Nagy különbség, hogy valami jó méhlegelőnek számít, illetve, hogy tömegesen hordanak róla a bogarak. Az első a növény élettani adottságain múlik (napi termelt nektármennyiség, cukorérték, nektárium helye, illatanyagok, stb.), míg a másik attól függ, hogy alkot-e összefüggő méhlegelőt. A bálványfa valóban nagyon terjed, de (remélem) egyelőre sehol nem alkot komplett erdőségeket. Ha pedig így van, akkor elég nehéz róla fajtamézet termelni, legfeljebb "bálványfa-jellegűt". :))))
A bálványfának állítólag jellegzetes, kellemes ízű a méze, én sosem kóstoltam...
Korábban tudomásom szerint jogszabály írta elő a fajtamézek esetén a kötelező minimális pollent, ma már nem. Anno ez keményebb dolog volt, mert pl. az akác kevés pollent termel, és ha olyan növény méze volt a szennyező, ami viszont pollenben gazdag, gond lehetett.
(Egyébként nekem úgy dereng, hogy valamelyik tárgyamnál azt tanultuk, a bálványfa elég jó méhlegelő. Valamiért a fagyal is dereng erre. Persze nem vitatkozni akarok, csak valami homályos emlék motoszkál bennem, s bosszant, hogy miért. Mindegy, úgyis most készülök rendszertan vizsgára, ha megtalálom az anyagot, hozom.)
"Érdekes. Sem a fagyal, sem a bálványfa nem kimondottan az a méhlegelő-növény, amiről jelentősebb mennyiségű fajtamézet lehetne pergetni. Egyes helyeken persze összejöhet, de ugyanúgy lehet benne némi csalafintaság is."
Őszintén szólva elég szkeptikus vagyok abban, amit eszek, csak annyit érzek, hogy x és x méz között többnyire jelentős a különbség. Eddig a legmeglepőbb az két gesztenyeméz között volt, igaz, gesztenyéből két, még csak hasonlót se ettem eddig.
A bálványfa terjedéséről tudok, nem mintha túlművelt lennék botanikában, de próbálom magamra gyúrni a tudást. Vagy mit. ;)
Pollenanalízist mézügyben egyébként hol végeznek Magyarországon? S miért szűnt meg a bevizsgáltatós rendszer? (Vagy csak a "szokásos" okok?)
"Amit hoztam: fagyalméz, bálványfaméz, selyemfűméz, Solidago-méz, mézontófűméz. Volt erdei méze is, ami ha jól vettem ki, fenyőméz keverve harmatmézzel (vagy valami hasonló, azt már nem mertem megnézni)..."
Érdekes. Sem a fagyal, sem a bálványfa nem kimondottan az a méhlegelő-növény, amiről jelentősebb mennyiségű fajtamézet lehetne pergetni. Egyes helyeken persze összejöhet, de ugyanúgy lehet benne némi csalafintaság is. Korábban a fajtaméznek nagyon komoly kritériumoknak kellett megfelelnie a pollenanalízis során, csak ezután használhatta a "fajtaméz" elnevezést. Ma ez már a múlté, sajnos.
A bálványfa (Ailanthus altissima) amúgy egy erősen terjedő, agresszív fafaj, a természetben nemkívánatos. A selyemfű (azaz selyemkóró=vaddohány=Asclepias syriaca) szintén elég gonosz gyom, viszont remek méhlegelő, a méze is kitűnő. Az erdei méz gyakorlatilag mézharmat-méz (=édesharmat), lehet benne fenyőről, és bármilyen más fafajról származó méz.
A lényeg persze az, hogy Neked ízlett! Csodálatos termék a méz, és nem az a fontos, hogy a termelő (kereskedő) mit írt a címkére, hanem hogy a vásárló finomnak találja.
Ma véletlenül besodort a tömeg egy karácsonyi vásárra Budapesten, s a pénztárcám nagy szerencsétlenségére megláttam egy mézest. Marcali az úr, sajnos a nevét elfelejtettem, pedig meg akartam jegyezni. Amit hoztam: fagyalméz, bálványfaméz, selyemfűméz, Solidago-méz, mézontófűméz. Volt erdei méze is, ami ha jól vettem ki, fenyőméz keverve harmatmézzel (vagy valami hasonló, azt már nem mertem megnézni). Meglepően sok mézből készült dolga volt, a feléről azt se tudtam, micsoda. S nem mellékesen: van mézkóstolás is. :-)
Eddig a fagyalmézet és a bálványfamézet kósoltam, olyan eszméletlen finom, hogy nagy önuralom kellett a visszazáráshoz. Ráadásul mivel több órája kinn dermedt a hidegben, így kis híján szilárd táplálékként "kellett" elfogyasztani, ami külön fokozta a nyelvem jókedvét.
