnyű sétagalopp. Innen a térkép alapján át akartam vágni egyenesen a Szár-hegyhez, de az egyik helyen kerítés volt, a másik elágazásnál kicsit elkavartam, így csalánoson keresztül kellett visszatalálnom a HÉV-"aluljáróhoz". Innen a térkép szerint egy út vezet tovább nyílegyenesen, helyette a valóságban három volt, háromfelé :). Kis kerülővel megtaláltam a csúcsot és a kódot, éppen egy iskolás túraverseny volt, egyik ep. a tisztáson. Bár Szilasligetről akartam Gödöllőre menni, végül Mogyoródra lyukadtam ki, ahonnan a szendvicseim elfogyasztása után HÉV-eztem Gödöllőre. Már csak a Bódis-hegy maradt a 12 csúcsból.
Gödöllői Kék
Gödöllőről vonattal Bagra utaztam, és a leírással ellentétes irányban mentem végig a 20 km-es túrán. Bagon megint kicsit elkavartam, mert a boltot kerestem ásványvíz ügyben. Az útvonal jól követhető, amikor már a gerincen van az ember, senkivel nem találkoztam Gödöllő Állami telep v.m.-ig, megcsípte a bokámat két méh :), a végére nagyon felgyorsultam, hogy elérjem a vonatot, de minek - késett 10 percet.
Összesen kb. 30 km-et mehettem, jó időben, kényelmesen.
A Téry úton a füzetben megadott helyeken fákba mélyen befúrt :-( csavarfejekre rögzített fémbélyegzőfejek lennének, településeken a szokásos kocsma/vasútállomás bélyegzés szükséges. Encián kihelyezett saját, fanyeles bélyegző-sorozata (szép) évről-évre bővül, presszókban rakják ki, jó esetben emlékeznek rá a pultosok.
Az eső elmosta a vasárnapi túrát, minek következtében hétfőn "menni kellett".
Közeli túrát terveztem, kapóra jött a Téry emlékút hiányzó szakasza (Dobogókő - Pilis-tető - Pilisszentkereszt).
A túra egyik "érdekessége", hogy kitérőt kell tenni a Hosszú-hegy és a Pilis-tető között, a forrásnál van ui. a bélyegző.
Mivel a hosszú "település-mentes" szakasz nem akaródzott, megfeleztem, még 2005-ben abszolválatam a Pilisszántó - Hosszú-hegy - Kevély-nyereg - Rozália téglagyár szakaszt. Ezzel megspóroltam az oda-vissza utat. A tegnapi szakasszal vége a pilisi túráknak.
Az eddigi tapasztalataim szomorúak, eddig még nem találtam "használható" fémbélyegzőt (Dömös, Tost sziklák, Hosszú-hegy). Nem volt bélyegző a Börzsönyben sem.
Pomázon még csak szemerkélt, de Dobogókőn már esett. Sőt! Köd volt.
Egy kis forró csokoládé, az elmaradhatatlan pite, majd bélyegzés. A bélyegzőt ellopták, most már láncon van az új. Szép zöld festékes párna is van.
Kamásli, esőkabát, majd irány a hegy.
A Pkunkor jelek az országút mellett tökéletesek, de az elkanyarodás jelzése lehetne jobb is. A kis placc után, az erdőben van az első jel!
Végig lefelé, a szitáló eső nem nagyon zavart, a látótávolság minimális volt. Sebaj, ismerős vidék, majd a Pilis-tető, gondoltam. Bárgyú ötletnek bizonyult!
Rendben elértem a Zsivány-sziklákat, innen a S+ jeleket kell követni, továbbra is lefelé.
Az országút után már kissé sárosabb az út, de nem veszélyes. Az árkot betömték, a Z- jelű út és a S+ jelő már szintben találkozik. Jó pár évvel ezelőtt itt még volt némi "izgalom".
