Idén õsztõl pedig a Bálint Zsidó Közösségi Házban találtunk otthonra. Pénteki programjaink mellett mostantól egy hónapban kétszer, vasárnap is jelentkezünk Budapesti Klubunkban. Vendégeink voltak az eltelt évek során a politikai élet zsidó reprezentánsai mellett a kultúra jeles képviselõi: zenészek, színészek, újságírók is (többek között: Koltai Róbert, Koncz Zsuzsa, Deutsch Tamás, Dr. Szabad György, Fodor Gábor, Petõ Iván, a PaDöDö, Juszt László, Kornis Mihály, hogy csak néhányat említsünk).
Érdekes, hogy 99 novemberében még zsidó reprezentánsnak számított és ennek tudatában látogatta meg a Bálint Zsidó Közösségi Házat. Szerintem életveszélyesnek azt tarthatjuk, ha minden túlérzékeny ember feleslegesen gerjeszt hisztériát (sőt akár antiszemitizmust). A lényeg tehát mégegyszer az, hogy DTM-et a Fidesz igenis díszzsidóként használta az Ein Volk ügyben. Az hogy más saját elmebaját projektálja ebbe, avval nekem nincs dolgom. Mivel te sem tartottad antiszemitizmusnak ezt a kijelentést, téged nem sorolnálak ide, inkább a PC vonalt éreztem ki előző hozzászólásodból, bár most evvel az életveszéllyel elbizonytalnítottál...
"DFT maga definiálta zsidónak magát, amikor kiállt az Ein Volkkal és rémisztőnek nevezte családjára (rokonaira) nézve ezen kijelentést."
Megengedhetetlen csúsztatást követtél el. Attól, hogy valakit egykoron zsidónak minősített egy antiszemita rendszer, az attól még nem zsidó - lásd: Radnóti ügy. Tehát ha valaki napjainkban, mégoly sanda politikai szándékból, rokonaira nézve rémísztőnek tart egy amúgy nem rémísztő jelmondatot, az attól még nem nevezhető ki zsidónak - legfeljebb egy hitvány magyar politikusnak. Életveszélyesnek tartom ezt a mocskos játszadozást az újdonatúj "zsidó" minősítgetésekkel, amit egyébként éppen ez a nem kevésbé mocskos díszzsidózás gerjesztett. A díszzsidózásnak semmi köze a lényeghez, az elmebajhoz van inkább köze: ami látom, kezd terjedni itt is ragályosan.
DFT maga definiálta zsidónak magát, amikor kiállt az Ein Volkkal és rémisztőnek nevezte családjára (rokonaira) nézve ezen kijelentést. Ilyen értelemben a díszzsidózás nagyonis a lényeget megnevező fogalom. Aki ebben rasszizmust lát az a PC díszhülyéje :)
"Azt is mondja TGM, hogy nem ebben az országban él az, aki nem tudja Deutsch-Für Tamásról, hogy zsidó. És ez így is van. Mint ahogy Farkas Flóriánról is tudjuk, hogy cigány, ha nem tudjuk, akkor hülyék vagyunk."
Farkas Flóriánról nem nagy művészet tudni, hogy cigány (roma), miután egy cigány szervezet vezetőjeként cigánynak (magyar cigánynak) is vallja magát. Deutsch-Für azonban teljesen más eset, nem tudok róla, hogy bármi másnak is vallotta volna magát, mint magyarnak. Helyette semmiképpen sem dönthetjük el - úgy, mint tette azt Ein Gespenst Radnóti esetében - , hogy márpedig Deutsch-Für akkor is zsidó.
A díszzsidózás megengedhetetlen, bár elkövetője bizonyára nem antiszemita, csak hatökör. Ezzel együtt is azonnal ki kellett volna rúgni páros lábbal az MSZP-ből, a párt vezetőinek pedig, élén Gyurcsánnyal és Hillerrel, haladéktalanul bocsánatot kellett volna kérni minden jóérzésű embertől.
„Bocsáss meg: kérdeztem valamit tőled!”
Azt hiszem, félreértettél. Ugyanis valójában én kérdeztem tőled valamit, azt kérdeztem, hogy visszavonod-e valami módon a sértéseidet?
Amire viszont Te nem válaszoltál, hanem visszakérdeztél: „Valami módon? Milyen módot tartanál kielégítőnek?”
Hát, ez az a kérdés, amelyre én nem adhatok praktikus választ. És éppen azért, mert jól érzékelted, számomra nem a sértés visszavonása, hanem a visszavonás módja az érdekes. Abból tudok következtetni arra, hogy egy érdemi vita során számíthatok-e újabb sértésekre, avagy sem. Így tehát teljesen értelmetlen dolog volna, ha „előírnám”, de már csak az is, ha megmondanám, hogy mi volna számomra megnyugtató, biztató gesztus.
Nagyjából a karácsonyi meglepetés-ajándékozáshoz hasonlítható a helyzet. Nyilván nem azt kérdezed a férjedtől, hogy „milyen meglepetést szeretnél karácsonyra” (esetleg viccből kérdezhetsz ilyet); mert lehet ugyan ajándékot kérni (ez is szokás), ám az nem meglepetés. Márpedig a meglepetés esetében nem az ajándék, mint tárgy az igazi ajándék, hanem annak tudata, hogy a férjed kitalálta, mit szeretsz, mi tetszik neked, illetve olyasmivel ajándékozott meg, amire magad sem gondoltál, s mégis nagyon örülsz neki.
