És kiskorukban a gyerekek, amikor még egy absztrakt festnényre vagy egy kortárs jazzre nem úgy reagálnak, hogy ezt én is tudom, meg ez csak össze vissza játszik, hanem érdeklődőek és nyitottak, akkor olyan állami óvodákban vannak, amik gyakorlatilag gyerekmegőrzők.
És ráadásul a hivatalos művészet-oktatás kitűzte a zászlajára az esztétizáló művészet minden szinten történő megtagadását, ugye. Nagy bajok vannak ezen a téren, szerintem.
Én is úgy gondolom, hogy a közönségtől való távolodás az egyik legnagyobb gond. Bár én grafikus vagyok, zenésznek csak amatőr, de a probléma hasonló. A művészek elkezdtek sznobizálódni, távolodni a közönségtől és a helyükön maradt űrt betöltésére pedig egy teljes iparág jött létre a zenében és a vizuális művészetekben is. Az átlag ember sajnos szinte ugyanolyan kevéssé tudja értékelni, vagy egyáltalán nem is ismeri pl. Joseph Beuys vagy Allan Holdsworth művészetét. Persze ez az eltávolodás törvényszerű volt, hiszen a reneszánszban a "művész" fogalma szinte nem létezett. Mesterek voltak a szó legjobb értelmében. Később viszont a művészeknek elegük lett a megrendelői korlátokból és elkezdtek eltávolodi, hiszen ők jobbat és jobban tudtak mint a megrendelők. Szerintem az oktatás sokat segíthet. Én Londonban nagyon örültem, amikor a Tate-ben a modern festmények között óvodás csoportok játszottak és nézték a festményeket és szerintem jót tenne a gyerekek zenei kultúrájának is ha egészen kis kortól hallgatnának jazzt, klasszikusokat. Tipitapidínót úgyis hallanak otthon. Szerintem ének órákon a szolmizálás, népdaldömping és Kodály-módszer helyett inkább a befogadást, hallgatást és zeneszeretetet kéne erősíteni a gyerekekben.
Szerintem akkor lennél hiteltelen (és nite_club és én is erről próbálok írkálni), ha az általad leírt tevékenység közben folyamatosan művészetről oktatnád ki a szerinted kevésbé művelteket (jelesül ahogy Bendőffy Szarás teszi évek óta köreinkben).
Ez volt az alap gond. A másik (és ez ismét nem neked szól, csak ide tartozik), hogy egyetlen "profinak" sincsen joga lenézni sem a közönséget (akiből él - ajánlatos elolvasni Debussy "Croche írásait"), és nincs joga tanulmányaira hivatkozván lenézni azokat akik hobbiból - saját maguk és környezetük szórakoztatására - fognak hangszert (és esetleg több ideig és nagyobb mélységben foglalkoztak zenével egy érettségi utáni kétéves továbbképzőnél).
Amihez joga van, hogy kulturáltan felhívja a hibákra a figyelmet, illetve javaslatot tesz a javítás mikéntjére. Ez zenészhez és pedagógushoz méltó viselkedés.
Egyébként meg mi alapján mondjuk valamire hogy érték, vagy hogy gagyi? Mi alapján működik az értékmérőnk? Kiváncsi lennék a véleményetekre. Gondoljátok hogy a művészek ma és a múltban egyaránt hányan tudták fenntartani magukat a művészetükből, és hány az aki ilyen olyan munkákat elvállalt mellette a fennmaradásért, azért hogy képes legyen azután is kitermelni magából mindazt amit mi értéknek gondolunk. Ha én azt mondom hogy a gagyit nem lehet játszani művészembernek akkor hiteltelen lennék mert bort innék és vizet prédikálnék, de az azért szerintem nem baj ha valaki összetudja egyeztetni az életében az értékeket a gayival, a munkájában, mert ait értéknek gondolunk az általában 3 embert érdekel, és nehéz a Davisi gondoglkodásmódott elsajátítani, nevezetesen hogy ő mindig népszerű volt és mindig széles közönséghez (akart) szólni, és ez hellyel közzel sikerült is neki. Művész volt, jó üzletember, jó zenész kevesen vagyunk ilyen képességekkel 1xre megáldva.
Ez mekkora hülyeség, már ne haragudj. Ha egy zene nincs kigyakorolva rendesen, és úgy publikálják, az egyáltalán nem ugyanaz, mint amikor egy honlapot elindítanak úgy, hogy van még rajta szerkesztés alatti felület.
Erről van szó, erről beszéltem én is. Ám a kollégák (leginkább Nite_club) azt állítják, hogy te hiteltelenné válnál, ha művészi értékekről kezdenél beszélni, mert te is szolgáltad már ki a zeneipari gépezetet többek közt a Tóth Vera-zenekarral, vagy éppen a Pa-Dö-Dővel. Ez az állítás természetesen abszurdum, de én nem tudom őket meggyőzni erről, mert nem vagyok elég nagyágyú a szakmában ahhoz, hogy adjanak a véleményemre. Hátha rád hallgatnak...
Lehet hogy ami nekem buli az másnak bevállalhatatlan hakni. De nem nagyon emlékszem olyan munkára amit szégyenlenék. Én megtalálom azt a pozitívumot (ha már keresni kell) abban a zenekarban amiért szeretni lehet és ennyi elég a boldogsághoz (nagyjából)
Haknizásról és a "művészetről" azért nehéz beszélni, mert ma magyarországon a legtöbb zenésznek még a legprofibbaknak is labilis az egzisztenciája és ezért már igen korán a pályájuk elején mérlegre kell tenni hogy mi minden van amit bevállalnak és mi az amit nem. És az hogy ezek után kit milyen munka talál meg az már nagyjából a sors keze hogy idővel kikkel hozza össze a sors és kiknek mond igent illetve nemet. Számomra igazából itt van a lényeg és a felelősség a döntésekben hogy mit vállalunk és mit nem. Mert egy döntésnek egy egész életre szóló következménye lehet mind pozitív mind negatív értelemben. Esetleg olyan is előfordulhat hogy valaki bevállal olyasmit amit esetleg más nem vállalna be, de évek múlva kiderül hogy ha azt akkor nem vállalja be akkor emiatt lemaradt volna egy csomó olyan dologról amit viszont mindenki irigyel tőle. Szóval egyáltalán nem mindegy hogy hogyan döntünk. Persze én is mondtam már nemet, és nekem is fel kellett álnom már zenekarokból, olyanokból is amiket nagyon szerettem de ez is hozzátartozik. Végül is a legfontosabb ebből hogy az emberi kapcsolatok megmaradjanak jónak amennyire lehetséges mert ez épít és ettől mindenki jól érzi magát mert ez a munkánk és ez teszi ki az életünk java részét, szóval egyáltalán nem mindegy kivel milyen hangulatban dolgozunk, amit vetsz azt aratod is... na jól elkalandoztam
Te azt írtad, hogy aki haknizik, hiteltelenebbül csinálja a saját dolgait is. Papolásról egy szót sem ejtettél. Szerinted tehát a haknizó zenésznek a saját zenéje is hiteltelenebb.
"Hiteltelen akkor lesz, ha nagy nyilvánosság lőtt művészetről papol, közben meg vastagon haknizik."
Ma magyarországon csak a hobbizenész nem haknizik. Akkor csak a hobbizenész beszélhet művészetről? Hivatásos, végzett zenész, zeneművész nem beszélhet róla? Furcsa felfogás...
