Bizonyára vannak olyan szülők, akikre nem feltétlenül igaz, hogy gyermekükért élnek. Sajnos egyre többet hallani olyan "szülőkről", akik kifejezetten és szándékosan tettek valamit gyermekük boldogsága, boldogulása ellen. Bízom benne, sok tanulságos eset lát majd napvilágot, amiből mind a szülők, mind a gyermekek tanulhatnak
Az hót tuti, hogy nem veszek drága nassolni valókat. Az itt tanyázó fiúkat ellátom gyümivel( meg is pucolom nekik), és sütöm az almáspitét mázsaszám. Ők hoznak csemegéket, esetleg itókát, de a kóla ki van tiltva, mert sztem sok benne a koffein.
Szerencsére ma már könnyebben élünk, de régebben amikor választani kellett, akkor igenis a műszaki cikket választottuk, vagy még korábban a nekünk drága játékokat, pl vasutat, kirakót, legot, mint a csemegét. Ha nagyon édesre vágytak sütöttem a palacsintát.
A paradicsomos káposztát megvédem, az jó a menzán mind a mai napig, meg a lencse :-))
És ha a csapatot megnyugtatja, a legtöbb gyerek nem csak a főzeléket viszi vissza, hanem a húst, a tésztát is. Hihetetlen finnyás a többség, mindenre húzzák a szájukat...
Gyümölcsügyben abszolút igazad van. És a nagy általános finnyogásnak is megvan az oka. Rendszeresen választás elé állítjuk őket, mit kérnek enni, felsorolunk nekik százféle felvágottat, sajtokat, többféle köretet a husi mellé, feltéteket a főzelékre... A bőség zavara, asszem.
Sumani, én nem egészen értem ezt a kaján való spórolást az unatkozást gátló műszaki cikkek érdekében. Arra gondolsz, hogy nem veszel nasikat, meg kólát? Vagy a drága zöldséget sem? (jesszasz, mennyit hallom a zöldségesnél, hogy ez vagy az drága, miközben kikandikál a szatyorból pár üveg sör meg zacskó csipsz :-( )
Hát a közhiedelemmel ellentétben a gyerekek nem nagyon szeretik a főzelékeket, még jól emlékszem a hirhedt napközis finomfőzelékekre meg paradicsomos káposztákra, csupa rántás borsófőzelékre és szálkás zöldbabra - a zöldség bizony sokkal élvezhetőbb rakottasan vagy töltelékbe. Nálunk a férjem a zöldséges, ő szereti a főzelékeket egyedül, más nem, én is inkább csőbe sütöm őket vagy köretként párolva, rizzsel egybedolgozva kvázi rizibiziszerűen.
A gyümölcs- nemevés meg egyértelműen rossz szokás, kiskorukban túl édesen adták nekik a dolgokat, meg sokáig pürésítenek ahelyett, hogy a kezükbe nyomnák a gyümölcsöt héjastul, ez van. Bár ezek a panaszok amiket a konyhások írtak, nem hinném, hogy a kifejezetten éhező gyerekekre jellemzőek.
És még valami... szerintem ez amiatt is lehet, mert manapság már egész évben ehetnek gyümölcsöt, akár télen is görögdinnyét és januárban is málnát mélyhűtve... míg csak a hazai kínálat volt, és nem is volt divat a fóliázás, akkor nagyon is ettük a gyümölcsöket, kiéhezve vetettük rá magunkat a legelső vízizű ribizlinagyságú cseresznyére, majd jött az eper, a meggy, a málna, az őszi, a sárgabarack, a szilva a szőlő - s végül az alma ami kitartott egész télen.
Köszönöm, hogy válaszoltál, de azt hiszem az a lényege a dolognak, hogy az elektromos áram elterjedése nagyon megnyújtotta a napot. Korábbi korokban nem volt természetes, hogy tizenéves gyerekek sötétedés után fenn legyenek.S mivel kevesebb volt az idő érdekük volt jobban kihasználni. De nagyon eltérítettem a témát az eredetétől, vagyis, hogy egyes szülők hagyják éhezni csemetéiket.