Egyet tudnod kell, a sértést, különösen az olyasfélét, melyet Te vágtál a fejemhez, nem lehet meg nem történtté tenni. Ez az emberben örökre megmarad, bennem pedig különösen. Ugyanakkor elvileg lehet olyan engesztelési mód, amely a bizalmatlanságot, ha el nem is oszlatja, de csökkenti, legalább annyira, hogy az ember ne várja minden pillanatban a sértegetések folytatását.
Vagyis azt, hogy nekem mi a megfelelő mód konkrétan, paradox módon neked kell tudnod. Nagyon egyszerű a dolog: ha válaszolsz, s ha a válaszod rokonszenves nekem, akkor szívesen vitázom veled (is), ha viszont nem, ha sokkal inkább szemrehányást érzékelek a szavaidból (miként a fent idézett sürgetésedből például), tehát, ha inkább enyhe fölháborodást érzek, mint szívből jövő, őszinte engesztelést, akkor nem válaszolok. Szerintem ugyanis ez minden durva, szándékos sértésnek szükségszerű következménye.
„Mielőtt bezúznák ezt a rovatot, vagy ezt a nikkedet a liberalisták (liberráltak), tisztelettel megkérnélek, hogy véleményezd ezt az oldalt! Már amennyiben időd engedi... http://www.szeretemmagyarorszagot.hu/?pg=tagjaink”
Megtisztelő a bizalmad, mint ahogyan minden bizalom megtisztelő. Sőt az ember szerintem nem is annyira a másikat, mint inkább saját magát tiszteli a másikba vetett bizalmával. Én például bízom abban, hogy téged valóban érdekel a véleményem, s nem csupán a saját ítéleteidet (esetleg előítéleteidet) akarod visszahallani, visszaolvasni az én mondataimban. Bízom ebben, s ezért értelemszerűen igyekszem a legjobb tudásom szerint válaszolni.
A fölvetésed tulajdonképpen két részből áll, indítványozom, válasszuk el egymástól azokat, szívesebben reflektálnék rájuk külön-külön.
Az egyik mozzanat a „bezúzás”. Nem tudom, föltűnt-e neked, én itt tulajdonképpen arról írok hosszú ideje, hogy az index-fórum néhány illetékese (liberalisták, merthogy nem liberálisok, Krausz Tamás „liberális patkányoknak” nevezi őket, szerintem helytelenül, de erről majd később), szóval arról beszélek, hogy az index liberalistái részint ostobák, részint hipokriták. Ez a mondandóm lényege.
És szinte már le se nagyon kell írnom, az érintettek maguk argumentálják mindkét állításomat. Minden egyes letiltás, minden „bértömeggyilkolás” azt igazolja, amit mondok: nincsenek érveik, nem tudnak vitázni, vagy ahogyan Vas István írja az Egy szerelem három éjszakájában: náluk az ultima ratió „csak a szúrni, vágni, ütni”. Ezt állítom, s ők ezt demonstrálják mindegyre. Annyira ostobák, hogy nem veszik észre: valójában mellettem érvelnek. Csak egyetlen példa: azt írta az egyik liberalista „moderátor” néhány hónapja nagy hangon, hogy „vesztett”. Mármint én, szerinte én vesztettem azzal, hogy ő kiirtotta a hozzászólásaimat. Tudniillik azt sem veszik észre, hogy én nem harcolok ellenük. Nem akarom őket legyőzni. Csupán hagyom, hogy bizonyítsák az igazamat, hagyom, hogy önnön maguk csináljanak hülyét magukból. Nem akarom, hogy ez történjék, csak hagyom, hogy ez történjék. Ha akarnám, nyilván nem sikerülne, mert hát tudjuk, az erőlködésnek általában nyögés a vége.
Szerintem morálisan teljesen kipurcantották magukat. Ma ott tartunk, hogy azok közül, akik engem „tömény ganénak”, „mocskos fasisztának” meg miegymásnak tartanak, közülük a jobb érzésű emberek már maguk tiltakoznak az értelmetlen, kontraproduktív pusztítások láttán. Nem szeretnek, sőt van egy olyan érzésem, hogy gyűlölnek is talán, mégsem örülnek az intoleráns, antiliberális „moderálásnak”, elképednek rajta, sőt akadnak olyanok is, akik kifejezetten protestálnak. Még egyszer hangsúlyozom, nem szimpátiából teszik ezt, nem kerestem a rokonszenvüket, nem igyekeztem megnyerni kegyeiket, sőt ellenkezőleg; ráadásul engem normál körülmények között is elég nehéz szeretni, szinte lehetetlen, hát még konfliktushelyzetben, ennek dacára, úgy tűnik, a fasisztázásban, a tömény ganézásban eleddig homogén liberalisták megosztottakká váltak. Ami pedig szerintem két dolgot jelent. Egyrészt mutatja, hogy közöttük is akadnak olyanok, akikben azért van liberális véna, egy ponton túl fölülkerekedik bennük a jóérzés, illetve az értelem, még a gyűlölt emberrel szemben fölhorgadó, zsigeri káröröm is visszaszorul a lelkükben, s ami szerintem jó dolog. A másik tanulság pedig az számomra, hogy ha sikerre vágyunk, nem szabad akarnunk a győzelmet. Én még muszáj-Herkulesnek sem tartom magam. Ady például dühöngött azon, hogy „Milyen híg fejüek a törpék”, mert harcban állt, muszáj-harcban állt velük, én inkább csak elcsodálkozom rajtuk. Hígvelejűek. Nem értenek semmit abból, ami körülöttük történik. Azt hiszik, nekem ártanak, miközben saját magukat kasztrálják.
