Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Az orvos azért nem feltétlenül egy teljesen haszontalan dolog. Veszélyes sportot űzünk ahol azért zömében elkerül a baj de nem mindig.
Ki mikor volt utoljára alapos, de igazán alapos kivizsgáláson? Én 2000 óta idén először mentem el. (És történetetesen ez a vizsgálat is októberben volt...) Pedig nem hülyeség. Nem azért, hogy egy sportorvos azt mondja, hogy igen vagy nem hanem azért, hogy Te magad tudd, hogy mizujs. Azért kérnek a Spartathlonra két orovis papírt mert komolyna gondolják, hogy ez egy húzós verseny ahol bármi megtörténhet.
Mindezzel persze ellentmond az, hogy Spárta előtt összevesztem a körzeti orvosommal mert el akart küldeni hat vizsgálatra. Azt mondta, hogy nélkülük nem engedélyezheti, hogy induljak. Válaszul azt találtam mondani, hogy felnőtt vagyok és már anyámtól sem kell ilyesmire engedélyt kérni, úgyhogy teljesen hidegen hagy, hogy ő mit enged és mit nem. Pecsétem természetesen lett de azért elgondolkodtatott a dolog. Öt éve senki nem nézett át alaposan én pedig nagyképűen azt mondtam, hogy elmegyek a világ egyik legkeményebb versenyére mert hát én azért tökös gyerek vagyok, lefutom és hazajövök.
Persze a mai magyar valóság kicsit más. Erről nem írok, erről elég Ultrafutó korábbi hozzászólásait böngészni.
Versenyen is talán van helye egy orvosnak. Egy hosszabb multasgáon a vége felé már eléggé megváltozott tudatállapotban futunk. Itt is döntésen sorozatát hozzuk és ezek egy része, mint mindig, rossz döntés lesz. A rossz döntések zömét minimális büntetéssel ugyan de kibírjuk. De ne vessük el annak a lehetőségét, hogy egy rossz döntésnek maradandó következménye lehet.
Ez feloldhatatlan dilemmához vezet. Szabad e Ari-t 222 kilóméternél kiemelni? Főleg ha abból indulunk ki, hogy már a rajtnál is pocsékul mozog és bőven a szintidőn belül fut? A választ nem tudom. De szerntem a válasz nem egyértelmű.
Én több mint 30 éve ismerem „Csamit". Körülbelül egyidőben kezdtünk el futni. Ő a 40-en túl, én meg 13 esztendősen. Tavaly az utcánkban futottun kössze. Én éppen futni indultam. Ő éppen végzett egy ismerősének a kis parcellájának a gondozásával. Csak úgy szívességből. Rögtön el is mondta, hogy a 3 nap, 3 maraton, az egy nagyon jó verseny és oda föltétlenül el kell menni! Bírnám azért így osztani az ötleteket! :-)))
Egyetértek előttem szólóval: az a 78 éves (1927-es) Csamangó Feribácsi nem gyógyszerre költi kis pénzét, hanem futócipőre. Még vérnyomáscsökkentőt sem kell szednie és gondolom inkább ő tolja fel a villamosra a kortársait, minthogy Ő szorulna rá.
Lenyűgöző történet. Néha tényleg belecsavarodunk a paradigmáinkba. (Két ismerősöm azért járta végig egyben az országos kéktúrát, mert azt hitték, úgy kell. Lelkifurdalásuk volt, hogy Budapesten hazamentek kajáért meg tiszta ruháért. Utóbb tudták meg, hogy mindenki más szakaszonként csinálja.)
Nem tudom, hogy ma mi a gyakorlat a Spartathlonon. Annak idején sokáig az volt, hogy a verseny szervezői által rendelkezésre kínált papírra kellett az alkalmasságot bizonyítandó egy krixkraxot, meg egy kígyót ábrázoló pöcsöt nyomni. Brüzennye...
