Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Vigyázz, mert egyszer még rádfogják, hogy drogoztál szolgálat közben. Viszont az igaz, hogy büszkék voltunk arra, amit csináltunk. Én emlékszem arra, hogy már a főiskolán mi voltunk magunkra a legbüszkébbek, mi voltunk a legokosabbak, na meg a legszerényebbek is. Mindezt annak ellenére, hogy abban az időben keményen vadalták a fegyvernemi sovinizmust. Ennek ellenére volt.
Én inkább azt mondanám a drog helyett, hogy ha elszállva nem is voltunk magunktól, de azért a büszkeség az megvolt. És nemcsak a hivatásosok, hanem a sorkatonák is. Még úgy is, hogy kint meg nagyon nem lehetett vele dicsekedni. Arról nem is beszélve, hogy a múltkori olvtárs reflexiói ellenére azért a légvédelemnél a sorkatonáknak nem volt olyan rossz sora. A szolgálat kemény volt, de az embereket - akik azt megérdemelték - megbecsültük. Én néhány volt beosztottammal még most is tartom a kapcsolatot, pedig már régen vége az egésznek.
köszi az infot , megvannak még:))csak annyi a baj hogy a meglévöképet fotoztam a telefonomal ,mert még nincs szkennerem. én is ezen a véleményen vagyok a HT állományrol!:))Üdv
bocsi hogy csak most irok de a sogor gépe elszállt! én azt vallom a legjobb a lérak volt!:) és igy 12-év távlatbol egyre jobban hiányzik az alakulatom a jo kis pakony:))) a képre visszatérve nagyon szivessen adok másolatott:) ha kell? hát banhatod hogy nem voltál rakétaközelben, varázsa van olyen ez mint a kábitoszer egyszer kiprobálod és nem tudszlemondani rola:))
Én úgy okoskodtam, hogy az eszközöket idővel úgyis lecserélni/modernizálni kell, tehát mondjuk egy tíz-tizenöt éves újjáépítési program nem biztos, hogy sokkal többe van, mint egy ugyanilyen időtávú modernizálási program lenne.
Ami igazán sok idő, és nehézség, az az emberek pótlása - azt hiszem, ezt már részletesen kifejtették itt mások, de valami hasonlókra gondoltam én is eredetileg.
Brezony zászlós, ha megunja a csesztetést, akkor mint kiváló szakember simán elmegy szerelőnek tetszőleges helyre és azt fogja mondani, célozgasson a (tetszőleges párti) honvédelmi miniszter a nénikéjére, de ne arra, hogy "ésszerűsítik" az alakulatát. És akkor az állam kiképzett egy aranykezű szerelőt a helyi DAF/Volvo/IVECO/MErcedes/citroen vagy bármilyen szerviznek, az RD-47 (mi az?) meg állhat a sarokban, mert más nem tudja megjavítani...
