"Azt sem tudja, hogy beköszöntött az ősz - gyermek buddha!"
A gyermekek ugyanolyan vidáman játszanak ősszel is, mint nyáron, számukra az ősz csak egy évszak, nem az öregség, a halál metafórája. Mintha csak a megvilágosodás bölcsességével bírnának.
"Az őszi szélben / Rád bízza magát / a kicsiny lepke"
Jézussal ellentétben Buddha nem csak az embereket, hanem valamennyi érző lényt jött megváltani. Az őszi hidegben biztos halálra ítélt magányos lepke tényleg rászorul Buddha oltalmára.
Ez a Mester és a porhó eddig a legfinomabb megfogalmazása annak, amit Konfucius volt szíves, de a köznyelvben másképpen híresült el. Azt tartom érdekesnek, hogy a lustaságot emelted ki és nem egyéb kvalitásokat. Erről talán mostanában gyakrabban feledkeznek meg.
Várom, hogy miket írsz, gyöngyvirág, sokszor sikerült olyat írnod, amit én csak szerettem volna, és én most csak hirtelen egy szuszra gondoltam ezeket, szaladt velem a billentyű. Lehet, hogy éppen ezért könnyen lehet, hogy nagyon magamra szabtam hirtelen lendülettel és teljességgel hiányzik belőle a teljesség. De attól, hogy ennyire hamar ment, rájöttem, jobban hiányzott, mint gondoltam.
Kedves Zoli! Sajnálom, ha az én levelemet nem kaptad meg, én is írtam egy megtalált címre, nem tudom, most melyik él. Köszönjük, hogy ilyen gyorsan reagáltál, most kezdem tanulmányozni az általad beírt verseket. Talán sikerül néha visszaadni azt a hangulatot és gondolatot, ami az eredetiben jelen volt.
Nem gondoltam volna, nehezen indult, a hó gondolatától is rosszul vagyok még, de nagyon jól esett gondolkozni rajtuk. Nem tudom, mennyire lettek kis fricskák, vagy átszellemült darabok. Egyszer a haiku rovatban olvastam egy híres költőről, aki vesztett télen egy játékban, és mivel így esett, ihletett poémát írt... :-) Emlékszik valaki rá?
