Az, hogy ma az angoloknak milyen, a fordító szempontjából szerintem irreleváns kell, hogy legyen, hiszen Shakespeare nem a mai angoloknak, hanem a saját kora angoljainak írt. Egy fordítónak abból a relációból kell kiindulnia.
„Lenni vagy nem lenni, – ez itt a kérdés… ezzel a szöveggel szokták játszani” Igen, ez bizony nem Aranyé, hanem a korábbi Vajda Péter-fordításból rögzült.
Amúgy meg néhány magyar fordítás (név nélkül, betűrendben) a leghíresebb sorból:
A lét, vagy a nem-lét kérdése ez… Lenni vagy nem lenni: ez a nagy kérdés… Lenni vagy nem lenni, ez hát a kérdés… Lenni vagy nem lenni, – ez itt a kérdés… Lét vagy nem lét: ez a kérdéses itt… Mi jobb: a lét vagy nem lét? – Az a kérdés…
Lehet szavazni. Majd elmondom, melyik kié (nem ér puskázni).
Ha lenne (hál’ istennek nincs) ilyen kategória, én biztos Tóth Árpádnak adnám a pálmát.
Egyébként nekem semmi bajom Arannyal, de azt komolyan gondolom, hogy hallás után színpadról alig követhető. Már a saját korában is erősen archaizált (elég megnézni, Petőfi mennyivel modernebb nyelvet használt), ami természetesen gyönyörködtet is, de mégiscsak a csináltság érzetét kölcsönzi a szövegnek. Szóval szerintem ő túlcsiszolta a szövegeit, és ez az erő kárára ment.
És kérlek, Hamlet udvarolgatását tekintsd szeszélynek, játékos kalandnak; friss ibolyának az ifjú tavaszban, mely gyors, édes, de hervad is hamar – egy percnyi illat, kis szórakozás, de nem több.
...az Aranyé inkább vers, ezért jobban érezhető. Mennyire igaz! Érezni a ritmust, a hangulatot legalább olyan fontos, mint érteni a részleteket. Így tudok én mondjuk spanyolul olvasni: nem értem szó szerint, mégis tudom követni - leellenőriztem többször is. Persze ehhez jó alapmű kell.
Megszólalt a könyvkiadó. :-)) Persze, persze. Csak azt nehezebben tudom áte-mailezni. Egyébként az Arany-fordításokkal is az a baj, hogy már alig lehet őket követni.
A Szász Károlyé sem? Mert azt digitális formában rendelkezésre tudnám bocsátani. A Fábri Péter-féle fordítás pedig itt látható: http://mek.oszk.hu/00400/00483/00483.htm. A Babitséból csak részleteket találtam a neten: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00200/06195.htm, http://epa.oszk.hu/00000/00022/00200/06196.htm, http://epa.oszk.hu/00000/00022/00200/06197.htm
Ööö... Most így hirtelen nem tudok... De megértem: nagyon ritkán mondok ilyet, de az a nő démoni volt, igéző. Valódi boszorkány. Nem csoda, hogy minden férfi észrevette. A veszekedés állítólag megvolt, a többi ma már úgyis csak találgatás. Egyébként van egy barátom, történetesen Balázs Bélának hívják; őt a felesége vasalóval ütötte.
„Arankának Ady is udvarolt” Mondj egy nevet, aki nem!
„ezt később sokszor Frigyes fejéhez vágta” Meg valami papucsot is, ha jól emlékszem, Frigyes halála előtt egy nappal. Egyesek szerint ez is volt a halál kiváltó oka. Már rég olvastam, de a Számadás a tálentomról című Czeizel-kötet hosszan fejtegeti.
Akkor Molnár Ferencnek elég rossz lehetett; Karinthy őt sem szerette túlságosan, de inkább irodalmi okok miatt. Vagy csak irigy volt a külföldi sikereire? Mindenesetre Molnár eléggé megkeseredett Amerikában.
Kedves hallgatóink, irodalmi félóránkat hallották.
De amúgy Karinthy tényleg utálta Adyt. Az embert legalábbis, a költőt nem tudom. Arankának Ady is udvarolt, ezt később sokszor Frigyes fejéhez vágta; tán itt lehet a dolgok gyökere.