Így, karácsonyi hangulatban az egyik kedves spanyolországi emlékemet mesélném el:
Az elmúlt évek egyikében volt szerencsém több hónapot Madridban élni. Sokat sétáltam a városban és így keveredtem el a Calle de Tudescos (Tedeschi - németek)utcába. Az utcában található San Antonio de los Alemanes templom. Barokk hangulatú, kis plébánia. Ha az ember belép, szemben a francia San Luís freskója, jobb oldalt Rey San Fernando de Espana. Baloldalt két freskó: San Esteban, rey de Hungría, San Emerico príncipe de Hungría, hijo de S. Esteban feliratot viseli. Kérdeztem a papot, hogy kerül ez ide? Senki se tudta. Viszont a XVIII. században a templom a Madridban élő németek ispotálya volt, így sok keletről jött és a korabeli spanyolok által egységesen németnek tekintett katonát, utazót, diplomatát ápoltak itt. Talán, köztük nem egy magyart is, aki aztán donációt jutathatott a templom számára és emiatt maradtak fenn a régi magyar szentek freskói.
Ti hallottatok valamit arról, hogy Mexikóban a (félszigeti) spanyolokat langusztának hívják vagy hívták?
Ezt egy Pancho Villáról szóló kalandregényben olvastam.
A sztori a következő:
A mexikói forradalmárok Villa vezetésével egy Isten háta mögötti mexikói faluban mulatoznak két csata között. Egyszer csak kiugrik a Pancho Villa a színpadra és fölkiált: - Majd én megmutatom, hogy táncolják a paso doblét azok az átkozott languszták!
A lap alján meg ott a lábjegyzet, hogy Mexikóban a spanyolokat hívták langusztának.
Ti mit tudtok erről?
Nem valami műfordítói bakiról van inkább szó?
(Bár maga a regény eredetije nem spanyol, hanem azt hiszem angol nyelven íródott).
Nem tagadom, hogy valóban sok mórt kiűzhettek már az 1609 előtti időkben is, de ez korántsem volt olyan nagyságrendű, mint az 1609-1610 évi exodus.
Granada 1492. évi bevételéhez fűződik is valami mór monda, valami olyasmi, hogy az utolsó granadai emír vagy a fia a város föladása után hajózik szomorú szívvel át Marokkó felé, amikor visszatekint a Sierra Nevada (vagy Sierra Morena?) hófödte csúcsaira és bánatában meghasad a szíve.
Nem ismeritek?
Másrészt ahhoz az állítólagos 200 évhez annyit, hogy nyilvánvalóan Sevillában és Córdobában akkoriban egy csendes átalakulási folyamat zajlott le, amelyben a két muszllim jellegű város kezdett át- vagy inkább visszaalakulni keresztény hispán várossá.
Mivel ez a folyamat nem hangos csatazajtól, kevésbé keltette föl a korabeli krónikások figyelmét.
Nyilván ezért nem talál adatot rá Cyprus a könyveiben.
A mudéjar és mozarab kifejezések mellett én találkoztam már olvasmányaimban muladí elnevezésű vallási-etnikai csoporttal is a mór Hispánia történetére vonatkozóan, de fogalmam sincs, hogy ez mit takar.
Közben rájöttem egy hibára...a Valenciából kivándorolt 200.000 mór,a megmaradt területeken telepedett le, csak elenyésző részük kelt át Észak-Afrikába, és az utódaikat hajtották tovább...én viszont összeadtam a két adatot...így jó sokan lettek ahhoz, hogy igazam legyen...:-P
Más: cyprus mester hiányolja a keresztény tevékenységet 200 évig...
Sevilla:
1356 - egy nagy földrengés, lehetett ujjáépíteni.
1401 - megkezdődött a Santa María de la Sede katedrális építése.
1507 - felszentelik
Szóval nem malmoztak a keresztények, csak sokáig tartott a végeredmény felmutatása, hogy ott voltak...
Igen, pontosan erre akartam utalni a mozarab, v. a mudéjar "bevetésével". Arra, konkrétan, hogy a reconquista idején nagyon komoly lakosságkeveredés volt tapasztalható. Nem statikus, egymásnak feszülő kultúrákról beszélünk, hanem az adott politikai helyzettől függően, akár a "hitellenséggel" a "hittárs" ellen szövetkező területekről. (lásd: Valencia és Cid történetét) Azt se felejtsük el, hogy a XII. századtól gyakorlatilag 3 keresztény királyság (portugál, león-kasztíliai, aragóniai) áll szemben kis mór fejedelemségek sokaságával.
