Ezek totál értelmetlen kérdések. Nézz utána, mi a mező stb.
Mert az, hogy sörét nem adhat interferenciát, nem reális érv. Hiszen
ha a "sörétek" egyben "pörgentyűk", akkor a hullámszerű viselkedés
természetes következménye annak, ha anyaggal kerülnek kapcsolatba.
Mekkora egy ilyen pörgentyű? :-)
Mit jelent egyáltalán ez a kifejezés?
Eldönthető-e, hogy egyik vagy másik résen megy át?
Ha eldönthető, hogyan befolyásolhatja a viselkedését egy másik rés megnyitása?
Én még nem hallottam önfókuszálódó mezőről. De lehet, hogy Te igen.
Ha így lenne kérlek oszd meg velünk ezt a tapasztalatod!
Ismét egy értelmetlen mondatsorozat. Valószínűleg valami egészen téves elképzelésed van mezőkről, kvantum-elektrodinamikáról (ha egyáltalán) azért írsz ilyeneket.
mmormota838, mindig elfelejted, hogy a foton nem egyszerű mákszem vagy sörét, ebben a mákszemben a 4 alkotórész mozgása alakítja ki a hullámzást. Emiatt létezik a "mákszemek" között az interferencia.
Dehogy felejtem, csak éppen nem jó az elképzelésed, és eddig nem voltál képes megérteni, amit Red is, én is próbálunk megmutatni.
Tehát:
egy rés van, egyenletes szóráskép
nyitsz még egy rést, kialakulnak sötét sávok
A kérdés: mi lett azokkal a fotonokkal a te modelledben, amelyek éppen sötét sáv felé indultak az 1-es számú résen keresztül. Ezek miért nem csapódnak be most is, hogyan tudja a viselkedésüket egy másik rés befolyásolni, amihez semmi közük?
Próbáld ezt elmagyarázni a 4 alkotórészed segítségével.
De, hogy ez a foton helyének sugárirányú bizonytalanságát jelenti, az érdekes. Mert úgy hangzik, mintha a fénysebesség bizonytalanságát is jelentené
Természetesen c bizonytalanságáról nincs szó.
A nagy koherenciahossz nagy bizonytalanságot jelent időben. Ha valahol útközben megpróbálnád korlátok közé szorítani a foton helyét - pl. nyíló/csukódó zárszerkezettel - akkor az elrontaná a koherenciahosszt és ezzel az interferenciajelenséget is. Így tetszőleges pontossággal kimérhetnéd c-t, de ahogy javulna a flnysebesség mérésének pontossága, úgy romlana le a távoli interferenciakép.
A legegyszerűbb két rés kísérletben is jelen van ez a dolog, csak nem annyira feltűnő. Aki először találkozik ezzel, nem erre figyel. Különösen, hogy ha felírnak egyáltalán hullámegyenletet, azt időfüggetlenül szokták tenni. Ami a klasszikus hullámmodellben, vagy az időfüggetlen Schrödinger egyenletben persze OK, de nem a teljes képet tükrözi, hanem egy elég durva egyszerűsítés.
A középső vonaltól eltekintve ugyanis a fényutak hossza nem egyforma, minden egymást követő csíkban egy lambdával nő az útkülönbség. Na most, tiszta interferenciaképhez az kell, hogy a foton hullámhosszának ne legyen túl nagy a bizonyalansága, különben elkenődik az interferencia a középtől távolabb eső csíkoknál, ahol már nagy az útkülönbség.
Az útkülönbség természetesen futási idő különbség is egyben. A foton úgy interferál, hogy pl. 100 lambda esetén a 100 lambda befutásához szükséges futási idő különbség lesz a két útvonal között. A foton így bizonyos értelemben nem lehet időben nagyon rövid. Vagy más oldalról nem lehet hosszirányban ennél jobban lokalizált.
