Nagyon köszönöm! Most aztán betódult az agyamba az összes ismerősöm neve, meg ilyen, hogy Simoncsics, Óvári, Térdek ... Fantasztikus, hogy egyesek mikhez nem értenek! Köszönöm a segítségüket!
A Bilku névhez annyit tennék hozzá, hogy vannak olyan elképzelések, hogy található lengyel a felmenők között.
Miután éterbe engedtem kérdéseim, eszembe jutott, hogy a Liszkai nevet ez esetben eredetileg Liczkainak írták és valamilyen zalában található lickóvadomosi (lickói) kisebb birtokkal hozták összefüggésbe ... vagy hasonló.
Bilku: Ez román név: Bilcu. Ez utóbbi etimológiája még nem teljesek világos számomra, megpróbálok utána nézni. Így elsőre úgy vélem, hogy a ‘fehér’ színnevet rejtő szláv Belka ~ Bielka ~ Bělka ~ Білка ~ Билка nevek (ill. ezek hímnemű Bielko stb. változata) átvétele lehet. (Ugyanez németes változatban: Bilko; vö. a nemrég a magyaron játszott Bilko főtörzs c. film.)
Fahn: Német név, amelynek köznévi jelentése van: Fahne ‘zászló’.
Liszkai: Magyar lakosnév egy Liszka település után (az illető vlsz. ezek egyikérő települt át a névadás helyére). Valószínűleg volt régebben több ilyen település is, ma csak a Zemplén megyei Olaszliszkát ismerem.
Bödőcs: A régi magyar Bedőcs személynév ö-ző változata. Ez a név a Bed (Böd) alapnév -ő (-é) és -cs (-s) kicsinyítő képzőkkel továbbképzett alakja, a köztes Bedő formát utónévként ma is lehet anyakönyvezni, vö. <[link1]>. A Bed alapnév alakilag egy másik személynév csonkolt formájának tűnik, de még nem sikerült kideríteni, hogy melyiknek (egyesek a Benedek nevet sejtik mögötte, mások ezt elvetik). Szemléltetésül egy hasonló névsor, de más alapról: Péter > Pet > Pető > Petőcs.
Zsják v. Svják: A szlk. Žiak gyakori név, ugyanaz jelenti, mint nálunk a Deák (az eredetük is azonos), vagyis ‘diák, tanuló’. Ezzel az a baj, hogy ebből nem magyarázható Svják fejlemény, csak fordítva (a Svjáks-se a v hatására zöngésül, és a v ejtéskönnyítés végett a magyarban kiesett).
Ez utóbbi egy szlk. Šviak névalakból magyarázható, amely viszont a mai névanyagban fordul elő. Etimológiailag a szlk. šiť ‘varr’ ige šev- ~ šv- tövéből magyarázható az -ák ~ -iak személynévképzővel, vagyis ‘szabó, foltozóvarga’ lenne a jelentése, vö. cs-szlk. švec ‘cipész’ köznév (-ák ~ -iak helyett -ec szn.-képzővel).-
Felvehetnénk egy kiindulási Žviak névalakot is, ezt azonban a legkevésbé valószínűnek tartom: ez egy rágásra utaló hangfestő fő, vö. szlk. žviakať ‘rág(csál),; kérődzik’.
N.B. Ha a ‘varr’-ra utaló etimológia igaz, akkor ez a név végső soron összetartozik a cseh Švejk névvel.
(P.S. A szlavista nem a foglalkozásomra utal, hanem a nyelvészeti alapműveltségemre.)
Gyakorlat teszi a mestert. A névtannak is vannak belső szabályai, amit ha a gyakorlat következtében felismer az ember, akkor nem ördöngősség.
Magyar családnévtannal foglalkozó munka viszonylag kevés van (általános névtanok vannak), íme egy: Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVII. század (1993), de pl. ez csak magyar eredetű magyar nevekkel foglakozik, idegen eredetű magyar nevekkel nem.
Orbázi: Tekintve a magyar családnevekben nem ritka, részben helyesírási indíttatású, z ~ sz váltakozást, ezt a nevet az Orbász helynévből való -i képzős lakosnévnek tekinthetjük. Orbász helynevünk kettő volt:
– A valószínűbb, hogy a ma Verbászként ismert bácskai településről van szó (ma Vrbas, Szerbia), ennek eredetibb magyar neve ui. Orbász volt (első említése 1395: Orbaz).