Budapesten, a Körtéren van ez egyébként, ha valakit érdekel. Bár Ti méhészkedtek javarészt, úgyhogy a beszerzés nem lehet komoly gond. :-)
Ma nézelődtem a könyvtárban, kétpolcnyi mézes szakirodalmat leltem. Nem gondoltam volna, hogy egy általános könyvtárban ilyen szép számmal vannak reprezentálva ezek. Vizsgaidőszak után rájuk vetem magam, igaz, most is nagy volt a kísértés. Azonban a para győzött.
Kérdésem is volna. Több helyről is hallottam, hogy igazi gesztenyemézet csak az ország egészen-egészen nyugati felében lehet kapni (mondjuk Kőszeg környékén), mert ott vannak nagyobb, összefüggő ültetvények, erdők. Igaz ez? Az a tisztán gesztenyeméznek titulált gesztenyeméz, amit mondjuk a Balatonnál vettem és délebbi fekvésű fákra céloz, valójában enyhe átverés? Csak kíváncsiskodom szokás szerint.
Köszi a tippet, de nem hiszem, hogy oly messzi bátorkodnék. Munka mellett lehetetlenség. Amúgy pont a Mátra másik oldalán szoktam lenni, Bodony, meg a Kékes között. A Csepel bírja.
Szerintem neked tudtodon kivül fenyőmézet állitanak elő a méheid! Be kellene vizsgáltatni valahol. Ha csak füredig jársz, menj feljebb galyáig vagy kékesig, hátha több lesz. Igy majd ha szépen megkér Mad árka is nyalogathat. Ha kap!
szega; Harbi! Üdv néktek! Köszönöm a tájékoztatást, tényleg nem sok fogalmam van a mézharmatról. Vagyis ,csak minimális. Nem nagy az álományom, 20 család körül mocorog. Füzesabonyban lakok. Vándorolni a környéken szoktam repcére, napraforgóra, esetleg mustárra. Akácra a Mátrába járok. A nyírségit többnyire kihagyom, nagy a távolság. Mustárra is, csak akkor megyek, ha van a körzetben. Amikor az virágzik, általában fönn' hagyom a hegyekben a családokat. Szinte minden éven jól hordanak az erdei, mezei virágokról, de a szeder a domináns. Ezeket persze ráhordják az akácpergetés után még behordott akácmére. Ezen a mátrai vándortanyán elérhető Nekik egy fenyves is. Hát nem tudom........ Mindenesetre ez a méz viszonylag kevés, de rendkívül izletes. Tisztán áttetsző, illatos, sötétbarna szinű, sűrű, öreg, de még soha nem kristályosodott ki. Kizárólag reprezentációs célokra, s saját használatra van. Hamar elfogy.
És persze a mézharmat nem növényi nektár, hanem a fa nedveit szívogató rovarok (tetvek, kabócák, stb.) által kiürített, magas cukortartalmú folyadék. Pollenanalízisnél rögtön látszik az eredet, mert egy csomó rovar-alkatrész van benne.
Mézharmat nemcsak fenyőről jöhet, hanem szinte bármilyen fáról: tölgy, hárs, juhar, stb. És nem tévesztendő össze pl. a hársmézzel!
A fenyőfák mézharmatából/édesharmatából/ a méhek emberi fogyasztásra is alkalmas mézet készitenek, ami sötét szinű és rendkivül illatos. A hazánkban kevésbé ismert fenyőméz Kelet és Közép-Európa hegyvidékein a lucfenyő, az erdei fenyő, a vörösfenyő és a jegenyefenyő mézalapanyagából, vagyis a mézharmatból készül.
Régebben a mézet úgy sajtolták ki a lépekből, hogy a méheket kénfüsttel elkábitották. Majd feltalálták a kaptárt és a keretet, mozgatható méhlakásokat kezdtek használni. Magyarországon először 1844-ben használtak keretes kaptárt. A magyar méhészetre a XX. század közepén a vándorméhészkedés volt jellemző, a méhcsaládokat az éppen kinálkozó gyümölcsösök, akácerdők mellé szállitották.