Lézerrel úgy is megy a két rés interferencia, ha az egyik fényutat tükrökkel sokkal hosszabbra veszik. Példa erre a hologram készítés, ahol egyik nyaláb a fényképezett tárgyról jön, a másik pedig egy tükörről. Itt akár méteres útkülönbség is lehetséges.
Még érdekesebb, ha két lézer fénye interferál. Csak akkor lehetséges interferencia, ha nem lehet eldönteni, hogy egy konkrét foton - amelyik az ernyőbe becsapódott - melyik lézerből jött. Ha időzített blendékkel stb. megpróbáljuk ezt meghatározni, elromlik az interferencia, hasonlóan a sima két rés kísérlethez.
Nem szándékos bonyolításnak, ködösítésnek szántam ezt a korábbi hozászólásban se, hanem szerintem segít egy pontosabb "saját belső elképzelés" kialakításában.
Megmondom Mér unalmas a parabolatükör. Mert belebuksz. Sőt már bele is buktál:
Ha boldog vagy tőle, gondold azt, hogy abban jól meghatározott helye van a fotonnak. Köszönöm, ebben megegyeztünk.
A foton tehát mindenképpen egy olyan állat amelyik egyenes vonalban terjed, de ha csak egyenként (?) vezeted a fotonokat akkor fogalmad sincs mi történik a kétrés kisérletben, valamint arról sem, hogy hogyan kellene azt értelmezni.
És ez nem azt jelenti, hogy döntetlen a vita közöttünk. Ezzel pontosan így egyetértek.
837, Én nem azt mondom, hogy kúp, vagy gömbalakban terjednek benne a fotonok, hanem azt mondom, hogy nem haladnak.
Ez egyre cifrább, azt akarod mondani, hogy a fény nem terjed sehová ? Csak akkor keletkezik amikor meglátod ? Nem gabalyodtál bele egy kicsit ?
A foton maga akkor keletkezik, amikor kölcsönhat valamivel
Akkor ugyanis éppenhogy megszűnik a foton amikor elnyelődik, nem pedig keletkezik.
azt már láttuk, hogy az interferencia nem tulajdonítható különböző fotonok kölcsönhatásának..
Hol láttunk ilyen ostobaságot ? Csak nem megint az isteni kétréses kisérlet ? Látod ez tényleg unalmas.
Elmondom neked mi a kétréses kisérlet, fogsz egy síktükröt és egy szép napos délután bevilágítasz vele Juliska ablakán. Ha a szomszéd szobában lakó apukája, valamint a szomszéd tízemeletes összes többi lakója meglátja a saját szobája falán a fényfoltot akkor te nyertél, mert akkor az ő ablakán (ablakukon) is bement a tükrözött napfény. Ha csak Juliska néz ki az ablakon akkor viszont te kapod a narancsos buktát. Mire tippelsz ?
mmormota838, mindig elfelejted, hogy a foton nem egyszerű mákszem vagy sörét, ebben a mákszemben a 4 alkotórész mozgása alakítja ki a hullámzást. Emiatt létezik a "mákszemek" között az interferencia.
Olyan mértékig nem látod át és nem is érdekel a modell, hogy ezt nem veszed észre.
Pedig most kiegészítettem a fénykristály modellel, legalább rápillanthatnál, bár tudom, hogy útálod.
Bevallom, a lézerek koherenciahosszát illetően nem vagyok túlságosan tájékozott.
De, hogy ez a foton helyének sugárirányú bizonytalanságát jelenti, az érdekes. Mert úgy hangzik, mintha a fénysebesség bizonytalanságát is jelentené. Ez pedig furcsa.
Amely speciel egy lézercsík esetén valóban elég jól egy pont köré van koncentrálva.
Nem mellékes, hogy a nagy koherenciahossz (az a tulajdonság, amely lehetővé teszi, hogy nagy távolságban képes legyen interferenciára) egyben elkeni (bizonytalanná teszi) a nyaláb hosszában a foton helyét. A hosszirányú bizonytalanság sok milliószorosa lehet a nyaláb átmérőjének.