– Kevésbé valószínű, hogy a régi alsó-szalvóniai Orbász vármegyére utalna a név. Ehhez vö. <http://www.terebess.hu/keletkultinfo/balkan.html>. (Ez a magyar név a szláv Vrbas ‘füzes’ folyónév átértelmezése a fenti településnév alapján.)
Duruc: Alakilag régi magyar személynévnek tűnik, biztos etimológiát azonban nem találtam rá. Magam az alábbi lehetőségeket látom (a sorrend egyben az általam vélt valószínűséget is tükrözi):
– A XII-XIII. sz.-ból adatolható Drask, Drusc, Drusk írásmódú nevek folytatója lehet Drusk /druszk/ > *Duruszk > *Duruck > Duruc alakokon keresztül. Ez a Draslav < Drahoslav (ill. hasonló) szláv nevek rövidülése -k kicsinyítő képzővel. Hasonlóhoz alakuláskor vö. Doroszló helyneveink a teljes Draslavból.
– A m. drusza ‘névrokon’ szó, melynek van nyelvjárási duruca alakja is.
– A m. doroszol ‘horol, sarabol’ ige (vélhetően hangutánzó) alapja.
– A régi m. doroc, dobroc ‘fájdalmasan égető kiütés a testen, kelés, (ál)rüh’ tájszó. [Ez ragadványnévként jelölhet ilyenen átesett embert, de lehet szavajárási név is, mert ez a szót szitkokban is ismert volt.]
Vlajk: A szb.-hv. Vlajko személynév állhat mögötte, amely a szb.-hv. Vladimir, Vladislav stb. nevek Vlaj(o) rövidülésének -k kicsinyítő képzővel továbbképzett alakja.
Kazy: Találtam egy másik párhuzamos etimológiát, amely meglehet valószínűbb is, mint a korábban adtam (ennek ellenére azt továbbra is fenntartom).
Az -i melléknévképző előtt a helynévvégi -a kieshet, így a Kazy családnév lakosnévként a Kaza helynévhez is köthető (pl. Sajókazához). Az irodalom a Kaza helynevet egy régi magyar személynévből képzi, amelynek alapja a török Qaz személynév (ennek etimológiájához vö. oszmán-török, tartár kaz ‘lúd, liba’ főnév, ill. kaz- ‘(ki)ás’ ige).
A fenti azt a lehetőséget is felveti, hogy a korábban adott etimológiám – tehát, amelyet nem a helynéven keresztül, hanem közvetlenül egy továbbképzett személyből adtam – úgy igaz, hogy a Kaz alapnév nem a Kázmér ~ Kazimir rövidülése, hanem a fenti török Qaz személynév továbbélése.
Stekly: E mögött két név húzódhatik meg: 1. cs. Steklý (gyakoribb): Ez valószínűleg a német Steckl ~ Stöckl nevek csehesedése. Ez utóbbiak a stecken ‘dugványoz’ ige és/vagy a Stock ‘bot, pálca, tuskó’ főnév származékai lehetnek. 2. cs. Šteklý (ritkább): vagy a fenti, vagy belső ‘csiklandós’ jelentésű cseh képzés. Nem tudom a német nevet milyen alapon lehetne Svájcba visszavezetni, egész német területen elterjednek tűnik. (A müncheni vezetékes telefonkönyv pl. 133 találatot ad a Stöcklre és 2-t a Stecklre.) A végső német eredet dacára az sem biztos, hogy a nevet elsőnek megkapó német volt, ehhez csehként is „hozzájuthatott” német (pl. városi) környezetben.
Bukovenszky: A szlovák országos telefonkönyv 80 Bukovinský (ill. női Bukovinská) bejegyzést hoz elő és 1 Bukovenskát. A lengyel egy ilyet sem ismer (a várható alak Bukoviński ~ Bukoveński lenne). Valószínű, hogy a Bukovenszky csak a Bukovinszky alakváltozata.
Ez a név lakosnév egy Bukovina helynévből. Ez valóban lehet az a Bukovina terület, amely Galícia és Besszarábia közt terül el. Mivel az a Habsburg Birodalom része volt, így természetesen lehetett innen áttelepülés szlovák lakta területre, ahol emiatt az áttelepültek megkaphatták a Bukovinský nevet. De az eredet nem feltétlenül innen van, mivel Szlovákiában jelenleg is van 3 Bukovina (2 Újbánya – Garamszentkereszt, 1 pedig Rózshegy – Liptószentmiklós térségében) és 1 Bukovinka (Lőcse és Poprád közt) nevű település, amely szintén névadó lehetett. A bukovina ui. szlovákul egyszerűen ‘bükkös, bükkfaerdő’ jelentésű közszó, így ebből sok egymástól független helynév keletkezhetik.
