Pl. a legelején. Elkezdi feszegetni, hogy az órák nem minden máshoz vannak szinkronizálva, hanem egyetlen valamihez. :-)
Jó vicc. Ez egy mozgó rendszer, a lehetséges partnerek különböző relatív sebességűek, ráadásul eltérő gravitációs térben lehetnek. Elvileg lehetetlen tökéletes szinkront létrehozni.
Amit létrehoznak, az se valódi szinkron, hanem a földi idő erőből történő ráerőszakolása a satellitekre.
Eszébe sem jut, mire való a GPS.
Arra tervezték, hogy földi kütyük a saját pozíciójukat és sebességüket ki tudják számolni abból, amit a holdakról vesznek. Ehhez az kell, hogy a holdak tudják magukról hogy hol vannak, mennyi az idő, meg a futási idők különbségek a vevőnél. Az órák járásában szükségképpen és elvileg különbségek vannak. Nem kiküszöbölhető, erről szól az egész RE. Ezek azonban kicsik, nem önmagukban zavarják a mérést. Abból lenne a baj, ha az eltérések összegződni tudnának, mert egy idő után elmásznának a holdak órái. Ezt nem hagyják, és rájuk erőszakolják a földi időt.
Belelapoztam még, valami egészen elképesztő laikus idétlenséget ír a fotonok gravitációs térben változó frekvenciájáról.
A teljes kielemzés komoly munka lenne, ez a cikk meg egy ökörség. Azt a 10 percet se érte meg, amíg belenéztem.
Most neked kellene válaszolni kedves Iszugyi. Ha játszunk, akkor egy kérdés egy válasz a módi. Szóval hogyan definiáljuk a valódi és a járulékos erőket? Egy fizikus professzor válasza két percen belül eljön. :-)
Igen mert Jánossy feltételezett egy absolut K rendszert, amiben érvényes a fény c sebességű izotróp terjedése , míg minden más K' mozgó rendszerre ez nem... Ebből aztán adódhatnak ilyen számítások, amiket próbált is igazolni kisérletekkel..
Jánossy Lajos levezetett ennél érdekesebbet is az idődilatációra:
Ha a nyugvó rendszerben végtelen lassan átvisszük az óra másolatát egyik helyről a másikra, akkor nem lsz időeltolódása az eredetihez képest.
Ha viszont mozgó rendszerben visszük át az óra másolatát végtelen lassan az egyik helyről a másikra, akkor az álló rendszerbeli órához képest időeltolódása lesz.
Ez így "fésületlenül" kicsit bizarr lehet, de ez van. = sokvilág elmélet, ahány rendszer annyi világ, annyi valóság ....
Hogyan tudnánk másképp definiálni a saját rendszerünkben egy mozgó tárgy hosszát mint úgy, hogy azt a távolságot nevezem a tárgy hosszának, amit egy adott időpontban (az én rendszeremben egyidejűleg) az eleje és a vége között mértem?
A mozgási hosszát tudjuk definiálni egy mérési utasítással, ami teljesen más mint a nyugalomban lévő vonat hosszmérési utasítása. Hát éppen ez a különbség adja az eltérő méretet. És az órákkal történő mérés mindíg rövidebb méretet ad!
Így már érted.
A nyugalmi hossz meg annyiból kitüntetett, hogy a mozgási hosszaknál mindíg rövidebb. Csak ebből a szempontból van jelentősége a valóságos hossznak, mert ez egyezik meg a Galilei tr. valóságos hosszával ( klasszikus valóság )
Még hozzáteszem, hogy nyugalmi hosszat mindíg csak egy rendszerben tudok mérni, míg mozgási hosszakat akárhányban. Ha több valóságos hossz lenne, akkor minimum két rendszerben kéne nyugalomban lennie és azt jelentené, hogy.... de nem ragozom
csakhogy nem erőhatástól van, hanem a koordináta-transzformációtól, vagyis egyszerűen attól a ténytől, hogy nem nyugvó helyzetben vagyok hozzá képest. nem valami titkos prés nyomja össze, amitől vöröslik a feje.
Engedd meg, hogy kijavítsalak kedves muallim! Jánossy éppen az ellenkezőjét bizonyította be. Ha egy rudat K rendszerből végtelen lassan gyorsítunk fel K' sebességére, ezt nevezzük adiabatikus gyorsításnak, akkor a kvantumszámok változatlanok maradnak. Ez pedig azt jelenti, hogy nem lesznek benne feszültségek a dilatáció után, és a gyorsítás után pontosan olyan lesz, mintha a K'-ben gyártottuk volna le.
Igen, végig arról beszélek, ha a hosszkontrakció ténylegesen végbemenő erőhatástól lenne, hiszen ha a rendszeremből ( Jánossy után ) adiabatikusan felgyorsítok egy rudat v sebességre, az nem ugyanaz lenne, mintha egy ugyanilyen rudat legyártanék a mozgó rendszerben. Az egyikben feszültségek maradnak, míg a legyártottban nincsenek. Ez ellentmondáshoz vezetne, ha elfogadnánk a valóságos rövidülés koncepcióját. De mivel elvileg eltérő mérési módszert alkalmazok, mert a mozgási hosszat órákkal mérem, míg a nyugalmi hosszat méterruddal, ezért a mozgási hossz csak látszólagos míg a nyugalmi hossz az valóságos! A rugóállandó , a rezonanciafrekvencia és a többiek megváltozásai egy másik elmélethez tartoznak.