Még hazudni sem tudnak rendesen. Ezért állítom róluk, hogy nemcsak hipokriták (hazudnak), hanem ostobák is (rosszul hazudnak).
Egyazon levegővel fújják, hogy „Mengele megkövetéséért”, „Radnóti tökeinek föllógatásáért”, „offolásért”, illetve a moderatúra illetéktelen bírálatáért likvidálnak nickeket, törölnek hozzászólásokat. Ezek önmagukban is nevetséges ürügyek (még a moderatúra bírálata is, tudniillik én itt nem a moderálásról, hanem a liberalizmus és a liberalistaság különbözőségéről beszélek), szóval ezek önmagukban is nevetséges ürügyek, míg együtt, egyszerre elhadarva abszolúte lehetetlenné teszik egymást, kioltják egymás hatását.
Például a „Mengele megkövetése” ürügy elvileg olyasmi volna náluk, mint Orbánéknál a „Gyurcsány bemutatott a magyar népnek, az ország kapja be” című ötlet. Ha ügyesen vezetik elő, hatásos lehet, ám ha ez csupán egyetlen momentum a számos eldarált hülyeség között, akkor az internetes olvasó előtt szükségképpen jelenik meg a kép, mely szerint a birkák az akolban meglátnak egy szót, nézik-nézik egy darabig, majd bégetni kezdenek, és bégetnek, bégetnek, amíg hang van a torkukban: meeeengele, meeeengele…
És akik ezt látják, hallják, bizony, röhögnek a bégető birkákon.
Babarczy azt írta nemrég (szemrehányóan), hogy provokálom a liberalistákat. Dehogy provokálom. Ahogyan nem harcolok ellenük, úgy a provokálásukkal sem foglalkozom. De nincs is rá szükség, ők helyből ilyenek.
Tulajdonképpen nagyon banális ez az egész. Mozog itt is néhány „híg fejü törpe”, aki valami kis hatalmacskát kaparintott a kezébe, és Herkulesnek képzeli magát. Tizenkettő van belőlük egy tucatban.
Végezetül engedj meg egy kritikai megjegyzést! Azt írod a liberalistákra, hogy „liberráltak”. Ezzel nem értek egyet. Szerintem sem a liberalizmus, sem a liberálisok, de még a kvázi liberálisok (liberalisták) sem aberráltak. Illetve - persze - nem normálisak ők sem, mint ahogyan egyikünk sem az. Tulajdonképpen nincs is normális ember, miként átlagember sincs, mindenki valami módon eltér az átlagtól, a normától, végül a sok-sok abnormis, aberrált ember összessége adja ki a normát, az átlagot. Gond akkor van, ha két olyan aktíva akad össze a politikai térben, kik közül az egyik jobbra, a másik balra hajlik el az átlagtól, ezért aztán csak néznek egymásra, méregetik a köztük feszülő hatványozott távolságot, és hát ugye szinte mindenki saját magát azonosítja a normával, ezért mindenki a másikat látja aberráltnak.
Többen a zsidókat vélik úgymond túlérzékenyeknek. Ha pedig így van, ha a zsidók valóban frusztráltak, akkor azon nemigen van mit csodálkozni. Miként én ilyen értelemben is Európa zsidóságának tartom a magyar népet (szétszóratottságában is az, megcsonkítottságában is az, leleményességében is az, frusztráltságában is az). Emlékszem, két éve a női kézilabda válogatott világbajnoki döntőt játszott azokkal a franciákkal, akiknél akkor egyértelműen jobbaknak tűntek a magyarok. Igen ám, csakhogy Zágrábban volt a meccs, viszonylag könnyen átmehetett több tízezer drukker buzdítani (valójában űzni-hajtani) a csapatot, amolyan most vagy soha alapon, fölfűtött várakozással, iszonyú elvárással, hiszen minden egyben állt: Zágráb, na, most visszavehetjük Horvátországot, méghozzá a franciáktól, visszavághatunk Trianonért. Amitől azután szépen begörcsöltek a játékosok, és kikaptak egy gyöngébben játszó együttestől. És amit pedig lehetett tudni előre. Én már akkor, amikor a Székely Himnusz ment a nézőtéren, hangulatemelés gyanánt, már akkor tudtam, hogy zakó lesz a vége. Ha tehát praktikusan nézzük a dolgot, bizony, aberrált volt a közönség. Túlfeszítette a húrt. Meggyőződésem, hogy semleges pályán az a magyar csapat azt a francia csapatot simán verte volna (talán még Párizsban is). Ugyanakkor mégsem nevezhető aberráltnak a nekivadult drukkerhad, mert tökéletesen érthető, hogy Trianon fáj, azoknak is fáj, akiknek még a nagyapjuk sem élt a húszas évek elején. Valamiképp muszáj kompenzálni időnként. Ami pedig egyáltalán nem mellékes: Trianon kilencven éve történt, Auschwitz pedig csak ötven éve.