Elértem a Mária-padot, itt azt tapasztaltam, hogy a P+ jelő út vezet felfelé. Anno ez Knégyzet volt, találtam is néhány régi jelet. Csodálatos a völgy, csak a köd és az eső ne lett volna! Kezdett csúszni!
Rendben elértem a szakadék "felső" végét, és láss csodát. Az emblémán piros pecsét és a fán (fában) fémbélyegző. Egy betűt kell "befesteni" és a lenyomat a füzetbe kerül. A betű negatívját fémből esztergáltak, ha jól tudom a technológiát, marták. Időálló, csak kemény fémmel rongálható. Ez a betű szimmetrikus. Többet nem árulok el:o)
Megörültem a pecsételési lehetőségnek. Irány a hegy! Kikecmeregtem a völgyből, és elértem a aszfaltcsíkot.
Itt, a térképpel ellentétben balra kell menni, jobbra nincsenek jelek. Balra van, kicsit távolabb, de van. És lefelé indul az út. A köd és az eső nem tette lehetővé, hogy a térképpel bajlódjak, de otthon utánanéztem. Egy darabig az aszfalcsíkon vannak a jelek, a térképpel ellentétben. Nagyon kell figyelni, mert a letérés nincs jelezve!
A letérés után nem sokkal már ott a Z- jelű, jól ismert út. Egy darabig együtt mennek a jelek, majd a P+ jobbra el, irány a barlangok.
Innen már ismerős volt az út, ballagtam, kerülgettem a tócsákat. Sokat nem láttam a köd miatt.
Kicsit aggódtam a jelzetlen szakasz miatt, de menni kellett, hisz a tetőn bélyegző volt, legalábbis a füzet szerint. Meg aztán enciános pont is!
A füzetben csak annyi van, hogy a kerítésen belül. Kerítésből itt van bőven!
Szerencsésen elértem a bunkert, embléma sehol. A bunker oldalfalát lefényképeztem, itt nem esett! Látni nem sokat láttam, de megpróbáltam néhány fát körbejárni. A vizes fűben ez nem volt leányálom. Mázlim volt. Egy jó nagy fán megtaláltam a betűt. A negatív látszik, de ha bekenjük, és a füzetbe "nyomjuk", akkor jól olvasható. Volt már két betűm!
Továbbra is esett, de örültem, hogy "perdöntő" bizonyítékaim vannak. A víz miatt a füzet is maszatos lett. Letörültem ugyan a betűket a "kenés" előtt, de a hatás nem tartott sokáig. A papíron a festék is elkenődött. De a betűk olvashatók!
Hátra volt még egy "kis" ereszkedő, és a forrás.
Egykedvűen ballagtam lefelé, szerencsére a sziklás út nem volt nagyon vizes. Továbbra is esett, és továbbra sem láttam semmit. A "kilátónál" kutyaugatás jelezte, nincs messze Pilisszántó.
A sorompó után jött az igazi megpróbáltatás, egyre meredekebb volt a lejtő, és csúszott az agyag. Brrr.
Szerencsésen elértem a S+ elágazását, és nagy bátran elindultam a Mária-pad felé. Ismertem ezt az utat, de most egy "patak" folyt az úton. A szélén cuppogtam, a bakancsomban már éreztem, hogy már minden mindegy. A sz* is le van *va.
Elértem a Z- jelű utat, egy kerítésen a tiszta jel. Magas fű, sok víz, már volt némi látótávolság, de jelzés semmi. Irányba mentem, a hajdani Po jelű ösvény a vizes ágak miatt nem volt járható. Megkerültem az erdőt, és szerencsésen eltalátam a forrást. Jöt a víz. Nem írom, hogy hogyan, mert H.G. ideges lesz:o)
Itt is volt kód!
Ez is egy betű negatívja. Tiszta lenyomatot sikerült produkálni. Éles ésszel kitaláltam a hiányzó betűt, majd ha arra járok, akkor pótolom. Mikor én jártam arra, akkor még nem volt semmi a Hosszú-hegy csúcsának közelében, de az is lehet, hogy csak én voltam béna. Ha valaki megtalálta, megírhatná!
