Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Hát nem tudom, nálunk a zsuzsi a 2(?) ládában lévő cölöpverő volt, teljes szerelékével (két rúd amit összetekertünk, és a kb 50 kg-os négyfogantyúval ellátott öntöttvas súly, amit ráhúztunk a csőre)
Szerintem ekkora bakit nem követhettünk el, hogy átnevezzük :-))
Jártam Pilisen, tudom milyen. Én is utaztam ilyen riksán, de kókusz területe se volt rosszab, mármint a kannibál katonák szempontjából.
Azt azért tudni kell, hogy a bevonuló "nyeszlett" sorkatonákkal (anyámasszony katonáival" meg kellett tanítani a két tonnás rakéta rátöltését futásból, fedezékből Vv-ben ruhaként (mondjuk mindezt hegyre fel).
Egyszálbelű 45 kilós srácokkal ez lehetetlen lett volna.
Ezért kellett egyfajta természetes konditerem, ami a PU futómű, valamint a "zsuzsi" gyakori markolászásával sikerült megteremteni.
Amikor kopasz hadnagyként kikerültem (akkor még rávtiként), éjszaka ellenőriztem a területen, amikor csörömpölést hallottam, arra vettem az irányt, és éjjel fél kettő körül az egyik állvány oldalában az "öreg katonák" éppen oktatták a "kopaszokat", ami abból állt, hogy fekve kinyomást gyakoroltak a zsuzsi rúdjával. Persze elzavartam aludni őket, de amikor szdpk lettem, akkor értettem meg milyen fontos a jó kondi. Mondjuk azt el lehet érni nappal is.
Ezt maguk a kannibálok sem tudták, még az öregebbek sem. Nekem egyszer az egyik "öreg" kannibál rajparancsnok azzal jött, hogy valamikor az ősi - ínségesebb - időkben embert ettek, és azért ragadt rájuk. Tudod, mi lett a következmény?
A PU kerekeit le szokták kapcsolni az állványról, és az csak volt, általában ponyvával letakarva. Na ezzel - a riksával - futottak két kört a nagy körön. Jártál már a Pilisen? Mert akkor tudod, hogy milyen élmény lehetett. Többet engem nem próbáltak megetetni ezzel a marhasággal.
Ez a "szintén" rám nem érvényes. Én mindig csapatnál melóztam. Valami nagy ember lehetett az úr, és ráadásul olyan, aki nálunk sose járt, hiszen a rendszeres vendégeinket ismertük. Ha másból nem, hát hírből.
Nem tudom, ültél-e már PV kabinban viharban. Mint ha a háborgó tengeren ülnél egy lélekvesztőben. Az indikátorokon a függőleges jel az antennák közepéhez volt kötve. A szélhatás kompenzálás azt csinálta, hogy a függőleges jelet az antennák hirtelen mozgásától függetlenítette. A szélkompenzálás pedig az SZDC (Mozgó cél kiválasztó berendezés) jóságába rontott bele, hogy a szél által sodort passzív zavar felhőt a komplexum ne érzékelje mozgó célként. Viszont ekkor előjöttek a hegyek.
A rakéta nem a Rávti-től kapta a Max fel parancsot, hanem azt saját maga generálta, és azt hajtotta végre. Ezt a parancsot a rakéta akkor is végrehajtotta, ha megszűnt mögötte az irányítást, vagyis "visszahívták a vezérlést".
A rádiógyújtó úgy működött, hogy a földről kisugárzott K3 parancsra aktiválódott, és elkezdett impulzusokat kisugározni. Ha volt cél - márpedig miért ne lett volna, másképp a K3 nem ment volna ki - az arról visszaverődött impulzusokat számolta és mikor elért egy bizonyos szintet - ez azt jelentette, hogy működési távolságon belül van a cél - akkor robbantott.
Hozzáteszem, sosem voltam kannibál, ezek a dolgok csak a rendszertechnika tanulmányaimból felmerült emlékek.
Egyébként igazad van, a rakéta irányításáért felelős antanna vevő az hátúlról figyelte a parancsokat. a robbantásért felelős meg előröl. Ha jól emlékszem a rádiógyujtó képes volt a robbantási sugarat is megadni, vagyis azt hogy a töltetet elöl, középen, vagy hátul robbantsa.
