Nálunk Zsebi már nem is hallgat más mesét esténként, csak hogy a kígyók, békák, pézsmapockok hogy működnek... :)
A kedvenc könyve a "Miért? Hogyan? Tudástár: Az állatokról - Válaszoljunk a gyerekek kérdéseire" és ugyanebben a sorozatban "A természetről" c. könyvek, amiben olyan érdekes dolgokat lehet olvasni, mint pl hogy keletkezik a hurrikán, miért mozog a békák torka, stb :)
(Passage Kiadó 2004)
Néha úgy érzem, Gerald Durell kislány változatát hozta nekem a gólya:) Épp ma reggel szerzett be egy paradicsombéka bébit... Nem tudtam, mi hiányzott az életemből:))
A földigiliszta a talajban lévő szerves anyagokkal táplálkozik, amelyet az útjába eső talajjal együtt nyel el. A bélcsatornájában a szerves és szervetlen anyagok bekeverednek. Miután a bélcsatornából a tápanyagok felszívódnak, a lenyelt talajt ürülékként a föld felszínére üríti. A földigilisztának jelentős szerepe van a talaj termékenysége szempontjából, mivel járataival lazítja a talajt, ami könnyíti a víz és a levegő behatolását a gyökerekhez, valamint a gyökerek eljutását a vízben gazdagabb, mélyebb rétegekbe. Ezen kívül a mélyebb rétegekből a talajt a felszínre hozza, szerves anyag tartalmát növelve megnemesíti azt. Az ürülékben ötször annyi nitrát, kétszer annyi vízben oldható foszfor, tizenegyszer annyi oldható kálium, kétszer annyi magnézium és nyomelem található, mint a környező talajban. Ezek az elemek feltétlenül szükségesek a növények normális fejlődéséhez. Érdekes módon, a földigiliszta csak azokat az anyagokat és mikroorganizmusokat nem használja el, amelyekre a növényeknek szükségük van. Azokon a területeken, ahol a talajból a vegyszeres növényvédelem a gilisztákat kipusztította, megpróbálják azokat újra telepíteni. Ha a talajban nincs elég korhadó növényi anyag, a földigiliszták friss növényi részeket húznak be járataikba, amelyek ott elkorhadnak és táplálékul szolgálnak. A giliszták általában ártalmatlanok, de ha egy adott cserépben túl sokan vannak, ártalmassá válhatnak, mivel kénytelenek a növény vékony gyökereivel is táplálkozni. Láttam egyszer egy cserépben tartott Zygocactus-t, amely egy ideig szépen növekedett és virágzott, de egy idő után kezdett tönk-remenni. Amikor a cserépből kivették, majdnem teljes egészében hiányzott a gyökere, a föld pedig tele volt gilisztával. A kertbe kitett cserépbe a giliszta könnyen bejuthat a cserép aljáén lévő, a fölösleges vizet kieresztő nyíláson. A giliszták elpusztulnak, ha kiszáradnak. Tudományos kutatások kimutatták, hogy egy földigiliszta bélcsatornáján évente 0,15 liter föld halad keresztül. Ennek alapján, ha egy 10 × 10 × 10 cm-es cseré földjébe egyetlen földigiliszta bekerül, akkor elméletileg két év után kénytelen lesz táplálékul a növény gyökereit is felhasználni életben maradása érdekében. A számítás alapja, hogy az 1 literes cserép tartalmának 20%-a gyökér, 20%-a nagyobb méretű kavics és csak a maradék 60% a föld, amelyet a giliszta, táplálékszerzés céljából négy év alatt teljes mennyiségben átdolgoz. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a kaktuszok földjének csak 1/3-ad része a humifikálódott szerves anyag, akkor a giliszta a cserép egész tartalmát két év alatt átdolgozza.
Na, akkor következzék egy kis biológiai kiselőadás a lelkiismeretes szülőknek... :)))
Csigák (Gastropoda)
Népes osztály, több mint 85000 fajuk van. Zsigerzacskójukat általában spirálisan csavarodott, meszes héj (csigaház) fedi, amibe a fej és a láb visszahúzható. A héj rendkívül változatos alakú és színû lehet, különösen a tengeri fajoknál.
Fejükön van a szájnyílás, a szájüregben jellegzetes szerv az ún. reszelõnyelv (radula) található. Hosszúkás izommal mozgatható conchinlemez és a felületén fogak vannak. A radulával szemben helyezkedik el az állkapocs, a csigák ehhez dörzsölik a táplálékot, így aprítják fel. A szájüregbe nagy nyálmirigyek nyílnak.
Lábuk csúszótalp, de más funkciója is lehet, a bõr nyálmirigyekben gazdag. A köpeny viszonylag kicsi, mirigyei választják ki a héjat. Gyomrukhoz egy nagy középbélmirigy kapcsolódik, szívük szívburkokban, a hátoldalon található.