Szerintem ezek az érzékenységek nem beteges dolgok. Kellemetlenek, kényelmetlenek, problematikusak, de nem kórosak. Én tehát nem tartom a liberalistákat paranoiásaknak, aberráltaknak, noha közülük engem sokan gondolnak elmebetegnek. Azt hiszem, arról van szó, hogy a liberalisták műveletlenek, tudatlanok, némelyek egészen buták, továbbá a fölkészültségükhöz képest túlzottan aktívak; igen-igen buzgók, s ezért a legtöbbször valami nagyon nagy baromságot csinálnak, írnak vagy mondanak. A tudatlanság viszont nem gyöngeelméjűség. Vagyis ezért nem értek egyet veled, amikor betegeseknek, aberráltaknak nevezed azokat az embereket, aki tulajdonképpen nem tesznek egyebet, mint igyekeznek védeni tyúkszaros kis presztízsüket, csak általában nem lelik hozzá a megfelelő megoldást. Merthogy nem értenek igazán ahhoz, amit csinálnak. Babarczy például „balliberálisnak” nevezi magát nyilvános önéletrajzában, miközben azt írja, hogy valójában nincs is liberalizmus, ilyen értelemben „balliberalizmus” sincs, ámdeviszont mégiscsak van azért egy kicsit. Viccnek is elmegy.
Fölvetésed másik részéről (a Magyarországot szeretőkről) pedig kicsit később; vagy itt, vagy majd más rovatban, vagy ezen a nicken, vagy egy másikon, ez a jövő zenéje. A jövő mellékes, számomra teljesen lényegtelen rezonanciája.
Mielőtt bezúznák ezt a rovatot, vagy ezt a nikkedet a liberalisták (liberráltak), tisztelettel megkérnélek, hogy véleményezd ezt az oldalt! Már amennyiben időd engedi...
Jó hogy itt vagy, érdekelne, hogy az 1.2.3. azaz a L. u. 3., azaz a három tagból álló nicket, vagy a többszörösen ausgeradierte alter Kamerad megmegújuló visszatértét sokallod?
Jó étvágyat a kislábaskádban melegedő krumplilevesedhez.
A legmélyebb TISZTELETTEL, de meg kell állapítanom, Ön egy pöcs. ENGEDJEN MEG -könyörgöm!- néhány megjegyzést:
1., Kereskedő társadalom: Olvassa el Horkay Hörcher írását az ÉS-ben, még ha nem is érti meg, tán megtalálja a "kereskedő társadalom" kifejezést. Esetleg üsse be a keresőbe -bármelyikbe- és nézze meg, hány találatot kap rá. Vesztett.
2., Az Ön hozzászólásait nem az gyengíti, hogy kiirtatása folyományaként eltűnt a szövegkörnyezet. A nagy kupac szar ugyanis nagy kupac szar marad, függetlenül attól, a lábán, szőnyegén, tányérján találja.
3., Bár Ön tisztában van azzal, hogy hozzászólásai jók, sajnos téved. Hozzászólásai logikájukban, stílusukban, mondanivalójukban is gyengék, néha középszerűek. Ezért maradt és marad Ön egy ismeretlen, érdektelen alak, javasolnám üsse be az Ön és BE nevét -bármelyik- keresőbe, az eltérés talán ha százszoros lehet. Nem az Ön javára. Vesztett.
4., Miközben vadul fikanickezik, minek nevezhetnénk álneveit, melyen itt tépi száját és fröcsögi mérgező gondolatait? Én egyszerűen hólyagnicknek nevezném őket, hiszen Ön egy öntelt, felfuvalkodott hólyag. Kár, hogy hiába pukkasztják ki, mindig újabb -és egyre nagyobb- hólyagként mászik elő. Zombienick? Skizonick? Vénfasznick?
5., Ezt a topicot Ön nem életre keltette, hanem végérvényesen megölte, megöli. Itt már csak az Ön kései magömléseiről folyhat a vita és a szó, ami ha mégis megakadna, valahogy mindig előbújik a kalapból egy segítő friss hozzászóló, aki -mit tesz a véletlen!- egyetért Önnel.
6., A krumplileves legyen krumplileves, a sikertelen, ismeretlen, érdektelen, öregedő újságíró pedig legyen sikertelen, ismeretlen, érdektelen, öregedő újságíró. Ennek további megvalósításához sok sikert kívánok Önnek, úgyis mint örök vesztesnek!
Hankissiádák
„De ha alaposabban körülnézek, egy olyan ország, egy olyan társadalom képe bontakozik ki előttem, amelyet nehéz szeretni. Vagy mondhatnám inkább úgy, hogy nem szabad szeretni.”
Akkor most hogyan? Inkább így, vagy inkább úgy? Mert nem mindegy. A „nehéz szeretni”, illetve a „nem szabad szeretni”, nem ugyanazt jelenti. Miközben egészen mást jelent a következő mondat: „Nem szabad elfogadnunk olyannak, amilyen”.