Annak valószínűsége, hogy egy adott pontban lép kölcsönhatásba egy foton, a forrástól az adott ponthoz vezető lehetséges útvonalak fázishelyes összegzésésével kapható meg. A parabolatükör vagy a lézerek rezonátora nagyon megnöveli a nyalábon belüli pontokhoz vezető útvonalak arányát.
Úgy túnik, a klasszikus hullámtant sem érted, pedig sokat segíthetne a kvantumos viselkedés megértésében.
Ragaszkodsz a repülő sörét képhez, pedig az interferenciajelenségek miatt ez teljesen tarthatatlan. Viszont olyan mértékig nem látod át a dolgot, hogy ezt nem veszed észre.
Azt próbáld meg végre elgondolni, hogy lehet az, hogy újab fényút (rés) megnyitásakor sötét sáva alakul ki? Repülő sörét modellel ez lehetetlen...
Ha egy fénysugár párhuzamos tud lenni, akkor milyen jogon tételezed fel, hogy a benne haladó fotonok nem párhuzamosan tehát nem egyvonalban haladnak, hanem kúp vagy gömbalakban terjednek?
Bocs, a hanem-re nem figyeltem eléggé. Én nem azt mondom, hogy kúp, vagy gömbalakban terjednek benne a fotonok, hanem azt mondom, hogy nemhaladnak. A terjedés nem a fotonra vonatkozik, hanem a foton megtalálására vonatkozó valószínűségi eloszlásra. Amely speciel egy lézercsík esetén valóban elég jól egy pont köré van koncentrálva. De a lézerfény éppúgy képes interferenciára, mint az a bizonyos egyetlen foton. És azt már láttuk, hogy az interferencia nem tulajdonítható küllönböző fotonok kölcsönhatásának. Hanem annak, hogy a foton hullámként, és nem részecseként terjed. (pontosabban, mint mondtam, ami terjed, az nem a foton, hanem a foton megtalálási helyének a valószínűségi eloszlása. A foton maga akkor keletkezik, amikor kölcsönhat valamivel).
Mér unalmas egy kicsit ez a parabolatükör. Ha boldog vagy tőle, gondold azt, hogy abban jól meghatározott helye van a fotonnak. De az egyfotronos kísérletben nincs! A foton tehát mindenképpen egy olyan állat amelyik tud úgy terjedni, hogy ne legyen meghatározható útvonala. Persze tud úgy is tenni, mintha lenne.
És ez nem azt jelenti, hogy döntetlen a vita közttünk. Ezt az okoskodást ugyanis nem lehet megfordítani. Azt nem mondhatod, hogy de, szerinted meg a foton egy olyan állat, amelyik mindig meghatározott útvonalon halad, csak néha úgy tesz, mintha nem úgy menne. A nem meghatározhatóságot nem lehet szimulálni, ez logikai képtelenség, láthatod a leírt kísérletből. A meghatározottságot viszont igen, jó példa erre a lézerfény, vagy a parabolatükör.
Ha egy fénysugár párhuzamos tud lenni, akkor milyen jogon tételezed fel, hogy a benne haladó fotonok nem párhuzamosan tehát nem egyvonalban haladnak, hanem kúp vagy gömbalakban terjednek?
Ugyanolyan jogon, mint ahogy a szobában ülve sem gondolom azt, hogy a Föld lapos.
A lézerfény terjedését sok hullám interferenciája alakítja vonalszerűvé,..
Hmm, Látom nem bírsz a lézerfénnyel. Rendben eztán legyen az előbb már említett parabolatükör. Világítsuk meg ezzel az Andromédát vagy a holdat, ez ugyanolyan párhuzamos fénynyaláb mint a lézer, fogadok, hogy ez sem jó neked. Pontosan lehet benne számítani a fotonok helyét, mint előbb. Miért nem kezdenek a fotonok gömb alakban terjedni, vagy csak letérni az egyenes pályájukrók akárcsak egy picit is.
