Sziasztok! A férjem és én mozgássérültek vagyunk. A férjem sajnos egy éve nem tud az ágyból felkelni,én kerekesszékkel közlekedem. Szerencsére én még itthon elvégzek mindent,csak a bevásárláshoz,hivatalos ügyintézéshez kell segítség. Van egy szociális gondozónőnk,aki hetente kétszer jön segíteni a férjemen. Ez nem a rokkantápolás a családban,de ez is ápolás. Ha van kérdésetek szívesen válaszolok mindenre. Mindenkinek szép,jó éjszakát,kellemes pihenést.
Volna egy kérdésam a rokkantaknak járó gépkocsi sújadó mentességről.
Mivel édesapám rokkant, és van neki még a megrokkanása előtről egy Ford Transit-ja ami teher kocsinak van vizsgáztatva. Az önkormányzathoz minden szükséges iratot beadtunk, hogy ne keljen sújadót fizetni. De sz önkormányzatnál állítják, hogy fizetni kell.
Tudtommal a sújadó mentesség a rokkant tulajdonában (nevére írva) lévő 1db gépkocsira (megkötés nélkül) lehet igénybe venni. Mivel jelen esetben ez így van, csak a szóban forgó auto teher kocsinak van vizsgáztatva.
A kérdésem az lenne, hogy valóban kellene erre az autóra sújadót fizetnie egy rokkantnak?
Vagy ha valaki megtudná mondai, hogy az ide vonatkozó törvényt hol tudnám elolvasni, mert az önkormányzatnál nem túl segítökészek.
Én a szüleimmel, és nagyapámmal élek, immár 1,5 éve. Nagyapa rosszul lát, rosszul hall, aklig bír menni, gyenge, és makacs. De szeretettel ápoljuk. A nyugdíja töredékét sem költjük el. Értelmileg semmi baja, de gyakran beszél a régmúltról. 1922-ben született, német, majd szovjet fogság, 48-ban jött haza. Aztán az újrakezdés: 51:házasság, '54 és '59 gyerekek. Az első az édesanyám, a második a nagybátyám, aki2001-ben gégerákban halt meg.
Néha nagyon nehéz az öreggel, de szeretettel vesszük körül, még apám is, aki azért nem egy szókimondó érzelmes ember...
Rosszabb a helyzet - bizonyos, ám de cseppet sem mellékes körülmény miatt!
Fiúnak születtem, de ezt csak rövid ideig gyakoroltam, mert siettem férfi lenni.
Kilenc év után váltam, három krambóval! DE AKKOR SEM HAGYTAM EL ŐKET!!! Segített rajtam Ő! És kaptam - két év múlva egy feleséget, aki - most már 25.-éve él velem, és segített felnevelni a hármat, a közös negyediket és fiaként viselte, viseli gondját Robesznek is! ÉS Ő MIKOR KAP MÁR VALMIT az élettől, ha nekem nem lesz melóm? Ha nem előállítom a pénzt, hanem úgy kérem! Hogyan nézzek szép, ám de egyre sűrűbben könnyes szemébe? És Robi meg fél! És mindannyian félünk!
Önéletrajzot azért kértek tőlem, hogy hátha lenne valamilyen intézmény (öregek, gyerekek, betegek, árvák, vagy iskola) ahol bentlakásos munkát kaphatnék! Szorítsatok! Nem baj, ha nem leszek már nagyfőnök! Csak kihúzzam nyugdíjig! Vagy a főállású ápolói törvényig!
Csatlakozom viszont Euridykéhez, ez nem könyörgés, hanem igenis jár nektek. Robit pedig ne engedd hogy elvegyék tőled, és intézetbe tegyék.
Figyelj!
Igenis járd ki azt az utat, hogy a neked járó segélyeket Robiért megkapd!!! Ez nektek jár. 34 évig nem kértél, akkor most rajta, tedd azt. Ez nem könyöradomány, hanem azért, amiért Robi beteg, azért kell hogy adják.