És mi következik mindebből? A tipikusan hankissi konklúzió: „Ezért mondom most azt, hogy nem szeretem ezt az országot.”
Egyébként József Attila valóban szociológiai igénnyel, ugyanakkor filozófiai, művészi emelkedettséggel írja le az ország ezernyi fajta baját; nem csupán élesebben, kritikusabban, hanem pontosabban, szabatosabban is, mint a dagályosan locsogó, olykor egészen az ostobaságig lappadó Hankiss Elemér. Talán ezért nem véletlen, hogy a költő végkövetkeztetése (Hankiss „nem szeretem Magyarországot” konklúziójával szemben) így hangzik:
S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad - édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hûséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve láncon - nekem ezt nem szabad! Költõ vagyok - szólj ügyészedre, ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat. Hadd írjak szépet, jót - nekem add meg boldogabb énekem!
Vagyis nemcsak hogy szabad, de kell is szeretni, szükségképpen kell szeretni azt az országot, amelynek az ember polgára, azt a hazát, amelyből anyanyelve fakad(s amely nem is akármilyen nelyv), amelytől állampolgárságot, útlevelet, vagyis oltalmat nyerhet, bárhol járjon is a világban.
Babarczy és Hankiss totyog, mint két buksi medve. Láncon. A butaság láncain. Az egyik elmebetegnek nevezi az országot, a másik azt csepüli kifelé a száján mindegyre, hogy nem szereti ezt az országot. Vagyis Hankissék tulajdonképpen nem mondanak az égvilágon semmit. Nem erkölcstelenek ilyenformán, hanem ostobák. Mert aki beszámíthatatlan intellektuálisan, az értelemszerűen nem lehet erkölcstelen. Ezek az emberek nem problémáznak különösebben semmin, lökik, ami eszükbe jut. Mondom diagnózis, ahogy jön.
József Attila versének utolsó szonettjében tulajdonképpen a sokat idézett „érted haragszom, nem ellened” fogalmazódik meg („magyarnak számkivetve”), tudniillik a költő valóban konzekvens, nem úgy, mint az összevissza fecsegő, handabandázó Hankiss. És milyen érdekes, éppen e paradoxonból fakad a katarzis: haragszom arra, akit szeretek (szeretem azt, akire haragszom). Hankiss viszont nem haragszik (ezt a szót nem említi), ő fölülről köp a hazájára, azt mondja: „nem szeretem”.
Unalmas bunkó.
Így „érvel”: „Nem szeretem például azért, mert hirtelen mindenki nagyon szeretni kezdte. Pártok, mozgalmak, városok, szónokok, himnuszok vallanak szerelmet Magyarországnak.”
Az infantilis Hankiss tehát nem a „pártokat, mozgalmakat, városokat, himnuszokat” nem szereti, hanem az országot nem szereti. Dafke. Mert ilyen a jó dedós. A „himnuszok vallanak szerelmet Magyarországnak” szegény hülye Hankiss Elemér szerint, s ő mégsem a himnuszokat nem szereti, hanem Magyarországot nem szereti.
„Már csak azt várom, hogy a jobb és a baloldalon egyaránt felcsendüljenek a nemzeti nóták.”
Várjad! Hisz neked csendülnek, szentem.
Micsoda izgi téma ezen topikon: triste azonos-e VM-mel? Nos, eldőlt. Nem azonos. Íme a bizonyíték:
A magyarul beszélők két csoportra oszthatók: egy kisebb csoport a középfokú összehasonlításnál a -tól, -től toldalékot használja, a nagyobb csoport pedig a -nál, -nél toldalékot. tirste itt - és ezen a területen nyilván nem konspiratív céllal, hanem ösztönösen - ezt írja: ..."miután van ettől jobb dolguk is..."
Namármost Vásárhelyi cikkéből idézek: (http://www.mozgovilag.hu/friss/14vasarhelyi.htm)"...az átlagosnál sokkal több szenvedés jutott", "...annál valószínűbb, hogy...", "...és a MIÉP támogatóinál árnyaltabb képet fogalmaztak meg...", "emberségesebb volt a jelenlegi világnál" - nem folytatom.
"Az pedig, amit Radnótiról ír (tőle idéz), kiváltképp nem érdekel."
Hja, hát így könnyű - mondhatnánk pestiesen. Ein Gespenstet "kiváltképp" nem érdekli az idézet, ami egyébként magától Radnótitól származik. Persze, csak az az idézet nem érdekli, melyet én tolok az orra alá. Ein Gespenstnek fenntartásai lennének az idézetekkel szemben? Szó sincs róla, hiszen mivel is operált Ein Gespenst a maga vélt igaza érdekében? Lássunk csodát: idézettel! "Pedig még idéztem is neki a Radnóti Gimnázium radnótis tanárok által írt radnótis tankönyvéből a radnótis mondatot radnótisan".
