Sikerült az utolsó "hosszú" is, bár a szombati "mozgalmas" túra után (45 kilométer a Börzsönyben) volt esélye a kudarcnak.
Az eredmény teljes egészében nem tökéletes, mert a turistaház zárva volt, minek következtében másodszor maradtam le az áhított bélyegzőről, jelen esetben a pihenésről, és a tervezett italról is. Bosszantó.
További hiányosság, hogy elvétettem a Holop-kutat, keresgélni meg nem volt kedvem.
Nem találtam meg az EET kódot sem.
A kudarcok után a sikerek.
Jól követhetők a P- jelek a vasútállomástól. Erős emelkedők, a jelhiány pont ott van, ahol az előző túrán balra kellett volna kanyarodni:o)
A csúcs előtt egy picivel SK fényképalbumába aspiráló jelzés, melyet sajnos, nem vettem komolyan. Itt válik el a Z- és a P-, nem sokkal a csúcs előtt. A nyíl a "semmibe" mutat, de valószínű, van egy gyenge ösvény. Majd legközelebb!
Bosszúsan mentem vissza a műúton, hogy megtaláljam a Z- jeleket. Egy sorompónál az aszfalton oda-vissza nyíl is van, innen kényelmes szekérút indul keleti irányba, korrekt jelzésekkel. A kiágazó utat, melynek a Holop-kúthoz kellene mennie, nem találtam. Volt egy visszafelé induló, ereszkedő ösvény, de jeleket nem láttam. Nem volt kedvem császkálni, majd legközelebb, "alulról" megpróbálom megtalálni. Több is veszett Mohácsnál!
A szekérút egy idő után "elfogy", a Z- jeleket egy keskeny ösvényen találjuk. Szerpentinezve indulunk lefelé, ez egy hangulatos szakasz, de nagyon kell figyelni. Vannak nagyon nehezen járható szakaszok! A jelzésekkel nincs probléma.
A szerpentin után végre szekérút, majd nemsokára találkozunk a jobbról érkező pöttyökkel, és a P- jellel. A Fári-kútnál vagyunk. Víz gyakorlatilag nem volt benne, de a környéke rendezett, sok-sok pihenő-pad, asztalok.
Innen a P- jeleket követjük, bár egy darabig együtt halad a két jel.
A Fárikúti útnál a P- jelek elindulnak a Majális-forrás irányába, de a mi utunk a Búbányat-völgyben folytatódik. Jelek nincsenek.
A kis tónál nyitva volt a büfé, végre sör, és egy rövid pihenő a tó mellett.
Féltávnál lehettem.
Megtaláltam a Po jeleket, ezeket követve jutottam el az ismerős motelig, majd egy jobbkanyarral a következő kocsmáig.
Itt van Enciános bélyegző, na és a meglepetés, meleg kaja.
Rendeltem egy gulyáslevest (tűrhető volt) és mellé palacsintát. Az árnyékos kertben jólesett pihenni, bár nem sok utat tettem meg az előző pihenőtől:o(
Innen a PT-5 túra hiányzó szakasza is "teljesülésbe ment át", na és volt egy forrás is, melynek megtalálása nem volt egyszerű feladat.
Hasonlóan nehéz volt megtalálni a Phrsz jelű utat, bár ha figyelmesebben kukkoltam volna a sűrűn benőtt hegyoldalt, talán első "nekifutásra" megtaláltam volna. Akkor kaptam észbe, mikor a fejem felett megláttam a sziklákat. Elképedtem, majd visszafordultam, hogy alaposabban körülnézzek a környéken. Az eredeti forrásház maradványát sajnos, nem találtam meg.
Kissé bátortalanul indultam neki a völgynek, Optika felkészítése óvatosságra intett. A keresztig viszonylag tűrhető, emelkedik rendesen, de nem vészes. A kereszt nem esik útba (épp felújítják), de érdemes kitérni. Kis többlet mászás, de a panoráma csodás. Reszkető lábakkal gyönyörkedtem egy darabig (ha nem mondtam volna még, imádom a Duna látványát, és innen még nem láttam). A visszaút sem egyszerű, de sikerült.
Még egy ideig lehet menni, majd jön a mászás. Van út, de sziklás, és nagyon, de nagyon meredek. Az avarban, fától-fáig, fűcsomókon lépkedve próbálkoztam, néha megálltam szuszogni. A panoráma tágult, ha hátranéztem igaz, ez nem sűrűn fordult elő, mert a látvány enyhén szólva önmagában megizzasztott. Sütött a Nap rendesen, és volt hegy bőven.
Volt megkönnyebbülés, mikor elértem a csúcsot. Van csúcskő is!
Olyan a csúcs környéke, mintha sáncok lennének. Lehet, hogy vár?
