A főiskolai előadásom volt EU-tanból. Nem kifejezetten azért tartották, hogy az euroszkepticizmust növeljék vele, de mivel az előadó szakérti a dolgot, így nem rózsaszínű blablával eteti a diákokat, hanem kőkemény valósággal. Így pl. azzal, hogy ha
A) az Unió a támogatásai nagy részét regionális támogatások formájában adja, vagyis nem államnak, nem megyének, hanem régióknak,
B) Magyarország az istennek nem hajlandó életképes régiókat létrehozni a területén, mert a pártstruktúra alapja a megyerendszer, a megyei politikusok pedig pártállástól függetlenül teljes egyetértésben akadályozzák a normális régiók kialakítását, mivel a mostani rendszer felszámolásában nem érdekeltek,
akkor A+B Magyarország nem fogja tudni lehívni az elmaradottság csökkentésére szolgáló regionális támogatásokat.
Meg ehhez hasonlók. Tudok neked adni abból az anyagból, amit a félév során be kell nyalnunk, de abból a leírt szövegből még nem derül ki, hogy mi lesz a baj, csak a szöveges kommentárból, amit ez a Vígh nevű tag nyomat.
Meg szabad kérdezni, hogy mi volt ez a fórum/konferencia? Esetleg van valami elérhetősége az ott elhangoztaknak a neten? (Nem mintha fokozni lehetne/kellene meglevő euroszkepticizmusomat.)
Kedves sierra, szerintem meg az a helyzet, hogy 89-90 táján, talán Krassón és Kemény Csabán kívül senkinek sem jutott eszébe forradalmat csinálni. Az éertelmiség és a nép túlnyomó többsége tulajdonképpen nagyon jól beleszokott az 56 utáni, 63 után megszelidült rendszerbe, és meg volt elégedve magával. Az írek több mint fél évszázaddal a függeltneség kivívása után kezdtek normálisak lenni, miután évtizedekig öldösték nemcsak az angolokat, hanem egymást is, Dublin pedig még a század közepén is tele volt romokkal. Azt hiszem, ahhoz, hogy egy magunkfajta félreeső nemzetnek megfelelő legyen a "mentalitása", kell egy kíméletlen pofonsorozat, enyhítő körülmények nélkül. Ettől működni kezd az immunrendszer. A Kádár-korszak inkább elaltatott.
Az egyszerű mucsai taplóval nem ciciztek ám: életében nem volt többet útlevélproblémája, a szakmájában meg soha nem kapott állást - ha ugyan le nem csukták egy kicsinyég.
Ez megint olyasmi, amiben nagyjából egyetértek, csak másfelől nézem. Az tény, hogy a 80-as években egy Bp-n élő, otthonról jól eleresztett (mondjuk, kiadható lakással rendelkező) vagy kapcsolatok útján munkához (pl. kérdezőbiztosi szerződéshez) jutó értelmiséginek több esélye volt, hogy kinyissa a száját, mint akár csak tíz évvel korábban egy kisvárosban élő szakmunkásnak. De ez csak lehetőség volt, amit kihasznált, nem osztották ki rá a "pogázó bölcsész" szerepét. Én azokról beszéltem, akiknek eszük ágában se volt kinyitni a szájukat, sőt fújtak azokra, akik kinyitották, aztán 90 áprlisától kezdve azt akarták bemesélni, hogy ők voltak az igazi ellenállók.
Btw a a 80-as években is ismertem olyan "díszellenzékit", aki hótt ágrólszakadt volt, és nem kapott útlevelet.
Nem hagyhatnánk itt és most a fideszezést? Én még nem komancsoztam...
Mivel fideszes se vagyok, azért is felesleges.
Én nem tehetek róla, de van abban valami mérhetetlenül fals, ahogy egy ún. polgári párt alapító tagja (Bayer) és újonca (Bencsik) munkásosztálybeli utcai harcosokat magasztal 50 évvel később. Szvsz 56-nak ezt a szellemét nem az vinné tovább, ha Bencsik megkapná szerkesztőségi irodának a Budavári Palotát, vagy, már bocsánat, ha Rácz Sándort beválasztanák mondjuk a Hír TV igazgatótanácsába, hanem ha a munkanélküliek felszednék a macskakövet a Thököly úton, és barrikádot raknának belőle. De ez az, amit valahogy senki sem szeretne.
A szabadsághoz: ha az egyformán vonatkozik mindenkire, akkor jó.
Összekevered a szabadságot az egyenlőséggel. Utoljára a kommunisták mondták, hogy majd valamikor megcsinálhják az egysnelőségen alapuló, igazságos társadalmat, oszt mi lett belőle. A szabadság, az szabadság, és jobb, mint a diktatúra. A többit meglátjuk.
