Az utóbbi években észrevettem, hogy a régebbi időkhöz képest milyen mértékben kezdenek a férfiak szandálban, papucsban járni. Vitára bocsátom a témát. Az én véleményem szrint a szandál semennyire nem férfiaknak való és abszolút nem kelti komoly ember benyomását viselőjéről.
Persze hogy az ideális férfira lenne szükségünk, csak tudjuk, hogy az nem létezik. Így azt kell eldönteni, van-e, és ha igen, akkor mekkora a kompromisszum-készségünk. Nem igaz?
Utálom a nagyon nőies nőket! A múltkor is láttam egyet 12 cm-es csizma, bőrnaci, minden vörösre festett hajszál külön tupírozva, a fejét méltoságteljesen hordozta..., és babakocsit tolt. Ó, anyám, mondom, szegény gyerek!
A nagyon nőiességhez egy hatalmas adag megjátszás szükségeltetik, ki ér rá erre? Az alapvető nőiesség meg vagy megvan valakiben vagy nincs. Nekem volt halálian csinos judos és focista barátnőm is, ez utóbbi termetes mellekkel. A fősulin bár hosszú hajam volt, és ékszereket is hordtam, alapvetően nadrág, bakancs, poló, pulcsi, kalap egy-két extrémebb darab - ebből állt a ruhatáram. Az egyik barátnőm mutogatta az otthoni barátnőinek az évfolyamról készül fényképünket, és mindenki azt mondta, milyen szép vagyok. Lehet, h gázálarcot kellett volna felvennem?
ralit vagy snecit kérdezheted, ha érdekel a véleményük, velük már személyesen is találkoztam. Egyébiránt a 6. osztályos Mozaikos Egészségtan tankönyvben az egész családunk benne van. Többször is. Persze ezek összesen sem én vagyok még. (Ez így nem helyes, hanem direkt!)
A nők szeretik a férfiakban a nőies tulajdonságokat, mert az ilyen pasik jobban megértik és hamarabb meghallgatják őket. Minket. De hisz erre vágyunk. Én biztos vagyok benne, hogy nekem a fülem a legerogénebb zónám... nem a szó szoros értelmében, hanem mert nagyon fontosak a szavak. A nekem/rólam/rólunk szóló mondatok.
A határozottságról ma már kicsit más a véleményem, e tekintetben a tanulási szakaszban vagyunk. Én egyre határozottabban ki tudom mondani, mit szeretnék vagy mit fogok ma csinálni (nem a szexről beszélek), a fiúk (1 férj, 2 fiú) egyelőre lesnek, hogy talán mégse komolyan gondolom, mert nem így szokták meg. A lépéselőny nálam van, de mivel ez nem verseny, azon vagyok, hogy beérjenek.
A férjem nem szokott a külsőmre panaszkodni. Meg kell ugyan "dolgoznom" érte, de ezt nagyon szívesen teszem. Amivel én vagyok elégedetlen, az az, hogy belül nem vagyok elég dög... vagy inkább dögös. Ha ebből több szorult volna belém, kifelé is lenne mit sugározni. Nem másoknak. Neki.
Maaaarha....:-))) Egyébként amit írtam, az tökéletesen megfelel a tényeknek, csak nézz körül egy strandon. Nem azért, mert ANNYIRA lapos vagyok (pont az A/B határszáma), hanem mert némely hapsiknak akkora van...szörnyű.:-)
??? Te figyu már, hugi! Én nem veled találkoztam Kemencén a kisvonatozáskor? Mert igaz ugyan, hogy a tájban gyönyörködtem, de azért csak fordítottam a fejem jobbra-balra, és én nem egészen így láttam. Már ha mondhat ilyet az ember a saját húgának. :-)
Hát pedig ippeg abban engem sok férfi überel.:-) De egyébként arra gondoltam, hogy persze, előfordul az ilyesmi, de akkor nekem minimum az egyikük már túl anti. Érted, hogy mire gondolok...nem Antalra.:-)
Téged ugyan még nem láttalak, de a szintén férfias tulajdonságokkal megáldott huginak nincs oka panaszkodni a nőiességére. Ha annyira nőies vagy mint ő, akkor neked sincs okod panaszra. Na meg a férjednek sem. :-)
Na, engem meg Gabriellának vártak. Lehet, hogy innen van minden „bajom”? :-) Ez a „nőies tulajdonságok férfiben, férfias tulajdonságok nőben” téma mostanában sokszor előjön. Én például megkaptam már innen-onnan, nőktől, hogy vannak nőies tulajdonságaim, de mindig pozitívumként. Ezért, bár furcsálltam először, végül is zsebre tettem, mint dicséretet, és ki is vagyok vele békülve. Hát ha ez kell… :-) Cserébe viszont elmondom, hogy az úgynevezett férfias vonások sem zavaróak, sőt inkább szimpatikusak számomra egy nőben, ha az nem pofaszakállban, és muszkliban nyilvánul meg. :-) Itt olyasmire gondolok, mint határozottság, talpraesettség, stb. Ettől még egy nő tud nagyon is vonzó és nőies maradni. Talán épp a jobb megértést segítik elő, ha ezek a másik nemre jellemző tulajdonságok megvannak bennünk. És ez jó dolog, egyértelműen.