A csúcskőtől végre kényelmes úton ereszkedtem, a jelzések ritkultak. Egy gerinc féleségen haladtam, balra már látszott az ismerős völgy. A P+ és Phrsz jelek találkozása kissé furcsa, a pár héttel ezelőtti felfestés alig látszott, jelek nincsenek. Kicsit visszafelé kell mennie annnak, aki a Basaharc irányába folytataja a PT-5 túrát. Mivel ezen én már túlvoltam, elégedetten konstatáltam, hogy könyvelhető a 60 pont. Igaz, a kódot még meg kell találni, de a Holop-kút miatt úgyis van még dolgom Esztergom környéén. Nem beszélve a Ráró-kútról, mely szintén hiányzik.
Fentieken elmerengve ballagtam a már ismerős szekérúton, néha fel, néha le, de enyhék voltak a szintváltások.
Mikor megláttam az első P- jelet, azt hittem a balra induló szekérútra kell kanyarodni. De nem! Ezen az úton nincsenek jelek. Kissé csalódottan mentem vissza (jó száz méteren sasoltam, de semmi). Jött a következő, tiszta P- jel, balra látszólag semmi. Az út megindult jobbra, de nekem balra kellett volna menni!
Megfordultam a jel után, és láss csodát, egy felhagyott, füves szekérút melletti fán volt a jel! Aki a Majális-forrás felől jön, az biztos észreveszi!
Itt kell tehát keleti irányba fordulni. Más kérdés, hogy pár száz méter múlva, balról becsatlakozik a szekérút.
Érdemes figyelni, mert egy zöld tónál jobbra kell menni!
Szép, öreg fákkal szegélyezett úton ereszkedünk. Vannak jelek, de érdemes figyelni. Van még egy elágazás, mely ravasz!
Az utolsó pár száz méteren erős ereszkedő, és veszélyes út. A víz jó mélyen elmosta az egyik oldalt, nagyon keskeny az orom, melyen lépdelni lehet. Szerencsére nem hosszú ez a szakasz.
Elérünk egy rétet, mely mellett halad az "út", egy oszlopon jel is van. Ezt követően nem sokkal jobbra érdemes figyelni, az út ui. bevezet egy erősen benőtt, felhagyott szekérúthoz. Van jel is, de át kell gázolni egy kis susnyáson.
A szekérút járható, néha neki kell rontani az ágaknak, van ösvény, bár nehezen látható. Még létrázni is kell! Volt bennem némi félsz, hisz vékonyak voltak az ágak, na és hiányosak is a "lépcsők". Furcsa pózban értem talajt a túloldalon.
Ez a kissé nehézkes szakasz szerencsére nem tart soká, belefutunk egy széles útba, hamarosan házak, kutyákkal. Ez az út már Pilismarót "kertvárosának" egyetlen főútja. Más út hiánya miatt egyértelmű, néha jel is van.
Mikor már nagyon közel van a műút, akkor balra át, van jel, de irány nincs rajta. 20 méter múlva már látszik a jel, és újabb 20 méter után már döngetnek a géperejű járgányok.
Egy kicsivel az 54-es "kő" után érjük el a műutat, innen jó 1 kilométeren keresztűl "élvezhetjük" a motorizációt, igaz hamarosan beérünk a településre, és járdán mehetünk.
Felszállhatunk hamarabb is a buszra, de a korrekt a "Pilismarót kh." megálló, innen indulnak ui. a jelek a hegy irányába, itt kezdődik a következő szakasz, na és itt van a kocsma.
Kevés idő volt a busz indulásáig, minek következtében gyorsan kellett inni a fröccsöt (fő a változatosság).
A buszon volt ülőhely, érdekes, hogy a mellettem lévő helyre nem nagyon akartak leülni:o(
Azért szerencsésen hazaértem.
Megúsztam az esőt, nem volt nagyon meleg, és még saját lábon értem el a fürdőszobáig.
Az eseménydús hétvége után azt hittem, nem tudok majd járni, de nem. Sőt.
Ezek szerint ha más, a kiírásban nem szereplő forrást keresek fel, akkor kompenzálni tudom? Ugyanis épp azért nem mentem el pl. a Vörös Meteorhoz, pedig egy köpésre voltam tőle, mert az nincs az ötvenben. Mondjuk van elég forrás, amellyel tudom még pótolni a dolgot.
Vasárnap cimborámmal visegrádi kirándulást terveztünk, én ugyan voltam egy hónapja és tavaly szeptemberben is, de ő még nem látta a felújított királyi palotát, Alsóvárat, a Fellegvárat is rég, továbbá ezúttal már forráskeresés is a tervben volt.
A múlt hónapban a Salamon-torony és a palota 1-1 kiállítása is zárva volt azok közül, ami most látogatható, így újdonsággal is szolgált számomra a két hely. A Görgey-lépcsőn lévő önkiszolgáló büfé nevű egységben sebtiben bedöntöttünk két pohár száraz fehéret, a hegyi túra előtt, meg úgy egyáltalán :-)
A Sibrik-dombon ismét meg kellett állapítsuk: a rómaiak tudtak építkezni.
