A gizda Pesten 'bunkón nagyképű' értelemben használatos, bár hallottam az említetted jelentésben is, de nekem meg az furcsa. Hogy nem mélyen meggyökeresedett szó, azt változatos igei formája is mutatja: gizdul, gizdáskodik, gizdálkodik, gizdázik. Jaszkarizik ige tényleg van, mióta lókupec lettem, igen gyakran hallom.
A gizda szó nálunk (a Galga-mentén) azt jelenti, hogy vézna, nyamvadt, nyápic, gyönge és még véletlenül sincs semmi köze a vagánysághoz, vagánykodáshoz.
> Nos a regény szerzője és címe: Mihail Sadoveanu „A NYESTFIAK” [...] navrap: török rohamlovas
Nem akarom a karót az ebhez kötni, de a szójegyzékben vannak nem török szavak is (archimandrita < egyh. gör. archi- ’fő-’ + mandra ’kolostor, tkp. akol’, hetman < ukr. < le. < n. Hauptmann ’kapitány’, kalugyer < szb. kaluđer ’ortodox szerzetes’ < gör. kalogérosz ’tkp. szép öregkorú’).
Tehát nem zárható ki, hogy a navrap sem török szó. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a XVI-XVII. sz.-ig a románoknál az egyházi szláv volt az irodalmi nyelv, akkor meglehet, hogy ez a szó román (és ott változott a jelentés az általad megadottra. Sőt tkp. latin betűkkel írva a szót leginkább román oldalakon találtam meg, de a kereséskor nem működtek.
Most megpróbáltam még egyszer, és íme a teóriám igazolódik < http://navrap.vocabular.ro>:
NĂVR'AP, năvrapi, s.m. Pedestras din armata neregulată a Imperiului Otoman; p. ext. năvălitor, jefuitor. - Din sl. navrapŭ "jaf".
vagyis: az Oszmán Birodalom nem reguláris csapataihoz tartozó gyalogos (sic!), kül. fosztogató, portyázó. – A szláv navrapъ ’fosztogatás, zsákmányolás, rablás; zsákmány’.
Viszont a fenti forrás gyalogosként határozza meg, míg a szójegyzék lovasként. De ennyi lötyögés talán megengedhető egy szépirodalmi műben, s talán a korabeliek is hívhatták eredetileg gyalogos martalócra utaló szóval a lovas fosztogatókat.
A çorbaci (csorbadzsi) szó a török çorba-'leves' szóból származik, azonban érdekes módon nem 'leveskészítő' a jelentése, hanem 'janicsár százados'. Ennek az a magyarázata, hogy egy századnyi janicsárnak közös üstben főzték a levest és a hagyomány szerint ezt a század parancsnoka mérte ki vagy legalábbis ő őrködött a szétosztása felett.
Így lett az eredeti 'levesfőző, leveses' jelentésből 'százados'.
Áttérve a török könnyűlovasságra, az oszmán hadszervezetben nagyon sokféle könnyűlovas alakulat volt - jóval többféle, mint amennyit a könyved szószedete fölsorol.. Hirtelenjében nem is emlékszem más olyan hadseregre, ahol ennyiféle könnyűlovas lett volna.
Akindzsi:szó szerinti jelentése 'dúló, pusztító'.Csetedzsi: irreguláris könnyűlovasság
Beslia: tartományi (helyőrségi) könnyűlovasság, talán a török
beş - 'öt' számnévből származtatható.
Gumblia: szintén tartományi (helyőrségi) csapattest volt
Gureba: az Oszmán Birodalom arab és perzsa lakosságú tartományaiból toborzott könnyűlovasság. Általában az elővédet alkották.
Gönüllü: kapcsolata lenne a török gönül - 'szív' szóval? "Szívből" harcolók, azaz önkéntesek jelentésű lenne?
Müszellem: állítólag felszabadított rabszolgátt jelent, de szótár híján nem tudok utánajárni.
Deli: önkéntes hitharcos, kapcsolata a magyar 'deli' és 'dalia' szavakkal vitathatatlan.
Szaridzse: az oszmán hadsereget kísérő gyülevész fosztogató népség. Még az oszmán hadvezetés is lenézte, megvetette őket.
Ehhez jön még az általad hozott, előttem mindeddig ismeretlen tatár navrap.