De tényleg csak azért, hogy legyen valamiféle fogalmad erről is. Egy sportorvosi vizsgálat (a magyarországi általánosan rendelkezésre álló feltételek mellett) a verseny előtt alkalmatlan arra, hogy megállapítsa a versenyzők edzettségét vagy felkészületlenségét. Mert mi a frászt tud csinálni egy sportorvos 30-1000 versenyzővel? Megméri a vérnyomását és a pulzusát, mélyen a szemébe néz, oszt kész! És megállapítja, hogy a fickónak magas a pulzusa (mondjuk95-100), oszt asszongya, hogy „fijacskám, Önnek ezt nem engedélyezem"! Ja. Pedig fószerkám csak izgatott egy kicsit a verseny és az „orvosi ellenőrzés" miatt. De egy komolyabb – minden bizonnyal megfizethetetlen – és hiperszuper módon mobilizálható orvosi laboratórium (műhely) sem lenne képes a rendelkezésére álló idő alatt felelősen eldönteni, hogy ki van olyan állapotban, hogy rajthoz állhat és ki nincs! Hehe! Képzeljük el, hogy faszikám utazik monnyuk 800 km-et, befizetett egy soknapos versenyre kb. 60-100 000 Ft nevdíjat és akkor oda áll elé az orvos és azt talája mondani: „...Nem, nem! Maga itten nem fog funni, jó szurkolást kívánok! Volt egy ehhez kapcsolódó személyes élményem. Az első Bécs-Budapest futóversenyen egyéniben indultam. A feleségemmel, kb 5 órás autóút után értem Sopronba. Az úton megittam 2-3 kávét, izgatott voltam a verseny miatt is. A sportcsarnokban a hangulat fokozódása mellett tovább nőtt izgalmam. Volt ott sportorvos is, aki megvizsgált. Az egyébként normálisan 80/120-as vérnyomásom felső értéke volt vagy 150-160, a pulzusom, kb 100. Azt kérd a doki: „Hát, ezek igen magas értékek. Biztos, hogy rendben van?" Mire én elmagyaráztam neki, hohy valószínűleg miért magas a vérnyomásom és a pulzusom. Azt mondta: „jól van".
– „Hogy ki vállalja a felelősséget, ha baj van?" – Természetesen maga a versenyző. Aki felnőtt ember. – „Ámulok mikor 70 éves embereket látok ultratávon küzdeni. Egészséges ez? Nem, nem hinném. Tudják hogy mit csinálnak?" – Igen. Nyugodt lehetsz. Ha valakik tudják, hogy mit csinálnak, hát ŐK azok. :-)
Ultra-triatlon versenyeken kérték az adott versenyre szóló orvosi pecsétes igazolást. A morcos, savanyú dokinéni meghallgatott, EKG-t csinált, vérnyomást mért, + vizeletvizsgálat, majd aláírta az orra alá dugott A4-es méretű versenyszervezők által előre megírt igazolást. A versenyrendezők kb. egy A4-es teleírt oldalt is aláírattak még, amiben azt taglalták ilyen hosszan, hogy mindenért én vagyok a felelős, ha bármi baj lenne. Az orvos tette a dolgát, a versenyszervezők is - az útmutatásuk alapján én is, de úgy gondolom, hogy ennyi vizsgálat mellett még az adott versenyen símán feldobhatnánk a bakancsunkat, viszont a felelősség rendesen le lett adminisztrálva. Ellenben a triplán egy rohamkocsis mentő folyamatosan készenállt teljes személyzettel.
Azért úgy gondolom, hogy egy maratonon még csak-csak előfordul nem kellően felkészült futó, de egy ultratávra felkészületlenül senki nem áll oda.
Még egy gondolat a tripla-ultra-triatlonról: frissítést nem kaptunk, nem is írták, hogy lesz, nem is hiányolta senki, pedig 58 órához kell egy kis üzemanyag. Mindenki vitte a saját ízlése szerinti kosztot, még a vizet (!!!) is. Ezen én semmi kivetnivalót nem találok.
A gond akkor van, ha meg van ígérve, hogy adott helyen ez, meg ez lesz a frissítő és NINCS. És még VÍZ sem.