Amiért letérnek az csak a fényszóródás, nem pedig a foton intrinsic tulajdonsága.
Ha egy fénysugár párhuzamos tud lenni, akkor milyen jogon tételezed fel, hogy a benne haladó fotonok nem párhuzamosan tehát nem egyvonalban haladnak, hanem kúp vagy gömbalakban terjednek?
Ja tényleg, köszi. Örülök, hogy észrevetted, mert ez azt jelenti, hogy el is olvastad rendesen. Pedig már kezdtek kétségeim lenni.
Az inkrimiált mondat helyesen:
Ha ez az ernyő egy fotolemez, akkor azt látjuk, hogy a jobboldali lyuk mögött egy fekete folt alakul ki, ami középen a legsötétebb, és a középponttól távolodva egyre világosabb.
Téged picit sem döbbent meg ez a kísérlet? Az sem, hogy elektronokkal is megy? Igazából bármilyen részecskékkel, még atomokkal is megy; ha jól emlékszem, ilyen kísérletet is csináltak már. Persze minél nagyobb egy részecske tömege, annál nehezebb a jelenséget kimutatni, mivel az őt leíró hullámfüggvény hullámhossza a tömegével fordítottan arányos. A Te hullámhosszad például néhényszor 10-44 m. Ezt valóban nem lehet már kimutatni.
A fizikában a dolgok méret- ill. mennyiségfüggők. Gondolj olyan egyszerű dolgokra, mint a Föld görbülete, amit egy szobában semmiféle módon nem lehet kimutatni. De attól még nem lesz lapos a Föld, hogy bizonyos körülmények között úgy viselkedik, mintha az lenne.
Ugyanez a baj a lézerrel is. A lézerfényben nem egyetlen foton van, hanem rengeteg. Olyan nincs, hogy "lézerfoton". Ha kiszűrsz valahogy egyetlen fotont a lézersugárból, az ugyanúgy fog viselkedni, ahogy én leírtam. A lézerfény terjedését sok hullám interferenciája alakítja vonalszerűvé, és ez fedi el a fotonok viselkedésének elemi tulajdonságait. Ugyanúgy, ahogy a Te rengeteg részecskéd együtt olyanná tesz téged, mintha lenne pontos helyed.
Az egyfotonos kisérletnél ne legyél olyan biztos abban, hogy valóban mindig csak egy foton volt a légtérben.
Ez amolyan iszugyis megjegyzés volt. Maradjunk abban, hogy ha valamit sokan megmértek, és az eredmény mindig azonos volt, az úgy van, és nem máshogy. E nélkül az alapfeltevés nélkül az égvilágon semmiről semmit sem lehetne állítani.
A használt foton poláros volt? Lineárisan? Cirkulárisan? Sehogy?
Olyan nincs, hogy sehogyan sem polarizált foton. A polarizáció a foton spinállapotát jelenti. Valamilyen spinállapot mindenképpen van, legfeljebb az nem egy saját (tiszta) állapot. A tiszta spinállapotok cirkulárisan polarizált fénynek felelnek meg, ezek szuperpozíciójaként állhat elő lineárisan polarizált fény.
Ha úgy értetted, tettek-e polarizátort a fényforrás és a rés közé, akkor szerintem nem (miért tettek volna?), de ezt pontosan nem tudom.
Ez bizonyos dolgokra valóban igaz. Nézzük, lehet-e ez a bizonyos dolog a foton helye akkor, amikor nem mérjük.
Abszolút lehetséges. Az előbbi példa helyett nézzünk egy jobbat ha az nem tetszett.