Ma hallottam a déli krónikában 1 riportot a konyhai menzán főzők erőfeszítéseiről, hogy próbálják bele csempészni a zöldségfélét a kajába, mert ha a gyerek felismeri akkor nem kell neki. Ezért töltelékként, rakottasként adják.
Magam is hasonlóban szenvedek. Sok alma , körte, szilvafánk van, de a nálunk tanyázó gyerekek nem harapnak bele a fáról leszedett gyümibe, csak megpucolva, kompótnak, vagy centrizve akarják!:(((
Hogy mivel töltöttem az időmet? Hajajj, ha ezt fel tudnám sorolni... attól függ kinn voltam e a kertben (kertvárosban éltem), vagy benn a lakásban? Kinn a kertben ugróiskoláztam, labdáztam, saraztam ha eső esett, szánkóztam ha hó esett, loptuk a gyümölcsöt a fákról, bujócskáztunk, fogócskáztunk, homokoztunk, köveket, kavicsokat gyüjtöttünk, pici várost építettünk, ugyanis a többi gyereknél se volt még tévé (mondom még fel se volt találva), szóval voltak játszótársak doszty, különös tekintettel pl. Ratkó Annára ugye...
Bent meg rajzoltam, babáztam, olvastam, társasjátéékoztunk - ha más nem volt, gyufiztunk, ehhez egy doboz gyufa kellett csak, az asztal szélére állítottuk, úgy hogy a nem képes fele legyen felfelé, felpöccintettük, és attól függően ért pontokat, hogy hogyan állt meg. Ha a nem képes felével az 0, ha a képes felével akkor 2 pont, ha azon a felén ahol a gyufaszálat végighúzzák akkor 10 pont, ha meg azon ahol a fiókot ki lehet belőle húzni, akkor 25 pont volt... volt mindenkinek x dobása, és attól függött ki nyert, kinek lett legtöbb pontja... öltöztetőbabának ruhákat rajzoltam és vágtam ki... nem is tudom már mennyi mindent csináltunk azon kívül, hogy mondjuk ugye el kellett menni a tejért, mert ki kellett söpörni, meg megágyazni, és más hasonló dolgokat elvégezni.
Még olyan is volt, hogy összegyűltünk és énekeltünk (mondjuk ebben az öcsém nem nagyon volt partner, de a szomszéd kislányok igen). Annyi mindent lehetett csinálni, de unatkozni én soha nem unatkoztam. Ha más nem volt, akkor mindeféle történetet képzeltem el magamnak.
Nem tudom városon mi volt, ha ott éltél érdekelne, hogy mivel töltötted az idődet. Falun a gyereknek dóga volt. Állítólag ezért honosodott meg a hosszú nyári szünet mert akkor úgyis otthon tartják a kicselédet. A suli 6 napos volt, vasárnap kismise délelőtt, du 3-tól mozi, és mindegyik film tetszett. Amikor sötétedett ágyban voltunk nem pocsékoltuk az áramot. És nem volt előre állítva az óra, hogy este 8-ig világos legyen.
A mai gyerekeknek nem sok lehetőségük van unatkozásra. Pedig az unalom után közvetlenül jönnek a legjobb elfoglaltságok, játékok! Szerintem az együttlét, és a szabad játék fontosabb mint anyagi dolgok. Ételen én sem spórolok, vagyis igen - készételeket, csipszet, kólát nem szoktunk venni, egészséges alapanyagokat viszont igen.
Hát én nem is tudom mi a franc volt gyerekkromban mikor még azt se tudták mi is a számitógép... de még tv sem volt vagy 10 éves koromig... könyv az volt, olcsó is volt, de legolcsóbb a gyerekkönyvtár volt, nyolcasával vittem haza a könyveket...