Fenyőméz: sok foszfor és mangán van benne. Azoknak ajánlható, akik nehéz fizikai munkát végeznek, vagy ásványi anyagok hiányában szenvednek.
Minden vidéknek megvan a maga jellegzetes mézfajtája/ akácméz, hársméz, repceméz, erdei virágméz, stb./
Akácméz: kalciumban gazdag mézfajta. Segit a mészhiányos betegeken, ellensúlyozza az izomgyengeséget.
Erdei méz: sok vasat és rezet tartalmaz. Elsősorban a vérszegényeknek hasznos.
Virágméz: sok kálium található benne. Szivpanaszok, szivgyengeség esetén hatásos szer lehet.
Vannak, akiknek kedvenc csemegéjük a lépes méz: azt tömény állaporban egyenesen a kaptárból veszik ki, a méhek közül. A néphit úgy tartja,hogy a lépesméz értékesebb a bolti forgalomban kapható méznél, s ez valóban igy van, mert a lépesméz illetve a pörgetéskor nyert friss méz tápanyagtartalma nagyobb. Ebbe ugyanis a virágpornak és a méhlárvák táplálására készitett anyagnak a törmelékei is belekeverednek, s ezek nagyon sok nyomelemet, vitamint, enzimet, hormont tartalmaznak. A bolti forgalomban kapható méz ugyan esztétikusabb kivitelű, nem zavaros, nem törmelékes, de mivel deritési és szűrési folyamatokon ment át, a védőanyagai egy részét is kiszűrték belőle.
Sajnos 100%-os fajtamézet szinte lehetetlen elvenni a méhcsaládoktól. A nagy mézhozamú növények esetében, akác, napraforgó, s egyebek, szerintem eléggé megközelíthető. Esetleg kisebb álományú méhész kegyeibe férkőzve, ha a természet is úgy akarja, megoldható. Nézz szét a környezetedben. Szerintem a méhészek többsége zárkózott ember, nem akarják hinni ,hogy valaki őszintén érdeklődik a dolog iránt, de ha megnyílnak egy erdőszéli bográcsolás mellet az egész estét végigbeszélik, " én úgy szoktam ... " Méhész a méhésztől is sokat tanul ám. Főleg a fiatalok. Az idősek ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Dícsérendő, érték!A kaptárlopások egyre gyakoribbak! Sokat lehet olvasni a szaklapokban róla. A méhlegelőn magárahagyott családokat fölpakolják, s viszik menten, hisz a környéken lakók, gyakran azt sem tudják ki az a méhész aki odaköltözött. Másnap nem biztos, hogy mégy a méhekhez, aztán már csak nézhetsz körbe. Pár éve már vándorlok az álománnyal, de egyetlen egyszer állított meg, éjszaka Verpeléten a körzeti rendőr. Kifejezetten a méhek vándorlási engedélye érdekelte! Nem a gumik állapota! Dícséret Neki!!! Végül: A családok télen. Fő a nyugalom!
A méz az emberiség egyik ősi tápláléka. A történelem folyamán egyedülálló táp és gyógyerőt tulajdonitottak neki. Az ókori görögök a mézet az istenek eledelének tartották.Az ember már a kőkorszakban is nagyra becsülte a vadméhek finom izű termékét,pedig csak igen ritkán juthatott hozzá. Európában sokáig a méz volt az édesitőszer,cukorral csak később, és csak a jobbmódúak éltek.
Mikor azonban a cukor lett az általánosan használt édesitőszer, a méz különleges csemegévé vált.
Linné a nagy svéd természettudós a háziméheket egyszerűen csak mézcsinálóknak nevezte. A méhek ugyanis a mézet nem gyűjtik,hanem az összegyűjtött alapanyagból állitják elő.Ez az alapanyag a nektár, amit a virágok kelyhéből nyernek, és az édesharmat amit a levelekről és ágakról gyűjtenek. Egy kiló méz előállitásához szükséges nektárért a méhek 3-5 millió virágra szállnak rá, és kb. 60 ezer alkalommal repűlnek ki és be a kaptárba. Ez akkora teljesitmény, mintha hatszor körberepűlnék a földet!