Fogj egy stoppert és lőj egy lézerimpulzust az Androméda felé. Halálpontosan lehet tudni, hogy a fotonod 10 másodperc múlva 2 997 924,58 km-re lesz tőled az Andromédára húzott egyenes mentén. 1000 sec múlva 299 792 458 km-re. És ha tetszik beháromszögelheted a Föld pályamenti mozgását, beszámíthatod a Föld forgását, a gravitációs sodrást vagy amit akarsz. A pontosság nem a fény foton viselkedésétől függ.
A távolságát egyértelműen számíthatod. Nem kell mérned, biztosan ott van ha egyéb baj nem éri pl meteor.
Mondd csak mit akarsz még? Ha a lézer nem tetszik, használjunk parabolatükröt, semmi gond.
A lézer nem egy normális foton? Vagy az nem is foton ? Esetleg nem is fény ? Esetleg nem is elektromágneses hullám ? Mi bajod a lézerrel ? Az a baj vele, hogy kristályos ?
Az egyfotonos kisérletnél ne legyél olyan biztos abban, hogy valóban mindig csak egy foton volt a légtérben. A használt foton poláros volt? Lineárisan? Cirkulárisan? Sehogy?
2. kisérlet jobblyuk nyitva fotolemez ugye elrontottad? Nem baj.
Ez persze Astrojan 828-as hozzászólására volt válasz, csak lemaradt a hivatkozás. (Akkor szokott lemaradni, ha elsőre nem sikerül elküldeni a hozzászólást)
Nem kell megmérned mindent és mindenkor, bizonyos dolgokat mérés (és detektálás) nélkül is lehet tudni bizonyos pontossággal.
Ez bizonyos dolgokra valóban igaz. Nézzük, lehet-e ez a bizonyos dolog a foton helye akkor, amikor nem mérjük.
A lézert egyelőre tegyük félre, az egy nagyon bonyolult kollektív kvantumjelenség, olysmi, mint a szuperfolyékonyság, vagy a szupravezetés, a foton elemi tulajdonságainak a tanulmányozására kevéssé alkalmas.
Egyetlen jelenséget próbáljunk értelmezni most: az egyfotonos interferenciakísérletet. Kérlek, figyelmesen olvasd el!
A kísérletet valóban sokan végrehajtották (fotonnal is, és foton helyett elektronnal is), és az eredmény minden esetben az alábbival megegyező volt.
Adva van egy speciális fényforrás, amely egyidejúleg egyetlen fotont képes kibocsátani. Van egy függőleges sík ernyő, amin észleljük a foton becsapódását. Közötte és a fényforrás között és egy vele párhuzamos átlátszatlan fémlap, amin két kicsi lyuk van. Sok fotont bocsátunk ki egymás után a fényforrásból, és az alább leírt különböző esetekben vizsgáljuk az ernyőn kialakuló képet.
kísérlet: baloldali lyuk nyitva, jobboldali zárva. Eredmény: a fotonok az ernyőn hol itt, hol ott csapódnak be, de sok foton esetén kirajzolódik egy eloszlási kép: a legtöbb foton a fényforrást a baloldali lyukkal össze kötő egyenes és az ernyő metszéspontjához közel éri az ernyőt, ettől a ponttól távolodva egyre kevesebb becsapódást észlelünk. Ha ez az ernyő egy fotolemez, akkor azt látjuk, hogy a baloldali lyuk mögött egy fekete folt alakul ki, ami középen a legsötétebb, és a középponttól távolodva egyre világosabb.
kísérlet: jobboldali lyuk nyitva, baloldali zárva. Eredmény: a fotonok az ernyőn hol itt, hol ott csapódnak be, de sok foton esetén kirajzolódik egy eloszlási kép: a legtöbb foton a fényforrást a jobboldali lyukkal össze kötő egyenes és az ernyő metszéspontjához közel éri az ernyőt, ettől a ponttól távolodva egyre kevesebb becsapódást észlelünk. Ha ez az ernyő egy fotolemez, akkor azt látjuk, hogy a baloldali lyuk mögött egy fekete folt alakul ki, ami középen a legsötétebb, és a középponttól távolodva egyre világosabb.
kísérlet: mindkét rés nyitva.