Innen már nem volt sok hátra, az eső természetesen esett, a patak az úton is folyt, de akkor már mindegy volt.
Mint egy ázott ürge, beestem a kocsmába. Volt még jó 20 percem a pesti busz indulásáig.
Kellett az unicum!
Gondoltam zoknit cserélek, de a száraz zokni otthon maradt. Hurrá. Levettem a vizes "külsőt", de a belső is vizes volt:o(
A nadrágszáram is vizes volt. Minden vizes volt. Kivéve az unicumot.
Kicsit rendbe szedtem magam, szerencsére a váltó esőkabátom száraz maradt. A sok vizes cuccot be egy zacskóba, zacskó a hátizsákba, majd irány a buszmegálló.
Volt bőven hely!
Miden klappolt, Árpád-hídnál jött a villamos, majd jött a busz is, 1 óra 10 perc alatt már otthon is voltam.
A nedves cuccok szaga miatt szelőztetni kellett, a vizet ugyan megfogata az esőkabát, de az izzadtság "bent" maradt.
A bakancsba ujságpapír, átfázva iszkoltam a kádba.
Úúúúú, 1000-ből 800-nál eltűnt... nem irigyellek, tudom, mit érezhetsz!
Ebben bízom én is, miszerint csak meglesz.
Kutatok, aztán ha nincs meg, beszerzem a papirosokat, újra kezdem, de tudatosan más érintőpontokkal.
Bár ez a Börzsöny turistájánál kicsit másképp fest, mert 10-ből 8 megvolt, s ha leadom, kapom meg az ezüst fokozathoz a papírt. Az is igaz, hogy az elméletileg csoportos teljesítés, tehát ha teljesítménytúrákon behúzom a szükséges pontokat, akkor is rendben vagyok.
Engem csak az zavar, hogy én már két hétvégén is voltam a Nyírségben, de ott a belvíz akkora, hogy az úton haladni is elég húzós. De azóta találtam egy honlapot, ahol azt írták, hogy Baja - Hajós környékén most emelték másodfokúra a belvízvédelmi készültséget. Szóval azt hiszem inkább KDP jön, aztán majd júniusban inkább belehúzunk :))
Vagdalthús! Csak türelem. Én is elvesztettem a "Bz motorvonattal" 2. fokozatú igazolólapomat amikor már vagy 800 km megvolt az 1000-ből. Azt hittem, a vonaton maradt, ezért újrakezdtem, teljesítettem, és fél évvel később megtaláltam, valami folyóiratba volt beletéve, és amikor azt ki akartam dobni, kiesett belőle.
Kicsit nem úgy alakult a mai nap, ahogy elterveztem, de a fontosabb "könyvelések" azért megtörténtek.
Az áprilisi mérleg: 14 túra 30 nap alatt.
Most már nyugodtabb vagyok, a terv teljesülése biztosabb alapokon áll, mint mikor összeszámoltam a hiányzó túrákat (2 túra/hét 6 hónapig), de még nem lehet "hátradőlni a karosszékben".
Egy mozgalmat sikerült befejezni (KDP), és ami a legfontosabb, összejött 5 teljesítménytúra, közel 5.000 szinttel. Még mindig a "szint" a szűk keresztmetszet (csu-csu arany).
Nagyot haladt az Encián Emlékek mozgalom, három önálló túra, és egy OKT-vel közös szakasz (Gerecse). Bónusz pontok is összejöttek.
Sikerült egy mumus szakasz az OKT-ból (Aggtelek - Putnok). Az egyik enciános bónusz pont Aggtelek.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy áprilisban "másnapos" voltam, majd ezt követően május első napján eláztam. De ez már egy másik történet.
Végre elkészült a kitűző, a mozgalom kiírását kis mértékben módosítottam, azokon a pontokon ahol van geocaching pont is elfogadjuk a korábbi teljesítést ha megadjátok az időpontot és a teljesítés sorszámát.
