Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Köszönöm, kimerítő válasz, bocs, hogy a bénaságom miatt plusz munkára késztettelek, de talán mindenkinek hasznos így összefoglalva.
Nem értek a híradáshoz, ezért hagy kérdezzek még:
az ahely (ha jól azonosítottam), amit a Cikloida fedezékeként jelölsz, egy szinte szakasz fedezék méretű kettős építmény. Ekkora hely kellett ennek a berendezésnek? Esetleg kép róla?
Más:
Kicsit érthetetlen nekem, hogy akkor mikor a PV kabin ott volt védtelenül - korábban volt már róla szó, mennyire sérülékeny - az indító állványok jellegüknél fogva szintén védtelenül, akkor volt-e értelme a beton szakaszfedezékeknek (melyek az ajtó felől szintén viszonylag védtelenek) és a harcállaspont egyes beton részeinek. Ráadásul esetleges éles helyzetben az osztály el is hagyta volna hamarosan ezt a települési körletet.
Messze járok az igazságtól, ha azt mondom, hogy ezekben a beton építményekben a korszellem is alaposan jelen volt, nemcsak a katonai szükségszerűség?
A Pilisen kb. így nézett ki a harcálláspont: A Zsilip 3 ajtaja légmentesen zárható páncélajtó volt, a többi ajtó síma műanyag ajtó ("Mert ez műanyag") Ablak nem volt.
Az 555-ben, az alsó képen viszonylag jól lehet látni a fedezéket. Lehet látni a rekeszeket, de a harcálláspontot nem, mert az bent volt a lukak mellett jobbra, a föld alatt.
Az osztályoknál volt egy RESZCS (Rakéta Előkészítő és Szerelő Csoport) akik az Indító rendszer részei voltak. (egy szakasz) A szállító kocsikon részben szerelt rakéták voltak, ami azt jelentette, hogy a rakéta test egyben volt, a harci rész benne volt, a szárnyak pedig külön ládában voltak. A folyékony hajtóanyagot a töltősoron, 2 m3-es tartályokban tárolták. (minkét fajtát.) A szerelők képesek voltak arra, hogy a szállító kocsikról átrakják a rakétát szerelő targoncára, ami a hossztengelye körül forgatni volt képes a rakétát. Azon aztán lehetett vacakolni a rakétákkal. Innen vagy TZM-re, vagy kétszintű tároló targoncára rakták át a rakétákat, és általában a tüzelőanyagot már ekkor feltöltötték bele. Az oxidáló anyag csak akkor került a rakétába, amikor feltöltötték indítóállványra, addig az az anyag is tartályokban volt, vagy a TZM tartályában. A TZM-ről a rakétába menet közben is át lehetett tölteni az anyagot. Ennyit a szerelőkről.
A rakéták ellenőrzése az osztályoknál csak korlátozottan történt, amennyit az indítóállvány saját imitátora és a berendezés megengedett. Ennél komolyabb ellenőrzést csak a TÜSZ, majd Technikai Osztály tudott csinálni. Volt nekik a KIPSZ berendezésük. Dolgoztak helyben, de rendszeresen végigjárták az osztályokat is és az ott lévő rakétákat is végignézték. Az AKIPSZ Mezőfalván volt, az csak a Vegához tartozott. Volt itt korábban egy kolléga, aki valamikor Sárbogárdon volt KIPSZ-es. Erről talán ő tudna többet mondani.
Ez nálunk valamiképpen fedett, esetenként megerősített épületet jelent amelyiknek mindkét vége nyitott vagy nyitható. Két darab TZM (Szállító töltő gépkocsi) fért el benne, és volt ott egy óvóhely is, ahol a katonák elfértek.
Illesztő kabin: a Vektor-2 VME (vagy Szenyezs) helyi része, ez a berendezés fordítja át a rendszer által közvetített, földrajzi koordinátákban érkezett adatot az osztály által fogyasztható adattá. (oldalszög, távolság)
UV: ebben a kabinban volt az indikátor rendszer, imitátor és a szinkronizátor, ami az egész komplexum működését összehangolta.
AV kabin: Ebben volt az SZDC (mozgó célt kiválasztó berendezés) Koordináta egység (cél és a rakéta koordinátáit mérő, azokat összehasonlító berendezés), parancskidolgozó berendezés (analóg számítógép, amely a rakétára kisugározandó parancsokat kialakítja annak érdekében, hogy a rakéta valós röppályája és az elméleti röppálya közötti különbség minél kisebb legyen) RPK berendezés (a kidolgozott parancsokat ez a berendezés kódolja, majd deciméteres hullámhosszú jellé alakítja és kidugározza a rakéták felé.)
