Az odalmerevítőket felragasztom a kávára. Szokták-e valamivel kezelni a hangszertest belsejét? Én, az eddigi vizsgálataim (40 év) alapján, erre nem találtam megnyugtató választ.
Keményfából készül a nyak (lehet, hogy tölgy), jól kiszárított lépcsőkorlát idomfából. Természetesen fecskefarkas illesztéssel, előttem van egy szétszedett gitár, ahhoz hasonlóan fogom készíteni.
Milyen fából készül a nyak? Leginkább juharból, jávorból szokták, de lehet, hogy cseresznye, szilva, dió stb. is jó, lényeg, hogy ne akarjon nagyon vetemedni, ezért pl. akác vagy bükk nem nagyon alkalmas. A fogólapnak viszont az a fontos, hogy kopásálló legyen. Tehát ében, mahagóni, tölgy, bükk, kőris, gyertyán, teak, stb. A nyakat hogyan rögzíted a testhez? Nagyon lényeges kérdés, a gitárok is ezen szoktak elvérezni. Nem tudom, hogy a tamburakészítésben mi a bevált szokás, de a jobbfajta gitároknál a nyakat fecskefarkasan illesztik be a tőkébe. Ez azt jelenti, hogy a tőkében van egy olyan árok, amelynek a feneke szélesebb mint a teteje, és egy picit hosszában is spiccesedik, de tényleg csak egy kicsit, vagyis az árok két széle majdnem párhuzamos, csak egy picivel szélesebb a fedlap felőli végén. A nyak tövén ki van alakítva ennek az ároknak az ellendarabja, és az egész nyakat felülről benyomják a helyére, ahol jól megszorul. Nem ragasztják be. Ezután ráragasztják a fogólapot, és stabil. Rosszabb gitároknál szokták a nyakat köldökcsappal rögzíteni (sajnos), de az előbb-utóbb szétjön.
Elkezdtem a nyak kialakítását. Nem lesz fogólap külön, a nyakba lesznek beültetve a bundok. Keret-nyak-hátlap-fedőlap. Ez lesz az összeállítási sorrend. Jó így?
Nem tudom meddig bírta a vörösrézbund a basszuson, mert másfél évmúlva eladtam. Pontosan 500 forintért, emlékszem. Ez 1964-ben volt. Az Oroszlán üzletét ismerem, köszönöm, megnézem!
Megnéztem. Azt nem gondoltam, hogy játék közben így tartják. Nem jellemző a citerákra ez a tartás, de a hangszer tagadhatatlanul citera. megjelenésében a francia fogólapos duplakótás citerára emlékeztet, mely hasonló egy magyar vályúciterához, hangolása is hasonló, de a félhangos és egészhangos érintősor a fogólap közepén egymásba ér. Ilyen hangszeren már játszottam is.
Nekem azt mondta egy gitárkészítő hangszerész, hogy az Oroszlánbarlang nevű üzletben árulnak bundot talán méterre is.Ez az üzlet a Pozsonyi út 30 vagy 31.
Citera! Ezek szerint még nem utaztál haza, így meg tudod mondani, hova menjek bundért. Nem sárgaréz pálcára gondolok, hanem gyári bundra. Több mint negyven éve egy osztálytársam hozott tekercsben. Igaz, hogy vörösréz volt, de azt használtam az első basszusgitárom építésénél.
Igazán csak a magyar citerát ismerem, a többiről csak hallottam, vagy képet láttam.
Gondolom ez a citera valahogy úgy nézhet ki mint egy appalache citera,( különben cimbalomnak neveznék, ha ütni kell) szimmetrikus lehet, a közepén néhány húrral, mint egy nyak nélküli ütőgardon. A frania citeráknál gyakori a szimmetrikus elrendezés, a magyar bőgőciterák egy része is követi ezt, mert ez előnyösebb abban az esetben, ha csak néhány húr van rajta. Ha nincs fogólapja, akkor valószínűleg a szerepe is hasonló az ütőgardonhoz.Képen láttam vonós citerát, aminek a kottaléce hasonló a német citerához,de domború.Szintén szimmetrikus, az alakja egy csellóra emlékeztet,csak nyurgább.
A dugó szét fog repedni, mert a puhafa nem tart ellen körülötte,hanem engedi tágulni, nem szorítja eléggé össze, így olyan, mintha a szöget közvetlenül a puhafába ütnéd.
Az odalmerevítőket felragasztom a kávára. Szokták-e valamivel kezelni a hangszertest belsejét? Én, az eddigi vizsgálataim (40 év) alapján, erre nem találtam megnyugtató választ.
Elkezdtem a nyak kialakítását. Nem lesz fogólap külön, a nyakba lesznek beültetve a bundok. Keret-nyak-hátlap-fedőlap. Ez lesz az összeállítási sorrend. Jó így?
