"Mint mondasz arra a rengeteg kísérletre, amely a fény elhajlását mutatja tömegek közelében, ráadásul a mértéke nagy pontosságal megfelel az altrel előrejelzésének?"
Erre azt lehet mondani, hogy amit írsz, nem igaz. A mérések nem hogy nagy pontossággal, de még közelítőleg sem felelnek meg az altrel jóslatának. Légyszives olvasd el a Fizikai Szemle ide vonatkozó cikkét (holnap megíron, hol találod meg). Itt részletesen le van írva minden mérés, és az is, hogy mekkora az eltérés az Einsteini elmélettől.
A cikk szerzőjének végkövetkeztetése az, hogy a mérések eredménye nem tekinthető bizonyítéknak az altrel melett.
Ezt miért nem említetted meg? Vagy talán nem is ismered a mérési eredményeket?
Mint mondasz arra a rengeteg kísérletre, amely a fény elhajlását mutatja tömegek közelében, ráadásul a mértéke nagy pontosságal megfelel az altrel előrejelzésének?
Mérték fénnyel, radarral, késleltetéssel, távol a naptól, és így tovább.
Forgó FL esetén torzul-e az eseményhorizont, és ha igen, kijuthat-e emiatt anyag, vagy sugárzás az EH alól? :-)
Erősen torzul, akár gyűrűszerűvé is válhat, abban az értelemben, hogy "át lehet menni" a közepén az eseményhorizont érintése nélkül. Mondjuk elég furcsa gyűrű, mert a közepén áthaladva teljesen máshová lehet jutni, mint kikerülve a gyűrűt.
A gravitációt az elemi gravitációs töltések okozzák, nem a tér görbülése. A fekete lyukakhoz és az "eseményhorizonthoz" nem tudok hozzászólni, ezek mások kitalációi.
Nevezhetem kettyintőnek, nyomdoklónak, vagy a kvantumos mező öngerjesztett, stabil módusának, a kérdés kérdés marad, létezhet-e kölcsönhatás a mező e két jelensége között ha nagy sebességgel találkoznak, illetve értelmezhető-e egyáltalán „sebesség” tulajdonság szerinted a....virtuális részecskepár esetében. (Az egyszerűség kedvéért mégis ezt az elnevezést használom, elfogadva amit írtál.)
A valódi és a virtuális között nem az időbeniség a legfontosabb különbség? Mert ha igen, akkor a virtuális a rövid létezősége alatt azért képesnek kell, hogy legyen reakcióra, ha meg nem, akkor az FL-el miért?
„ amióta meg relativisztikus kvantumelmélet, arról is, hogy megmaradnának, vagy hogy bármiféle értelemben olyan klasszikus kis egyesével leszámolható golyócskák lennének”
Azért a kisördög nem hagyja, hogy befogjam a szám: Nem lehetne egy egyenrangú elméletet felállítani az ellenpólussal? A kizárólag részecskékből álló univerzum, ahol elkülönült (tömeggel rendelkező) részecskepárok (iszugyi gömbjei) bukdácsolnak egymást semlegesítő energiavesztett, tömeg nélküli, ezért „láthatatlan” részecsketengerben?
Infláció van a kvarkokkal. Kezdetben azt hitték a fizikusok hogy elég belölük három + három anti-kvark. De nem volt elég! Ki kellett böviteni, most már csak a jó Isten tudja hányra van szükség belölük. A kvark modell nem volt jó! (Utánuk jöttek a húr modellek.)
Szerintem minden részecske elektromos ÉS gravitációs töltésböl áll. Csak négyféle elemi részecske van, az elektron, a pozitron, a proton és az elton. Ezeknek kétféle elemi (kvantált) töltése van, amik invariáns Maxwell töltések (amik a részecskék mozgása miatt kisugároznak, de a részecskék töltései nagysága nem változik meg a kisugárzás alatt).
Meg mondom mi az a részecske: ez egy olyan objektum, ami egy kb. 10^-18 sugarú gömbön kivül, mint két elemi töltés hatása mutatkozik meg. (Innen jönnek a kvantumos jelenségek.)
De mi a kvantumos mezö, azt csak a 'befutott' fizikusok tudják. A természetben ilyen mezök nem léteznek. Az ilyen gravitációs mezöt már régóta keresik, de nyoma sincs.
Talán előbb ezt kellene megfogalmazni, aztán beszélni arról, mivel is kerül kölcsönhatásba...
Részecske lényegében az, hogy valami kettyen egy detektorban, vagy nyom keletkezik egy ködkamrában. Minden más csak duma. A modern fizikában a fundamentális létező a kvantumos mező. Ennek bizonyos szabadsági fokait lehet részecskeként értelmezni, de nagyon sok esetben (pl. éppen görbült téridőben) a részecskekép nagyon viszonylagos dolog, vagy sokszor egyenesen értelmetlen.
Pl. az áltrel + kvantumtérelmélet szerint Minkowski (tehát nem görbült) téridőben egyenletesen gyorsuló megfigyelő a gyorsulásával arányos hőmérsékletű hőfürdőben látja magát, és ennek megfelelő fekete-test spektrumot detektál (vagyis részecskéket, azaz kattog a nála hordott detektor). A vicc az, hogy ugyanekkor egy inerciális megfigyelő csak az üres vákuumot látja. Ezt nevezik Unruh-effektusnak, és nagyon jól példázza, mennyire kell vigyázni a részecske képpel. Nem mellékesen a fekete lyuk horizontja közelében, ahonnan a Hawking sugárzás indul, az Unruh effektushoz nagyon hasonló a mechanizmus (bár ott a téridő görbült, de lokálisan hasonlóan néz ki, mint egy egyenletesen gyorsuló megfigyelő Minkowski téridőben).