A kerékpárút mellett gyorsan megvolt a Mátyás-forrás, ittam belőle, víz volt, hideg és jó. A kék körtúrába csatlakozva az erdészeti parkot is megnéztük, igen meglepő volt az egyik kopjafán olvasni a Petőfi-idézetet: "Lenn az Alföld tengersík vidékin...." A Visegrádi-hegységben kissé tájidegennek tűnt :-))) A Hármas- (Boglárka-)forrás is könnyen meglett, innen már a KO, majd K+ és az országos kéktúra vonalán mentünk fel a Fellegvárhoz, ami ismét lenyűgözött.
Mindhárom látványosságot tömegek látogatták tegnap, as túraútvonalakon is csúcsforgalom volt, a Fellegvárban max. minden 3. ember volt magyar, viszont a Salamon-tornyot és a palotát komplett turista- és diákcsoportok lepték el.
Jelenleg így a statisztikám: 6-ot kerestem fel, de 50/5 van meg.
A kiírás legújabb verziójában már van némi utalás, de ezt a forrást nem kellett volna betenni. Van elég forrás a Pilisben, nekem eddig 3 bónusz van.
Ha elrontottál valmit, az az, hogy nem próbáltál érdeklődni. Többen megszívtuk már, talán itt az ideje, hogy nyilvánosan is beismerjük az egyébként nekem nagyon tetsző mozgalom ezen hibáját.
Sajnos van még egy-kettő, de a Zerge-forrás az egyik legdurvábbb.
Amúgy a völgy, melyben lennie kéne, nem csúnya, csak nehezen járható.
A keddi esős kudarc után végre szombaton délután elkezdhettem a mozgalmat, de a délelőtti többórás esőzés után így is necces volt a rajt.
Alighogy elállt, jött a spontán ötlet: iramosan le a komphoz, átkelés a Szentendrei-szigetre, a szentendrei buszig volt még 26 percem, ezt Tokaji furmint és a turistatérkép (útvonalterv) társaságában töltöttem.
Leányfaluról a piros kereszt jelzésen mentem fel a hétvégi házak (olykor inkább paloták) között, majd a jelzett út váratlanul balra mutatott az erdőbe, ahonnan eltűntek a festések. Kisebb bolyongás és a látványra (erdő, hegy, tisztás, panoráma) való rácsodálkozás után meglett az út, pár méterre a Rekettyés-tótól, onnan a forrás gyorsan meglett, tetszetős, végre behúzhattam az első strigulát. Rövidesen a másodikat is a Csaba-kút "személyében". Innen a térkép szerint elméletileg gyorsan meg kellett volna találnom a Zerge-forrást, de rohadtul nem volt sehol, vagy nagyon vak vagyok, vagy nincs foglalva és kiszáradt - vagy mit tudom én. Keringtem össze-vissza, először a P+, majd a jelzetlen úton, de semmi, végül a szekérúton elértem, a S jelzést, felmentem Vöröskőre (panoráma szenzációs), tettem egy kitérőt a Kis-Bük-Tetőre, aztán vissza, s elindultam lefelé a SO-n a Hétvályús-forráshoz. Innen valódi kalandtúra vette kezdetét. A jelzések állapota igen rossz, a frissen felázott talaj, a bedőlt fák, a sok gördülő kavics, az igen húzós terep (meredek) lassította a haladást, pedig már szorított az idő. Itt szidtam magam, hogy mi a rossebért vagyok én nejlonszatyros turista, most mind a két kezem kéne, hogy a fáknak ütközve fogjam vissza maga, mert ha eygszer megindulok, talán a tahi kompnál állok meg összetörve...:-))
A Hétvályús meglett, innentől kezdve veszett futásba kezdtem, s a 11-es főúton, Tahitótfalu belterületén a már megállóban csukott ajtókkal indulásra kész buszt éppen elértem, ez volt az utolsó járat, ami elvitt a váci révig, mondjuk komp volt este kilencig, tehát nem lett volna tragédia, de bevallom, azt a távot már nem volt kedvem végiggyalogolni. Az első nap 75%-os sikerrel végeztem a tervhez képest.
Kíváncsi volnék, ti megtaláltátok-e a Zergét, s hol rontottam el a dolgot.
Hát jah.. a Felsőpetény felé vezető akácos út az a legdurvább.. ha arra járok legközelkebb viszek bozotírtót. Komolyan megfontolandó ötlet mert így az út majdnem járhatatlan...
Nógrádsipek után meg nekünk problémánk nem volt az út minőségével ha volt is útakadály azt a patak elmosta ami nemrég öntött ki de nem kicsit... mindenütt le volt mosva a fü csalhatalan jelként hogy a patak vagy 2 méteres volt...:)
Jó a túrabeszámoló! Jól visszaadja az egész hangulatát. Mi tavaly július végén (pont egy éve) jártunk arra, és az Ősagárd és Felsőpetény közötti szakaszon úgy látom, azonosak a tapasztalataink.
Viszont szerintem a Nógrádsipek utáni szakasz sem volt piskóta, amikor a benőtt keréknyomokon kapaszkodtunk fel a Hollókő előtti gerincre. Na, az igazi dzsungelút volt keresztbedőlt fákkal és indákkal! Vagy azóta már rendbetették?