Ugya ez alapján lehettet olyan célra robbantani ami a rakéta előtt volt, olyanra ami mellette volt, és olyanra amit egy kicsit már elhagyott. De itt már a memóriám igen Altzheimer kórós. :-))
Az egyik barátom édesapja szintén a léraknál szolgált. Szerintem Volt tüzér te ismerted, mert ahogy kivettem a barátom szavaiból, szintén az országos műszaki háttér biztosításában vett részt. Sajnos már nem él.
Amikor a rakáta elvesztette a célt, akkor megkapta "robbanj fel" parancsot a kabinból, ha jól tudom. Ezt a parancsot nem lehetett máshonnan kiadni neki? Pl az ellenségtől nem kaphatott a rakéta olyan parancsot valami csodaszerkentyű segítségével, hogy semmisüljön meg?
Szakirodalomban az amcsik több féle rakétához köthető zavarási módon gondolkodtak, a MAX-FEL -t nem említik.
Ugye a zavaró fél a rakéta előtt van, míg a rakéta a jelet hátulról várja.
Szintén e miatt nem zavarták a kormányparancsokat sem.
Érdekes, hogy a rádiógyújtó zavarásán, illetve hasonló, de nagyobb jel vissza sugárzásán (hogy még a zavaró elérése előtt feltöltődjön a kondi/számláló) erősen gondolkodtak prototípus is épült, de a repeszfelhő méretének pontos ismeretének hiánya miatt elvetették a dolgot. (nehogy magukat robbantsák fel :)
A Dvina rakéta által visszaadott marker jelet viszont aktívan, és sikeresen zavarták tán 70-ig amikor a ruszki válltoztatott rajta (már a rakétán).
Nem tudtunk olyan "csodakütyüről" ami elősegítette volna a rakéata robbanását. Meg szerintem nem is volt lényeges, mert a rendszer más pontokon könyebb volt zavarni, mint egy kódolt csatornán (a rakéta rádiógyujtóját).
Érdekes zavarások ellen volt felkészítve a rendszer egyébként.
Voltak amiket az ellenség csinált, voltak természetes zavaró tényezők.
Csak párat:
szélkompenzálás
távolságban elvivő válaszzavar
szögben elvivő válaszzavar
dipol felhő elleni védekezés
de még rakéta szinjén is voltak, pl a nagy "g" ellen, hogy ne törjön el fordulónál, stb.
Egyébként az oroszok szinte minden áramköri szinten védekeztek valami ellen. Az egész rendszer úgy volt megépítve, hogy az áramkörökben pl a tűréshatárokat változtatták, a bemenő jelek amplitúdójára figyeltek, stb.
Nem akarok részletekbe menni,egyrészt mert már sokat felejtettem, másrészt minek.
Rádiógyujtóval, ami azt jelenti, hogy a céllal való találkozás előtt egy impulzust ad ki a rávezető állomás, ami indítja a rádiógyujtót. Ez egy "közönséges" rádióadó, ami jeleket sugároz ki, és egy kondi töltődik a visszavert jelekkel. Amikor eléri a meghatározott szintet BUMM.
Ha pl földközeli célra lőttünk (volna) H kisebb 5, akkor előre meg kellet adni az indítás előtt a paramétereket, vagyis az un. rádiógyujtás durvítást. Ez azt jelentette kb., hogy a rádióadó érzékenységét csökkentettéka rakéta fedélzetén, hogy a földről visszavert jelekre amik ugye számunkra irrelevánsak ne induljon be a gép.
Közvetlen K3-mal, vagyis a robbantási parancsot közvetlenül a rávezető állomás adta ki. Ez földi, vízfelszini, illetve nagyon zavaró célnál lehett alkalmazni.
A találati pontosság a fenti sorrendben csökkent természetesen.
Ha a rakéta célt tévesztett, (átment céltól távolodóba) vagy valamilyen okból megszakadt vele a kapcsolat, vagy a rávti "visszahívta" a csatornát, akkor beindult az önmegsemisítő, vagyis a MAX FEL és BUMM.
Ez volt a volhov 20DSZU és 5Ja-s rakétáinál, a többinél apróbb eltérések lehettek, de a fő vonalak ezek voltak.
