Azért nem tiltakoztam a 2194 ellen, mert előtte leírtad, hogy a klasszikus esetben a mozgó megfigyelő esetén a hullámhossz változatlan. Azt viszont most sem írtad le, hogy a fénynél ez mitől változik meg, csak azt, hogy mivel a fény sebessége állandó...
"Nem szükséges leírnod a számítást"
És vajon miért nem? Mert már amúgy is teljesen penge vagy benne, vagy azért, mert meg se nézed? Na mindegy... vegyük úgy, hogy a klasszikus Dopplert már érted (legalábbis nem tiltakoztál a 2194-ben leírtak ellen), nézzük meg a relativisztikusat;
Számolgattam szorgalmasan, de az eredmény elég csúnya lett (valószínűleg az én hibám, hogy nem tudtam eléggé leegyszerűsíteni), ezért csak három speciális esetet közlök (itt c=1, azaz minden sebesség -1 és 1 közötti):
1. v=1(=c), vD=0 (a közeghez képest álló megfigyelő):
T'=T*sqrt(1-vS)/sqrt(1+vS)
2. v=1(=c), vS=0 (a közeghez képest álló forrás):
T'=T*sqrt(1+vD)/sqrt(1-vD)
3. v=1(=c)
T'=T*sqrt(1+vD)/sqrt(1-vD)*sqrt(1-vS)/sqrt(1+vS)
ezt át lehet rendezni a következő formára:
T'=T*sqrt(1+vR)/sqrt(1-vR)
ahol vR=(vD-vS)/(1-vDvS) (ez a sebességek kivonásának a módja a specrelben, jelölhetjük mondjuk "vD---vS"-sel)
Szóval mit látunk? Fénysebességű hullám esetén a forrás és megfigyelő közötti aszimetria eltűnik, csak a sebességük különbsége számít
Megj1: ez az eredmény a Lorenz-transzformáció következménye; hasonlóképpen a klasszikus esethez, amely a Galilei-transzformáció következménye.
Megj2: mivel a fény sebessége állandó, a hullámhossz ugyanolyan arányban változik mint a periódusidő, a frekvencia pedig értelemszerűen fordított arányban.
Még szerencse, hogy nem csak a fénysebesség állandóságából következik a spec. rel, hanem fordítva is: a spec. relből is következik a fénysebesség állandósága. Az pedig immár évszázados tapasztalat, hogy a spec. rel. helyes (ezt "bizonyos helyzetek"-re még te is elismered, az viszont homályban maradt hogy van-e szerinted ezeken kívül más helyzet is). A fénysebesség tehát állandó, akár jó az M-M kísérlet, akár nem.
Nem kézenfekvő a rugós modell invarianciája, tényleg egyszerűbb egyszerűen kijelenteni hogy a fénysebesség állandó, akinek meg nem tetszik az fújja fel magát. A rugós modell egy kézzelfogható fizikai modell a RE világára, ennyi és nem több!
Szóval, a fehér az fekete, a fekete meg fehér. A kizárólag te gondolatvilágodban létező rugókra vonatkozó diszperziós reláció állandósága kézzelfogható, a fénysebesség kísérletileg igazolt állandósága pedig dogma. Világos.
Ja, persze, majd elfelejtettem, Korom Gyula tegnap elmagyarázta, hogy miért nem lehet megmérni azt, amit már amúgy százszor megmértek:-)
Félre ne érts, nem akarom én bántani a modelledet, sőt tetszik is nekem, de azért ne képzeld már a valóságosnál is valóságosabbnak azokat a rugókat. (Vagy lehet, hogy tévedek, és tegnap azt is elmesélte Korom Gyula, hogy lehet ennek a diszperziós relációnak az állandóságát kimérni?)
Egyébként itt a fórumon is a legtöbb "ellenérv" valami olyasféléből táplálkozik, hogy "nem tudom elképzelni, tehát biztos nem igaz". "
Az én legfőbb ellenérvem abból táplálkozik, hogy semmilyen kisérlet nem igazolja, hogy a fényforráshoz képest mozgó megfigyelő ugyanazt a sebességet méri, mint a hozzá képest álló. Magyarán a mozgó megfigyelőnek változik a fény hullámhossza.