Ősagárd - Hollókő 2 napban Most nem egyedül, hanem Lutakkal vágtam neki 2 napnak a Cserhátban:)
1. nap Ősagárd - Szandaváralja.
Csuda izgalmas egy nap volt:) Rég kellet ennyit térképet meg iránytűt használni mint ezen a szakaszon:)
Reggeli indulás után már negyed 9 kor túl is voltunk a pecsételésen Ősagárdon, és irány Felsőpetény.
Huh sok rosszat halottam erről a szakaszról, de jelentem ezek nem igazak..Sokkal rosszabb a helyzet mint ahogy le van írva:D Egyszerüen nincs út:) Na jó csak egy majd 1 kmer kritikus de az aztán nagyon... Kis útleírás. Faluból kiindulva a kék egyszer csak balra megy egy földúton. Na ez még észrevehető. Innét az útvonal még logikus aztán leérve egy völgybe nagyon éles logika kell hozzá, hogy megtaláld a jelet. Lényeg hogy miután át mentél a kőhídon jobbra tarts az azóta már beszántott nagyon nem észrevehető földúton. és a jobb oldalon egy indákkal telinőtt legrégebbi akácfán ott is van egyharmadnyi kék jel:) Továbbhaladva a völgy szükül és végül a bal oldalán haladva egy ösvényre térsz. nyakig ér a gaz de megint lesz egy kék jel. itt majd egy kínálkoó úton belra fel ahol megint találsz majd egy kék jelet.. No itt már még magasab a gaz aztán meg... akácos.. Ha erre jössz ne felejtsd otthon a szablyádat., hogy utat vágj, mert nagyon durva a dolog egyébként.. Felérve a gerincre é balra fordulva egy 30 perc után már kék jelet is találsz... Aztán már meg is pillantod nemsokára Felsőpetényt. itt mi rontpttunk még egy helyen nem igazán tudom hogy hol de a lényeg, hogy kissé kalandosan értünk vissza a kék jelre egy vele párhuzamos úton. Felsőpetényi kocsmában úgynéztünk ki mint akik egy rakás bagzó macska közé ugrott be úgy meg voltunk karmolászva:)
No igen:)
Felsőpetényről kifele kevésbé volt kalandos az út csak arra kell figyelni hogy egy újjonan épített adótorony miatt a kék jelzéseket kivágták így adótoronyx mellet elhadava kell elhagyni a szekérutat. Innét még kék jelzés is van Romhányig ami több mint csoda:D És romhány elött.... huh... Végetel nMálna és ribizlimezők:D Asszem Lutak katarzisba esett ezeknek a látványától:) Na jó én is ettem nem is keveset:) Nagyon finom ilyenkor a málna:)
Romhányban a Lilla presszóban legnagyobb bánatomra nem volt finom piskótatekercs de így ennek hiányában is legyürtem két sütit és életünk kockáztatásával át mentünk Kétbodonyba mert egy hülye majdnem elütött minket...
Itt meg int egy rövid szakaszom katasztrófa az út.... 2 méteres nádban meg gazban átvágva kell megközelítei a tanyát,de innét ismét nem sok gond Becskéig... becske elött találkoztunk egy túrázóval aki aznap (délután 4 volt) még Nógrádig el akart menni. Nagyon durván nézett ki. egyidősebb fazon volt baromi nagy zsákkal hihetelen nagy lavór a zsák tetjére erősítve és a sátrát a hóna alatt cipelte.... Becskén bevásárlás estére. kenyér kolbász miegymás:)
Irány fel Szanda vára! Sokkal rosszabbnak gondoltam,de összeségében egy nagyon kényelmes séta felfele az út. Fentről a kilátásmeg.. frenetikus:) Várból lefeléhaladva a táborhelyen egy nagy adag szerepjátékos táborozott fegyverekkel miegymással:) icsit gondolkodós lesétálás Szandaváraljára ahol a szállásunk várt minket:)
A helyi boltban kaphattuk meg a szállás kulcsát ami nagyon jó és mindenkinek csak javasolni tudoöm%!!! És halál laza a néni mert egész egyszerüen a kezünkbe nyomta a kulcsot, hogy menjünk:D és még este 8 kor ki is nyitott nekünk a boltjával is így még több vacsorát meg reggelit szerezhettünk be:) Nagyon jó vot.