Utálom magam, amiért szétszórt vagyok. Azt még csak-csak lenyeltem, hogy 11 bélyegzővel (a szükséges 18-ból) tavaly elveszettem a Cserháti várak, kastélyok, kúriák igazolólapját. Jó, kértem egy újat Csipai Gyuritól, most már megint haladok előre, gyűlnek a bélyegzők szépen.
Most úgy fest, újabb tragédia ért. Ápr. 23-án, vasárnap pecsételtem a Nógrádi vártúrák és a Börzsöny turistája bronz megfelelő rovatába a diósjenői vasútállomáson. Az NVT-ben a szükséges minimum 8-ból 5, a Börzsönyösben 10-ből 8 bélyegzőm volt ezáltal. Az állomáson még elraktam őket, ezt tudom, de egy hete keresem, s nem találom otthon. A guta üt meg.... már felkészültem rá, hogy kérek újat, aztán nekifutok megint, de ez már így sok, elég bosszantó.
Az én hibám, viszont a fénykép nekem kevés. Egy szép, nyomtatott igazolófüzet, benne bélyegzőkkel, na az az igazi teljesítés számomra.
Még kutatok és reménykedem... ez persze magánügy, de aki ebbe a topicba ír, az tudja, hogy egy ilyen eset mekkora érvágás.
Szombatra rossz időt ígértek, mégsem lett az, így egy spontán ötlettől vezérelve tekertem egy kört, s ha már így volt, vittem a kis PMP-füzetkémet is. Napsütés, 1887-ben emelt feszület Vácduka határában, szépen felújított Szent Anna-templom a faluban, először az Italbolt nevű helyen akartam pecsételni, nem adtak, mert bankszámlaszámos, aztán mellette az ABC-ben már sikerrel jártam, vettem két Sportszeletet is (tegyük hozzá, egy Balaton szelet és 2 dl Fanta erejéig fogyasztottam a kocsmában is, de tapasztalatból tudom, hogy sok helyen bizalmatlanok a bélyegzéssel).
Vácdukától térem rá lényegében a P- útvonalára, egy darabon toltam a biciklit felfelé az erdőben, majd gurultam, egy fán láttam egy egészen brutálisan nagy jelzést.
A csörögi vasútállomás lepusztult és kihalt, ember és pecsét nincs, no majd legközelebb Vácrátóton, ha folytatom a túrát gyalog vagy két keréken.
OKT Katalinpuszta-Magyarkút
2006. 04. 29.
A biciklit letettem, aztán buszoztunk Katalinpusztára, hogy némi gyalogtúra is legyen. Az Italboltban a pecsét rendben. A K- vonalvezetése eléggé lehetetlen ezzel az átkeléssel a 2-es főúton... a szalagkorláton a jelzés, tehát a vízelvezetőn kell felmenni, majd átszaladni egy nemzetközi főúton, nem belátható kanyarkombinációban. Onnantól végre erdő! Sűrű, vadregényes, fülledt... és sár, sár, sár, de kezelhető, csak folyamatos. Az Urbán-hegyre felérve, hirtelen jobbra, majd balra tesz egy hurkot a K-, a gyümölcsös mellett. Ebből az irányból, s térkép segítségével világos a dolog, de szemből jövet nem lehet olyan egyszerű megtalálni a letérést, egyértelmű jelzés hiányában.
Szembe jött egy cserkészcsapat, többségében tizenévesek. Mindez azért érdekes, mert nekem nem derogál a fiatalabbnak is előre köszönni, attól senki sem értékesebb, hogy hamarabb szülték. Viszont amikor már a sokadik közülük nemhogy nem köszönt előre sem, de az üdvözlést sem fogadta, s le sem sz...ta, hogy rájuk köszöntem, eluntam a dolgot. Modor van... majd az i betűre a pont: egy nagy fekete bogarat odébb tettünk az útról, nehogy a 30-40 fős csoportból valaki véletlenül (miket feltételezünk! hogy "véletlenül"...) rálépjen, erre, az igyekezetet látva az egyik kölök felcsattan: bogarantyú! Majd jól eltaposom!