Izgalmas az is, amit querido Caballero de la Cara Triste leírtál: mármint, hol találhatók mór többségű lakosok? Ez ugye főleg az általad is említett a mai Valencia, Murcia, Andalúzia, Új-Kasztíliai déli része. Az itt, tömbökben élő mórokat a Habsburg korszakban erősen széttelepítik a különböző területeken, hogy ezzel is meggyorsítsák asszimilációjukat, illetve hogy az észak-afrikai mórokkal való kapcsolatfelvételt megnehezítsék.
Egy konkrét példa: Amikor 1609-ben kiűzik a mórokat Spanyolországból, az Államtanács rá pár évvel teljes parában ülésezik, hogy most mit kezdjenek, mert a vízzel együtt a gyereket is kiöntötték: A valenciai földesurak teljesen kiakadtak, hogy a megbízható földműves és kézműves népet is elüzték és komoly erőforrás hiányokkal küszködnek. A tanács azon vitatkozott, hogy a török területekről hozzanak be ortodox görögöket, vagy esetleg bajorokkal próbálják a lakosság és munkaerő problémát megoldani.
Basszus, ma már megint nem nagyon van időm topikolni:((( Caramba!
Granada bevételekor 8 millió, a mórok kiűzésekor (1609-1610) 9 millió volt a Peninsula lakossága, ebből 1 millió lehetett a Portugál Királyságé.
Namost úgy becsülik, hogy 1609-1610 körül kb. 800 ezer mórt űztek ki a Spanyol Királyságokból.
Akárhonnan nézzük ez bizopny nem több 10 %-nál.
Bár valószínű, hogy korábbi évszázadokban magasabb volt a muszlimok aránya, talán a XI. században lehetett a legmagasabb, de a 20-25 %-ot akkor sem haladhatta meg.
Persze ez a kvázi 20 % sem egyenletesen oszlott meg, a túlnyomó részük a mai Andalucía, Murcia és Valencia régiókban összpontosult.
De még ezekben a régiókban sem alkottak a muszlimok abszolút többséget.
A mudéjar - mozarab az megint más kérdés, bár ez a vallási hovatartozást nem nagyon befolyásolta.
A mudéjar olyan ibériai népességre utal, akik áttértek a muszlim hitre. Ez egy eltorzított arab szó, amelynek jelentése 'alávetett1.
A mozarab pedig a keresztény hitre áttért mór (arab-berber) népesség megnevezése.
Én úgy tudom, hogy pl. Új-Kasztiliában majdnem minden városban egyidőben, egymás mellett léteztek keresztény, zsidó és mór imahelyek. Pl. Toledo ilyen szempontból az egyik legekvatánsabb példa, hiszen Toledóban máig fennmaradtak azok az épületek, amelyek 1085-ös visszahódítása előtt is, utána is léteztek és a három kultúra használta. Sőt, Toledoban található olyan keresztény templom, melynek alapzata gót időkből való, boltívei mozarab, a templom pedig jellegzetesen román építészet.
Egyrészt az 1492 előtti Hispániában nem csak mórok és keresztények voltak.
A zsidók helyzete is jelentős, illetve még fontosabb a zsidók kapcsán a XIV. századi nagy pestis járványt követő események sorozata. A pogromok miatt a XV. század elején kb. 100.000-re teszik a megtért zsidókat, ún. conversokat, v. cristiano nuevokat.
Ezenkívül, mi a helyzet a mudejar és a mozarabe névvel illetett lakossággal?
Úgy tudom, hogy 1492 környékén a spanyolországi mórok kb. 800.000 voltak. A teljes lakosság kb. 15%.
Bár azt nem tudom mit akarsz megcáfolni, a neveket, az évszámokat, vagy azt, hogy sem a keresztények, sem a muzulmánok nem voltak se többségben, sem egyenlő arányban...mert Galgadioval erről folyik a polémia...
Ezt a "katolikus arab" dolgot most hallom elöször...
Al-Andalus vallásilag vegyes lakosságú terület volt, de nem volt ennyire merev kasztrendszer, mint ahogy Te írod.
A parasztok között is voltak muszlimok, és a kereskedők és iparosok között is keresztények.
Sőt, az egyes mór államocskák hadserege élén nemegyszer keresztény tisztek és parancsnokok álltak. Még a legendás El Cid is szolgált mór uralkodónál Zaragozában.
