Túlmenve Szögliget községen rövidesen a Szalamandra turistaház és kempinghez értünk el. Innen továb az út sorompóval lezárva, az autósok illedelmesen kiszállva a kényelmes ülésekből, gyalog vágnak neki a meredeken zöldellő hegyeknek. Így tettünk mi is, miután a portán kért és kapott térképvázlatot áttanulmányoztuk.
Az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai által kialakított Szádvár tanösvény 12 táblával jelzett pontja teljesen körbeöleli a 460 méter magasságban romladozó középkori erősséget. Sajnos az egészet nem volt időnk körbejárni... :-(
Mivel már olvastam róla, fürkésző szememet a sziklás talajra szegeztem, így rövidesen örömmel fedeztem fel az egykori vasalt kerekű szekerek által kivájt hosszúkás nyomokat, melyeket az évszázadok alatt véstek a kemény kőzetbe. Ne feledjük el, a várban élő népek -- földesúri família, cselédség és katonaság -- milyen jelentős mennyiségű élelmiszert, tüzelőanyagot és sok más felszerelési tárgyat kívánt meg. Ezeket pedig mint szekérrel szállították fel a magas hegycsúcsra... illetve az egyik kb. 50%-os emelkedésű hegyoldal alá, ahonnét egy csigás-csörlős emelővel húzhatták fel egykoron. Az ötlet ügyes -- több várban is alkalmazták {pl. Fülek és Murány}
Jó ez a link, a sok régi felvétellel összehasonlítani a mai állapotokat...
Edelény városa két fontos műemlékkel is dicsekedhet, Borsod ispánsági földvárával és a L'Huiller-Coburg kastéllyal -- csak becsülje és gondozza is őket!
Akkor most én mesélnék kicsit a tegnapi vártúránkról!
Karako-híd segítségével sikerült egy nap alatt bejárni a Bükk, Cserehát és Zempléni hegységek vidékét.
Az első csalódás kedvenc váramban, Egerben ért, ahol a sétálójegy kifizetése után odarohantunk a belső pénztárhoz és szuvenírbolthoz, ami a kiírás szerint 10.00-kor nyit. Kellett volna nyitni, de még 10.20-kor sem volt ott a drága hölgyike! :-(((
Úgy hogy most a kiszemelt könyvek ott maradtak az üveg túloldalán...
É-felé fordultunk, majd az Edelény város területén emelkedő L'Hullier-Coburg kastélyt néztük meg, miután a biztonsági őr, volt oly szíves és végre valahára kinézett a házikójából... Hatalmas kastély, persze kihasználatlanul várja a felújítást, amely már részben megtörtént, de még rengeteg pénzbe és munkába kerül, hogy régi fényében pompázzon!
Tudom, hogy kissé eltér a várak Témakörétől, de ne feledjük el, hogy a Rákóczi szabadságharc bukása után a maradék várainkat is lerombolták -- amelyek végülis a Habsburg-hű főnemeseinknek nem is hiányoztak igazán! Helyette emelték a védelemre már nem alkalmas, --de nem is kellett! -- barokk stílusú pompázatos, és lakhatásra elsőrangú kastélyokat.
Az edelényit az 1720-as esztendőktől kezdve építette a terület földesura... és persze az 1945-ös esztendő pontot tett a főnemesi szállás sorsára is! De azért a reményt ne adjuk fel...
Remek ez a jelvény! :-) Ami pedig a könyvecskét illeti érdekelne, ki írta és pontosabban mi van benne?
A múltkorában megjegyeztem, hogy Ozorai Pipo hadvezéri tevékenysége elfelejtődött a későbbi évszázadokban, pedig a saját korában sokszor győzte le a pogány hadakat + ő építtette ki az első végvári vonalat az Al-Dunánál!
Kösz szépen a túrádon felkeresett két középkori épület ismertetőjét...
Közülük Ozora várkastélyát napjainkban restaurálták és örömmel látom, hogy "jó értelemben véve" látták el a munkájukat a szakemberek. Gondolok itt arra, hogy ne betonból, élesen elkülönítve a régitől mutassákbe az egyes épületrészeket!
Nagyon tetszik a fából készült felső folyosó {loggia} -- bár nagy kár, hogy csak egy részletét imitálja az eredetinek. Viszont remekművek a külső erkélyek! :-)
Nem valószínű, hogy folytatnák -- bár ne lenne igazam! -- a külső négyszögletes várfal restaurálását, pedig így értené meg igazán az ide látogató, hogy ez a XV. században erődített hely, egy itáliai stílusú várkastélynak épült.
Ami Simontornya várát illeti, még a "nagy várhelyreállítási hullám" vagyis az 1970-es években restaurálták... így viseli annak minden teóriáját. Vagyis az elpusztult épületrészeket csak igen kis részben lehetett kiegészíteni, mint pl. a külső várfalat és rajta egy reneszánsz erkélyt... lehetne ezt még bátran tovább építeni, úgyis igen kevés műemlék maradt fenn a Balatontól D-re, a török hódoltság területén! :-(
Régen jártam már Simontornya várában, akkoriban még itt működött a helység könyvtára is, ami nem baj, mivel így gazdája volt a várnak. Remélhetőleg így lesz a továbbiakban is, de én a szívem szerint a külső téglavárfalat és a vízesárkot, valamint a belső emeletes logiát helyreállítanám! Meg persze a többi részét is... :-)
Néhány fotó az akkoriban a várban vásárolt TKM füzetből, ami csak 10 Ft.-ba került!
Néhány km-re kellet csak tovább autózni, hogy a Simontornya-i várat is megnézhessük, itt 200 Ft a belépődíj és vezetés is van érte. A központi épület szépen és korhűen helyreálított , benne a földszinten vártörténeti kiállítás látható és megpróbálták a reneszánsz palota rész egy részét is bemutatni , nos ez számomra egy kicsit idegenyszerűnek tünt a kopilit üvegfalak és a sok beton nem éppen korhű anyag. Az emeleti részeken a Tolna megyei főnemesek portréiből van egy állandó kiállítás a díszteremben és egy időszakos kortárs festő kiállítását is megnéztük. Tetszettek az 500 éves kandallók az egyiket ide is teszem.
Szevasztok, kellemes volt a vasárnapi túra, Ozorán a vár tövéből indult az "Ozorai Pipó Nyomában" névvel meghirdetett teljesítmény túra, ennek lényege, hogy adott utvonalat meghatározott szintidőn belűl kell bejáni és a sikeres teljesítők kapnak egy jelvényt, a választható távok 10,15,25,35 km volt mi a legrövidebbet választottuk mert a gyalogtúrán kívül várnézések is voltak a programunkban , A túra sikeres teljesítése után megittuk sörünket és először a helybeli OZORA várát néztük meg kívül-belűl a kiállító területre viszont nem tudtunk bemenni mert éppen ebédszünet volt. A vár főépülete szépen helyreállított, a külső várfal az egyik oldalon, a ny-in nyomokban látható és helyreállították az ÉNY-i sarok bástya egy részét is, ez az iskola udvarba esik. Érdekes a várfalon belűli feltárt gödrökben lévő épület maradvány is , ezek valami mellék épületek lehettek, téglából épültek.
Na jó, megmondom. Illetve először kijavítom magam: Zöld Sándornak hívták a belügyminisztert, aki át akarta keresztelni Esztergomot. Pontosabban elvették volna a faluvá átminősített város önállóságát és Dózsafalva néven lett volna Dorog egyik városrésze. Ebből csak azért nem lett semmi, mert a koma a Rajk-per alatt öngyilkos lett.
A bejárat.
Az udvar és a főépületek
A "kerítés".