Anyád! Ha csak megpróbálta volna, valószínűleg reflexből vágom tockon úgy, hogy az anyaföld adja a másikat.
Lesújtó volt látni, hogy egy elméletileg erkölcsös természetjáró szellemiséggel megáldott csapat miként viselkedik az erdőben.
Magyarkúton a pecsét a szokásos helyen, a krokodilnál. A babgulyás még mindig nagyon finom és olcsó. A kiszlolgálás viszont ugyanolyan unott és kelletlen, mint szokott...
De az egységnyi sugarú túrázó vagy bemegy mindkettőbe, vagy csak a kocsmába. Szóval a kocsmába mindenképp betér (különösen hogy 10-10 kilométerre nincs más folyadékpótlási lehetőség, eltekintve a Pálma-forrást, de ugyebár az is csak vizet ad...)
Máshol nem probléma, hogy több helyütt is van bélyegző egy faluban.
A Duna-Tisza közén homok van, annak szinte mindegy az eső. Mivel még nincs igazán nagy meleg (és ahogy mondják, nem is lesz egy darabig) kifejezetten kellemes lehet most ott. Szerintem inkább most az a rész legyen, nyáron nagyon kegyetlen tud lenni a napon. Ha meg egy kicsit fel van ázva a homok, akkor csak külön jó.
Mottó: „Vörös Csepel, indulj a harcba!”
Még mielőtt valaki félreérti a mottót, nem politikai célzattal, esetleg május 1-je apropójából írtam, hanem azért, mert tényleg a 20. évét taposó vörös Csepelemmel indultam szombat délután kerékpártúrára egy barátommal.
Cél: minél többet megtenni (ez később módosult ’ne annyira keveset megtenni’-re) a Borsod Megye kerékpáros turistája mozgalomból, illetve egyúttal az Országos Kerékpáros Körtúrából. Természetesen nem maradhatott otthon a 10/100 füzet és a váras iglap sem.
Első nap Putnokig terveztük, Dédestapolcsány lett belőle, köszönhetően a kissé túl optimistán bevállalt bükki szakasszal (Miskolc-Szentlélek-Bánkúti elág-ig naggyon durva emelkedő).
Mályinkán csak átgurultunk – sötétedett már – Dédesen (pontosabban Bántapolcsányban) a csernelyi elágazásnál levő kocsmában pihenő, a csapos hölgy volt oly kedves szállást ajánlani. 2600 Ft/fő magánháznál, nagyon tiszta, rendes szállás, de csak olyanoknak ajánlom, akiket nem zavar túlzottan, ha megpróbálják megtéríteni. Engem nagyon zavar. Kajálás a falu másik végén levő Aranykehely vendéglőben, igen tisztességes, nagy adagok, korsó Gösserrel leöblítve, igen kellemes.
Vasárnap reggel 9-kor indultunk, a tó melletti út EU-s pénzből felújítva, ennek kerékpáros túrázóként nagyon örültem, gyalogosként valószínűleg hidegen hagyott volna. Hogy Upponynál azt a 200 métert miért nem tudták már megcsinálni, fogalmam nincs. Upponyban akartunk egyébként kávézni és egyéb kalóriákat bevinni, sajnos az OKT bélyegzőhely zárva, bár a nyitva tábla volt kinn. A sportpálya melletti kocsma is zárva volt. :-(
Így Borsodbótán keresztül Putnokra mentünk, ahol az állomás melletti Gesztenyés büfében tartottuk első pihenő állomásunkat. Majd néhány százméter után a másodikat, a Güszi által múltkor leírt Hangulat vendéglőben. Hasonlóan ambivalens érzelmekkel távoztunk. A hamburger – amiért bementünk – fenséges volt, nagy buci, nagy hússal, sok zöldséggel, hagymával, és erőspaprikával (!), mindez 280 pénzért. A sör valami házisör lehetett, vacak. Ami viszont nagyon megdöbbentett: a kajajegyet a pincér 80%-on váltotta be, mondván, ennyire lehúzza őt a cég. Ezt egyrészt nem hiszem, másrészt akkor mi a fenének fogad el ilyet…
Viszont az elfogyasztott kalóriák hatására (is!!) marha gyorsan sikerült áttekernünk a híres-hírhedt Serényi Béla utcán. A kelemér felé vezető út – az OKT-vel együtt – fokozatosan és alattomosan emelkedik, jó sokáig. Assz’em ez a Szörnyű-völgy, ha igen, egy kerékpározó nevezhette el, aki Putnokról indult.