Ha jól értem az álláspontodat, akkor a harmadik kísérlet eredményét lehet előre tudni, anélkül, hogy elvégeznénk a kísérletet. Próbáljuk tehát kitalálni. Tételezzük fel, hogy igaz a feltevésed, és nem kétséges, hogy ebben az esetben az ernyőt a foton kétféle módon érheti el:
A baloldali résen áthaladva
A jobboldali résen áthaladva
Ha ez így van, akkor a baloldali résen áthaladó foton szempontjából érdektelen, hogy a jobboldali rés zárva van-e, vagy sem. Ugyanígy, a jobboldali résen áthaladó foton szempontjából érdektelen, hogy a baloldali rés zárva van-e, vagy sincs.
A sok egymás után kibocsátott foton foton közül azok, amelyek a baloldali résen haladnak át, ezek szerint ugyanazt a becsapódási eloszlást (ugyanolyan sötét közepű, kifelé világosodó foltot) kell létrehozniuk, mint az 1. kísérletben. A jobboldali résen áthaladóknak pedig olyat, mint a 2. kísérletben. Az ernyőnek mindazon a pontjaira, amelyekre vagy az 1., vagy a 2. kísérletben becsapódott foton, kell érkeznie fotonnak a 3. kísérletben is. Tehát az eloszlási képnek olyannak kell lennie, mintha az első két kísérletbeli képet egymásra másolnánk.
Ezt mondod te. Legalábbis szerintem. Javíts ki légy szíves, ha máshogy gondolod.
A valóságban elvégezva a kísérletet e helyett egy egész más kép jelenik meg: egy interferencia-minta. Ez azt jelenti, hogy egyrészt olyan helyekre is érkezik foton, ahová sem a baloldali, sem a jobboldali lyukon áthaladva nem érkezhet, másrészt olyan helyekre meg nem érkezik, amelyekre vagy az egyik, vagy a másik résen áthaladva érkeznie kellene. Mivel a kísérletek ellent mondanak a feltevésünknek, ez azt jelenti, hogy a feltevésünk hamis. Tehát nem igaz az, hogy a fotonok vagy az egyik, vagy a másik résen áthaladva érik el az ernyőt.
Ez sajnos Einstein öröksége, aki azt az örökörséget találta mondani, hogy csak az létezik amit mérni lehet. De ez sajnos nem igaz.
Attól, hogy a rendőrök éppen nem mérik az autód sebességét attól az autód még száguld. Ha máshogy nem hát 600 km/sec. Nem kell megmérned mindent és mindenkor, bizonyos dolgokat mérés (és detektálás) nélkül is lehet tudni bizonyos pontossággal.
Tehát igenis lehet tudni, hogy az Andromédáról egy millió évvel ezelőtt útjáraindult laser foton az bizony kb félúton jár a Föld felé. Ráadásul most nem is éppen felénk tart. És azt is meglehetős pontossággal meg lehet mondani ELŐRE, hogy az a foton ha más baj nem éri kb 1.3 millió év múlva elkapható lesz egy távcsővel vagy akár szabad szemmel itt a földön.
Hogy nem pontosan lehet tudni? Hohóó, hiszen a méréseitek sem pontosak. Egy csomó dolgot kiszámolunk. Nem mérünk meg mindent.
Tehát belegondolok és világos, hogy van értelme egy olyan kérdésnek, hol van a foton.
A ..lézerhullám egész más tészta.
Hát ez az. Miért gondolod, hogy a lézer fénykristály foton egy egészen másfajta foton. Mert csődöt mond a valószínűségi függvényed ?
A lézerből kilépő fénnyalábban a valószínűségi eloszlás valóban nem gömbszimmetrikus.
Na, akkor meg is egyeztünk. A foton egyenes vonalban terjed.
