Főszereplők:
- Ariosz, a Szentháromságtagadó
- Athanasziosz, Ariosz ellenfele
- Baszileosz a misztikus és
- Newton aki a gravitáció mellett az ősi vallást is felfedezte
homouzzion meg homoizzion már forditása lenne annak, amit a magyarok, hisz a magyar nyelv a legősibb nyelvek egyike, ami megmaradt, a többi beolvadva a magyarba, s maga I - GAZSÁG, s gazság, abban nyilávnul meg: ha Jézus a Fő pásztor, bárányai vagyunk, ha nem Vadoroszlánok vagy Naporoszlánok, válaszhattok?
az öszbenyomásom, rendkivül hiányos az olvasottság, ez az igazság, most minden olyannyira foghijjas, amit felállitunk elméleteket, hogy az az 1 foga is, lóggós?
Tiszta világos mint a wakablak, Jézus ha van benned még az a Szikra, akkor az lángra lobbanhat, s érted, mit beszélek? Mellesleg, minden ezen mullik, vagy Jézust teszed a Kiváltságosak, itt most kihagyon a zsidókat, mert ők sehol nincsennek a nagy világi áriánus meg Watngalgaldus wiláguralomra törő BESTIALIZMUS egyháztömbök mellett, tehát vagy Jézus, vagy olyan, egy nagy büdös senki, mint az az irő, vagy Jézus = Krisztus, tehát allá rendelted, feláldoztad, e wilág Nagyjai - Bestiáinak Wláguralomra törtetőknek Jézusodat?
Engem úgy tájékoztattak az imént, hogy a Bibliát olvasva az derül ki, hogy Jézus nem isten, hanem csak Allah az egyetlen (és persze -- ki ne maradjon valahogy -- Mohamed az ő prófétája).
Nekem ezekből a zsinatokból az szűrődik le, hogy a manapság a vallás alapjait jelentő dogmák és hittételek valójában semmi rokonságot nem mutatnak Jézus tanításaival...Valljuk be, amit Athanasziosz és társai hirdettek, nem is logikus. Nem csodálom azt a részt, hogy:
"pedig a jelenlévő püspökök többsége eredetileg rokonszenvezett vele"-mármint Ariosszal. Talán tényleg akkor veszett el a kereszténység igazi lényege?
Miután vallásokról van szó, gondoltam kétféleképpen köszönök nektek.
Ugyan nem vagyunk még túl sokan, de remélhetőleg kiforrja magát ez a topik is.
Nos, nem tudom mióta van keresztény vallás, biztos iszonyú rég óta.
Azt viszont tudom, hogy mióta világ- a világ egyetlen Isten létezik. Én muszlim vagyok, már fél éve, akkor jöttem rá, hogy nekem a kereszténység abszolúte nem mond semmit.
Viszont az iszlám igen. Nekem az egy Istenem Allah.
Ha viszont olvassa valaki a bibliát, akkor feltűnhet neki, hogy Jézus nem Isten, hanem Isten küldötte, próféta volt.
Most egyenlőre ennyit. Majd úgyis vitázhatunk még ezekről a dolgokról.
Megpróbálom röviden, történelmi kontextusba helyezve vázolni a probléma lényegét. Remélem, érthető, és lesz egy-két értelmes hozzászólás is a témához.
Kr.u.320 körül nagy volt a vihar Egyiptom, Szíria és Kis-Ázsia egyházaiban. A vitát Ariosz szította, Alexandria jóképű és karizmatikus presbitere. A kérdés jogosságát püspöke, Sándor is elismerte: vajon Jézus Krisztus ugyanúgy Isten, mint ahogy az Atya az? Nem tagadta Jézus isteni mivoltát, de azt mondta, istenkáromlás azt hinnünk, természetéből eredendően isteni - Jézus ugyanis maga mondta, hogy az Atya hatalmasabb nála.
Ariosz meg is zenésítette eszméit, úgyhogy az akkori keresztény világ ettől lett hangos, a laikusok is erről vitatkoztak, ezt énekelték.
A vita végül elmérgesedett a két tábor között, így Constantinus császár végül kénytelen volt zsinatot összehívni Niceába. Addig ugyanis nem létezett hivatalos álláspont, így nem lehetett egyértelműen eretnekséggel vádolni Arioszt, aki nagyon jól ismerte a szent iratokat, így állításait meggyőzően volt képes alátámasztani, azaz hogy Jézus hozzánk hasonló teremtmény.
A kritikus szövegrész János evangéliumnak elején található, amely a Példabeszédeknek a Bölcsességre vonatkozó kijelentéseire hasonlít és a Logoszról szól: "Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett". A Logosz segítségével teremtett mindent Isten, így magasabbrendűnek kell lennie, mint a többi teremtménynek, de lévén, maga is Isten teremtménye, alapvetően különbözik és elkülönül magától Istentől. Maga az a tény, hogy Jézus Istent Atyjának nevezi, rávilágít a köztük lévő különbségre: az apaság ugyanis utal a fiú feletti fennhatóságra.
Ariosz nem vetette el a megváltást. Sőt, azt hirdette, hogy a keresztények megváltattak és azáltal maguk is istenivé lettek, réstesei Isten lényegének. Ez csak úgy válhatott lehetővé számunkra, hogy Krisztus kitaposta előttünk az ösvényt. Tökéletes életet élt, egészen kereszthaláláig engedelmeskedett Istennek. Pál apostol szerint éppen halálig tartó engedelmessége révén vívta ki, hogy Isten kivételezett helyére emelje őt és megajándékozza a küriosz (Úr) isteni titulusával. Ha Jézus nem emberi lény lett volna, milyen érdeme lehetett volna életében, ha lényegileg maga is Isten? Hogyan követhetnénk akkor a példáját?
