A lótuszvirág az indiaiak és az egyiptomiak szent növénye, Indiában a Ganges, Egyiptomban a Nílus folyam jelképe, levelét és virágát utánozva, a művészet díszítményül használta, így az egyiptomi építészet a lótuszvirág bimbóját s kinyílt virágát utánozva, kétféle oszlopfőt alkotott.
A lótuszvirág legkorábbi ábrázolása az Indus-Szaraszvatí kultúrából került elő: egy istennő viseli a hajában, aki biztosan Laksmí, a gazdaság és a szerencse úrnője.
A lótuszvirág a vizek, a teremtés, a világmindenség és a lélek jelképe, az élet születése, a sötét mélyben rejtőző csíra kibontakozása, félistenek születési helye, örök élet, lelki fejlődés. Ezer neve és fajtája van: "Némelyik kék volt, némelyik piros, volt amelyik éjszaka nyílt, a másik nappal, az indívara pedig este"