A méznek ezerfajta ize, szine, aromája van. Ez attól függ, hogy mikor és hol gyűjtik a méhek.Legismertebb talán az akácméz, melynek lágy, tiszta ize jól illik az ételekbe, italokba.Sokáig folyékony marad, nehezebben kristályosodik. A vegyes virágmézek harmonikus ize, kellemes aromája a mezőkön és az erdőszéleken gyűjtött virágok együtteséből származik.
A méz nem csupán édesség, hanem sokoldalú táplálék is egyben. Leginkább gyümölcs és szőlőcukorból áll, de sokféle aromaanyag, szerves sav, ásványi anyag található benne. Vitaminokat is tartalmaz, igaz kis mennyiségben. Kisebb részben vizet is találunk benne.
Magas cukortartalmánál fogva energiában gazdag, de egészségesebb, mint a kristálycukor. A méz a szervezetben igen gyorsan felszivódik, növeli az izmok munkaképességét. Különösen jó hatású a leromlott szervezet erősitésére, megfázás vagy torokfájás esetén. Tészták, sütemények, saláták, üditőitalok, teák, joghurtok izesitésére is használható. A gyermekétkeztetésben is fontos szerepet tölt be.
Ezek a kuriózumok igen jól hangzanak. Volna esetleg egy-két helytipped, hol próbálkozzak? Csodálom ezt a szakmát, de magam csak a nyelvemet tudom hozzátenni. Addig pedig tanulok, írjatok sokat.
Szerintem jók a sejtéseid, de az itthoniak között is vannak kuriózumok. Pl .:szedres vegyes a Mátrából, selyemkóró, olajretek, hárs jellegű, stb. Pár kép ... Egyébként ez kitünő hely lehetne az ellopott kaptárak keresésére!!!!
A méhek igen komoly károkat okozó parazitája a Varroa atka. Az atka kárositja a fiasitást, és a kifejlett méheket is.Kártétele
következtében a méhcsaládok legyengülnek,kipusztulnak.
Az élősködő szabad szemmel könnyen felfedezhető a méhek torán,potrohán.Összetéveszthető a méhtetűvel amely azonban kisebb kárt okoz.
Testalakja keresztben ovális a nősténynek, a himek köralakúak. Méreteik:
nőstény 1.3 x 1.7 mm
him 0.8 mm
A méhész legtöbbször a nősténnyel találkozik,ugyanis a himek a párosodás után rövid idővel elpusztulnak.A kifejlett himek szájszerve elkorcsosult, táplálkozni nem tud.A nőstény ellenben nyolc hónapig életképes,ezalatt körülbelül 36-38 petét rak a fiasitásra.Egy méhlárva 2-5 petét rak,elsősorban a herefiasitásra.A petéből 8 nap alatt kifejlett egyed lesz,amely a kibúvó méhekkel hagyja el a sejtet.A nőstény világosbarna szinű,tüskeszerű rövid sörtékkel,világos szőrzettel.A pete tejszinű,jól észrevehető a méhlárván.
Kártétele elsősorban a fiasitásban jelentkezik,a fejlődő fiasitás a szivogatás nyomán elkorcsosul,satnya lábuk,szárnyuk nő,vagy más rendellenességek lépnek fel.Erős fertőzés alkalmával családonként 10 000 atka is előfordulhat.Ilyenkor méhenként 6-8 atka is előfordulhat.
Amig a családnak herefiasitása van,a család életben maradhat,azonban a herefiasitás elmaradásakor a munkásméh fiasitást támadja, és a legyengült munkásméhek ha nagyszámban fordulnak elő, nem képesek a családot ellátni.
Regeneráló hatású,biológiai serkentő,fáradság,kimerűltség,étvágytalanság,túlzott igénybevétel esetén,heveny betegség utáni lábadozásnál,serdülőkorban,lassú lefolyású betegségeknél általános erősitő.
Csonttöréseknél sietteti a gyógyulást.
Terhesség,szoptatás ideje alatt is javasolt.
3 dkg elfogyasztása után 2-hét szünet tartandó.
A méhpempőt használat előtt nagyon jól ell kell kavarni műanyag kanállal.
Régebben a mézet úgy sajtolták ki a lépekből, hogy a méheket kénfüsttel elkábitották. Majd feltalálták a kaptárt és a keretet, mozgatható méhlakásokat kezdtek használni. Magyarországon először 1844-ben használtak keretes kaptárt. A magyar méhészetre a XX. század közepén a vándorméhészkedés volt jellemző, a méhcsaládokat az éppen kinálkozó gyümölcsösök, akácerdők mellé szállitották.