325-ben a niceai zsinaton elítélték Ariosz tanait, pedig a jelenlévő püspökök többsége eredetileg rokonszenvezett vele. Végül azonban a császár akaratával egyikük sem mert szembeszegülni és aláírták a Credot, amelyben a Teremtő azonos lett a Megváltóval. "Hiszek egy Istenben, a mindenhetó Atyában (...) és az egy Úr Jézus Krisztusban (...) aki született, nem alkottatott, egylényegű (homooúszion) az Atyával..."
Ariosz és két bátor társa azonban szembeszegült a császári önkénnyel. A püspökök is, miután felszabadultak a félelemtől, ott folytatták, ahol abbahagyták, így a válság még hatvan évig húzódott. Sőt, Ariosznek és követői sikerült fordítaniuk a dolgon: a császár elismerte, hogy nekik van igazuk.
Az ellenfél, akiket Athanasziosz vezetett, száműzetésre jutott. Nem véletlen: sokan belátták, hogy a niceai formula voltaképpen három Istent hirdet, így a triteizmust valósítja meg. Markellosz,
Anküra püspöke 339-ben áthidaló javaslattal állt elő: szerinte a "homooúszion" kifejezés helyett a "homoioúszion"-t kell alkalmazni, ami tul.képpen "hasonlót, azonos természetűt jelent". Ez sokak szemében igen nevetséges volt, azaz hogy egyetlen betűn vitatkozzanak, abszúrdnak találták, hogy a kereszténység egységét egyetlen "i" betű veszélyeztesse.
Mint tudjuk, ez utóbbi álláspont győzőtt végül is, Ariosz megbukott. Azonban még mindig súlyos fejfájást jelentett sokaknak, hogy miképp egyeztessék össze az "egy igaz Isten" teológiáját azzal, hogy ott van mellette az Ige is? Három kappadókiai teológus oldotta meg a problémát (Baszileosz, Caesarea püspöke, Gergely, Nüssza püspöke és Nazianzi Gergely). Ismerték Platónt és Arisztotelészt, akik szembeállítják a filozófiát, ami racionális fogalmakkal operál, így bizonyítható a semmivel sem kevésbé fontos tanításokkal, amelyek a mitológiát használják, de a tudományos bizonyítást megkerülik. Basziliosz azt mondja, különbséget kell tenni a dogma és a kerügma között. A kerügma az egyház hittanítása, amely a szent iratokra épül, a dogma már a mélyebb bibliai igazságokra derít fényt, de csak a vallásos élményeken keresztül fogható fel, csakis jelképekben lehet kifejezni (láthatjuk, ez nem a dogma mai értelmezése...)
Az evangéliumok kézzelfogható üzenete mellett egy titkos, csak a beavatottak számára érthető hagyomány is elindult az apostoloktól:
"melyet szent atyáink öriztek meg a csöndességben
mely az aggodalom és kíváncsiság elében jár...hogy
megvédelmeztessék eme csöndesség által a misztérium
szentséges mivolta. A be nem vezetettek eme dolgokat meg
sosem láthatják: értelmüket leírván senki föl nem fedheti."
(Basziliosz: A Szent lélekről)
A nyugati kereszténység a kerügmára fekteti a hangsúlyt, így elvész a csendben munkált titkos megértés. A fentiek szerint viszont a Szentháromság csak misztikus fogalomként értelmezhető: megélni kell, nem elgondolni, hiszen Isten kívűl esik az emberi fogalmakon.
Nagyot ugorva, Newton, aki komoly teológiai kutatásokat folytatott (1670 körül), arra a következtetésre jutott, hogy Ariosznak lehetett igaza, és azok a szövegrészek, amelyekkel a Szentháromság és Megtestesülés tanait igazolni próbálják, csakis hamisítványok lehetnek és Athanasziosz találta ki őket, majd hozzáfűzte a kánoni szövegekhez, hogy hassanak a tömegek alacsonyabb rendű, primitív képzeletére. "A pogány teológia filozófiai gyökerei" c. művében leír egy ősvallást, amelyben nem jutott hely a babonaságnak, mert az egyetlen Isten észelvű tiszteletét hirdette. Csak két parancsolat létezett: Isten és a felebarátok szeretete. A későbbi generációk mocskolták be e tiszta vallást csodákról és csodatételeikről szóló meséikkel. Jézus volt az egyik próféta, aki az emberiséget az igazsághoz visszavezette volna, de ezt meghamisították Athanasziosz és cinkosai. A Szentháromság elve így vált Newtonnál a hamisítás, a babonaság alapjává, amit tehát ő mélységesen elutasított.
Ahelyett, hogy további szerzőket idéznék, tehát azt kellene megvitatni, igaza volt-e ebben a kérdésben Newtonnak és vissza kellene-e térni az Ariánus kereszténységre, mint az igazibb keresztény hitre, sőt meg kellene-e találni a hamisítók előtti tiszta vallást, aminek egyik prófétája Jézus lenne.
Vagy inkább Baszileosznak és társainak volt igaza, hogy a kerügma és a dogma megfér egymás mellett az egyházban, de igazán csak a misztikus élmény, a dogma mutatja meg az igazi háromság-Istent.