Ha a lézerben egyenesvonalban terjed, akkor nyilván más körülmények között is ezt teszi. Ezen más körülmények között (statisztikusan) a tér minden irányába indul egy egy foton. Ettől azt hitted, hogy gömbszerűen terjed.
És ez azért van mert isteníted az egyfotonos kisérletet. Azok ugyanis nem tények hanem megfigyelések, borzasztó rossz értelmezéssel.
A fénykristályon remélem felakadtál, a lézerfény kristályos jellege a yin yang modellből ered, amely nagyon jól megmagyarázza, miért is alakulhat ki egyáltalán a lézerfény. A lézerfény ugyanis valódi fénykristály amit ugyanazok az elektromos töltések tartanak össze és rendeznek el mint ahogy az elektronok (és protonok) az atomos kristályokat.
Az elektronok töltését is ugyanazok a tömeg nélküli elemi (-) töltésegységek adják mint amik a foton felépítésében részt vesznek (a modellben C).
Ugyanígy a protonok töltését is ugyanazok a tömeg nélküli elemi (+) töltésegységek adják mint amik a foton felépítésében is részt vesznek (a modellben D).
A kristályból kihullanak az eltérő frekvenciájú fotonok a lézerfény keletkezésekor, nem passzolnak bele a kristályba. A lézer ezért monokromatikus.
A kristályt az egymás mellett haladó fotonok elektromos töltése tartja egyben, ez csak azonos fázisban lévő fotonokra érvényesül, amikor az azonos töltések egymástól a legtávolabbra de az ellentétes előjelű töltések egymáshoz a legközelebb tartózkodhatnak, mindezt menetközben, tartósan és a menetirányra merőleges síkban. A lézer ezért koherens.
A lézerfényben tehát kristályszerűen elrendeződött fotonok vesznek részt amelyek egymással interferálnak.
(Na nem muszáj lekurvázni azért mert ilyesmit nem mondott Einstein..)
Abban a topicban azt állítottad, nem érvényes az impulzus megmaradás tétele. Ezt két dologgal igazoltad:
1. Azt hazudtad, működő készüléked van, és könnyekig meghatottan szemlélted a repülését. Igen érzékletes leírás volt... :-)
Többen kértük, hogy mutasd meg a kütyüt, érdekes módon erre nem vállalkoztál. :-)
2. Azt állítottad, newtoni mechanikával az általad adott elrendezést kiszámítva sérül az impulzus megmaradás. Erre egy programot készítettél, melyben /dev/null megtalálta a hibát. Én meg belinkeltem egy általános bizonyítást, hogy newtoni mechanikával számolva ez lehetetlen.
Erre megsértődtél, hogy ahelyett hogy ájult tisztelettel hálát rebegnék amiért feltaláltad a csodát, nem átallottam kételkedni. Ez tényleg baromi felsőbbrendű dolog...
Itt is ugyanaz a probléma, mint a relativitáselmélet esetében. A megszokott fogalmaidat akarod alkalmazni olyan dolgokra, amelyek leírására nem alkalmasak.
A foton semmivel sem kevésbé fogalom, mint az a bizonyos hullámfüggvény. Amik kétségtelenül léteznek, azok az optikai jelenségek. Ezeket pedig egyszerűen nem lehet egy olyan modellel leírni, amelyben a foton golyószerűen terjed.
Ha belegondolsz, világos, hogy nincs is értelme egy olyan kérdésnek, hogy hol van a foton, mielőtt észlelnénk. Ha észlelsz egy fotont, azzal rögtön meg is semmisíted. Ha azt mondom, hogy épp félúton van az Androméda felé, az azt jelenti, hogy félúton elhelyezek egy fotondetektort, és az detektálja a fotont. De ez a foton már bizos, hogy soha sem fog az Andromédához érni. Az Andromédához elérő fotonokról tehát egyszerűen lehetetlenség megmondani, hogy a becsapódásuk előtt hol volt. Csak annyit tudunk, hogy egy atom által kibocsátott fotonok bizonyos valószínűségi eloszlás szerint hol itt, hol ott csapódnak be. Ezt a valószínűségi eloszlást nevezzzük a foton hullámfüggvényének.