Tehát amit önmagáról ír Radnóti, az Ein Gespenstet "kiváltképp" nem érdekli, amit viszont Radnótiról írnak mások - "radnótis tanárok" - , azt kritika nélkül elfogadja. Ein Gespenst - a "radnótis tanárok radnótis tankönyve" alapján - felülbírálja Radnótit: írhat bármit Radnóti zsidóságával és magyarságával kapcsolatban, azt Ein Gespenst lesöpri az asztalról: Radnótinál is jobban tudja, sőt, helyette is eldönti, hogy mi is volt valójában a költő.
Szemrehányással kezdted a leveledet, ezért egyelőre csak a szemrehányásra reflektálok, a többi legyen az esetleges válaszod függvénye.
Így hangzik a szemrehányás szó szerint: „Nehéz, amit tőlem kérsz.Hetek óta tettem ezt ugyanis és rám se bagóztál…Szóval nem most jelentem meg, de te most méltattál válaszra.Egyre emlékszem.Képzavarnak minősítetted a jeges űr magányát.”
Ha erre emlékszel, akkor talán arra is emlékszel, hogy milyen szavakkal kezdted a hozzászólásodat. Ha viszont nem rémlik már, akkor engedelmeddel emlékeztetlek rá: „Ja..És nem csak nagyképű vagy hanem hülye is, mint a föld. A "jeges űr magánya" ugyanis egyáltalán nem képzavar - henem egy kép.”
Én pedig úgy döntöttem, hogy ha hülye vagyok, mint a föld, akkor nem háborgatlak a hülyeségeimmel. Írom, amit írok, ha nem neked címzem személyesen, akkor gyakorlatilag nem késztetlek rá, hogy elolvasd, s aztán bosszankodj rajta nagyon. Ha akarod, olvasod, ha nem akarod, nem olvasod.
Továbbá nem hiszem, hogy a fönti megszólítás méltó egy hölgyhöz, méltó József Attilához, ahhoz a költőhöz, akit idéztél. Olvasd el a leveleit, ilyesmit nem találsz bennük. Persze, József Attila is használt olykor sértő, bántó szavakat (hülyézni, nemigen hülyézett), de attól, akit megbántott, nem várt választ, nem igényelte, hogy a tudatosan, célzatosan vérig sértett ember „rábagózzon”. Tehát lehet sértegetni nyugodtan, csak azután nincs párbeszéd. Semmi sincs. Jogodban áll eldönteni, hogy mit akarsz valójában, gyalázkodni vagy beszélgetni. A kettő együtt nem megy. Velem legalábbis nem.
A kérdésem tehát: fönntartod-e, amit a mellőzött hozzászólásod elején írtál, ragaszkodsz-e ahhoz az ítéletedhez, amely szerint én „nemcsak nagyképű vagyok, hanem hülye is, mint a föld”? Egészen konkrétan: fönntartod-e ezt a minősítést a szemrehányásoddal együtt, vagy pedig inkább visszavonod valami módon mindkettőt?
Nana öcsi, ez a te zártosztályod, Tristiet csak vendégségbe invitálod ő dönti el, hogy belép az ajtón vagy kívülről figyel:)
Mégegyszer ha nem értenéd a hülye fejeddel ez itt nem a Ein Gespenst története topik és nem is az ismerjük meg Tristiet IRL. Én ide bőven írtam korábban más nick névvel és ha megtisztul teljesen tőled ez a topik akkor újra fogok írni BE-nek. Addig csak jelzem minden marhának hogy nagyjából hol a helye.
Szólok. Talán még nem későn. Nyilván nemsokára bezúzzák ezt a rovatot is, főként ezért szólok hamarjában: én Vásárhelyi Máriával nem vitatkozom. Az pedig, amit Radnótiról ír (tőle idéz), kiváltképp nem érdekel. Radnótinak vannak nagyon rossz versei, nagyon rossz mondatai. Néhány hónapja rájöttem, nem érdemes azokat nyilvánosan elemezgetni, nem érdekel igazán senkit, csak bedühödnek tőle néhányan.
Ugyanakkor a teljes igazsághoz tartozik, hogy megjelent köztünk egy alak, aki lassan mindenkit elküld innen a picsába. Szeretném ezért újra emlékeztetni az olvasót: e topikon az utolsó érdemi hozzászólás tavaly ilyenkor íratott le. Decemberben pedig megjelent Babarczy Eszter, és kérte a barátait, beszélgessenek vele (pontosabban nem kérte, ajánlotta a diskurzust). Nem válaszolt neki senki. A most picsázó bunyevác még arra se méltatta Babarczyt, mint pl. Állományjavító, hogy boldog ünnepeket kívánjon neki. Vagyis, amit én csinálok itt néhány hete, az nem topikrombolás, hanem ellenkezőleg: topiképítés. Például a picsázó nick is úgy repült rá a hozzászólásaimra, mint döglégy a mézre. Így épül (olykor pörög) ez a rovat. És most a picsázó nick akarja picsázva megmondani, hogy ki való ide, illetve ki nem.
Mármost:
1) Nekem meggyőződésem, hogy Vásárhelyi Mária Triste nicknéven kavar az interneten. Azért érdekes ez, azért tartottam fontosnak leírni, mert Vásárhelyi a Nyilvánosság Klub vezetője, illetve külön „nyalánkság”, külön érdekessége a történetnek, hogy Vásárhelyi magatartása, erkölcsisége összevethető Babarczy Eszterével, méghozzá Babarczy javára. Erről írtam. Jogom van hozzá.