2. nap Szandaváralja - Hollókő
Reggel 7 es indulásból végülis fél 8 lett de ez a késöbbiekben nem ütött szerecsére vissza, mert ezen a szakaszon semmi probléma nem volt igazán a jelzésekkel. Az atlasz egész jó és az útleírása is. Cserhátsurányban rámjött az hogy kultúrálódjunk, de nem volt nyitva a néprajzi múzeum.. sőőőt csak ünnennapokon van nyitva.. furcsa.... Na mindegy Nógrádsipek fel szerintem egész szép volt az út és jókedvüen haladtunk előre:) És végén kicsit sietve meg hittünk abba hogy a hely délben zár. Jelzem mi fél egykor hagytuk el a helyet és még vígan nyitva volt... Itt kajáltunk egy nagyot meg pihentünk több mint fél órát és irány az utolsó szakasz... Hát eleinte kcsit jelnélküli a hely de végülis eltévedni nem nagyon lehet.. Csak az eső kezdett el esni ami vagy 2 órán keresztül esett. ez gy nem dobta fel a kedélyállapotunkat:) Viszont sietésre ösztökélt ... Innét már végülis csak kis kellemes séta lett volna Holókő, ha rajtam nem tör ki a nyügösség:D De kitört:) de ennek ellenére is haladtunk csak elkezdtem sokat még többet fotózni:) Hollókő elötti utolsó emelkedők egyike elött egy pocsolaugrás következtében a gatyámon egy akkora szakadás lett hogy ihaj:) na ez felrázott és nadrágcsere után már csak jókat vihorásztam a maradék táv alatt:D
3 után valamivelé értünk Hollókőre ahol átöltözés pihenés után a 4 órás busszal hazatértünk)
Nagyon nagyon kellemes 2 nap volt. Javaslom mindenkinek:) ja és aki legközelebb felsőpetény fele jár ősagárdról vigyem magával bozótírtót:D
Örülök, hogy több mint száz éves névrokonodhoz hasonlóan nagyítóval végigolvastad a förmedvényemet - vagyis a bünjelet - amit bár próbáltam tagolni és jól meg is húztam, de így is végtelennek tünt a szememben, amikor megnéztem feltéve a fórumba.
Természetesen a festéssel kapcsolatban igazad volt, nem pirossal volt áthúzva, hanem (most már úgy emlékszem) szürkével. De ettöl függetlenül az a letérés a korábbi útvonalról FIGYELEMFELHÍVÓAN volt jelölve. Ezt a tévedést pedig nyugodtan írd egy vénember szenilitása számlájára. Ezután pedig jegyzeteket fogok készíteni és még többet fogok fényképezni a digitális gépemmel!
A "DEL" parancsot pedig - azt hiszem - a Te tapasztalatodból kiindulva el fogom örökre felejteni!!
OFF:
Most már csak azt szeretném tudni, miért nem tudok hosszú ö-t és ü-t írni ide. Eddig mindíg sikerült. Olyanok jelennek mint Q,q,P meg p, ha lenyomom Qket.
"Itt nagyon jól jelölték a letérést: a jobbra mutató kék nyíl pirossal kétszer át volt húzva, mellette egy balra mutató kék nyíl." Kőszegen tehát nem kapni szürke festéket? Így aztán nem csoda, ha a régi sífutójelet kellett megszüntetni a törlőkereszttel való összetéveszthetősége miatt. :-PP
Ahogy ígértem, itt van a rövid túrabeszámoló az Írottkő - Sárvár OKT szakaszról:
0. nap.
Elutazás Kőszegre. Érkezés a kora délutánban, sátorverés egy magánkempingben (jutányos árak, jó szolgáltatás), aztán városnézés. Most először néztük meg Kőszeget úgy, hogy nem voltunk időhöz kötve. De úgy éreztük, még ez a fél nap is kevés volt.
1. nap
Reggel 07:55-kor indultunk Kőszegről a helyközi busszal Velembe. A falu végén a buszfordulótól megkezdtük a kapaszkodást az Írott-kő felé, de nem a piros jelzésen, mint a többi velünk együtt érkezett turista, hanem a kék rom jelzésen a Szent-Vid kápolnához, onnan a kék kör jelzésen a Hörmann-forráshoz, útba ejtve a kéktúra emlékművet is, a forrásnál pedig rátértünk az Írottkő felé vezető Országos kék jelzésre.
A kilátótoronyból szép a panoráma, de tovább kellett indulnunk. A Hörmann-forráshoz visszatérve megtöltöttük az időközben kiürült vizes palackjainkat – később fura mellékízt éreztünk az itt töltött vízen. De azért iható volt. Miközben a forrásnál pihentünk, egy családot vettünk észre, akik a forrástól induló patakocska bal partján eszeveszetten túrták az avart. Először azt hittük, gombászok, de észrevettük, hogy az egyikük egy kis valamit a kezében tartva és állandóan nézegetve irányítja a család kutatását. Geocachingelők voltak. Most láttuk először természetes környezetben ezt a fura emberfajtát, látszatra nem sokban különböznek a kéktúrázóktól, mivel a többi ember mindkét alfajt lököttnek tartja :-))
Szép és kényelmes séta következett ezután a Stájerházakhoz, majd tovább aszfalton a Vörös-kereszthez, onnan már közel volt a Óház-tető kilátója. A kilátás innen szédületes Kőszegre. Tőlünk nyugatabbra szerintem ilyen helyekre fogaskerekű, de legalább is drótkötélpálya vezetne a közeli városból. Nálunk nem. De így legalább nem vertek tanyát itt a büfések és emlékmütyürke-árusok.