Értem én, azt hiszem legalábbis. És úgy gondolom, hogy ugyanazt, amit én. Akkor és ott tehát versenyképes alternatívát nyújtott a sereg, még ha itt-ott kellett is kompromisszumot kötni. De a laktanyák leromlottak, a lakótelepek lerobbantak. Akkoriban esetleg betarthattak a sereget elhagyó hadtáposnak, ha logisztikusnak állt. Ma ezt nem lehet, kismillió uniós jogeset van rá, mit nem szabad az egyszeri munkavállalóval csinálni, és mivel a munkavállaló szabad mozgása a négy alapvető szabadság egyike az unióban, az Európai Bíróság különösen háklis az ilyen ügyekre. Hogy mást ne mondjak, egy belga ügyben még a francia kurvákat sem tudták kitiltani egy belga bárból... Ha nem teremt a magyar honvédség legalább olyan körülményeket a mai körülmények között, mint amiket te leírtál a harminc évvel ezelőtti körülmények között, el fog menni a szakember, pontosan azért mert látni fogja, hogy a kiváló képzettségével másutt jobban kereshet. Például, ha mondjuk NATO keretek között valaki a West Pointon kap logisztikus diplomát, akkor mondjuk hazatérve köt egy öt éves szerződést a sereggel. Ha nem kap pénzt és karrierlehetőséget, akkor mondjuk egy német vagy angol fuvarozó-nagyvállalat kapni fog a neki olcsó kelet-európai munkaerőn, aki elsőrangú képzettséggel bír. Valószínű, hogy ha az utolsó puskagolyóig el tud számolni a hadkészletekkel, biztosítva ezzel egy komplett magasabbegység hadrafoghatóságát, plusz járatos a minősített okiratok kezelésében (NATO-tisztként ez alapvető) tudja, hogy mikor melyik jármű/fegyver merre kolbászol, ért a számítógépekhez, nos akkor kisujjból eligazgat néhány száz kamiont. És elmehet, mert egyetlen eszközzel lehet megtartani: ha a sereggel a családjára, karrierjére, nyugdíjára, hazaszeretetére náézve jobban jár. Ha nem, akkor le fog lécelni. Ahogy lerítad, még a west pointra sem kell elmenni, magyar katonai főiskolán/egyetemen is sokat tanulhat. Tekintetbe véve egy kisebb patriot/sz-300 ezred/dandár emberigényét, sok milliárdba kerül nekik egszisztenciát teremteni. Ha ezt nem teszik meg, minden fillér pénzkidobás, amit a fegyverre költenek. Amit a sorállományról leírtál az igaz, de nagyon-nagyon drága. Régen járható út lehetett, de hathónapos honvédekre ennyit költeni egyszerűen pénzkidobás. Akkor már hívják be egy évre, és az alatt az egy év alatt kapjon is valamit, különben olyan E-kategóriás lesz, mint a huzat (vagy mint én...) Ez is nagyon sok pénz. Az angol: könnyebb nyelv, mint az orosz, legalábbis középfokú nyelvvizsgáig. Ha nyugati fegyvert veszünk, megtanítják neki. A mai állapotok között annak is nagy értéke van, ha valaki úgy tud angolul, ahogy te oroszul, tekintve, hogy a környező országok közül nálunk beszélnek legkevesebben idegen nyelvet. Még valami: Angliában a minimálbér évente 12000 GBP körül van, ez havi 340-370 ezer forint. A többi nyugati állam is hasonló léptékben van, és ez még nem egyetemet végzett szakember. Ezzel kell versenyezni, különben szempillantás alatt szétszalad a szakembergárda, ahogy a kilencvenes évek elején már megtette egyszer.
"a katonai főiskolák végzett csapathadtáp szakos hallgatóit kifejezetten keresték, mert a logisztikával - ugye milyen szép szó? - kapcsolatos munkahelyeken nagyszerűen baváltak."
HUHHH, vazze!
Erről a logisztikáról sokáig azt sem tudtam, hogy micsoda. Akkor hallottam, olvastam először róla, amikor az amik megszállták Taszárt. Így a logisztika - úgy a logisztika! Azt hittem, hogy ez valami kurva bonyolult és teljesen új technikai dolog! Aztán amikor egy kollégám elment hivatásos tisztnek a seregbe, logisztikus lett belőle. Visszalátogatott a céghez, hallom ám tőle sűrűn:
- Logisztika így, logisztika úgy.
Megkértem, ugyan magyarázza már el nekem szegény földi halandónak, eszik-e, avagy isszák ezt a logisztikát?! Egészen összeomlottam, amikor rájöttem, hogy:
"a mai cuccok bizonyára sokkal komplikáltabb, kényesebb rendszerek"
Nehogy azt hidd. Max az van, hogy amit én annak idején üzemeltettem, az a 60-as évek elején kitalált, és a későbbiek folyamán nagyon sokszor korszerűsített eszköz volt. De!!! Egy erősítés szabályozó áramkör 1960-ban is ugyanolyan alapvető elemekből állt, mint manapság. Max most mindennek az alapja a mikroprocesszor, anno meg elektroncső volt. De ha nagy teljesítményt akarsz, akkor még most is a jó öreg elektroncsövet kell elővenned. Lásd rádióadók.