ZEF kabin: ebben a berendezésben történt meg a saját és ellenséges gépek elkülönítése. Minden légvédelmi berendezésben volt egy ilyen berendezés, mégh a repülőn is.
PRM, vagy TASZT kabin: a berendezés tartalék alkatrészeit tárolták azon a készleten felül, amit a kabinokban lehetett találni. Minden kabinban volt egy kis javítókészlet, de a zöm ebben a kabinban volt. Volt egy kis műhely is, bár a gépparkja egy nyomorult kis köszörű és egy kézi fúrógép volt mindössze.
RKU: ebben a kabinban volt az áramátalakító, amely az orosz 3 x 220 V 50 Hz-es energiát alakította át 200 V 400 Hz-es jellé. Volt benne egy 30 KW-os agregátor is, ami alkalmas volt arra, hogy a rávezető állomást ellássa energiával. Ha az indítóállványokat mozgatni kellett, ahhoz már nem volt elég. Innen vezérelték a komplexum agregátorait is.
ESZD-200: 200 KW-os agregátorok. Volt belőle 3 darab, tehát a komplexum 600 KW teljesítményű energiát volt képes előállítani. Külön agregátoraik voltak a lokátoroknak és a Cikloidának.
A PV kabin: volt az egészben a legszebb, (ezért is írtam félkövér betűvel) és egyáltalán nem volt szégyellős, kint trónolt mindennek a tetején. Nálunk eleinte sasfészeknek nevezték, de aztán szarkafészek lett belőle, mert bevonult hozzánk egy sorkatona, aki mindenféle elképzelhető kéziszerszámot összeszedett, és odahordta. Sose volt szerszám gondunk, ha valamit meg kellett csinálni, a többi kabinról ugyanezt nem lehetett elmondani. Ha a területen valami szerszám leesett, és András a közelben volt, akkor az a szerszám biztosan nem koppant.
Nos ez a kabin foglalta magába az adóberendezést, a vevőberendezés nagyfrekvenciás (néhány GHz) és középfrekvenciás (párszor 10 MHz) részét, valamint tartotta a tetején az antennákat, és a meghajtása által azokat a megfelelő irányba forgatta.
Új vagyok a fórumon és csak a "pálya széléről", civilként érdekelődöm a téma iránt. De azt nagyon:-) Végigolvastam a topicot, sokszor szívemből írtok. Sok kérdés merült fel bennem, valószínűleg tudtok segíteni:-) Előrebocsátom, hogy a MH-gel csak rövid ideig és ka.-ként volt kapcsolatom,nézzétek el ha marhaságokat kérdeznék!
Úgy tudtam, hogy a technikai osztályoknál végezték a rakéták összeszerelését, a fedélzeti rendszereik ellenőrzését. Az előbb írtátok viszont, hogy az o.-knál tárolt 24 rakéta csak félig volt összeszerelve. Most akkor az osztályoknál is volt külön összeszerelő csoport? Gondolom amíg az összeszerelés és az ellenőrzés nem történt meg addig a rakétát O és G anyaggal sem töltötték fel. Ezek szerint az ellenőrzést és a feltöltést is az osztályok hajtották végre? Az ellenőrzést csinálta az AKIPSz csoport? Mindezt milyen eszközökkel végezték?
Tudom, hogy ez nem igazán a hadműveletiek profilja, de hátha... :-)
Vagy nagyon éjszaka volt már, vagy nem jött le mind a két ábra, de csak az alaprajzot tudtam megnézni. Csak miután feltettem a kérdést, utána fedeztem fel a másik ábrát, amely bemutatja az egyes kabinok elhelyezkedését.
Az alumínium csak dísznek volt, mert valamivel jobben nézett ki, mint a puszta beton.
A harcálláspontra két páncélajtó által határolt zsilipen lehetett bejutni. Ezek az ajtók elvileg légmentesek voltak.
A vontatókat oda raktuk, ahol volt hely. Egy részük elfért a 7/A-ban, egy részüknek csak a laktanyában jutott hely. Igazából elég sok minden elfért a 7/A-ban, mert a TZM-ek egy része a három szakaszfedezékben volt, az utánfutók jelentős részén rakéta volt, tehát azokat a 7-esben tartottuk. Csak kevés kocsi szorult ki a szabad ég alá.
Az, hogy békeidőben hol a 7-es épület, annak nincs jelentősége. Ha balhé volt, akkor elfoglaltuk az RSZK-kat, (rakéta széttelepülési körlet) az meg ott volt, ahol célszerű volt.