Kelemérre a kocsmába már a gömörszőlősi kitérő után tértünk be. Gömörszőlősön az OKT pecsét rendben, Keleméren nem annyira. Megígértem a csapos hölgynek, hogy szóvá teszem az MTSZ-ben (ha minden jól megy, úgyis megyek be valamikor), küldjenek neki egy új, használható OKT bélyegzőt, a régi nagyon el van kopva, olvashatatlan. Adott egyébként céges bélyegzőt.
Zádorfalva felé az országút melletti fákon ezeréves kék jelzések: volt időm alaposan megfigyelni, míg 2-vel tekertem felfelé az emelkedőn. Zádorfalváról kifelé viszont a mostani OKT kísért minket, míg el nem ment egy földúton balra. Mi Ragályra mentünk, majd Trizs, majd Aggtelek. Utóbbi előtt ismét OKT-n biciklizhettünk. Aggtelken a Martini kocsmában folyadékpótlás, bélyegzés (a különleges kiképzésű WC is említést érdemel), majd továbbindulás Jósvafőre. Szállás sajnos nincs a Tengerszem szállóban, de a rendkívül igényes Aggteleki NP kiadványból szerzett telefonszám alapján sikerült szállást szerezni Szögligeten egy magánháznál. AZ OKT északról elkerüli a falut, pedig nagyon szép, rendezett. Egyszerűbb kaják (melegszendó, sültkrumpli, hotdog, hambi, virsli, tócsni, ilyenek) beszerezhetők a barátságos és olcsó Ménes büfében.
Hétfő reggel hol elállt, hol esett, de szerencsére nem volt vészes az idő – mint azt Visztula kartács is jelentette előző hozzászólásában a közeli Jósvafőről és Szelcepusztáról -, úgyhogy irány Szalonna: ez reggelinek is jó lett volna, most viszont csak a bélyegzés miatt álltunk meg. Fénykép lett belőle, mert a kocsmárosnő, mikor pecsétet kértem, úgy nézett rám, mintha nem látott volna még fehér embert (sokat lehet, hogy tényleg nem is látott…). A templom és a harangláp egyébként nagyon impozáns.
Szendrői rövid pihenő után irány Rudabánya. Innentől kezdve hihetetlenül lepukkant volt ipari településeken keresztül megy az út. Még az ég is sírva fakadt. A Rudabánya-Ormosbánya-Izsófalva-Kazincbarcelona-Sajószentpéter út mintha egy ugrás lenne az időben… Szlovákia egyes térségei jutottak eszembe…
Sajószentpéterről vonattal vissza Miskolcra, ahol még 10 kilométer tekerés várt ránk Diósgyőrig, az autóig. Hazafelé a sztrádán mintha dézsából öntötték volna. Ezt megúsztuk.
Érdekes volt, hogy az OKT milyen hosszan aszfalton vezet Mályinka és Aggtelek között (több részletben, persze). Nem értem, hogy az ország egyik legszebb, és látogatott részén miért nem lehet megoldani, hogy ezeket szekérutakon, ösvényeken vezessék.
Bocs a hosszú hozzászólásért, meg kerékpártúra ritkán kerül be ide, de egyrészt ez sok helyütt érintette az OKT-t is, másrészt meg azért jelvényszerző túra, ugyebár…