"...hogy pénzkidobás évente új kezelőket kiképezni rá..."
Na most gondold hozzá, hogy ott volt a kötelező sorkatonai szolgálat. Valamit kellett kezdeni a sorkatonákkal, hiszen annyi lapát nem volt az országban, hogy mindegyiknek adjunk egyet. Ezért némelyiknek csavarhúzó és mérőműszer jutott. Persze ennek az volt a feltétele, hogy a bevonulás előtt szedjen magára valami tudományt. Valamire tehát ki kellett képezni az emberkét, és hát persze mindenkit arra a szintre képeztünk ki, amire lehetett. Meg amire érdemes volt. Nagy volt a kiképzési költség? Persze. De ha másra képzed ki a kötelezően behívott sorkatonát, akkor is nagy volt a költség. Akkor már érdemesebb volt a rátermett emberkéket célirányosan kiképezni. Elhiszed nekem, hogy egyiknek sem ártott? Na persze azt azért számold, hogy ami korszakról én beszélek, nem hat hónapig tartott a sorkatonai szolgálat.
Ezt a tüzértiszt dolgot kicsit még boncolgatnám. Amikor én végeztem a katonai főiskolán (rohadt régen volt) 3 féle légvédelmi osztály végzett. Volt egy csapatlégvédelmi rakétás, amelyik a saját szakmáján belül megtanulta azokat a dolgokat, amik elegendőek voltak arra, hogy később bármelyik technikán megállja a helyét. Persze ehhez a technika mellett sok gyakorlás és önképzés kellett.
Volt két honi légvédelmi rakétás osztály is, és ha visszaolvasgatsz, akkor nem lesz idegen fogalom a "kannibál". Nos az egyik osztály kannibál volt, a másik meg úgynevezett irányító rendszeres. De mindegyik társaság csak azt a szakmai alapot tanulta meg, ami a későbbiekhez megfelelő indítás volt. Onnan már könnyű volt tovább lépni, hiszen a szakmai alapokat felhasználva meg lehetett tanulni a szakmai részleteket. Természetesen volt még más szakma is egy rakéta osztálynál, hiszen volt lokátoros és híradó tisztünk is, aki természetesen a saját mesterségét űzte.
Ha járkálsz az országban, akaratlanul is belebotlasz néhány kihalt légvédelmi laktanyába. Ezek mellett többnyire ott volt a lakótelep is, ahol a hivatásos állomány lakott. Ezek nagyon ritkán épültek lakott település közvetlen közelébe. Viszont az jellemző volt, hogy nemcsak a tisztre gondoltak, hanem a családjára is. A gyerekét iskolába hordták a legközelebbi településre, és mentek a feleségek is melózni. Talán kicsit vicces, de a légvédelmi rakétás tiszt megtanult "célirányosan nősülni" nem volt ritkaság a pedagógus feleség, vagy olyan nő, akinek a képzettségét a legkisebb faluban is lehetett használni. Na az tény, hogy akadémiai tag nem nagyon volt közöttük. (Nem az esz hiánya miatt, hanem az akadémia kissé messze volt.)
Nem hiányzott a versenyképes tudás. A hivatásos katonák túlnyomó többsége azután is megállta a helyét, miután kikerült a rendszerből, pontosabban kikerült fölüle a rendszer. Hiszen a katonai képzettség mellé a tisztek valamilyen civil diplomát kaptak, a tiszthelyettesek meg valami civil szakmát. Ha hiszed, ha nem - bár nem légvédelmi rakétás dolog, - de a katonai főiskolák végzett csapathadtáp szakos hallgatóit kifejezetten keresték, mert a logisztikával - ugye milyen szép szó? - kapcsolatos munkahelyeken nagyszerűen baváltak.