2) Amit pedig Vásárhelyi Máriának jogában áll cáfolni. Triste-nicknek is jogában áll ezt cáfolni.
3) A fődbunkó topiklakónak pedig jogában áll a hozzászólókat elküldeni a picsába.
Tegye mindenki azt, amihez ért!
Most meg honnan szedjem elő azokat a mondatokat, amikkel heteken át vitáztam, amikor nem vagyok hekker?
Szóval nem most jelentem meg, de te most méltattál válaszra.
Egyre emlékszem.
Képzavarnak minősítetted a jeges űr magányát.
Leírtam, hogy szerintem ez egy hibátlan kép. És az érvelésed, miszerint nem az űr magányos , hanem az ember, akit oda kivetnek - hibás. Mert nem veszi figyelembe a megszemélyesítést, mint alapvető költői eszközt. Egyúttal jeleztem, hogy bár szerinted mi,liberálisok, műveletlenek vagyunk...én mégis tudom, honnan való a világ gyémánttengelye és hogy szól pontosan... Bár kitekerve idéztem. Álljon most itt pontosan.
Nem szükséges, hogy én irjak verset, de szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.
Az eingespensti ámokfutás és sunyiskodás folytatódik
"a fönt említett négy korlátolt férfiúhoz foghatóan buta Vásárhelyi Mária heteken át hörgött amiatt, mert én Radnótiról ezt írtam: „közismerten zsidó”. Pedig még idéztem is neki a Radnóti Gimnázium radnótis tanárok által írt radnótis tankönyvéből a radnótis mondatot radnótisan, mely szerint „Radnóti zsidó kispolgári családból származik”, vagyis Radnótit a történelem – tetszik, nem tetszik – zsidóvá tette. Nem számít; zsidózás! – mondta Vásárhelyi (álnéven persze)."
Sunyiskodó Ein Gespenst a fenti idézetben ismét rám céloz - és azonosít ismét Vásárhelyi Máriával - , hiszen én tettem szóvá "közismerten zsidó" megjegyzésére: Radnóti természetesen magyar. Emellett jómagam jelentettem ki többször is, hogy Ein Gespenst nem antiszemita. Totálisan gátlástalan, sunyi és képmutató a jóember, de nem antiszemita, tehát nem is zsidózik.
A konkrét Radnóti kérdés természetesen jóval összetettebb, minthogy azt a totálisan gátlástalan Ein Gespenst azt ilyen egyszerűen megoldja, lebutázva azt, aki szerint Radnóti nem zsidó. Radnóti ugyanis így vallott magáról:
"Zsidóságomat sohase tagadtam meg, 'zsidó felekezetű' vagyok ma is (...) de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem 'szellemiségem' és 'lelkiségem' és 'költőiségem' meghatározójának...A zsidóságom'életproblémám', mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma.Különben magyar költő vagyok.
Tehát Radnótit a történelem ugyan zsidóvá teheti, de legfeljebb ugyanúgy, ahogy a Magyarországról a megsemmisítő táborba vitt embereket is "zsidóvá" tette az a bizonyos "történelem". Attól ők még valamennyien magyarok voltak.
Van egy köztiszteletnek örvendő nicked. Egy ennyire degenerált gondolkodású csávó csak nem tudja bepiszkítani? Akkor meg mit szenvedsz itten? Ha nem tudod abbahagyni, akkor feltételezhetően pontosan annyira vagy beteg, mint Ein Gespensts. Védekezés dialektika rulez, ahogy visonghatná a nagy Ein Gespensts.
DFT nem önmagában leend díszzsidó, hanem a Fidesz díszzsidója. Mint ahogy a díszXXX szavunk definíciószerűen épp ezt is jelenti, valami kirakatba való dolog, ami elleplezi az evvel ellentétes lényeget. Amikor tehát díszzsidózom, akkor nem DFT-re utalok, hanem a fideszes lényegre. Ein Gespensts annyira gyűlöli a fennti urakat és oly nagyra van feltárt antiszemita/kontraszemita igazságával, hogy mindent belegyömöszöl, babarczyt, díszzsidót stb, amíg rá nem jön szép lassan mekkora nagy barom is valójában. Az a baj, hogy erre nagyon lassan jön rá :)
Szerbusz,
tudom, csodálkozol majd, de akkor is így van: én nem annak örülök, ha egyetértenek velem; ellenkezőleg, azt szeretem, ha nem értenek velem egyet, és okosan érvelnek az állításaimmal szemben. Számomra ennél nincs élvezetesebb. Így hát inkább az érdekelne, melyik hozzászólásomat véled a leginkább helytelennek, tarthatatlannak? Ha akarod, meg is kérlek rá; kérlek, írd meg, mi az, amivel nem értesz egyet! Nehéz tőlem idézni, csak a hekkerek tudnak igazán, viszont a maradékból is lehet valamennyire, Te pedig nyilván tudnál is, hiszen azt mondod, a mostani hozzászóláson kívül semmivel nem értesz egyet.