Üdv: Regionalbahn
Ez tényleg egy érdekes szó. Szüleimtől, nagybátyámtól hallottam sokat, az ő értelmezésükben nem csak arra vonatkozott, ha valaki motorral, autóval "villant", hanem általában véve, bármivel. Ascari, mint lehetséges "'keresztapa", még eszembe sem jutott, de most, hogy mondod, tényleg lehet.
Hasonló értelmű - legalábbis én úgy tudom - a 'gizda', 'gizdázik' szó is. Az utóbbinak is érdekelne az eredete.
> Sajnos nincs török szótáram,hogy utánanézzek a 'çete' szó jelentésének.
A mai jelentése: 'banda, csapat, brigád; csomó, köteg; csőcselék, tömeg; stb.'. A korabeli katonai alkalmazása kb. 'osztag' jelentésű lehetett.
> Azon gondolkodok, hogy ennek a török 'csete' szónak nincs-e valami köze a mi csata, csetepaté szavainkhoz?
A pont jogos. A mi csata szavunk a szb.-hv. četa 'csapat' szóból való hangrendi illeszkedéssel. Az eredeti magyar jelentése is ez volt, később szenvedett jelentésváltozást. A szb.-hv. četa pedig az oszm.-tör. çete átvétele.
> az oszmán könnyűlovasság egyik fajtája volt a çeteci (ejtsd: csetedzsi).
Nem jelentését, hanem a formáját (alapszó + foglalkozásnév-képző) tekintve tehát ennek a szónak a párhuzama a szb-hv. četnik 'szabadcsapat tagja; csapatparancsnok; csetnik (az I. vh. előtt a török ellen, az I. vh. után a magyar-német megszállók ellen harcoló félkatonai alakulat tagja)', ill. a m. csatár '(régen) harcoló gyalogos katona' (ez utóbbi nem azonos a hely- és családnevekben megőrzött csatár ~ csitár 'pajzskészítő' szóval).
teff/tef = abesszin tőtippan (Eragrostis tef) – Etiópiában és Eritreában 1300–2800 m tengerszint feletti magasságban gabonaként termelik, szemei rendkívűl aprók, hosszuk 1-1,5 mm, szélességük 0,75-1 mm, 1000 szem tömege kb. 0,4 g, tehát leginkább a gríz szemcséihez hasonlítanak, a belőle készült lepénynek magas a kalcium- és vastartalma noog = ramtil = nigermag (Guizotia abyssinica) – a napraforgó rokonságában található olajnövény, mely Etiópiától Malawi területéig honos (Források: Priszter: Növényneveink; Uránia Növényvilág – Magasabbrendű növények II.)
Van egy szó, amit én csak mostanában, tán egy éve hallok: jaszkarizik. Annak, aki nem ismerné: jelentése nagyjából 'autóval vagy motorral másokat veszélyeztetve vagánykodik, csillogtatja nemlétező tudását, felelőtlenül villog'. De honnan jön a szó? Mi az eredete? Jó ideig félrehallottam, úgy értettem: aszkarizik, nyilván nem véletlenül, úgy volt számomra értelme. (Alberto Ascari 1952-ben és 53-ban volt a Forma-1 világbajnoka, az apja is híres versenyző volt.)
Sziasztok!
„Az ember képes története, a kőkori világ” című könyvemben van egy térkép: „Az Afrikában őshonos termesztett növények valószínű háziasítási területei” címmel. A következő növényekről ad számot:
Jamfélék
Afrikai rizs
Szorgum
Sásköles
Teff
Ujjasköles
Fonio
Földimogyoró
Abesszín banán
Noog
Úgy tudom, hogy a szorgum egyfajta cirok- vagy kölesféleség, a fonio pedig a rizs egyik Afrikában termesztett változata. Viszont fogalmam sincs, hogy mi lehet a teff és a noog. Találkozott már valaki valahol ezekkel a szavakkal? Kíváncsi lennék, vajon milyen növények lehetnek ezek.
Üdv.
Kedves RB!
Sajnos bő terjedelmű szótáram mint magyar-török van, de török-magyar csak mint útiszótárral rendelkezem.
csata: cenk, çarpışma, muharebe, meydan savaşı
csatázik: savaş-
csatatér: muharebe meydanı vagy savaş alanı
Csetepatét nem találtam, viszont:
veszekedni: çekişmek
Szia LvT és RB!