Kényelmes további séta lefelé a Hétvezér-forráshoz, a Trianoni-kereszthez aztán a Kálvária-templomhoz. Innen már csak egy ugrás volt Kőszeg városközpontja. Külön értékeltem, hogy a túraútvonal átmegy a történelmi belvároson is. A Jurisics téren tértünk le a kéktúra útjáról és mentünk a kempingbe vacsorázni.
2. nap
Sátorbontás után irány a Jurisics tér! Kicsit félve kezdtünk bele ebbe az új nyomon haladó szakaszba. Az út kezdete ugyanaz: Hősök-kapuja – Főtér – Kossuth Lajos utca, majd befordulni balra a piac utcájába. A tűzoltó laktanya megkerülése után válik szét az új út: BALRA kell fordulnunk a Táncsics Mihály utcán, és nem jobbra, mint a korábban. Itt nagyon jól jelölték a letérést: a jobbra mutató kék nyíl pirossal kétszer át volt húzva, mellette egy balra mutató kék nyíl.
Az új út jól volt jelölve az egész városban, utcasarkokon mindig fel volt tüntetve a követendő irány.
A város határában tovább kellett menni egyenesen az itt kezdődő széles földúton. A jelzett út elérte az országhatárt és egy ideig itt futott tovább (egy határkőnél le is fényképeztük egymást). Íves balkanyar után utunk belefutott egy távvezeték nyomvonalán haladó másik földútba. Itt jobbra kellett kell térni és kb. 100 méter után a következő elágazásban balra.
Itt kezdődött a hosszú vándorlásunk a nyiladékokban. Ezentúl az út nagyon jó, széles, keményre döngölt felszínű nyílegyenes, árkolt szélű földút volt. Amolyan „turista-autópálya”. Tempósan lehetett haladni rajta. Kereszteztük a Horvátzsidány felé menő utat – a kéktúra régi nyomvonalát, majd tovább a nyílegyenes nyiladékban.
Ez az útkialakítás több forduló és elágazás után Tömörd előtt kb. három kilométerrel szűnt meg, innen már közönséges földúton kellett továbbmenni. Itt valahol elvesztettük a kék jelzést, csak kb. egy kilométerrel arrébb láttuk újra, amikor visszatért balról a mi utunkra. A térkép szerint ezen a szakaszon a jelzett ösvény leereszkedik az Ablánc-patak partjára.
Ezen az úton értük el Tömördöt. Itt a polgármester engedélyével letáboroztunk a Faluház mellett. Még mosdóhasználatot is engedtek – ingyen! Szóval tök rendesek voltak.
3. nap
Reggel szemerkélő esőben indultunk tovább. Később a régi országúton a falut elhagyva kemény zivatar érkezett, ami kitartott egészen Kincsédpusztáig. A hosszú, egyenes földúton a következő taktikát követtük: kb. egy km-t tovább a földúton, aztán ott, ahol a bokorsor már nagyon szűk volt és a vadrózsa már erősen szaggatott minket, kicsaptunk a balra lévő tarlón vezető széles földútra. További egy km után a földút keresztezte a bokorsorban futó kék jelzést (a sűrű bokrok miatt szerintünk itt már teljesen járhatatlan volt a jelölt út) és kiment a jobb oldalon lévő kölesmezőre. Mi itt a bokorsor szélén mentünk tovább egészen a megművel terület végéig. Itt egy vadászles mellett vissza lehetett térni a már erdőben futó kék jelzés szekérútjára. Eseménytelen további utunk volt egészen az Ablánci malomcsárdáig, bár a csárda előtt, ott ahol kereszteztük a patakot egy betonelemekből épített duzzasztón, egy eléggé elhanyagolt ösvényszakasz kezdődött, de aztán később itt is szekérnyomra tértünk.
Sajnos a csárdánál ellopták a kéktúrás bélyegzőt, pontosabban letépték a gumi nyomólapot a pecsétről. A csárdában sem adtak pecsétet, így itt nem tudtunk igazolni.
Innen kis darabon továbbmentünk az országúton, aztán balra fel az Ablánc-dombra. Jó minőségű földút volt egészen a vasúti aluljáróig. Az átjáró után letértünk az útról és egy rövid „dzsungelösvény” után újra nyiladékra tértünk. Ezen a szakaszon az egyetlen nehézség a bekerített terület szélén vezető 2-300 méteres ösvényen volt: a vadrózsa és egyéb indák keményen megtépáztak minket.
Ezután jól járható földúton mentünk szinte Szeleste határáig, ahol sátrat vertünk egy tarló szélén, ahol a kéktúra útja szekérnyomon fut egy keskeny erdősáv mögött a megművelt terület szélén.
4. nap
Folytattuk Szeleste felé az utunkat, közvetlenül a falu előtt az út egy részét beszántották, így kb. két-háromszáz métert szántóföldön tettünk meg (a térképen is és a valóságban is ez az egyetlen, rövid, északkelet felé vezető útszakasz a hosszú délkeleti irányú úton).
A faluban az élelmiszerbolttal közös épületben lévő presszóban kell pecsételni. Rendes kéktúra bélyegzőt adnak.