Magyarán: én szívesen vitáznék veled, de csak a mondataimról. Az elmeállapotomról, ilyesmiről nem vitatkozom senkivel. Vagyis akkor tudok veled beszélgetni, ha leírod, melyik mondatom kifogásolható, és miért? Ez utóbbi – a miért? – még az előbbinél is fontosabb szerintem. (Amennyiben pedig személyeskedés, sértegetés, gyalázkodás nélkül, vagyis tárgyszerűen opponálod valamely állításomat, biztos lehetsz benne, hogy olyan hangnemben válaszolok rá, amelyet Te kezdeményezel, amelyet Te megfelelőnek tartasz.)
Képmutató Ein Gespenst azt bírta leírni, hogy bár ő nem is említette a nevem, én mégis magamra vettem "azonosítását." Képmutató Ein Gespenst persze azt hiszi, hogy a legnagyobb lelki nyugalommal provokálhat és sunyiskodhat, ha csak ujjal mutogat valakire, de azt a valakit nem nevezi meg.
Nos, képmutató Ein Gespenst 3171. szám alatt beindította újabb sunyi hadműveletét. Ezeket bírja megállapítani, a rá jellemző totális gátlástalansággal: "Vásárhelyi Mária azt írta a gyáván, babonás félelemmel eltüntetett topikon, hogy engem „nagyon rühell”, ámdeviszont igazam van." Aztán: "a Vásárhelyi nevével fémjelzett Nyilvánosság Klub reakciója a cinikus és gyalázatos körülmények közt végbevitt „bértömeggyilkolásra” lényegileg ez volt: „Ebben a kérdéskörben sajnos egyet kell értsek az általam nagyon rühellt Ein Gespenst-tel.” Még tovább: "Vásárhelyi például azért rühell nagyon, mert kimondtam: tevékenyen közreműködött a Hívjuk meg Vásárhelyi Máriát rovat morális és intellektuális szétzüllesztésében." Mindig nincs vége, az eingespensti ámokfutás folytatódik 3204. alatt, imígyen: "mi volt Vásárhelyi Mária obligát válasza? „Az antiszemitákkal nincs párbeszéd!”
Miért állítom azt, hogy ismét az eingespensti totális gátlástalansággal és sunyisággal állunk szemben? Egyszerű: a topiklakók, miután van ettől jobb dolguk is, nyilván nem járnak utána, hogy hosszú hónapokkal ezelőtt melyik nick gazdája szólt a fenti szavakkal, mondatokkal Ein Gespensthez. Néhányan akár azt is gondolhatják, hogy a sunyiskodó Ein Gespenst eszmefuttatásaira valóban Vásárhelyi Mária reagált. Ám, aki veszi a fáradtságot, az könnyűszerrel ellenőrizheti: az összes idézet egyértelműen rám vonatkozik, Ein Gespenst az én szavaimat idézi. Ám az én nick nevem Triste, nem pedig Vásárhelyi Mária. Azaz, sunyiskodó Ein Gespenst valóban nem írta le a nevemet, de nemcsak tudni vélte, hanem - bár közvetve - tényként tudatta: Triste nem más, mint Vásárhelyi Mária. (Vajon ez, tehát egy nick kéretlen megszemélyesítése egyébként megengedett az Indexen?). Azután ebből, tehát a szerinte vélt azonosságból kiindulva a nemcsak totálisan gátlástalan, de a paranoia egyértelmű jeleit is mutató Ein Gespenst sorra kihányta magából újabb összeesküvés elméleteit, összehordott hetet-havat mindenféle "babitsi-jónási értelemben vett" följelentésről.
Azóta is kínlódik szegény sunyi Ein Gespenst ("mi köze van Triste kollégának Vásárhelyi Máriához?"), mert normális, emberi szó képtelen elhagyni a pici száját. Sunyiskodott, ahelyett, hogy kellő tisztelettel megkérdezte volna (a kellő, azaz, mondjuk közepes mértékű tiszteletet megkövetelem Ein Gespensttől, megalázkodnia természetesen nem kell): mondd Triste, a te nicked rejti Vásárhelyi Máriát?
Ezt nem tette meg sunyiskodó Ein Gespenst, aki persze annak idején dúlt módon kikelt mindenféle "hamisító, hohmecoló patkányok" ellen. Aztán íme, kiderül: tőle sem áll annyira távol ez a bizonyos "hohmecolás."
Mivel DFT próbált az Ein Volkkal zsidóvá válni és kreált egy végtelenül buta rágalmat politikai ellenfelére, így lett ő díszzsidó. Pásztor kijelentése nem Tompikára vonatkozik, hanem a Fideszre, amelyik kampánytémává emelte a zsidó témát, csakhogy míg korábban kódolt antiszemitizmus formájában tette ezt, most éppen a zsidókért aggódó patrónusként lépve fel (eszközül használva saját újdonsült definiált diszzsidóját). Azon kívül, hogy mindkettőt ugyanaz a párt tudta elkövetni, azonos még, hogy mindkét módszer a megfélemlítésre játszik. Ja és persze a díszcigány analogonja.
Az hogy hülye voltál és el is ismered, hát ez részsiker, jó lenne, ha Tristevel nyitnátok egy igazán érdekfeszítő topikot, mely nick kit takar témában és szépen elhúznátok oda ezekkel a hülyeségekkel, oh pardon, majdnem offolást írtam :)