Emlékszem egy RSZK-val kapcsolatos aranyos sztorira. Éppen akkor találták ki nálunk a terepszínű ponyvát, és akkor lettek a sárka ponyvás kék AVIA gépkocsikból zöld színű, terepszín ponyvás kocsik. Nos az akkori parancsnokunknak javaslatot kellett felterjesztenie, hogy hogyan gondolja a rakéta szállító kocsik álcázását. (Tudni kell, hogy ezek piros és élénk zöld RÁBA U-26 vontatók és ugyanolyan színű utánfutók voltak élénk sárga ponyvával.) Parancsnokunk a maga sajátos modorában: "Marhák. Mit kell azokon álcázni? A bakának adni kell egy kék szerelőruhát, a ponyvára meg rá kell festeni, hogy HUNGAROCAMION. Máris minden meg van oldva." Ezután jó időre lekerült a napirendről ez a baromság, de később csak láttam terepszínű ponyvás, tábori zöld Rábát.
Ma egy tábori zöld Mercedes buszt láttam. Legalább az ellenség messziről látja, mit kell szétlőni.
Azt az alumínium burkolatot már akkor sem láttam, mikor először voltam fenn. Akkor az épületek még álltak, ha nem is érintetlenül.
Az alumínium lemezek árnyékoló feladatot láttak el?
A harcállásponton is voltak vasajtók? Én még egyik bázison sem láttam. A szakaszfedezékeken igen.
A harcállásponton 6 "rekesz" látható. Ezekbe ugye egy-egy kabin volt beállítva? Ezek vontatói települt helyzetben hol voltak?
Már csak egy kérdés: a Pilis 7-es épületét még láttam. Az Urak asztalán viszont nem emlékszem ilyen épületre. Az lenn volt a laktanyában? Ha igen, akkor nem okozott zavart a távolság?
Amikor 98-ban fent voltam, a készenléti épület és a két nagy tároló épület már nem volt meg (7, 7/A). A beton útelemek jelentős része sem volt már meg. A nagy fedezékek még meg voltak, de akkor már hiányoztak a korlátok, a betonfalon a földelő szalagok, és minden, ami mozdítható volt. Azon csodálkoztam, hogy az a két sín, ami a PV kabin fedezéke végénél volt, (mögé lehetett berakni a 40 x 40-es gerendákat golyófogónak) még meg volt. Akkor még láttam a fedezékek és a harcálláspont vasajtajai. A harcálláspont belseje viszont tök üres volt, pedig az valamikor alumínium lemezzel volt burkolva. Hiába, kapós az "alamíniom".
A Pilisről az épületek gyakorlatilag eltűntek (kb 2 éve voltam fenn, azóta csak rosszabbodhatott a helyzet). Előtte több alkalommal is volt szerencsém látni, hogy kisebb-nagyobb teherautóval feljöttek, bontottak, vitték. Természetesen a beton maradt, a vasajtók hiányoznak, ha jól emlékszem.
Sajnos pontosat nem. Ha ott lennék, akkor bármelyik területen el tudnám mondani, mire való, mert ezek szinte tökéletesen egyformák. Ám a Pilisen nap mint nap, négy évig mászkáltam, gyalog, és annak ellenére, hogy technikával 1985-ben láttam utoljára, még mindent megtalálnék. Mint ahogy 1998-ban (három évvel a végleges feladás után) mindent meg is találtam. Viszont mondom, bármelyik területet, bármelyik elemet felismerek. Ha egyszer sok időm lesz, akkor a GPS és egy digitális térkép segítségével meg is csinálom. Szerencsére van mindkettő.
Nem voltál túlságosan kitartó, ha csak addig birtad ki. Vagy tele lett a hócipő? (Ezen nem csodálkozom, akkoriban ment a Gerecse 3.) Látod én kitartottam vagy 17 évig. És nem én hagytam ott a sereget, hanem ő engem.
Mi még akkor jártunk gyakorlat céljából a 11. lv e objektumaiban, amikor a technika már le volt szerelve, de még a HM őrizte! Akkoriban nagyon nem foglalkoztatott a dolog, de most a topicot olvasva felmerült néhány kérdés.
Volt tüzér!
Az érdekelne, hogy egy objektumon belül pl./ Urak asztala, Pilistető, Tinnye stb/ a technikai eszközök, hol helyezkedtek el. Konkrétan, melyik "beállóba, bunkerbe" mi állt? Gondolom volt erre vmi séma vagy szabvány. Le tudnál rajzolni egy ilyet?