Nos a regény szerzője és címe: Mihail Sadoveanu „A NYESTFIAK”. Szerintem remek kis regény mely az 1400-as évek Moldvai tájaira repít el bennünket, Ştefan fejedelem uralkodása idején.
A napokban fejeztem be, és lám mit találtam a végén? Jegyzetszótárat! Nem tudom korábban miért nem találtam meg…
Ezek szerint:
navrap: török rohamlovas,
rahatdzsi: a rahat nevű török édesség készítője,
kafedzsi: kávéfőző szakács.
A műben előfordul még jó pár idegen kifejezés a török korból:
akindzsi: (ezt már RB korábban magyarázta...) a könyv magyarázata szerint: török lovas, nem tartozott a rendes hadsereghez; az akindzsik sebes portyáikkal és kegyetlenkedéseikkel tették híressé nevüket,
archimandrita: görögkeleti egyházi méltóság, főapát,
hetman: kozák vezér elnevezése; később elterjedt Lengyelországban és Moldvában is mint a katonai parancsnokok megjelölése,
hodzsa: tanító, mester, a mecset alkalmazottja, mekkai zarándoklatot teljesített ember,
deli: török könnyűlovas,
kjája: török testőrtiszt, udvari kapitány,
mulla: hittudományokban jártas ember a törököknél és az araboknál,
murza: tatár vezér,
szakadzsi: török katona, aki a vízhordó szekeret hajtotta,
ulema: török pap, hit- és törvénymagyarázó,
kalugyer: görögkeleti szerzetes.
Egyszer-kétszer a csorbadzsi szó is előfordult, azonban a jegyzetszótárban nem található.
az oszmán könnyűlovasság egyik fajtája volt a çeteci (ejtsd: csetedzsi). Azon gondolkodok, hogy ennek a török 'csete' szónak nincs-e valami köze a mi csata, csetepaté szavainkhoz? Sajnos nincs török szótáram,hogy utánanézzek a 'çete' szó jelentésének.
> Először is abban kellene egyetértenünk, hogy a magas, magos,magasságos, magasztos szavaink egyaránt a MAG szótőhöz mennek/nyúlnak vissza. Az az alapjuk
Nyilvánvalóan, bár én létező szavaknál szerem a kisbetűt: mag 'virágos növény termésében képződő, a csírát rejtő szaporítószerv.; ondó'.
Miként a következő is nyilvánvaló: Van főnévhez járuló -as/os melléknévképzőnk, ezért lehet a mag-ból magas, magos melléknevünk. Van -ság képzőnk, amely melléknévből elvont főnevet képez, ezérz lehet magas-ból magasság, amihez -- főnév lévén -- ismét csak járulhat melléknévképző, így lehet magasságos melléknév (és megsúgom ez a játék a végtelenig folytatható: csak értelmet kellene tulajdonítsunk a magasságosságosságosságosságosságosságosságosságosságos szónak). Ezért ragozó -- agglutináló -- a magyra nyelv. Te pedig szófaragásaiddal egy sémiszerűen magánhangzókkal tetszés szerint kiölthető vázú hajlító (flektáló) nyelvet csinálsz belőle, amely a szóképzést tekintve olyan szintekikus-izoláló, mint a kínai. Sehol egy képző; nem mondom, ki van itt ölve minden, ami "turánivá" teszi a magyart.
Ami viszont szintén nyilvánvaló: nincs mahas, masos, mahasságos szavunk, ergo a magyarban *mah sincs. Ugyanígy nincs mágas, mágos, mágaságos, ergo a magyarban *mág sincs. Azért annyira nem "gondolkodjunk", hogy közben jól összecsússzanak a dolgok.
Ja, és "gondolkodás" közben nem árt a tényeket is figyelembe venni: a magasztos szó nyelvújításkori csinálmány...
> Mielőtt délibábos nyelvészkedéssel vádoltok, nem lehet, hogy ez a "csori" és "csuri" hangutánzó szó és a madárszárnyak surrogását hivatott utánozni?
A csurit -- igaz erős kérdőjelekkel -- a szakirodalom a népi csurdé 'meztelen, tollatlan' szóhoz köti. A névadás indoka itt egyrészt a lebecsülés kifejezése lehet, másrészt az 'ázott veréb' kifejezésben is ábrázolt tartalom (az ázott verébnek lelapult a tolla).