Anyósomék is nagy nagy szegénységben éltek, ő volt a családfenntartó, mert a férjének nem volt állása csak időnként, 3 fiúgyereket nevelt fel és nevelt mind a 3-ból diplomást egy egyszobás lakásban (annyira nem volt pénzük, hogy a férjemről nincs is gyerekkori fénykéf, és mesélte, hogy egyik karácsonyon kpott egy villamosjegy-lukasztót, és mennyire örült neki), de neki is az volt az elve, hoogy először a hasat kell megtömni, mert azt nem veheti el soha ami a tetsükbe beleépül.
És én is ezt tanítottam a lányoknak, hogy két dolgot nem lehet soha elvenni: amit megsztek meg amit megtanultok.
Attól meg hogy valaki inkább eteti a gyerekét, de számítógépet nem tud venni, vagy a huszadik mese DVD-t, azért még nem kell neki unatkoznia. 1001 szórakozási és fejlesztési lehetőség van, és szerintem a só-liszt gyurmázás is van olyan fejlesztő, mint más méregdrága kreatív játék.
Miért lenne ez baj? Nem vagyunk egyformák. Nekem az a felfogásom, hogy unatkozni sokkal nagyobb büntetés, mint egyszerű kajákat enni. Tehát ha valami érdekli a gyereket igyekszem kiszolgálni az érdeklődését. Természetesen a magamét is.
biztos velem van a baj,de a fontossagi sorrend nalam mas.Voltunk mar nehez helyzetben,de elso a kaja,a lakasrezsi meg var a kovetkezo honapig,ha mar a ketto nem megy egyutt.
Szerencsere talan 1x-2x fordult elo annakidejen,de leszarom,hogy ki van-e fizetve a villanyszamla,amig nem tudok rendesen enniadni a gyereknek.Termeszetesen semmi bajom a paprikaskrumplival es tarsaival,nagyon jo kis kaja.
Sokat lehet a hason sporolni,de egy hatar ala nem mennek egyetlen konyvert sem.
Es termeszetesen ilyen helyzetben nincs cigi,nincs sor,nincs Danonino.....
Csak azt akartam jelezni, hogy vannak dolgok, amiket érdemes a hason megspórolni. Legyen az műszaki cikk, v szellemi termék. Csak sajnos a szegényebb családok jórészében az élvezeti cikkek viszik el a pénzt. Cigi, kávé, ital kiteheti a jövedelem 1 harmadát is. Persze a szülők próbálnak igazságosak lenni, a gyerek is kap kólát, csokit, csipszet. A másik nagy teher a lakásrezsi. Végül a maradéknak kellene elégnek lenni minden fontosra.
Nálunk sincs mindig mindenre elég pénz, de a kaján sokat lehet sporolni, föleg ha van kert.
Ma sem volt valami nagy böség, no jó lusta voltam boltba menni...:)
erre föl megpároltam 1 fej lila hagymát, kevés vastag husu paprikát, patiszont meg ami zöldséget találtam (kevés borso, gomba, répa, stb) majd maradék sonkásfelvágotat, dobtam rá félkilo B-s rízst és a végén összekevertem egy kis tojásos kefirrel...olcso volt és baromi finom...(aztán meg a szomszéd hozott 4 kilonyi birkahúst, hogy most vágta ráérek fizetni...aztán a másik szomszéd jött 3 csirkével és hasonló szöveggel) Ránk szoktak mert biztos fizetö vevök vagyunk és sokat eszünk:) a többi me megterem a kertbe- panaszra nincs okom...ha nem lesz pnzünk kajára, akkor fözünk birkát vagy csirkét:)
Szerintem van egy minimum, ami az agy és a test egészséges fejlődéséhez kell, ha ez a minimum adott, akkor utána lehet már spórolni azon, hogy a dinnyét a Tescoból vagy az ananászt a belvárosi zöldségestől vesszük. Addig amíg egy szülő nem tudja biztosítani a napi egy melegétkezést és egy adag gyümölcsöt, reggelire egy pohár tejet egy kiflivel, addig ne spórolgasson a számítógépre vagy flancos különórákra. Persze, hogy jó a gyereknek ha bébiúszásra meg zenebölcsibe jár, de kétlem, hogy éhesen ezeket nagyon élvezné. Szerintem még inkább ő lesz hátrányosabb helyzetben, hiába vannak szép fejlesztő játékai és számítógépe, mint az a kisgyerek, akit rendesen, változatosan etetnek, de már nem marad a játszóházra, helyette egy játszótéren szaladgál és labdázik az apukájával.