Az egyenes vonalban terjedő lézerhullám egész más tészta. A lézerből kilépő fénnyalábban a valószínűségi eloszlás valóban nem gömbszimmetrikus. Füstben szépen látható is a lézerfény csíkja. De ne felejtsd el, hogy itt sem a fotonokat látod útközben, hanem azokat a fotonokat látod, amelyek a füstszemcsékről visszaverődve a szemedbe érkeznek. Azok pedig a céltárgyat már soha sem fogják elérni. Tehát itt sincs értelme annak a kérdésnek, hogy hol volt az a foton a becsapódása előtt, ami a céltárgyat eltalálta. Csak makroszkopikus tárgyak (pl. puskagolyó) esetén van értelme ilyen kérdéseknek, hiszen egy puskagolyót nem csak úgy lehet megfigyelni, hogy az a szemedbe csapódik.
Hiába csinálsz egy esetleg jól működő modellt a lézer fényére, ha a többi optikai jelenséget (pl. az egyfotonos interferenciát) nem tudod vele leírni. Akkor az a modell egész biztosan nem a "valóság" lesz. (persze semmilyen modell sem az)
A gömbszimmetrikus függvény azt jelenti, hogy bármely irányban azonos valószínűséggel nyelődhet el a foton.
Nem azt akartad ezzel mondani ugye, hogy ha szabadon haladhat a fény a világűrben és már félúton van a Föld felé jövet az Andromédáról, akkor egyszercsak bármely irányba haladhat tovább? Mert ez nyilván nem igaz. A lézert sem látjuk oldalról, csak ha egyenesen a szemünkbe világít.
Nem értelmezhető a "terjed", hiszen a hullámfüggvény csak egy valószínűség.
Ez elég baj, mert a fény ugyanis terjed. Ezért nagyon nagy baj ha összekeveredik a foton fogalma ami egy fizikailag létező jelenség a hullámfüggvény fogalmával ami csupán matematikai, fizikailag nem létező fogalom. A fény ugyanis a függvények kitalálása előtt is már terjedt.
Pontosan ebből következik, hogy a hullámfüggvény nem lehet azonos a fotonnal. Mint ahogy a sebesség leírására szolgáló függvény sem azonos az autóval, vagy a gumi nyomását leíró gáztörvény sem azonos a gázzal.
Így nem a kérdésem vesztette élét hanem csak nem tudjátok megmondani merre jár a foton.
Attól tartok sokkal egyszerűbb ha egy lézer fotont vizsgálunk, mert így szóba sem jöhet a gömbszimmetrikus fényterjedés. A lézerfény úgy terjed ahogy a yin yang fotonmodell leírja: egyenesvonalban. Ha elkezded osztani a lézerfényt egyre kisebb és kisebb csomagokra, előbb utóbb eljutsz a fotonhoz: nyilván ez is egyenesvonalban terjed. Semmi szükség a valószínűségi függvényre, mert minden foton (kvázi) ugyanazon az egyenes pályán halad.
Sőt azt is meg tudod mondani, hogy éppen hol van a foton, pontosan hány kilométerre a kibocsátó objektumtól az egyenesvonalú pályán.
776, De az a sáv esetleg egy centivel odébb van. Akkor mekkora is egy foton?!
Ez hogyan függ össze a foton méretével szerinted? Mert szerintem sehogy. A foton átmérője hozzávetőleg akkora mint az amplitúdója, vagyis a cérna átmérője (tévedés ne essék a cérna nem a foton, a cérna csak a foton trajektóriája). A foton maga inkább golyószerű mint a mák.
Ne is mondjatok ellent, úgysem tudjátok milyen a foton. Akár ilyen is lehetne.