Magam nem látom lehetetlennek, a hajfonatra utaló csurka, ill. a délszláv čvor 'csomó', valamitn az utóbbival összefüggő szb.-hv. čvorak 'seregély' szavakkal való összefüggést sem.
Ami kizárható összefüggés, az a baszk. és ehhez külön vizsgálat sem kellene, mert a magyarban a csuri annyira periferikus, hogy semmi esetre sem lehet ősi.
> Ezek szerint a 'navrap' nevet a keleti szlávok adhatták a dúló, rabló, fosztogató tatár bandáknak. És utána a tatárok átvették volna saját magukra, majd innen került volna a törökbe?
Nem tudom, nem-e szláv interpretációval van dolgunk, értem alatta, hogy a regény szerzője a keleti szlávság körében szokásos* navarp 'kb. martalóc' elnevezést használta. Török nyelvű forrásokban -- beleírtve ide mindenféle törököt, így a tatárt is -- a szónak ugyanis nyomát nem lelem.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy ezután a szó után a szpáhi elnevezés következik, amely szintén nem közvetlen török elnevezés, hanem már magyar interpretáció, ugyanígy állhat nem török interpretáció a többi elnevezés után is -- feltéve, hogy a szerző nem volt török. Az is elképzelhető, hogy a magyar fordító sem tudta kideríteni mi az a navrap, így meghagyta az eredetio szövegben. Pedig, ha a fordító "én lettem volna", akkor esetleg az "egy csapat tatár navrap" helyett "egy csapat tatár martalóc" szerepelt volna (martalóc = nem az élvonalban harcoló, hanem a hátországot megszálló alakulatba tartozó katona; ált. az ilyenek foglalkoztak a meghódítottak kifosztásával).
* Természetesen itt ismét hangsúlyoznom kell, hogy az eguzki olvasta (tatár) navrap és az egyházi szláv navrap szavak azonosságának feltételezése csak az én hipotézisem, amely lehet hogy téves, és a két szónak nincs köze egymáshoz. Mindenesetre alakilag a navrap nem tűnik törökösnek, ezen kívül forrásokban sem fordul elő, ezért talán nem teljesen légbőlkapott más nyelvből levezetni.
Szóval a nagy kérdés: Ki volt az eguzki olvasta regény szerzője?
> esetleg nem lehet az IE bhreu- (egyik változata bher-) származéka?
Óvakodnék a germanisták területén orvul prottyázni, ezért kérdésedre nemigen felelnék. Pusztán azt említeném meg, hogy az előkerestem több forrás közül egyedül az általad hozott <http://www.websters-online-dictionary.org/definition/english/be/beer.html> pedíti ezt meg (de ezt sem tudni, hogy milyen forrás alapján). Egyebekben más forrásban nem jön számba, így pl. Pokorny is csak trák és litván sörneveket említ a fenti töveknél.
A másik nem elhanyagolható szempontot magad hoztad a 2575-ben: a sörfőzés technikájának változása a szavak jelentésének változásával járhat (elvégre amíg nem voltak terjedtek el Angliában a lager sörök, addig azonos jelentésű volt a két angol szó), sőt új elnevezéseket is generálhat. A Duden szerint a komló alapú sörfőzést a kolostorok terjesztették el a VI. sz. körül, és csak azután van adatuk az a. beer szóra és rokonaira. Ezért elég valószínű, hogy az új sörfajtához a szerzetesektől eredő új elnevezést társítottak a nyugati germánok. Ez a késői időzítés viszont nemcsak a fenti i.eu. tőhöz való közvetlen hozzákapcsolást kizárja zárja ki, hanem vlsz. az a. brew, n. brauen igékkel való kapcsolatot is.
Ugyanakkor az ősgerm. aluth- nemcsak az északi germánoknál folytatódik, hanem a balti nyelvekben is (óporosz alu 'mézsör', litván alus), az óegyházi szlávban olъ 'sör' és a finnben olut 'sör'.
>'Mahá" szó 'nagy' jelentéssel a szanszkritban valóban létezik (lehetséges indoeurópai párhuzamok: latin maximus, ógörög megász?)
Hogy a magyar 'magas, magos' szavaknak van-e ezekhez közük, nem tudnám megmondani.