nem hiszem,hogy itt azon van a hagsuly,hogy ma este kaviart vagy inkabb lazacot vacsorazzunk.Nem biztos,hogy ezek kellenek egy kisgyereknek,de hogy az ehezes meg epito is lehet,az azert tulzas.
Nem mondom,hogy mi ilyesfelet eszunk,de amig nem telik rendes kajara,addig nincs szamitogep vagy DVD sem.
Azért az éhezést nem kell dramatizálni. Állítólag 20 napot is ki lehet bírni kaja nélkül. És nem tudom emlékeztek-e még a Kincskereső kisködmönben, mikor Gergő megkérdezte, hogy mit eszünk, az anyja azt válaszolta: 3 félit, kenyeret haját , bélit. A gyerek meg felsóhajtott, hogy úgy szeretne inkább 2 félét enni kenyeret és szalonnát.
Régebben mi is sok zsíroskenyeret , paprikáskrumplit megettünk, de a számítógépet megvettük, és tanfolyamra is beírattam, bármennyire is megterhelő volt anyagilag. Van amikor a szellemnek való táplálék előbre való a hasnál.
Manapság amikor az emberek tömegének a súlya a legnagyobb baja , még előnyére is válhat az éhezés.
Erről érdemes volna 1 kutatást, felmérést, vmit készíteni, hogy hogyan lehetséges, az hogy sokan élnek hasonlóan nehéz körülmények között, szerény anayagiakkal, és az egyik család képes tisztességesen ellátni a gyerekeket, gondozni, fejleszteni a háztartást, ha lassan is, a másik hasonló paraméterekkel kifizetetlen számlákat halmoz fel, és a gyerekek ellátásával is nehezségek vannak. Vagyis hogy min múlik az egész? A családanyán?
A lányom olyan suliba jár, ahova sok hátrányos helyzetü gyerek jár...többnyire koleszba...a mellettük lévö iskola is olyan és mindkettöben igen rossz szociális helyzetben lévö gyerekeknek is sikerült valahogy másként naggyá vélni. Lasanként de csiszolodtak (mint a gyémánt) és pl a lányomnak van gimis társa, aki szörnyü anya gyereke. A mamának jó volt a kolesz, mert szarhatta le hétközben a gyerek fejét magasról, majd hétvégén megprobálta összeszedni magát...és a gyerek valahogy túlélte a szüneteket...most 3-4-es tanuló gimnazista...
Én azt mondom egytértve anyabanyával aki ha jól emléxem, az oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy az a baj, hogy az agyonreformált iskolarendszer sem az életre tanítjí a gyerekeket. Általános iskolában ugyanis az alapfokú olvasás-számolás-földrajz-történelem-irodalom-helyesírás stb.-vel egyidejűleg mindenképpen kéne időt szakítani arra is, hogy alapfokú háztartsi simeretekre, állampolgári simeretekre, csecsemő és gyerekgondozásra, áltanos higéniára és egyebekre is meg kéne tanítani a nebulókat.
erre szerintem a legjobb megoldás volna a kisosztálylétszámokkal müködö hajdan volt tanyasi kolesz, ahol a gyerekek hétköznap jó helyen voltak és tényleg nevelödtek...és mégis megmaradhattak családban...Ilyen 10-12 évfolyamos akár szakmát adó iskolákat kéne müködtetni, jól fizetett képzett igazi pedagogusokkal...