Ha netán kapunk levest és virslit - én azt ajándéknak veszem, de semmiképpen nem arra alapozok. Még, ha be van ígérve, akkor sem alapozok rá, mert még a macska is kiveheti előttem azt a virslit a lábosból és akkor csak emiatt legyen bukta?
Én nagyon dühös leszek, mikor valaki, orvos vagy más, meg akar védeni a futástól vagy bármely, általam önként választott dologtól. Kétszer is meggondolom, hogy induljak olyan versenyen, ahol nem ismerik el az emberi jogaimat, végsőkig sarkítva azt, hogy ott és úgy öljem meg magam, ahogy nekem tetszik.
P. S. Semmilyen betegségem nincs, ami miatt eltanácsolhatnának, de még így is érzékenyen érint. Előre félek, mi lesz, ha egyszer a K100-on kérni fogják az orvosi igazolásomat. Ha komolyan szívóskodnának, hazamennék, és befejezném a Kinizsizést, pedig sokat jelent nekem.
Hamár a versenyek kritériumait megbeszéltük, beszéljünk picit a versenyzőkről.
Nem tapasztaltam még, hogy magyarországon ultraversenyeken kértek volna orvosi igazolást a versenyzőktől. Pedig...
Pedig ki vállalja a felelőséget, ha baj van? Akad ember aki úgy áll rajthoz, hogy nemigazán van meg a fizikum, illetve hiányos, és inkább a szellemi síkon harcol. Ez a legveszélyesebb. Ámulok mikor 70 éves embereket látok ultratávon küzdeni. Egészséges ez? Nem, nem hinném. Tudják hogy mit csinálnak? Nagyon bízom benne.
Azzal, hogy a nevezéskor aláírattatom vele, hogy saját felelősségére indul még nem lettem nyugodtabb!
Jó lenne, ha orvosihoz kötnénk az indulásokat. Jó lenne egy alsó korhatár is. Felső nem. Ők már tudják mit, miért csinálnak. De ők is csak orvosival.
Mi folyamatos orvosi felügyelettel dolgozunk. Ez már ad valamilyen biztonság érzetet, de elsősorban ez a futó érdeke kellene hogy legyen.
Hogy is megy ez a nagy versenyeken? A rendező akármikor kiszedheti, ha úgy látja hogy bajban van. 4-5 óra után már sokan "bajban vannak".
Honnan tudjam, hogy felkészültek-e?
Tanusítsák. Sportorvosi igazolással.
Tökéletes a sportorvosi igazolás? Nem. Tudtok jobbat?
Mi történik ha megtörtént a baj? Volt már rá példa. Itthon még nem hallottam ilyenről, de nemrég volt az a japán maraton ahol megtörtént. Ki kell védeni.
Ahhoz képest van, akitől elkérik az 55 eurót... Tényleg jópofa ötlet egy 24 órás versenyt az szilveszter éjféli tűzijátékkal befejezni, de ami engem illet, a szilveszter mindig Zalaegerszegé :-) (A görög oldal kicsit haldoklik, az apollon.htm nélkül bejön valami - bár az is lehet, hogy a böngészőmben van a hiba.)
Ha már felmerültek a 24 órás versenyek, két ilyenre szeretném felhívni a figyelmeteket. Az egyik Ausztriában, a másik Görögországban lesz, és legjobb tudomásom szerint mindkettőn ingyenes a részvétel. Az osztrák versenyről (http://www.resnik.at/) már többeket értesítettem, az időpontja ugyan elég szokatlan, de nagyon barátságos társaság rendezi. A kiírásban szerepel ugyan nevezési díj, de én még a nyáron kaptam tőlük egy e-mailt, ami szerint meghívják a magyarokat a versenyükre. Azért, ha valaki szeretne elmenni, akkor kérem, hogy értesítsen engem is, és majd én is írok a szervezőknek. A görög versenyről (http://users.forthnet.gr/ath/baxevani/apollon.htm) nem sokat tudok, csak annyit, hogy tavaly Bérces Edit nyerte. Tőle lehet esetleg megtudni pontosabb információkat. Az Interneten levő kiírás szerint a verseny nevezési és szállásköltségeit Loutraki város önkormányzata vállalja magára. Ugyanitt rendeznek 7 napos versenyt is.