Mert ahhoz, hogy a fény sebessége hozzád képest állandó legyen, miközben te mozogsz, az kell, hogy nőjön a hullámhossza és csökkenjen a frekvenciája. Szerintem pedig a valóságban csökken a sebessége és a frekvenciája miközben a hullámhossz változatlan marad.
"és mert vannak bizonyos helyzetek, amelyekben csodálatos és megmagyarázandó módon a spec.rel. egyenletei alapján számolt számok mégiscsak pontosnak bizonyulnak"
Hát igen, ez a rákfenéje az összes filozofikus buktatási kísérletnek.
Ezt már többen, többször is leírták: az, hogy a fény sebessége nem függ a forrás sebességétől tökéletesen elfogadható és természetes, ha egy éter szerű anyagban terjed a fény. A másik irány, azaz, hogy a fény sebessége a megfigyelő sebességétől is független, már egészen abszurd és számomra egyelőre bizonyítatlan és elfogadhatatlan. Az M-M semmi ilyesmit nem bizonyított, és most úgy látom, hacsak valaki konkrét kísérleti példát nem hoz ide, hogy ez csupán Einstein teljesen önkényes kitalációja, amire az egész spec.rel.-t felépítette. És csupán azért ragaszkodnak hozzá annyian, mert megszokták, és mert vannak bizonyos helyzetek, amelyekben csodálatos és megmagyarázandó módon a spec.rel. egyenletei alapján számolt számok mégiscsak pontosnak bizonyulnak. A kérdés az, hogy hibás elméletből hogyan jöhetnek jó eredmények. Például a relativisztikus tömegnövekedés nélkül nehéz a részecskefizikát elképzelni, ez egyszerűen tény.
Kedves Simply Red! Egy modellt valóban nem lehet kísérletileg vizsgálni, csak a belőle levont következtetéseket. A fénysebesség állandóságát se tudjuk még mérni, sokan cáfolják is hogy igaz, pl. a tegnap elhangzott Korom Gyula előadásban. Nem kézenfekvő a rugós modell invarianciája, tényleg egyszerűbb egyszerűen kijelenteni hogy a fénysebesség állandó, akinek meg nem tetszik az fújja fel magát. A rugós modell egy kézzelfogható fizikai modell a RE világára, ennyi és nem több!
Magyarázó példa: A csoport olyan absztrakt algebrai struktúra, amelyben két elem szorzata is csoportelem, van inverz és egységelem, és a szorzás asszociatív és latin.
Na, ez a csoport. Most én prezentálom az alábbi struktúrát: {1,i,-1,-i} ahol 1*i=i,
i*i=-1, stb. Ez egy kézzelfogható modell a csoportra, de nem ez a csoport! Például ez Ábeli, de nem minden csoport Ábeli, ez csak 4 elemű, de nem minden csoport 4 elemű, stb.
Ugyanígy a RUT modell se azonos a RE vagya kvantumelmélet teljes teóriájával, de egy modellt ad rá! Ennyit, és nem többet akartam.
Kedves Simply Red! Most már látom, az a gondod hogy a diszperziós reláció ugyan Lorentz-invariáns, de vajon vannak-e más transzformációk is amire invariáns? Asszem erre te jobb választ adtál mint én, mert a bilineáris forma módszer jó erre, és szerintem a probléma csoportelméleti, sőt ábrázoláselméleti jellegű. Röviden arról van szó, hogy a bilin formával adott diszperziós relációnak határozzuk meg a teljes szimmetria csoportját! Hát, úgy érzem ebben te többet tudsz mint én. Ha végigviszed amit elkezdtél, szerintem hamar eljutsz a végeredményig, ami szerintem ez: A teljes Lorentz-Poincaré csoport és esetleg néhány tér-idő-tükrözés, koordináta-cserebere. Slusz. Tehát azt állítom hogy a diszperziós reláció involválja a Lorentz-transzformációt. A rezgő TIP modell és a relativisztikus kvantumfizika egymással izomorf, azaz néhány lényegtelen jelölésbeli eltéréstől eltekintve egyenrangúak. Ha belevesszük az áramlást is, akkor az ÁltRE izomorf modelljét kapjuk meg. Ezt állítom, bizonyítani egyenlőre nem tudom. Ahhoz jobban ki kell dolgozni az elméletet. Sőt többet kapunk mint az ÁltRE izomorf modellje, mert ebben a kvantumgravitáció is benne van.