Nagyon nem hiányzott a felsőfokú angol, hiszen a technikánkat annak idején akármilyen orosz nélkül is tudtuk kezelni. A kezdeti szerencsétlenkedéstől eltekintve viszonylag hamar megszületett a magyar nyelvű üzemeltetési dokumentáció, de azért a technikában eligazodtunk oroszul is, ha kellett. Én például olyan csapnivaló nyelvérzékkel vagyok megáldva, hogy még oroszul sem tudtak megtanítani - pedig jó sokáig próbálták - ennek ellenére az orosz nyelvű eredeti üzemeltetési dokumentációban viszonylag jól eligazodtam. Bármit el tudtunk érni oroszul is kint a SZU-ban is, csak a tanáraink fogták időnként a fejüket. Engem például angolul sem tudtak megtanítani.
Na elég volt. Jó hosszú voltam mi? De remélem érted, mit akartam elmondani.
Amit leírtál pont azzal nem sérttél meg minket (volt és jelen lérakosokat). Max a pacifisták, meg Omár molla szimpatizánsok morgolódhatnak. Tudjuk, hogy a hadsereg pénzbe kerül, tudjuk, hogy sok pénzbe. Azt is tudjuk, és már tanítjuk is (csak nem alkalmazzuk), hogy a stabil térségek tőkét vonzanak. Sajnos a politikusaink nem ülnek a padsorokban.
Ja még valami a tiszi hallgatók felvételi átlaga 5 egész körül mozog. A legmagasabb a túljelentkezés országos átlagban.
Az más kérdés, hogy mi képesek vagyunk a motivációt csírájában elfolytani a katonatiszt jelöltekben. (Nem a tanárokon múlik higgyétek el).
Ja és hogy dagadjon a mellem egy link az egyetemek rangsoráról. Vajon melyik van az élen?
Azt hiszem pontosítanom kell. Először is, már többször mondtam, nem értek a lérak. technikéhot, csupán arra gondolok, hogy a mai cuccok bizonyára sokkal komplikáltabb, kényesebb rendszerek. A sorállományt természetesen nem akartam leszólni, bár én azt tapassztaltam (2000-ben érettségiztem) hogy a 3,00 átlag fölötti tanulók kivétel nélkül kijátszották a sorkatonaságot (illetve volt két kivétel, az egyik srác azóta ZMNE hallgatója, a másik meg teherautó jogsit akart az altiszti rangjához, meg egy kicsit ki akart nézni az iskolapadból az egyetem előtt.) Miután _feltételeztem_ , hogy az új technika drága és bonyolultabb mint a régi, úgy gondolom, hogy pénzkidobás évente új kezelőket kiképezni rá, altekintve persze az egyszerűbb folyamatoktól. De lehet hogy nincs igazam, ennek a konkrét adatok birtokában utána lehet számolni, és akkor még a politikai szándékról nem is beszéltünk. A tüzértiszt kifejezés pongyolaság részemről. Arra gondoltam, hogy ilyen helyen nyilván van olyan szakember aki a felderítéshez, célkövetéshez, leszedéshez ért, mások inkább a hajtóanyaghoz, műszaki részletekhez. Ezeket akár egy emberben egyesítjük, akár részfolyamatokat végző specialistákban gondolkodunk, mindenképp rém költséges a képzésük. És ezek mellett még ott van egy csomó képzett sofőr, gépkezelő, te tudod jobban, hogy még hányféle szakember. A nagy kiképzési költség mellett szerintem néhány dolog nem kifizetődő. Az egyik, amint már írtam, az évenkénti újak kiképzése (bár, mint írtam ez nem biztos). A másik pedig az, hogy a megtérülése ennek a befektetésnek nagyon hosszú és nehezen mérhető. Olyanokra lehet spekulálni, hogy pl a védett terület terrorista-kockázata húsz évre vetítve 5%-al alacsinyabb, ez mondjuk odavonz plusz 2% befektetést, meg hasonlók. Ha ennyire kényes a dolog, akkor nem lehet kidobni a kiképzett szakembert az ablakon. És miután versenyképes tudás (Patriot esetén pl legalább angol felsőfokú) van a birtokukban, nem fognak tökölni, ha lépni