Kezd a hajam meredezni már, amikor meglátom a "megfigyelő" szót. Rájöttem, hogy ez nem erősíti a szemléltetést, hanem többnyire csak ködösít. Írtam már, hogy inrciarendszer váltásáról van szó. Ezt pedig szőrőstől-bőrőstől kell tenni. Vagyis a Lorentz-transzformáció egyszerre változtat az idő és a hosszúság léptékén.
na most valaki javítson ki, de én eddig abban a hitben éltem, hogy a hosszkontrakció és az idődilatáció éppen egymás tükörképei. ami a saját rendszeremben a hosszkontrakció, az a külső, engem megfigyelő rendszerben idődilatáció. ez ugyanaz a jelenség, csak "két oldalról" nézve. ha innen nézem a müont, akkor idődilatáció van, ha a müonnal együtt szaladok (ben johnson bekaphatja), akkor hosszkontrakció.
Jó a megfogalmazás, minden inerciarendszerből "különbejáratú" valóságot látunk. Ezt megszoktuk egyébként a vonatról nézve is: másképp rohannak a fák a lassú villamosról nézve, és másképp a száguldó vonatról. A körhintát már meg sem merem említeni :-)
Hosszkontrakció nem létezik idődilatáció nélkül, ráadásul ez egyszerre és egy rendszeren belül jön létre az inerciarendszer váltásakor.
Kedves Cíprián!
Valószínűleg "szóhasználati" különbségek lehetnek közöttünk, bizonyára ezért értelmezzük látszólag egy kicsit másképpen a dolgokat.
A hosszkontrakció, az idődilatácó a megfigyelő rendszerében jön létre, amiből a mozgó tárgy a saját rendszerében semmit sem vehet észre (a sajátrenszerbeli távolságok, időtartamok szempontjából). A mozgó tárgyhoz rögzített rendszerben létrejövő idődilatáció, hoszkontrakció a hozzáképest mozgó rendszerekre vonatkozik, tehát a többiek órája lassul, a többiek rövidülnek.
A Lorentz trafónak köszönhetően viszont bármelyik rendszerből megállapíthatom, hogy többieknél éppen hogy néz ki a világ.
Segítek: Tedd fel azt a kérdést, hogyan néz ki a háttérsugárzás a mozó müonról nézve és hogy néz ki a laborból nézve? Van-e különbség? Ha különbséget találsz (és miért ne találnál) akkor vége a specrel-nek.
A Doppler effektus miatt nyílván a müon rendszerében inhomogénebbnek fogom találni a háttérsugárzás spektrumát, mint a földi laboratóriumban, de ez csak azt bizonyítaná, hogy a háttérsugázáshoz képest más sebességgel mozgunk.
Ettől még nem tudjuk megmutatni a háttérsugárzás forrását.
Eddigi ismereteim szerint a spec.rel. nincs semmiféle ellentmondésban a Doppler effektussal.
A két igazság egy valóságot takarhat ? Azaz nem történik szerkezeti változás és a hosszváltozás, csak látszólagos, egyetlen oka a mérési eljárásban rejlik. Vagy azt mondod, hogy torzul a rúd, de szerkezeti változást nem szenved, a tér-idő szerkezete torzul a mozgás irányában...
A helyzet, legalább is az én fejemben egy kicsit bonyolultabb, (vagy egyszerűbb?) ezt szívesen megbeszélném a topik társakkal, de a megértés jelenlegi szintjén annyit látok, hogy az egyidejűségek relativ volta miatt kb úgy néz ki a világ, mintha minden inerciarendszer (ez lehet lokális is) cipelne magával egy külön bejáratú csak az ő rendszerében érvényes valóságot. Ez így "fésületlenül" kicsit bizarr lehet, de ez van.
A bakter rendszerében a vonat pontosan olyan hosszú, mint amilyennek a sinek mentén elhelyezett megfigyelők, egy a bakter rendszerében adott időpontban a sínek mellet megjelölik a vonat elejét és végét. Ha ezután megállítják a vonatot és összehasonlítják a jelölésekkel, akkor csak annyit mondhatnak, hogy a vonat hosszabb ha áll minha mozog.
A vonaton lévő órákról ugyancsak megállapíthatják, hogy amig mozogtak a bakter rendszerében, lassabban jártak.
De az dőlassulás is, meg a rövidülés is ezen mérési utasításból, meg az egyidejűségek relativitásából következik.
Hogyan tudnánk másképp definiálni a saját rendszerünkben egy mozgó tárgy hosszát mint úgy, hogy azt a távolságot nevezem a tárgy hosszának, amit egy adott időpontban (az én rendszeremben egyidejűleg) az eleje és a vége között mértem?
(A méréskor a megfigyelők közvetlenül a tárgy elejénél és végénél vannak, tehát nem valami optikai csalódás miatt mérik azt amit.)
ez mellébeszélés. tisztán geometriailag semmi gond nincsen azzal, hogy egy irányban nyomódnak össze a dolgok, nem is geometriai problémákat írtál, hanem szerkezeti változásokról, tehát szilárd kontinuumról. tehát megint kérdem: az nem baj, hogy külső szemlélő számára megváltozik a rugóállandó, a piezokristály rezonanciafrekvenciája, stb?
Ha K-ból K'-ben nyugvó órát figyeled, annak járása független az óra térbeli irányultságától, míg a méterrúd állása függ a térbeli irányultságától. Ha a tér K'-ben és K-ban is homogén és izotróp, akkor a mozgási hosszaknak irányfüggése inhomogénná teszik K-ban K'-t. Ezért K-ból nézve csak látszólagos hosszakat tudunk mérni az órák segítségével.
Az LT-ben semmifajta fizikai jellemző nem szerepel, az tisztán geometria. Ebben a geometriában pedig van három térkoordináta , amikből térintervallumok képezhetők, és van időkoordináta, amiből időtartamok képezhetők.