Persze előfordul, hogy anyuka sokáig otthon volt a gyerekekkel, a családfenntartó apuka meg megbetegedett vagy meghalt, ezért rossz helyzetbe kerültek, vagy ahol fogyatékos gyereket nevelnek. De amikor azt olvasom, hogy x éve munkanélküli az apuka, de ezalatt született meg a harmadik-negyedik-ötödik gyerek, akkor az jut az eszembe, hogy vajon miért vállalták be? Ez nekem már felelőtlenségnek tűnik.
A pénzzel való gazdálkodás pedig szintén tanítható -szerintem. Ha a tantervben szerepelne mondjuk az is, hogy mi mennyibe kerül, és milyen bevételi forrásai vannak egy családnak, biztosan nem sírna a kamasz otthon a N..e pulcsiért, mikor az kb a rezsit teszi ki. De ehhez kellenének olyan hiteles pedagógusok is, akik átadják a valódi tudást
Anyám öcsém halála után vagy 3 éven át naponta ment munka után a temetöbe. Este 5-6 felé ért oda. Egy téli estén néhány roma kislány támadta meg 8-9 évesek...és a szülök nem némán hanem nevetve nézték talpraesett gyermekeiket...pedig látták hogy gyermek sírnál volt a feketébe öltözött asszony...mit csináltak ezek az öregebb védtelenekkel...
Szerintem sokat. Sajnos. Mert ma ilyen a szemlélet. Ha a rendőrségre menne az ember -jogosan-, azt mondanák, nem kellene beleütni az orrát az embernek, no meg úgy sem bizonyítható a dolog. Nagyon találékonyak az ilyen szülőt: összeverekedett a tesójával, leesett a lépcsőről, megütötte a hasát...
Szóval, tényleg nincs igazi rendszere ennek. Bezzeg az állatvédelem...no, mindegy.
Ha jól működne a jelzőrendszer -ami elméletileg működik-, a tanárnő jelezhetné az iskolaorvosnak, aki szükség szerint tovább a gyámügynek, gyermekvédelmiseknek szólna. Nem igazán tudok olyanról, aki ezt meg is teszi. Szegény gyerek meg nem mer levetkőzni tesióra előtt a többiekkel, nem szereti levenni a hosszú ruhát, stb.
Higyjétek el, ez egy gyermeknek sem jó, és joguk van ahhoz, hogy boldogan éljenek.
A felnőttek elköltöznének az első ilyen verés után -de a gyerekek ezt nem tehetik meg. Tudom, miől beszélek, és felháborodásom is nyilván azért ilyen szintű, mert érintett vagyok vmilyen sznten.
ezen hirdetésekre én is, mert néha lehet tényleg ok, van ugy hogy hirtelen felfordul az ember élete, de akkor dolgozni kell, áldozatot hozni, és nem inni, nem gépezni, hanem élni a lehetöségekkel.
A szocirodán ha látják a hozzáállást igenis többnyire akarnak segíteni. Eleinte persze furcsán néznek, vagy gyanakodnak, aztán meg tényleg jóakaratuak.
Mi csak a kliegészitöt kapjuk, de amikor leadtam a papirokat még az ügyintéz szidott meg mert nem kértem rendkivülit, majd magától küldött 10 000forintot, pedig szabadkoztam, hogy kell az másnak is...
Szerintem igazad van. Az a baj, hogy sokan nem tudnak gazdálkodni a pénzzel. A hó x. napján megkapják a pénzt, akkor van minden pár napig, apukának jut berúgni, meghívni a heverokat egy sörre, de hogy a jövő héten mit eszik a gyerek, az már nem számít.