Kazy: Az ilyen nevek rendkívül nehezen etimologizálhatók, éppen azért, mert a környékünkön gyakorlatilag minden nyelvben kialakulhatnak. Ugyanis régen mindenütt jelentős névképző folyamat volt a csonkolás, azaz a nevek egy szótagossá rövidítése. Emellett elterjedt (volt) a szláv (lengyel) eredetű Kázmér ~ Kazimír név (ill. annak helyi változatai; < szl. kazatь ‘hirdet’ v. kazitь ‘elront’ + měrъ ‘béke’), így sok nyelven előállt ennek Kaz rövidülése/csonkolása. Ehhez pedig szintén sok nyelven járulhat az -i/y formáns.
Ilyen esetben a nevet célszerű helyinek, azaz esetünkben magyarnak tartani, így a Kazyról az alábbi valószínűsíthető: a Kázmér ~ Kazimir személynév Kaz rövidüléséhez járult az -é birtokjel (amely később -i-vé vált), vagy az -i kicsinyítő képző.
A Durucz és a Vlajk nevek eredetéről, jelentéséről, előfordulásáról ki tud valamit? Az előbbi talán a Jászságban gyakoribb, az utóbbi meg lehet hogy román?
Érdekel még a Kriston név? Én - mint érintett - kutatom és ismerek más Kriston-családfa kutatókat is. Elég sok adatunk van. A BM közlése szerint egyébként mintegy 2200 Kriston vezetéknevű él jelenleg az országhatárokon belül. A név eredetével kapcsolatban lengyel, görög, skandináv/svéd és holland variációk is felmerültek. Az első eddig ismert magyar írott említése az 1300-as évek végéről van, de ez még nem jelent semmit. Írjál privátba, ha a családfakutatás részletei is érdekelnek.
Arra lennék kíváncsi, hogy többek között a 1. Stekly (amely cseh név, de egyesek szerint svájci eredetű), valójában milyen tulajdonnév, és kábé mit jelenthet; 2. A Bukovenszky vajon mit jelenthet (bukovinai a lengyeleknél, vagy?)...ill. 3. a magyar Kazy név valóban magyar-e és ha igen, akkor mi az etimológiája.
Husonyicza: Ez bízvást a Hus(z)en(y)ic(z)a > Hus(z)on(y)ic(z)a névcsoport tagja. Hasonló nevek szerte a szlávságban megtalálhatók, de a szókezdő h- miatt e névalak forrása a cseh-szlovák-ukrán terület lehet. Emögött a szlk. húsenica ‘hernyó’ köznév (ill. cs., ukr. változata) állhat, esetleg ettől független képzés a szlk. hus ‘liba, lúd’ szóból (ill. cs., ukr. változatából).
N.B. Az eredeti /sz/ > magyar /s/ változást talán az okozhatta, hogy a szláv /sz/ eredetileg lágy. Ez a mai nyelvekben csak az ukránban van így, így az /s/-es magyar alakok esetén talán a ruszin eredet a leginkább valószínűsíthető.
Az /s/-es alakokra lehetne egy az /sz/-es alakoktól független etimológia, azonban a megfelelő szó csak a délszláv nyelvekben ismert, amelyek meg g-znek, vö. szb.-hv. guša ‘gége, torok; begy; golyva’. Mivel a kérdéses név h-zó nyelvből ered, emiatt ez az etimológia kizárható.
> Még valami: van -e kapcsolat az alnt említett Balczó, ill. a román Balţoi között?
Mivel a román Bălţoi nevet megtaláltam Bălţoiu alakban is, ezzel megdőlt az az elképzelésem, hogy a ro. szóvégi -i esetleg a ro. -l hímnemű hátravetett határozott névelő egyik alakja lenne (persze ez visszakölcsönzést feltételezne, mint a ro. Radu ~ Radul > m. Raduly > /raduj/ sorban). Az is igaz, hogy a magyar hosszú -ó helyén inkább -ou kettőshangzó, semmint rövid -o lenne várható a románban.
Tehát sokkal inkább belső román képzésről lehet szó, ahogy pl. a Văcăroiu név is képződött a vacar ‘gulyás, csordás’ esetében. Az alapszóhoz vö. a (bef. mn.-i igenévi alakú) bălţat ‘tarka’ melléknév alapját. De ha összekapcsolhatjuk a Bălţoi(u) nevet a Băltoi(u) névvel*, akkor a băltoi ‘pocsolya, tócsa’ < baltă ‘láp, ingovány; (kis) tó’ szóból is kiindulhatunk (ez utóbbi közös szláv „ősön” keresztül összefügg a Balaton helynevünkkel).