Nem a parasztság állt ellen, hanem a muszlim irányítású hadsereg és a muszlim városlakók. A parasztságnak végül is majdnem mindegy volt, hogy kinek fizetik az adót.
Bár a mór uralkodók azért nem bántak rosszul a keresztény alattvalóikkal.
Többlet fejadót kellett ugyan fizetniük, mivel nem voltak muszlimok, de a vallásukban , életmódjukban nem háborgatták őket.
Remélem nem azt próbálod itt bebizonyítani nekünk, hogy a spanyolok katolikus arabok lennének?
A menekülthullámok kétségtelenül összefügtek egy-egy nagyobb város elestével...és ez magyarázat arra is, miért nem voltak keresztény épületek ezekben a városokban, hiszen a lakosságcsere évszázados távlatban történt...
Szerintem a mór államok társadalmát úgy kell elképzelni, hogy az arisztokrácia és a gazdasági-politikai-katonai elit muszlim volt, a kereskedő és iparos réteg nagy része pedig muszlim és izraelita, míg a földművelő parasztság zöme keresztény volt.
Szerintem:)
Bár tegnap olvastam a neten, hogy az RTL Klub kirúgta a csirkés ürgét:o)
Spanyolországban 1492 előtt nem üldözték intézményesen az arabokat.
Másrészt al-Andalusz korántsem volt teljes egészében tiszta muzulmán lakosságú terület.
Egyes körzetek talán tiszta muszlimok voltak, de összességében al-Andaluszban végig a mór korszak alatt nagyon erős és jelentékeny keresztény közösség élt.
Most becslésekbe nem bocsátkozom, de nagy vonalakban szerintem a lakosság közel fele, ha nem több, keresztény volt al-Andalusz területén."
"Leírtam: kiirtották, elüldözték, asszimilálták...a spanyolok csak apró kolóniák voltak az arab tömegben, a folyamat a 17. századig zajlott...
Csak I. Jakab idején Valenciából 200 ezer arabot távolítottak el, ami az ottani lakosság fele volt, de korántsem mindet...
Másik példa: 1236-ban Cordova szinte harc nélkül került kasztíliai kézre. Ibn-el-Ahmar ekkor Murcia ellen vonult, mire ők kasztíliai fenhatóság alá vonták magukat...Ahmar egy vesztes csata után azonnal követte a példájukat és átadta városait III. Ferdinándnak, 1248-ban Sevilla ostrománál már az ő hűbéreseként van jelen. Ezután elesett Xeres és az egész Frontera is...gyakorlatilag óriási területek kerültek kasztíliai fenhatóság alá színarab lakossággal..."
AZ almoravidáknak is megvolt a párja, hiszen ekkor rendszeresen jelentek meg francia keresztes segédcsapatok a térségben, akik ugyancsak gyebgék voltak a vallási türelem terén...
És az 1086-os almoravida átkelést a félszigetre megelőzte Toledo vidékének 3 éves pusztítása, az éhező város 1085-ben egyszerűen megadta magát...Nyílván azért, mert a lakosság saccra több mint fele keresztény volt...:-)
A córdobai Kalifátus virágkora (X-XI. század) idején korántsem a háború volt a meghatározó a keresztények és moszlimok kapcsolatában. Sőt a vallásilag vegyes lakosságú Al-Andalusz a vallási béke és türelem virágzó szigete volt az akkor már fanatizálódó Nyugat-Európában.
Olyan följegyzések is vannak, hogy Córdobában a keresztények és a mórok pl. megajándékozták egymást karácsonykor.
Ez az idillinek tűnő állapot csak akkor kezdett megváltozni, amikor a XI. sz. második felében a valllási fanatikus berber Al-Moráwi dinasztia foglalta el a félsziget egy részét.
Az almoravidák attrocitásaira visszhangul a keresztény hispán királyságokban is éledezni kezdett a vallási fanatizmus, a kereszténység harcos interpretációja.
Las Navasnál az döntött, hogy az arabok megerősített állása a Sierra Morenában volt, amit a spanyolok megkerültek, eljutva a fennsíkra. A spanyol krónikák szerényen százezerre becsülték a megölt muzulmánok számát...:-)
Egyébként elég furcsák az általad citált számadatok is, mivel azt bizonyítják, hogy míg Catalunyában a lakosság száma 100 év alatt a felére csökkent, addig a többi tartományban stagnált.
A katalán régiót ennyivel keményebben sújtották volna a pestisjárványok?