kell. Szerintem ehhez ma már az se kell, hogy az alakulatot felszámolják. Egy váratlan áthelyezés ugyanilyen hatású lehet. Paranccsal már nem lehet embert a seregben tartani. A hazaszeretet meg szép dolog, de nem lakik jól vele a család. Ha átdobják Pécsről Győrbe vagy Zalaegerszegről Nyíregyházára, az már elég lehet. Az államnak mögé kell állni pénzzel, a 'zasszonynak munkalehetőséggel, a gyerekenek iskolai támogatással, meg főleg azzal, hogy tudja, hogy ha a gyereket Győrben beiratja iskolába, akkor négy évig valszeg ott is marad. Ellenkező esetben tárt karokkal várják az angolul felső fokon beszélő, képzett és kiváló műszerészt/mérnököt, akinek esetleg van minősítése veszélyes anyagra és jól használ számítógépet. Ahhoz hogy ne menjen el, sajnos (szerencsére) ki kell nyalni a fenekét, mert ő a fegyver, nem az a három mázsa vas meg egy kis robbanóanyag. (persze, jónak magyarázom :-))) Ezek viszont gyökeres változást igényelnek, mivel rengeteg pénzbe kerül és harminc éves lejáratú terveket igényel. Azt hiszem ezzel a véleményemmel senkit nem sértek meg, legfeljebb az előbb pontatlanul írtam le.
Ha azt az orosz technikát megfelelőképpen kezelted (némi gyakorlat után nem volt ördöngősség) akkor elnyűhetetlen volt. - 50 foktól + 50 fokig hozta a paramétereit.
Ne szóld le a sorkatonákat, mert a szolgálatom során találkoztam jó pár nagyon jó képességű emberkével. Emlékszem rá, hogy amikor annak idején kikerültem osztályhoz, akkor éppen nem volt az osztálynál SZVK (parancskidolgozó berendezés) technikus. Egy szem sorállományú kezelő volt hozzá majdnem két évig, aki azalatt az idő alatt lényegében komoly meghibásodás nélkül, megbízhatóan üzemeltette a technikáját. Volt olyan PV kezelőm, aki civilben mozdonyvezető volt, és nagyszerűen megállta a helyét a beosztásában. Bármelyiket nyugodtan ott lehetett hagyni a kabinban, nem csináltak marhaságot.
Nem elég a tüzértiszt? Úgy hívtuk. Én sem voltam szó szerinti tüzér, hiszen rakétás voltam, ráadásul híradástechniikai mérnök, de tüzérnek hívtuk magunkat, és büszkék voltunk rá. És légvédelmi tüzér fegyvernem jelzést viseltünk.
Én egyébként azért voltam kénytelen lépni, mert kihúzták a seggem alól a széket.
Továbbra is fenntartom az 50 kilométert, ugyanis a honi légvédelmi rakéta osztályoknál valóban élt ez a szabály. Keszthely csapatlégvédelmi egység volt.
Még viszonylag jól emlékszem rá, hogy amikor engem felavattak, akkor szerencsére odáig eljutottam, hogy a kabinomon megtaláltam az ajtót. (Mást tanultam a főiskolán, mint amit végül csinálni kellett.) Ezután nagyon kemény, mondhatni kegyetlen egy év következett, aminek végén az osztály ment lövészetre. Akkor már nemcsak az ajtót találtam meg a kabinomon. Aztán még egy év múlva elküldtek Debrecenbe egy átképzésre, ahol pont az a kabin hiányzott, amit tanulnom kellett volna. Viszont az elmélet az nem volt rossz. Eltelt még egy év, sikerült letennem a II. osztályú technikus vizsgát, és akkorra eljutottam oda, hogy technikusnak érezhettem magamat. Ekkor jött el az is, hogy megkaptam a második csillagomat is. Még emlékszem, hogy a parancsnokom azzal jött, hogy "Gratulálok abból az alkalomból, hogy végre tiszt lett!" Mééé? Eddig mi voltam? "Eddig csak hadnagy volt." Na most képzeld el, hogy ez még csak technikus, bár nem a leggyakorlatlanabb fajtából. És akkor hol van a századparancsnok, vagy a törzsfőnök, netán az osztályparancsnok. Ezek az emberek nem csak úgy teremtek ám!