(* A ro. ţ egy régi „lágy” t-re, azaz *tj, *tĭ hangkapcsolatra vezethető vissza. Így ţ előállhatna, ha nem -oi, hanem -ioi képzőformából indulnánk ki.)
Hát majdnem! Többgeneráción keresztül az egyidőben élt Jánosok feleségül vették a korban hozzáillő Ilonákat (ez volt a preferált női név nálunk); s megközelítőleg egyidőben megszülettek a következő Jánosok, hogy nehezítsék az én dolgomat.
:)))
Köszönöm, köszönöm a keresztneves okfejtésedet; látom több dolog lesz számomra a könyvtárban is...
P.S.A hagyományt nálunk is anyám törte meg...csak második névnek adta a nagyapák nevét.
> a keresztnévadás szokásai ismereteid szerint mindig azonosak voltak a századok folyamán? A családban (s jószerivel az általam megismert Matrikulában) azt látom, hogy elsőszülött fiú:apja után, elsőszülött leány anyja után; majd jönnek a nagyszülők.
Azt tudom, hogy a családban velem bomlott meg ez a tendencia: anyám nyomására nem az apám nevét kaptam. Egyébként ilyen séma a mi szlovák csalásunkban általános volt, csak itt az Erzsébet (Alžbeta) volt a kiemelt családi női név. (Ami tifelétek úgy tűnik hiányzik.)
> És a házastársak is azonos keresztnevűek voltak.
Két Mária vagy két János házasosodott össze? ;)) [Bocs, de nem bírtam ezt az önkéntelenül adódó kérdést kihagyni].
> Miért nem találok Évát? Nemcsak az én családomban, de az anyakönyvben is igen ritkán fordult elő, amiként pl. az Erzsébet is.
Ezen a téren helyi és időbeli divatok voltak. Hajdú Mihály Általános és magyar névtana egy hosszú fejezetet szentel ennek a kérdésnek: talán érdemes lenne egy könyvtárban belelapoznod. Most Kálmán kevésbé széleskörű adati vannak nálam: eszerint pl. Bp. VIII. kerületének anyakönyvei szerint az Éva 1985–1899 között nem volt az első 25-ben, 1945–1949 között viszont már a második leggyakrabban adott név volt. Alapvetően elmondható, hogy a női névkincs régebben és vidéken sokkal szegényesebb volt: a XVI. sz.-i összesítések szerint a leggyakoribb női név aránya 16–18%, a fenti XIX.sz.- végi bp.-i adatokban már csak 6%.
Debrecen adatit is előtaláltam, az 5% feletti gyakoriságú női nevek: * 1770–1780, református: 1. Sára (32,6%), 2. Erzsébet (23,4%), 3. Mária (20,3%), 4. Zsuzsanna (10,8%), 5. Kata (7,1%), 6. Anna (2,2%). N.B. A 10. Évának már csak 0,3% jut! A női nevek száma összesen = 20.
* 1770–1780, katolikus: 1. Anna (22,7%), 2. Mária (15.3%), 3–4. Klára, Borbála (6,7%), 5. Katalin (6%), 6–7 Julianna (5,3%). N.B. Itt a ritkább nevek gyakoribbak: 11. Éva (2,7%). A női nevek száma összesen = 17.
* 1870–1875, református: 1. Julianna (29,6%), 2. Eszter (15,9%), 3. Zsuzsanna (13%), 4. Mária (11,54%), 5. Erzsébet (8,8%). N.B. Éva nincs az első 25-ben (azaz a ≥ 0,2%-ban).
* 1870–1875, katolikus: 1. Mária (17,7%), 2. Julianna (8,3%), 3. Erzsébet (6%), 4. Róza (5,6%), Anna (5%). N.B. Éva nincs az első 25-ben (azaz a ≥ 1,2%-ban).
* 1945–1958, felekezeti megosztás nélkül: 1. Mária (10,4%), 2. Erzsébet (9,9%), 3. Katalin (8,5%), 4. Éva (7,1%) !, Ilona (6,2%).
Ide több megjegyzés kívánkozik:
* A református és a katolikus női nevek eloszlása egyértelműen eltér: a protenstánsok esetén a Gauss-görbe magasabb, de a csúcsa keskenyebb, azaz a névrepertoár kisebb (bár az igen ritka nevek lehet, hogy többen vannak).