Azt írod, nem tudod megmondani, hogy van-e a magyar 'magas, magos' szavaknak közük a szanszkrit 'Mahá' szóhoz.
Gondolkozzunk csak. Gondolkodni azért csak szabad...
Először is abban kellene egyetértenünk, hogy a magas, magos,magasságos, magasztos szavaink egyaránt a MAG szótőhöz mennek/nyúlnak vissza. Az az alapjuk.
Ebben egyetértünk, vagy ennek az elfogadása már problémás a részedről?
Látom török tárgyú irodalmat olvasol, s felmerült fogalmi ill. szóhasználati kérdéseidet már átbeszéltétek. De, ahogy a mondás mondja: "Ahol ez van, lehet még ott más is."
Ezért, a később felmerülő kérdéseidhez, a kor Mo-i eseményeinek megismeréséhez ill. a török kifejezések megértéséhez ajánlom figyelmedbe a http://gyorkos.freeweb.hu/ oldalon a Kronológikus jegyzetek és szótárak a török hódoltság koráról c. fejezeten keresztül elérhető Török szavak és kifejezések szótára (Eredetileg magán használatra készült c. szó és kifejezésgyűjteményt, ami zip formában letölthető (majf megnyitható).
Az egyes Mo-i hadjáratok eseményei kronológiájának részletezettsége is figyelemreméltó.
A "Kik voltak a kelták?" topikon szóba került Írország nevének eredete.
Nekem erről az alábbi emlékeim vannak:
Írország latin neve HIBERNIA, amely a 'hibernus' vagy más formában 'ivernus' kelta törzs nevéből származik.
A sziget ír neve pedig EIRE, amelynek többféle magyarázata van. Először is az ír legendákban van szó 'eiru' törzsről is, másrészt két indoeurópai szótő is van, amivel a sziget neve kapcsolatba hozható:
1) A szanszkrit 'árya' - nemes, vendégszerető szó különböző formákban megtalálható egyes IE nyelvekben. Pl. germán Ehre - 'tisztesség, becsület, érdem'. Az egyik magyarázat szerint az EIRE szó is erre a tőre megy vissza.
2) A másik magyarázat szerint a szótő rokon a briton kelta Iwer, Iwerdon szavakkal, amelynek jelentése 'domb, halom, földöv?, földhányás'.
Írország angol neve az IRELAND, amely az angol ire, irish - 'ír' és land - 'föld, ország' szavakból könnyen magyarázható.
A francia Irland és a spanyol Irlanda pedig az angol Ireland átvétele.
"tool for digging," O.E. spadu, from P.Gmc. *spadon (cf. O.Fris. spada, M.Du. spade, O.S. spado, M.L.G. spade, Ger. Spaten), from PIE *spe- "long, flat piece of wood" (cf. Gk. spathe "wooden blade, paddle," O.E. spon "chip of wood, splinter," O.N. spann "shingle, chip"). To call a spade a spade "use blunt language" (1542) translates a Gk. proverb (known to the Romans), but Erasmus mistook Gk. skaphe "trough, bowl" for a derivative of the stem of skaptein "to dig," and the mistake has stuck. The original, then, is "to call a bowl a bowl."
"A térség nyitott oldalán most belovagolt egy csapat tatár navrap és anatóliai szpáhi"
Kedves eguzki!
Ez az anatóliai jelző azért érdekes, mert a szpáhik két különálló hadtestbe szerveződtek: ruméliai és anatóliai hadtestbe. A két hadtest külön parancsnokság alá tartozott és a csatamezőkön is külön hadrendben (általában külön szárnyakon) foglaltak helyet.
Bár a szpáhik is jó katonák voltak, az oszmán hadsereg igazi elitalakulata a janicsárság volt.
A magyar janicsár, angol janissary stb. szó az oszmán török yeni çeri - 'új sereg' kifejezésből származik.
Tudniillik a XIV. sz. végén szervezett janicsárhadtest új elven és alapokon álló csapattest volt az addig zömében lovasságból és némi könnyűgyalogságból álló oszmán hadszervezetben.
Oszmán török yeni - 'új' , vesd össze a magyar gyenge, zsenge szavakkal.
Oszmán török çeri - 'sereg, had, katonaság', vesd össze a magyar sereg szóval.