Az a helyzet, hogy amióta kvantumelmélet van, le kell szokni arról, hogy a részecskéknek pályájuk van, amióta meg relativisztikus kvantumelmélet, arról is, hogy megmaradnának, vagy hogy bármiféle értelemben olyan klasszikus kis egyesével leszámolható golyócskák lennének (csak éppen határozott pálya nélkül persze). A részecsk fogalma a modern fizikában teljesen más, csakhát a laikusok ugye erre nincsenek fekészülve. Ráadásul ez a fogalom a Poincaré szimmetriához kötött igazából, de az meg csak sík Minkowski téridőben van, görbült téridőben nincs. Görbült téridőben csak stacionárius esetben lehet bármit is csinálni, de még ilyenkor is előjönnek ezek a furcsa dolgok mint az Unruh effektus.
A Hawking sugárzásnál egyébként azt csináljuk, hogy egy a fekete lyuktól távol lévő tehetetlenségi megfigyelő szemszögéből írjuk le, és mivel ott a téridő már gyakorlatilag sík, ezért tud egy részecskeképet felépíteni és abban értelmezni azt, ahogy a detektorai kettyennek.
Elszomorító vagy nem, egy kb. 10^-18 cm sugarú gömbön kivül az elemi részecskék körül egészen a látható Univerzum határáig (kb. 10. gigafényév) a négy stabil részecske leírható kétféle invariáns elemi töltéssel. Ebben a tartományban nem dugja ki semilyen virtuális részecske az orrát. De itt 1/2 spin részecskék sem léteznek, a Dirac egyenletre nincs is szükség.
Elszomorító. Pedig milyen szépen el lehet képzelni, ahogy a Dirac-tenger fodrozódó hullámai közül kidugja a fejét hol egy elektron, egy pozitron, hol egy virtuális hableány.... :(
„Csak azért írom, mert láthatóan még új vagy.” Jól látod... :-)
„csak nem részecskékről szól a dolog, hanem a mező ún. negatív és pozitív frekvenciás módusairól”
Akkor egy részecskén nemigen „látszik” meg, hogy kölcsönhatásba kerülne a tér ezen állapotaival, vagy a módusvátozások olyan gyorsan kiegyenlítik egymást, hogy bármilyen sebességgel is haladjon át a részecske, a változások eredője mindig nulla lesz?
Hawking sose használt virtuális részecskeképet a fekete lyuk sugárzás számolásában. Megjegyzem, más fizikus sem, aki ezzel foglalkozik :)
Az "egyik beesik, a másik elszökik" egy ismeretterjesztő szintű, meglehetősen pongyola magyarázat. Mielőtt tiltakozni kezdenél, hogy miért ír le akkor ilyet, gondold el, mi lenne, ha először definiálni, mit jelent egy kvantumtérelmélet görbült téridő háttéren: azt hiszem, a laikusok egyszerűen letennék egy többet. Így meg tud adni egy kvázi-magyarázatot, amit, ha a laikus nem akarja túlhajtani az értelmezését, azért el lehet fogadni amolyan szemléltetésként (már csak azért is, mert bizonyos szinten azért a konkrét számításban is van hasonló jellegű dolog, csak nem részecskékről szól a dolog, hanem a mező ún. negatív és pozitív frekvenciás módusairól).
"Fényközeli sebességgel haladó űrhajó" már szétesett protonokra, elektronokra és pozitronokra...”
Ez olyan érzetet kelt, mintha valami abszolút koordinátarendszerhez képest kellene fénysebességgel haladnia, hiszen relatív megközelítésben az „űrhajó sebessége” nézőpont kiválasztásának kérdése.
"Fényközeli sebességgel haladó űrhajó" már szétesett protonokra, elektronokra és pozitronokra (esetleg stabil neutronokra és elektronneurínókra) mert a közöttük ható kölcsönhatás c sebességgel terjed.
"A kvantumfluktuáció" helyett a pontatlan sebesség meghatározást kell fizikai 'valóságnak' nézni.
"A virtuális részecske elsősorban szemléltető eszköz, egyfajta metfora a leíró modell szemléltetésére."
- Elég rossz szemléltetö eszköz, mert 'virtuális részecskék' nem léteznek.
"Kölcsönhatásban kizárólag a résztvevő valódi részecskék egymáshoz képest mért sebessége számít."
- A kölcsönhatást kizárólag a részecskék (a 'valódit' nem kell kihangsúlyozni, mert csak valódi részecskék léteznek) közötti mezök okozzák, és ezek okozzák a részecskék egymáshoz képesti sebességét is. A mezök meg abszolút c sebességgel mozognak.
"Nincs olyan, hogy egy valódi részecskének sebessége lenne valamiféle virtuális részecsketengerhez képest. "
- Persze hogy nincs ilyen. De a részecskék helye és sebessége elvileg pontosan nem meghatározható. (Ez egy általánosabb meghatározatlansági elv, mint Heisenbergé a Planck állandóval.) A "valódi részecskék egymáshoz képest mért sebességével" nem lehet argumentálni, ezt nem tudjuk pontosan megmérni.