Amikor a rakáta elvesztette a célt, akkor megkapta "robbanj fel" parancsot a kabinból, ha jól tudom. Ezt a parancsot nem lehetett máshonnan kiadni neki? Pl az ellenségtől nem kaphatott a rakéta olyan parancsot valami csodaszerkentyű segítségével, hogy semmisüljön meg?
Persze, hogy szabad. Sőt. Nekem a mezőfalviak mondták, hogy a Szenyezs titkosságát még fenntartották, a Vektorét részben, a Vegáét részben, a többiét meg megszüntették. Állítólag mindezt az orosz csinálta.
Mindazonáltal én nem is olyan régen a "megmaradt lérak" igen siralmas állapotát tudtam lefényképezni. Akkor Nyeva már nem volt, Nyeva rakéta már nem volt, Volhov rakéta még volt, de nemsokára azokat is elkezdték bontani. Volhov indítóállvány már nem volt. Krug már nem volt, Krug rakéta akkor még éppen volt, de már csak napok voltak hátra a bontás kezdéséig.
Na ennyit a maradékról.
Egyébként pontos információt esetleg képekkel csak áprilisban tudok adni.
La-17 volt ennek a hivatalos neve, bár hogy lett volna valami köze a Lavocskin gépekhez, azt kétlem. A Miseny egyébként meg valami olyasmit jelent, hoyg céltábla.
Egy MIG-15/17 hajtóműre ácsoltak egy kasznit, ami kissé hasonlított a V1-re, csak ennek alul volt a hajtómű. Szubszónikus gép volt, és valami 1 - 2 órán át volt képes repülni. Ezt rádión irányították.
"1.) Dehogynem. Mindhárom általam ismert komplexumnak megvoltak a saját zavarvédelmi lehetőségei, akár passzív zavarást, akár aktív zavarást nézzük. Ráadásul a Vegát nem is nagyon volt érdemes zavarni, mert szinte teljesen érzéketlen volt rá.
"2.) Ha a rakéta rávezető berendezése, és a rádiógyújtó berendezés azt észlelte, hogy - ahogy Te írtad - célt tévesztett, akkor a rakéta végrehajtotta az úgynevezett MAX FEL parancsot, aminek hatására egyenesen felfelé indult. Ha volt még hajtóanyag, akkor azzal, de ha nem, akkor a lendület vitte felfelé. Mikor felért az általa elérhető legnagyobb magasságra, akkor ott felrobbant és mire leértek a darabjai, addig nagyrészt elégtek. Ugyanez játszódott le akkor is, ha valami miatt visszavették a rakéta vezérlését.
"3.) Kifejezetten nem. A Nyevánál és a Volhovnál az volt a fő szabály, hogy alapesetben egy célra (nem egy gépre) annyi rakétát kell indítani, ahány célcsatornás a gép. (Nyeva: célonként 2 darab rakéta, Volhov: célonként 3 darab rakéta) Ám bizonyos optimális esetekben lehetett csökkenteni egy darabbal a felhasználást. Ezek a követelmények a cél mozgásának jellemzőire vonatkoztak (sebesség, manőver, zavarás, stb.)
Bonus: Volt mindkettő. Én például 1978-ban végeztem el a főiskolát, és már 1979-ben kint voltam az első éleslövészetemen. Totál kezdőként, ráadásul a korábbi tanulmányaimhoz képest idegen technikával nem bőgtem le nagyon. A lövészeti eredményünk akkor kiváló lett, ezután a parancsnokunkat magasabb beosztásba helyezték. Én akkor néhány vállonveregetésen kívül semmit nem kaptam, ám a következő november 07-én megkaptam első miniszteri kitüntetésemet. Mikor a parancsnokom átadta, közölte, hogy abban vastagon benne volt a lövészeti szereplésem is. Azt is hozzátette, hogy most aztán nehogy elbízzam magamat, mert ez csak előzetes elismerés volt.
Az én emlékeimben nem megfelelő eredmény nem szerepel, viszont megfelelő, jó és kiváló volt. Igazából már azt a parancsnokot sem dícsérték meg, ha csak megfelelőt hozott össze. Persze be ne csukták, le nem fokozták, de egy jó alapos helybenjárás, vagy egy kis alacsonyabb beosztás kijárt ilyenkor.