Nagyjából mindegy, hogy melyiket vesszük, a Patriot már bizonyított, az Sz-300 ha jól tudom élesben még nem, de azt hiszem feltehetjük, hogy annyi sikeres konstrukció után nem pont ez rossz. De a rakéta ebben a dologban ténykeg a jelképes egydolláros tétel. Infrastruktúra: ugyan nem értek hozzá, de felteszem, amennyivel bonyolultabb és jobb szerkezetek ezek az új fejlesztésű rakéták, annyival kevésbé tűrik a ridegtartást. Azok a típusok, amikről eddig nosztalgiáztatok elég alapos üzemeltetést kívántak, gondolom, hogy az újaknak is megfelelő hőmérséklet, páratartalom, időszaki javítás, főjavítás, tárolás kell. Anélkül hajítófát sem ér az egész. Személyzet: Egy csomó szakterület kell, nem elég a tüzértiszt. Radarosok, vegyészek, mérnökök, jó szerelők. Egy csomó tiszt meg altiszt, mert ezt a cuccot nem lehet sorállomány közelébe engedni. Viszont az a tudás, amit ezeknek az embereknek meg kell szerezni, egyrészt drága, másrészt a magánszférában ez a tudás százezreket ér mondjuk egy autószerviz vezetőjeként, vagy esetleg egy vegyi üzemben veszélyes anyagokkal dolgozó szakemberként. Tehát olyan konstrukciót kell kidolgozni, ahol ezek az emberek tizenöt-húsz évig versenyképes piaci bért kapnak, utána nyugdíjat. A gyerekük ösztöndíjat, a kezdéshez kedvezményes hitelt. Ma már nem fog senkit a hazaszeretet a pályán tartani, sokkal hamarabb eljön az a határ, ami után például Volt tüzér úgy döntött: mostmár lépni kell. A leírtak teljes reformot igényelnek, mert ugyanezeket el lehet mondani a vadászpilótákra, akik bármikor elmehetnek polgári pilótának, meg az összes szakosított alakulatra, de felteszem egy jó biztonsági őr is megkeres annyit mint egy jól kiképzett lövész... Arról meg még nem is beszéltünk hogy ez az egész lóg a levegőben, ha körülötte a honvédséget nem fejlesztik. Addig a rakéták felhasználására egy jó módot tudok. A nagymamám szép hímzett terítőivel le lehet takarni őket...
Mindent nem kell előről kezdeni, az emberanyag megvan...
Megvan mégpedig Győrben, egy tömör esszenciája, Kanizsának, Keszthelynek, Győrnek, Sárbogárdnak, Kalocsának, Érdnek stb stb, szinte ( és nem szinte hanem szerintem teljes a sor) mindenhonnan vannak ott szakemberek...
És kezük alatt még a Mistrál is kiválót lött legutóbb nyáron Lengyelországban....
Ha nem lehetetlenitik el őket, ( pl egy újabb átgondolt reform) akkor még jópár évig dolgoznának is ott ezek a szakemberek...
Innen már csak pénzkérdés, hogy mit adunk a kezük alá...
Ezelött 2-3 évvel amikor az amerikai csapatok (köztük légvédelmi alakulatok is) hazatelepültek Németországból, akkor ütegenként 1 dollárért odaadták volna a Patriotot. ( az is igaz, hogy nem a legmodernebb változatot) Addig alkudoztunk, hogy nemisigazán ez kéne (jó magyar szokás szerint), amig nem lett belőle semmi...