Nézegettem én is az eredményeket a honlapon, és valószínűleg egy elírás lehet:
A hatodik helyezett Pam Reed 134.43 mérföldet futott. A hetedik helyezett Kónya Ákos 134.46 mérföldet futott. Mindössze 48 méter különbség. De melyikük lehetett előrébb? :-)
A végeredmény mérföldben: 7. Kónya Ákos 216,398 kilométerrel.
1 Steve Peterson Lafayette CO 43 USA 148.1285985 2 Roy Pirrung Sheboygan WI 57 USA 141.6681818 3 Alex Swenson Vashon WA 41 141.2189394 4 John Geesler St. Johnsville NY 46 USA 136.2829545 5 Sumie Inagaki Kasugai Ai 39 First Woman JAPAN 136.6888258 6 Pam Reed Tucson AZ 44 Second Woman USA 134.4333333 7 Akos Konya Oeanside CA 31 134.4643939 8 Joe Gaebler Reserve NM 28 USA 133.0390152 9 Danny Ripka Minneapolis MN 48 132.1611742 10 Masae Kamura Suginami To 47 Third Woman JAPAN 132.4850379 11 Ryoichi Sekiya Sagamihara Ka 38 JAPAN 132.4109848 12 Tomohiko Yaegashi Kasugai Ai 59 JAPAN 132.0882576 13 Rebecca Johnson Lafayette CO 36 Fourth Woman USA 130.9130682 14 Laura Nelson Woodstock VA 40 Fifth Woman 124.3172348 15 Wendell Doman Pleasant Hill CA 46 123.1221591 16 Ray Zirblis Northfield VT 51 118.5558712 17 Brenda Klein Reserve NM 37 Sixth Woman USA 114.6693182 18 Scott Ludwig Peachtree City GA 50 114.3842803 19 Ron Hamilton Concord CA 59 111.1136364 20 Robert Harris Oceanside CA 37 111.0799242 21 Ed Rousseau Minneapolis MN 66 110.2842803 22 Susan Lance Whitesburg GA 45 Seventh Woman 109.54375 23 Frederick Davis III Bedford OH 57 109.2649621 24 Carol O'Hear Seattle WA 30 Eighth Woman 107.6708333 25 Newton Baker Montpelier VT 63 106.2651515 26 Alex Morton Mt. Pleasant SC 56 106.0543561 27 Steven Funke Alta Loma CA 44 106.65 28 Jim Lawrence Seattle WA 35 105.1473485 29 Dieter Waltz Portola Valley CA 70 105.9515151 30 Ryoichi Sato Kawasaki Ka 43 JAPAN 104.4113636 31 Leon Rothstein Boise ID 48 104.2679924 32 Bonnie Busch Bettendorf IA 47 Ninth Woman 104.1410985 33 John Radich Monrovia CA 51 104 34 Walt Esser Cary NC 67 102.6206439 35 Michael Melton Jensen Beach FL 49 101.7359849 36 John Hagin Fort Collins CO 62 101.7297348 37 David Goggins Chula Vista CA 30 101 38 Leigh Corbin Murrieta CA 44 101 39 Al Barker Fayetteville GA 60 100.0710227 40 Peter Bakwin Boulder CO 43 USA 100 41 Stephanie Ehret Boulder CO 42 Tenth Woman USA 100 42 Junko Leerink Greenwich CT 46 Eleventh Woman JAPAN 100 43 Susan Solomon Nashville TN 36 Twelfth Woman 100 44 Kenneth Burns Hudsonville MI 70 98.10265151 45 Catra Corbett Fremont CA 40 Thirteenth Woman 96 46 Scott Browar Coarsegold CA 52 92.21477273 47 Gary Cross Douglas AZ 45 91 48 Mary Kashurba Somerset PA 49 Fourteenth Woman 90 49 Dale Sutton San Diego CA 66 88.24128787 50 Frank MacMillan Silver Spring MD 51 87.79829544
Tavaly több kört is futottam Sárvár előtt a Pentek Timing-gal, sajnos sikertelenül. Amikor megtudták, hogy magyar versenyre szeretnék árajánlatot kérni, azonnal a megfizethetetlen magyar Championchip képviselethez irányítottak. Több irányból próbáltam bekeríteni őket, de végül mindig oda jutottunk, hogy Dencséknél próbálkozzam.