Légzõszervük kopoltyú vagy a már említett "tüdõ". Idegrendszerük 5 dúcpár: agyi-, láb-, köpeny-, fali- és zsigeri dúc. Érzékszerveik fejlettek, fejükön két pár tapogató van, néhány fajnál ezek egyikének csúcsán ülnek a szemek. A mechanikus ingerek a szárazföldi csigáknál fokozott nyáltermelést váltanak ki, a vizieknél vegyi érzékszerv is megtalálható.
Vannak köztük váltivarúak és hímnõsek, petékkel szaporodnak. Fõképp tengeriek, kevesebb faj él az édesvizekben és a szárazföldön.
Hazai fajokkal mindenütt találkozunk, legismertebbek az éti csiga, márványozott csiga, kerti csiga, a viziek közül a tányércsigák, mocsári csigák és a csökevényes héjú, mezõgazdasági-kertészeti kártevõ meztelencsigák.
Az éticsiga talajba rakott petéi kifejlődéséhez 3 év szükséges.
Gyûrûsférgek (Annelida)
A férgek legmagasabb fejlettségû csoportja. Testfelépítésükben új sajátság jelenik meg, ez a szelvényezettség, a test a fõtengely mentén ismétlõdõ, jól elkülöníthetõ részekre tagolódik. A szelvényesség ettõl kezdve minden állatcsoportnál megtalálható, beszélünk külsõ és belsõ szelvényezettségrõl.
A gyûrûsférgek változatos méretû, megnyúlt állatok. Kültakarójuk csillós vagy kutikulával borított hengerhám, ezzel összenõtt a gyûrûs és hosszanti, esetleg haránt lefutású izomréteg. A szelvényeket haránt válaszfalak különítik el egymástól. Bélcsatornájuk hármas tagolású, különösen az elõbélen alakulnak ki különféle szervek. Megjelenik a zárt vérkeringés, a háti és hasi hosszanti eret szelvényenként haránterek kötik össze. Vannak olyan fajok, ahol már megtalálható a kopoltyú is. Kiválasztószerveik vesécskék. Idegrendszerük dúcidegrendszer, központja az agydúc.
Váltivarúak vagy hímnõsek, utóbbiaknál kölcsönös megtermékenyítés alakul ki. Egy részük közvetlenül fejlõdik ki, a tengerieknél lárvaalakokon keresztül alakul ki a kifejlett féreg. Népes törzs, az ismert fajok száma több mint 7000.
A talajban élõknek fontos szerepük van a humusz keletkezésében és a lebontásban.
Rendszerüket csak vázlatosan tekintjük át.
1. osztály: Ó-gyûrûsférgek (Archannelida)2. osztály: Soksertéjûek (Polychaeta) A szelvényeiben sok serte található, zömükben tengeri állatok 3. osztály: Kevéssertéjûek (Oligochaeta) Elsõsorban szárazföldiek, testükön függelékek nincsenek, kevés sertéjük van. (Általában szelvényenként 8 db). Hímnõsek. Ismert fajaik a giliszták, a haleleségként kedvelt csõvájóféreg (tubifex).
4. osztály: Korongférgek (Myzostomoidea)5. osztály: Nadályok vagy piócák (Chirudinoidea) Viziek, hát-hasi irányban lapítottak, függelékek, serték nincsenek rajtuk. Tapadókorongjaik vannak, ezzel rögzítik magukat a gazdaállaton. Ragadozók vagy vérszívók, legismertebbek az orvosi pióca, lópióca, halpióca.
Ja a giliszta ugy szaporodik, ha felbevagod kessel. :O)
Eszembe jutott, hogy amikor kicsi voltam, a telkünkön a szomszéd kislánnyal a homokózóban összegyűjtöttünk néhány gilisztát, és csupasz kézzel nyúztuk őket (mennyire lehet kinyújtani őket), bepaníroztuk sárral, de az is előfordult, hogy feldaraboltuk őket, megnéztük mi van bennük. A szülők meg csak annyit láttak, hogy a két kislány milyen aranyos, békésen eljátszanak a homokozóban egész nap. Most biztos elhánynám magam, ha meglátnám a gyerekem kezében a gilisztadarabokat.
Anyukám kutyájának, aki most nyaralásból kifolyólag nálam székel, szintén puha a teste, és gyakran szólítom randa fíregnek. Továbbá amikor a macskánál próbálkozik kizárólag a külső megtermékenyítés jöhetne szóba. A rendszertan meg takarodhat hátra a sarokba.
Ja, hogy hogyan. A giliszta petével, a csiga meg asszem lágyhéjú tojást rak, de ennek utána kéne nézni. Az biztos, hogy a kagylók külső megtermékenyítéssel, vagyis kilökik a pete- meg a hímivarsejtet a vízbe, aztán azok ott randevúznak.
Azért abba ne éld bele magad, hogy a girnyó puhatestű, mer leginkább gyűrűsféreg. Egyébként mindkettő (csiga is, giliszta is) hímnős, vagyis rendesen megtermékenyítik egymást az egyedek, aztán mindkettő szaporodik. Furcsa egy világ. A kedvencem mégis a csikóhal, améknél a hím a terhes, vagyis az hordja ki a kiscsikókat. Náluk kicsit kompenzál a természet.
Én így rajzolnám :) 
Most ilyen...