Igen hosszas fontolgatás után végülis arra jutottam, hogy inkább egyetértek, mint nem. Tegnap hallottam elrémítő előadást arról, hogy mennyire nem fogjuk tudni kihasználni az EU-csatlakozás miatt kapott kohéziós pénzeket, és mennyire nem fogjuk követni a gyors modernizálás ír példáját. Meg hogy ez mennyire annak köszönhető, hogy milyen a magyar mentalitás. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy sajnos igen, radikális megújulásra lett volna szükség, mert amilyen pályát választottunk (nem gazdaságilag, hanem mentalitásilag), az nem fogja segíteni a felzárkózást. Abból pedig az következik, hogy nem lesz életszínvonal-javulás, abból pedig a politikai mély ellentétek konzerválódása következik.
Legalább egy pici kis forradalomra lett volna szükség. Valami cezúrára, mert ezt így az elkövetkező harminc évben egyfolytában szívni fogjuk.
A szabadsághoz: ha az egyformán vonatkozik mindenkire, akkor jó. De ha vannak egyenlőbbek, akkor rosszabb, mint egy diktatúra, mert még a tiltakozás, az ellenállás lehetősége sincs meg. Ha azt látjuk, hogy a szabadság az egyik kasztnak szabad rablást, a másiknak csak szabad pofázást engedélyez, akkor bizony megkérdőjelezendő a hozsannázás.
Ahogy azt a nagyapám példáján keresztül megvilágítottam, bizony volt félnivalója annak, aki nem volt a Díszellenzék tagja. Az egyszerű mucsai taplóval nem ciciztek ám: életében nem volt többet útlevélproblémája, a szakmájában meg soha nem kapott állást - ha ugyan le nem csukták egy kicsinyég.
Én csak azt látom, hogy a recerváltás egy középosztálybeli akcijjó volt egy alapvetően nyugis és anyagias országban (hogy aztán ennek a középosztálynak a különböző részlegeit hogyan ítéljük meg, az egyéni gusztus kérdése), 56 pedig nem. És ebbe a rencerváltás utáni rencerbe sehogy sem illik bizonyos Fidesz-közeli erőknek az az igyekezete, hogy proli hősöket cibáljanak a mikrofon elé minden egyes október 23-án.
A rendszerváltás üzleti jellegű vállalkozás volt, néhány lelkes lilaködös idealista bölcsész adta hozzá az ideológiát.
Az én véleményem a kommunista világrend összeomlásáról nagyon prózai és rövid:
az eftások rájöttek, hogy a szocializmusban ugyan korlátlan a hatalmuk, de anyagiakban sokkal nagyobb lehetőség rejlik a kapitalizmusban, sőt, némi trükkel a hatalomból se kell távozniuk. A csúcson lévőket beáldozzák....na bumm.
Van valami abban, amit mondasz. És azt hiszem, ezzel vissza is értünk a topik témájához.
Akik 56-ban az utcán harcoltak, leginkább diákok meg fiatal prolik voltak. A rendszerváltást bölcsészek és jogászok csinálták, akik közül sokan közben üzletemberek is lettek. Hol a közös nevező?
"Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) - 1990
A nagy múltú párt újjászervezõdve a régi rendszer tagadásaként a hagyományos szociáldemokrata értékrend hangsúlyozásával lépett a politikai porondra. Folytonosságát az 1890-ben alakult párttal a nevében is vállalta. A pártelnök Petrasovits Anna fõ szövetségesként az SZDSZ-t és a FIDESZ-t határozta meg, míg az MSZP-vel és az MSZMP-vel szemben erõs antikommunista ellenzékiségét hangsúlyozta. A párt 1989 november elején tartott kongresszusán Petrasovits Annát választották elnöknek. A jobboldali irányultsággal és Petrasovits személyi politikájával elégedetlenek egy része 1989. november elején kilépett a pártból és Független Szociáldemokrata Párt néven új pártot alapítottak."
Pontosan ezen az alapon nyert az MDF: valamivel kevésbé kommunistázott. Szépen mutatják ezt a 2. fordulós eredmények: ahol a szoci jelölt bekerült az első 3 közé, szinte fele-fele arányban vitte a mandátumokat az SZDSZ és az MDF: ahol a szoci jelölt kiesett, az SZDSZ-nek nem jutott szinte semmi: a mieink tömbben "átszavaztak" (mint ahogy kisgazdák is: ez a siker másik eleme).
Az MSZDP jobboldali irányultságával és a pártelnök Petrasovits Anna személyi politikájával elégedetlenek egy része a novemberi kongresszuson kilépett, és Ruttner György vezetésével Független Szociáldemokrata Párt néven új pártot alapított. A párt elnöke a veterán szociáldemokrata Révész András lett."
Pontosan ezen az alapon nyert az MDF: valamivel kevésbé kommunistázott. Szépen mutatják ezt a 2. fordulós eredmények: ahol a szoci jelölt bekerült az első 3 közé, szinte fele-fele arányban vitte a mandátumokat az SZDSZ és az MDF: ahol a szoci jelölt kiesett, az SZDSZ-nek nem jutott szinte semmi: a mieink tömbben "átszavaztak" (mint ahogy kisgazdák is: ez a siker másik eleme).