* Az Éva csak a XX. sz.-ban fut fel, váratlan a vele párhuzamosan megjelenő Ilona is. Ezek talán a reformkori mozgalmak hatásainak köszönhetők. (A reformkori felbuzdulásnak igen sok ma gyakori keresztnevet köszönhetünk.)
És még egy személyes adalék: az én keresztnevemet anyai nagyanyám ellenezte, mert a Biblia révén negatív konnotációja volt; és Éva sem egy pozitív figura az almával. Talán ez utóbbi is közrejátszhatott abban, ami visszatartotta a protestánsokat a használattól. (A katolikusoknál pedig talán nincs is Éva nevű népszerű szent.)
> Tudom, hogy a név jelentéséne megfejtésénél nem számít, de helyesen: Bursits.
A telefonkönyvben van 7 Bursics is a 16 Bursitscsal szemben, ez az 1 :2 arány nem jelez jelentős eltérést. Egyébként frusztráló mindig kiírni az összes névvariációt (itt van még a történelmi Bursich is, a lehetséges Bursity és annak történeti változata, a Bursith; és ekor még nem forglalkoztunk az s írásmódjaival – pl. ss, ch).
Ezek névtani értelemben nem külön nevek, így a sok írásvariációt egyesíteni szokás az egyik alakban, rendszerint abban, amely a legközelebb áll a jelen nyelvéhez: és az a Bursics.
> Amikor visszaolvastam e topikban, emlékszem rá, hogy volt szó az -ič végződésű (dél)szláv eredetű nevek többféle ( -ics, -ich, -its;) magyar átírásának okáról. Sajnos, most nem találom meg, és nem is nagyon emlékszem rá. (Talán vallási hovatartozástól függött.....).
Ez nem szigorú szabály, inkább korábbi – területi, műveltségi, vallás stb. – íráshagyományok fenntartása. Az igaz, hogy régen több helyesírási centrum jött létre, amely idővel két fő áramlatban egyesült: az egyik a katolikus, a másik a protestáns. De ez nem szigorú vallási elkülönítés volt, inkább csak a kezdeteknél volt ilyen, olyannyira volt területi is (az adott vallás többségi elvéből következően); bár igaz, hogy a nagyobb, egyházi iskolák fenntartottak ilyen jellegű megoszlást is.
A probléma egyébként mindenféle /cs/-t érint (vö. Kovács ~ Kovách ~ Kováts). A kérdéssel a 721. és 722. hozzászólás foglalkozott. <link1>
> Még valami: van -e kapcsolat az alnt említett Balczó, ill. a román Balţoi között?
Ezen el kell gondolkodni (a román név pontos alakja egyébként Bălţoi, azaz az a-n vagy egy breve [félkör]). A magyar eredetnek mindenesetre ellentmondani látszik a szóvégi -i.
Ad. Zsíros: megnézem az általad javasolt neveket is.
Külön köszönöm a Tótkomlósra tett észrevételed, kicsit off lesz, de megírom: megnézem a szentandrási Matrikulát is az említett időszakra, mert vannak akik jönnek és vannak, akik "nyomnélkül" eltűnnek ebben az időszakban.
A migrációs kérdésben azt láttam, hogy főként a XIX. közepétől mennek a családok Csaba környékére; a már nem található Nyékre pl. családom több tagja, majd onnan Medgyesegyházára (Megyes); de a környéken több településen is feltünnek (Bodzás, Tótbánhegyes, Gerendás). Azután jó 100 évig ott is laktak...
On
Következő kérdésem nem is tudom topik konform-e:
a keresztnévadás szokásai ismereteid szerint mindig azonosak voltak a századok folyamán?
A családban (s jószerivel az általam megismert Matrikulában) azt látom, hogy elsőszülött fiú:apja után, elsőszülött leány anyja után; majd jönnek a nagyszülők.
Ennek következtében az általam látott 250 évben (cca) jószerivel csak azonos keresztnevűek születtek: Mária, Ilona, Katalin, Judit, Zsófia és Dorottya ill. János, Pál, András, Márton,György, Mihály és Mátyás.
És a házastársak is azonos keresztnevűek voltak.
Ez véletlen s csak az én családomra jellemző? Miért nem találok Évát? Nemcsak az én családomban, de az anyakönyvben is igen ritkán fordult elő, amiként pl. az Erzsébet is.