Egyébként felejtsd el, hogy munkát vállalj. Hallottam olyat is, hogy mivel ezidáig dolgoztál, adóztál stb. lehetsz valamiféle olyan anya, aki otthon ápolja gyermekét. Pontosan sajnos nem tudom a nevét, de utána kell érdeklődni.
Évtizedekig dolgoztál, azért fizettél adót, hogy a szükségleteidnek megfelelően visszakapj belőle! Ez pont olyan, mint hogy megjavítják a járdát az utcátokban! Egyébként pedig azok az ügyintézők, akikkel kapcsolatba kerülsz, egész nap ilyesmikkel foglalkoznak, úgyhogy előttük meg aztán igazán nincs miért szégyenkezned.
Továbbra is köszönöm Mindkettőtök bíztatását, hozzászólását! Ige! Maradok és tájékoztatok mindenkit! Meglátogattam - életemben először a www.meosz.hu -t. Nehezen boldogultam, de fogtam a telefonszámukat, ami más mint amit kaptam innen, mert megváltozott a címük (III. San Marco u. 76. 388-5529, -2387,-2388 és 454-1174,-1136) és ott egy nagyon kedves, segítőkész hölygy végighallgatott, megdöbbent azon, hogy 34 éve soha nem kértem semmit, és meglepődött azon, hogy vagy 10 éve a Csepel (Hotel Azur) üdülőben a mozgássérültek buliján én vol-tam a diszkós! Emlékezett az alkalomra! Bíztatott, hogy merre és hová forduljak!
Csak mindenhez kell a napi megújulás, mert még mindíg úgy érzem - könyörögni megyek! Inkább dolgoznék! 22 évig voltam üdülő üzemeltető, -vezető, gondnok!
Azért dolgoztam ilyen területen, hogy Robit NE kelljen intézetbe küldeni!
Majd meglátjuk! Ma kérek egy időpontot személyes talira. Be fogok számolni!
És addig is: mindent meg kell tenni azért, hogy a fogyatékkal élők ápolása főállássá váljon - méltó (életfeltételeket biztosító) fizetés mellett!
Kiváncsian várjuk az eredményeket. És légyszives mindenről számolj be. Ha valami nem sikerül, akkor is, megpróbálok én kérdezősködni akkor afelől ami nem sikerült.
Köszönöm az előttem szólónak, hogy a véleményét megváltoztatta, és segitőkészséget nyújtott.
Az Úr legyen veled és adjon erőt és segitsen megoldani problémádat!
Kérlek irj meg mindent, nem rontod a közhandulatot.
Ha baj van aki tud segit! Várom további irásaidat, az intézkedésekkel kapcsolatban.
Azért szivem mélyén gondoltam, hogy nem akartad bántani, de ha ilyeneket irsz bárkinek, nem lelkierőt sugallsz, hanem teljesen padlóra paffolod az illetőt. Inkább segits.
Ezt is köszönöm! És meg is próbálom! Nov.16 óta "szórakozom" a neten! Mindent meg kell tanulnom! Ahová az van kiírva, hogy Jobb, az éppen bal és fordítva is épp így! Ha segíteni akartam, azt hitték ártani akarok! Nincs 1 órája, hogy egy másik topicban én segíthettem és lám!...Most itt kapom vissza! Köszönöm!
A fröcsögés - sajnos! - igaznak tűnhet de.... Én már annyit kaptam, hogy az hihetet-len! de kibírtam volna mindent! Ütöttek balról; sebaj! Erre lehetett számítani!
Ütöttek palást alól? Na erre nem lehetett számítani. De sebaj! Ezek is emberek! De, hogy a munkámat is elvegyék.....! Bocs! Bocs! Bocsika!
Megyek holnap telefonálni. Pedig még soha nem mentem könyörögni emberhez!
Ja! a beteg fiam 34 éves! És felneveltem még három gyereket! Adományok nélkül, vért izzadva, de büszkén és örömmel!
Megyek mert rontom a hangulatot! És mégegyszer köszönöm a bíztatást és a nagyon hasznosnak tünő infót!