Szeleste után a kéktúra új nyomvonalon halad tovább: a falu végén az utolsó házsornál JOBBRA kellett fordulni, fel egy kis dombgerincre és nem továbbmenni a balra tartó úton a vasútállomásra. Földutakon kellett továbbhaladni, majd nyiladékokra kellett térni. Itt egy eléggé benőtt nyiladékon is végigmentünk, szerencsére ez a szakasz eléggé rövid volt.
Már egy újra tiszta, hosszú nyiladék földútján értük el azt a jó minőségű földutat (kiépítése hasonló volt a Kőszeg utáni utakhoz), amin Bögöt határáig lehetett haladni.
A falut elhagyva aztán egészen a vasútig egy régen nem használt szekérnyomon kellett haladni, itt a fű sok helyen szint embermagas volt.
A vasúti átjárón áthaladó aszfaltút után a kéktúra a Tilos erdőben újra nyiladékokra tér, ezek is eléggé be vannak nőve, sok helyen kezdenek visszavadulni. Itt vertünk sátrat a tölgyfák között. Táborozás a Tilosban! - még címnek sem rossz!
5. nap
A Tilos erdőből a kéktúra ösvénye újra kiért a Bögöt és Csénye közötti keskeny aszfaltútra (a sorompó után egy kis darabon már jöttünk rajta), ezen kellett haladnunk Csényén keresztül egészen Csényeújmajorig. Itt rövid időre rá kellett térni jobbra az Ikervár felé vezető országútra, majd pecsételés után még a Gyöngyös patak hídja előtt balra kanyarodni a patak innenső partján futó gátra. Itt hosszú gát-túra kezdődött egészen Sárvár határáig. Itt egyetlen problémás hely van: a gátról egy betonhídnál balra le kell térni egy földútra, majd kb. száz méter után jobbra fordulni innen egy másik földútra, ami később felszalad egy másik gátra. Ezen értük el Sárvár határát. Innen szinte egyenes út vezetett a vasútállomásig. Itt még pont elértük a 13:07-kor Pestre induló személyvonatot.
Általánosságban elmondható, hogy a kéktúra Írottkő és Sárvár közötti szakaszán a jelzések elhelyezése az átlagnál jobb: bár nincsenek sűrűn elhelyezve, de a letéréseknél, problémás helyeken szinte mindig megfelelő tájékoztatást nyújtanak.
Az utak minőségével sincsen számottevő probléma, mi a leírások és mások elmondása alapján sokkal-sokkal rosszabbra számítottunk.
Mi o.t. Évával 1998. februárban csináltuk a mozgalmat kombinálva a Rákóczi-túrával (akkor még nem sejtettük, hogy a köv. évben már ttúra is lesz az útvonalon). Az említett három csúcsot már akkor sem kellett felkeresni. Ez főleg a Magoska esetében lényeges, mert az a többi csúcstól és egyéb mozgalmak útvonalától meglehetősen távol, félreeső helyen van.
A februári 5 nap alatt nem sikerült az összes csúcsot becserkészni, részben mert a Rákóczi túrára koncentráltunk, részben a rossz közlekedés, részben a haladást hátráltató mély hó miatt. Viszont nem jelentett akadályt az aljnövényzet :o)
Szállásunk Hidasnémeti MÁV-laktanyában volt, onnan jártuk be a területet csillagtúrákkal. A helyszínre utazást az első napon egy Téli Mátrával szakítottuk meg, majd egyet aludtunk Sárospatakon, másnap onnan túráztunk be a területre Regécig követve a piros jelzéseket. Onnan busz hiányában gyalogtúra az aszfaltúton Fony vasúti megállóig, ahol este a sötétben, hidegben vacogva vártuk a Bz-t (közben a vasúti telefonkábeleken sűvítő szél hangja fokozta komfortérzetünket).
A harmadik napon a csak munkanapokon közlekedő hajnali hollóházi munkásjárattal mentünk a lászló-tanyai elágig (itt nincs hivatalos megálló), majd még sötétben indultunk neki -20 fok körüli időben a Bodó-rétre vezető útnak. Csodák csodájára télen, hétfőn reggel 7 óra körül nyitva találtuk a Bodó-réten a büfét, ahol meleg tojásrántottát és virslit reggeliztünk (ekkor már eléggé el voltunk éhezve, három napja nem ettünk meleget). Kissé felolvadtunk a dermedtségből, majd megcéloztuk a Nyerges-hegyet. Felmásztunk a határsávra, ahova a térkép jelölte, közben nem is ott van a kód, hanem keletebbre, egy a térképen név nélküli magaslaton. A többi csúccsal nem volt probléma. A Nagy-Milic - Kakas-bérc - Füzér - Hollóháza - Telkibánya - Potácsház - Gönc vá. útvonalon haladtunk tovább.