(Persze itt nemigazán az lett volna költség, hogy megvegyük az ütegeket kb 10-12 dollár :-) hanem az ehhez kapcsolódó kiképzés, rakéták, alkatrész stb stb....de ezt ügye sejti mindenki...
Amúgy azzal nemértek egyet hogy valami igen jó kontrukció lenne, van jobb orosz technikai is, de ugye a Patriotnak van sajtója....
"Ha ma eldöntik, hogy legyen légvédelmünk, akkor is min 4 év múlva jön ki az első tiszt a főiskoláról. Szóval a légvédelemnek már lőttek."
Szia! Lehet, hogy hülyeséget írok, de szerintem a legolcsóbb, és a leggyorsabb megoldás talán az lehetne, ha megpróbálnánk bérelni néhány Patriot rendszert az USA-tól. Mondjuk 3 üteg elég is lenne egyelőre, Paks ( az atomerőmű ) Budapest ( mint kormányzati székhely ) és Százhalombatta ( a MOL olajfinomító ) védelmére. A kezelésükre mondjuk 1 év alatt be lehetne tanítani a kiszolgáló személyzetet, amely valószínűleg a győri ezred állományából kerülhetne ki. A Patriot-nál jobb úgy sincs, leszed mindent ami repül, és a bérleti konstrukció végén maradványértéken meg is lehetne vásárolni, pont úgy, mint a Gripen vadászgépeket! Persze tudom, hogy a financiális kérdések mellett a legnagyobb gond a politikai akarat hiánya... :-((
Őszinte leszek hozzád , majdnem visszasírom , szerintem az egyik legjobb hely Keszthely volt , és nemcsak a Balaton közelsége volt jó dolog , hanem az emberanyag is , ami ott várt .(pedig pesti voltam , és itt térek vissza Volt Tüzér gondolatához , hogy csak papíron létezett , hogy a lakhelytől 50 kilóméteren belül visznek el , de én nem bántam meg a 200 kilóméter távolságot) Igazából sosem voltam rakétaközelségben , hiszen mi javítósok nem azért voltunk ott , de néha megpillanthattam őket minden eskünél és leszerelésnél , mikor kivonultak az alakulótérre . Amit nagyon bántam , hogy egyetlen fényképet sem csináltam bent emlékezés végett , pedig simán ki-be cipelhette a fotóapparátokat mindenki , aki akarta és azt fotózott , amit akart , ha ügyes volt . Remélem még lesz néhány fiók mélyéről előkerült laktanya fotó itt ezen a topicon .
Ha ma eldöntik, hogy legyen légvédelmünk, akkor is min 4 év múlva jön ki az első tiszt a főiskoláról.
Szóval a légvédelemnek már lőttek.
De minek is, a NATO egyesített hadereje majd megvéd minket, amikor Aladdin elhatározza, hogy repülőgépével kiszabadítja Dzsinit a paksi kettes blokkból.
Nem "kicsit drágább " lenne, hanem irdatlanul. Ugyanis sem eszköz, sem hely. És ráadásul ember sincs. Ahhoz, hogy valami épkézláb légvédelmet állítsanak fel, mindent elölről kellene kezdeni. Mindent újra meg kellene venni, de ha lenne eszköz, akkor még nem biztos, hogy lenne hová rakni. A viszonylag legjobb állapotban lévő tüzelőállást most bontották szét filmes bázis építés miatt. Újakat meg meglehetősen nehéz lenne kijelölni, amíg ilyen zöldjeink vannak. És még ez sem minden. Azok a szakemberek, akik a felszámolások miatt elmentek valahová máshová, még egyszer nem jönnének vissza félve egy újabb leszerelési hullámtól. A főiskolán meg ebben az évben sem fognak avatni légvédelmi tisztet.
Az az ember egy zseni volt..támadó jelleget csökkenteni ok, de benne van a szóban légVÉDELEM. Valahogy nem tetszik nekem, az a helyzet mikor civil a honvédelmi miniszter. Legalább a múltja kötődhetne a sereghez.
