És ez ellen mi kifogása van elvtársam? Lajos elvtárs, rég nem láttam magát, de úgy látom, hogy továbbra is az akadékoskodó dzsentri szerepében tetszeleg itt...Lehet, hogy intézkedéseket kell foganatosítanom maga ellen. Látta-e már Recsket éjjel?
A föld és a tenger, a völgy és a hegység, Az erdő s a rét dala mind egyre vár. Mert szívünk kitárul nagy Sztálin szavára, És boldog az ember, ki róla dalol.
A szélnél is gyorsabb e dal röpke szárnya, És bármerre jár, ifjul már a világ. Így száll győzedelme, így hódít a földön, Így mindenki mondja majd Sztálin dalát.
A harcos ezt zengi, s ki elnyomva szenved, Ez éneknek esd, s boldog holnapba lát. Mert Sztálin a harcunk, és Sztálin a béke, És Sztálin nevével lesz jobb a világ!
Azt hiszem, ezredes eftás módosítani kell a véleményünket: ez a vers tényleg visszanyúl a legjobb haladó baloldali hagyományokhoz, és bátran állíthatjuk, hogy kifejezetten kommunista.
Bocsánatbocsánat, az utóbbi időben elfelejtettem figyelemmel követni a topicomat.
Természetesen jöhet a vers, mely bár nem kifejezetten kommunista, de visszanyúl a legjobb haladó baloldali hagyományokhoz.
Bár Paizs et. költe ménye eszmeiségében és kidolgozottságában a révaizmus iskolapéldája, (A harcot ábrázold, a valóságos helyzetet ábrázold minden nehézségével, problémájával együtt, mert a mi dolgozó emberünk csak így ismer magára az irodalom által ábrázolt valóságban és csak így kap kedvet, ... hogy harcoljon a jövőért.) tehát ideillő, de történelmietlensége miatt nem merem berakni.
A Párt Kultúrpolitikai Végrehajtó Bizottságának és Szellemiétrend-Engedélyező Testületének állásfoglalását kérném!
Benjámin László és Zelk Zoltán - akik már lejjebb szerepeltek párszor - egy-egy versét ebben a formában ragasztgatták a falakra. Ez az eredeti másolata, eleve rossz minőségű; 1956. október 26-i.
Bemocskoltad az Adria kéken sugárzó bársonyát, felégetted a Dalmát földön a legédesebb fügefát; amerre jársz, farkasok járnak, pofájuk vérrel itatott, amerre jársz, - sűrű sötét van, elfordulnak a csillagok.
Az öregek szívében bánat, reszketve fonnyad tört kezük, a csecsemők kerek szeméből az éhhalál rémsége süt. - Ha csak mozdulsz, már sokasodnak az árnyékok, a temetők, s minden sír után szolgamódra hajolsz meg Trumanék előtt.
2
Hiába adtad hóhérkézre Göröghon hős fiait, hiába tépnéd, taposnád szét Sztálin szépséges szavait, hiába gyűröd mély zsebedbe Trumanék véres aranyát: minden lépésed számontartják a megcsalatott hős apák!
Idehallik, hogy Boszniában már megszólaltak a hegyek, a rohanó vizek tükrében csillámlanak a fegyverek; a bokrok közt, a sűrűségben a partizándal fellobog: parázsát szítják gyönyörködve öklömnyi piros csillagok!...
Azt hitted, elég börtönöd van? Azt hitted, elég lakatod? Hitted a népek igazságát a rácsok mögé dughatod?! Börtönözd be az Adriát is, s az égen minden csillagot: a víz kitör, a csillag szárnyal, a nép felkél és eltapos!...
A nép felkél és minden népek ítélőszéke elítél: mind ott leszünk, kik harcban állunk a békéért, az életért! - Hiába hazudsz, izzadsz, ágálsz, rajtad már semmi sem segít. - Nézd! A népek karéjban állnak! Nézzed a népek szemeit!