A negyedik napon Regécre mentünk Novajidrányból stoppolva és gyalog, mivel a délelőtti busz menetrendje megváltozott és nem várta meg a vonatunkat. Ezzel elég sok idő elment, így a Gergely-hegy környékét nem sikerült lehalászni, a Nagy-Bekecs, valamint a Nagy Péter-mennykő - Pengő-kő vidékét jártuk be ezen a napon.
Az ötödik napon már nem volt sok időnk, a Nagy-mocsaras csúcsát pedig nem sikerült megtaláltunk viszont végigmentünk a piros jelzés addig be nem járt szakaszán illetve a térképen jelölt, azóta megszüntetett régi útvonalon, amelyet azóta már eltereltek arról a részről a Sólyom-kő felé.
A kimaradt csúcsokat egy hónappal később, márciusban jártuk be Hejce-Vimány vá. - Hejce - Gergely-hegy - Fehér-kút - Nagy-mocsaras (másodjára sikerült megtalálni) - Amadé várrom - Gönc vá. útvonalon, a Népek tavasza 30 ttúra előtt, szombaton.
4 km/h-ra tervezem a megközelítéseket és +15 perceket egy-egy kód keresésére. A Bükk900-on, mint t-túrán pl. azért nem merek MÉG elindulni, mert az elsőt a bozóttal, a másodikat a "de itt hol a csúcs?" szindrómával nagyon be lehet bukni. Szóval a B900 előbb lesz nálam itt ontopik, mint offtopik teljesítve. :-)
Amire rájöttünk: a régi és új térkép együtt az igazi... Vannak utak amelyek csak az egyiken szerepelnek. Volt néhány jelzés áthelyezés az idök folyamán.
Sátoraljaújhelyen már láttuk az északi zöld felfestését, de máshol (pl. Széphalmon) még nem.
Kihagytam, de láttuk a pálos romokat is és az Amadé várat is.
A Feketehegyi kilátó Mikóházához van nagyon közel, Magoska pedig azt hiszem Arkához.
Telkibányáról indulva a piroson berajzolva látom a pálos kolostor romját, ez is fontos Julika mozgalmában. A kilátó hegyét és Magoskát nem találtam, de régi a térképem. Utóbbit betudom a 24. helyszínnek, ahova nem kell felmenni. :-) Persze, ha az időbe beleférne...
Szinte éreztem, hogy B+C egy 12 órás program az én tempómban, a többi fél-fél napos +megközelítés. A szamóca és szeder is lényeges, de most konkrétan arra gondoltam, ahol még a borz is khmm.... nagyon eltévedne és ez erősen frusztrálná. :-) Vagyis pl. a legnehezebben megtalálható igazolópontok TOP 5 -je. Hasonlóan értelmes kérdeseimmel én is privátban jelentkeznék a következő hetekben. :-)
Köszi. Azt hittem már senkit nem érdekel a Zemplén.
Igazából 21 csúcson van kód a papíron jelölt 24-böl.
Nincsen a
- Kerékgyártó Bükkön
- Magoskán
- Tokár tetön (ezt megnéztük: csúcskö volt csak és egy összedölt kilátó).
A terv nem rossz, de érdemes minimum három részletben. Sok eröt kivesznek az iránymenetek.
A legtöbb helyen hatalmas bükkösökben mentünk, ezek jól futhatók tájfutó szlogent használva. Egy-két helyen volt csak dzsumbuj illetve dús aljnövényzet.
Nekem a Gergely hegy tetszett a legjobban, mert ott minden volt: bükk, tölgy, fenyö, nyír, sziklák :-)))
Mire gondolsz torkos borz kapcsán?
Sok szamóca volt mindenhol és virágzott a szeder...
A csúcsokon kívül érdemes megnézni a FEKETE-HEGYI kilátót, 4 km 4-500m szinttel.
MÁS.
Bodrogolasziban van egy gyönyörü románkori templom.
Gratulálok a teljesítéshez! Lelki felkészülés alatt állok és tele vagyok kérdésekkel. Eredetileg 24 kód volt, egyes források szerint már csak 20-at kell begyűjteni (védetté vált területek stb.) A túrabázison van egy 23-as lista, mi volt a 24-dik? Kettő töröltről valahol olvastam és az alábbiakban ***-gal jelöltem. Akkor még mindig van egy pluszban, melyik az? Lehet, ezek nincsenek új táblával jelölve a terepen? Idemásolom a tervemet, talán jó a logikai sorrend:
A D-t egy szükséges OKT szakasz miatt vettem külön, egyébként javarészben lehetne a B+C körtúra része is. Találtam még egy 702-es névtelen csúcsot a térképen a Hemzső-bérctől délre. Szívesen olvasnék tapasztalatokról, melyikhez rajzoljak torkos borz jelet? :-)
Jaj, ne haragudj, este a bringázás előtt még nem, utána már nem volt eszemben a dolog, nem is néztem postafiókot, egyből kidőltem, South Park után mentem aludni :-))
Mindenesetre, korábban elhangzott, hogy állítólag a verőcei római őrtoronynál állítólag láttak Várak a Börzsönyben-táblát, nos arra kerekeztem tegnap, jelentem, nincs.