Szépen le vannak szabályozva, hogy egymás területén nem garázdálkodhatnak.
1. Steve Peterson, team USA, 121+ miles 2. Ryoichi Sekiya, team JAPAN, 115+ miles 3. Roy Pirrung, team USA, 114+ miles 4. Alex Swenson, 113+ miles 5. Joe Gaebler, team USA, 113+ miles 6. Sumie Inagaki, team JAPAN (women), 111+ miles 7. Rebecca Johnson, team USA (women) , 110+ miles 8. Akos Konya, HUNGARY, 108+ miles 9. John Geesler, team USA, 108+ miles 10. Pam Reed, team USA (women), 108+ miles 11. Masae Kamura, team JAPAN (women), 108+ miles 12. Danny Ripka, 107+ miles 13. Tomohiko Yaegashi, team JAPAN, 105+ miles 14. Wendell Doman, 103+ miles 15. Laura Nelson, (5th woman), 102+ miles 16. Peter Bakwin, team USA, 100+ miles 17. David Goggins, 100+ miles 18. Stephanie Ehret, team USA (women), 99+ miles 19. Robert Harris, 98+ miles 20. B renda Klein, team USA (women), 96+ miles 21. Junko Leerink, team JAPAN (women), 95+ miles
Ryoichi Sekiya, team JAPAN, 44+ miles Joe Gaebler, team USA, 41+ miles Steve Peterson, team USA, 40+ miles John Geesler, team USA, 40+ miles Roy Pirrung, team USA, 40+ miles Akos Konya, HUNGARY, 40+ miles Sumie Inagaki, team JAPAN (women), 40+ miles Ryoichi Sato, team JAPAN, 39+ miles Alex Swenson, 39+ miles Danny Ripka, 39+ miles Carol O'Hear, 39+ miles (2nd woman) Tomohiko Yaegashi, team JAPAN, 39+ miles Pam Reed, team USA (women), 38+ miles Wendell Doman, 38+ miles Glen Turner, 38+ miles Rebecca Johnson, team USA (women) , 37+ miles Peter Bakwin, team USA, 37+ miles David Goggins, 37+ miles Masae Kamura, team JAPAN (women), 37+ miles Stephanie Ehret, team USA (women), 37+ miles Laura Nelson, (6th woman), 37+ miles Junko Leerink, team JAPAN (women) 35+ miles
Hát, igen... 10 km után úgy beszúrt a térdem, hogy képtelen voltam folytani. Amikor hazafelé utazva a vonaton 2 körmömtől elbúcsúztam, akkor már éreztem, hogy ezt a sportágat nekem találták ki. (Az ezt követő egy héten belül még 3 szarudékostól megváltam.) Ekkor döntöttem el, hogy szuperhosszútávfutó leszek. Ezután kvalifikáltam magam a Spartathlonra. Harmadik magyarként (Sipos István és Kiskirály Ernő után) lefutottam. Csodálatos élmény volt. Hmmm... A nosztalgia. Jövőre 20 év után ismét le fogom futni. LE-FO-GOM-FUT-NI! Hmmm... Az eltökéltség. 20 évvel ezután ismét szeretnék célba érni a Spartathlonon. Hmmm... Ez az azonosulás és a remény. Ott kell lenni. Nem könnyű, de csodálatos!