A Miller kisérlet - amit említettem - éppenséggel nem támasztja alá a speciális relativitáselméletet, hanem pontosan ellene van.
Mindazonáltal én nem az egész elméletet támadom, inkább a speciális relativitáselmélet bizonyos elemeit, mert az általános relativitáselméletben valós okokat helyeznek a dolgok hátterébe, mint a gravitáció vagy a gyorsulás, amivel józan ésszel is lehet mit kezdeni, még ha az összefüggések leírása nem is tünik egyszerűnek. Ezzel az elmélettel nem szeretnék vitába szálni, mert ahhoz jobban kellene ismernem minden részletet, de úgy érzem, hogy a speciális relativitáselméletről elég sokat olvastam és filozofáltam ahhoz, hogy vitába szálljak azokkal, akik magukénak érzik azt.
A GPS órák azon eltérését, amit maga a mozgás okoz, azzal magyarázni, hogy a sebesség lassítja le az órát egy olyan helyzetben, ahol elvileg nem számít (és nem is lehet kimutatni), hogy valamilyen tárgy nyugalomban van, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez...ezek után kiderül, hogy a valóságban nagyon is számít, hogy ki mozog kihez képest és még az sem mindegy, hogy milyen irányban...Az általam már említett helyzetben, ahol két galaxis között egymáshoz képest mozgó atomórák estén nem lehetne eldönteni, hogy akkor melyik késsen a másikhoz képest, valószínűleg egyik sem fog. Össze lehet ezt a helyzetet vetni a Föld körül keringő órákkal? Hát igen, csak lényeges különbségek vannak.
A müonbomlás ugyanezekkel a különbségekkel rendelkezik, nem kell külön említenem.
A Merkur és a többi bolygó speciális mozgása már valós okokon alapul és logikusan van felépítve. Bár meg kell, hogy mondjam, hogy ezt csak mint példát említik legtöbb helyen, de nem fejtik ki részletesen, hogy mi is történik, de az alapja tudomásom szerint a gravitációs hatás szintén véges sebessége, ami miatt a mező a bolygót nem ott "látja", ahol éppen van. Az már elég bizarr gondolat, hogy a gravitációs erőhöz görbe tér kelljen, mert csak így tartható meg a gömb alakú testek esetén a teljes egyenértékűség a testek gyorsításából származó erő és a gravitációs erő között. Ha az ember korai kijelentést tesz, akkor már tovább kell menni azon az úton...
Ezt a jelenséget folyamatosan kutatják, "teleportáció" elnevezéssel sok cikket találhatsz ról mostanában, magyarul is.
Legalábbis azt hiszem, erről van szó.
Ha csak ez az egy dolog lenne, ami alátámaszja a relativitáselméletet, akkor megértenélek. De így elég reménytelennek látszik, hogy így találj hibát benne. Ceterum censeo, GPS, részecskegyorsítók, müonbomlás, Merkur perihélium mozgása, etc, etc., szóval azt hiszem, ha megtalálod a keresett hibát a M-M kísérletben, akkor csak egy nagyságrendileg rondább, és nehezebben felfogható elmélettel lehetne mindezeket megmagyarázni, amit persze még bőszebben támadna mindenki, aki a jelenlegi elméletet támadja. Szóval bármennyire szép lenne egyesek szerint a jó öreg Galileit (vagy a "józan észt") rehabilitálni, az már nem fog menni. A világ sajnos fütyül a mi józan eszünkre.
Ezzel az a gond, hogy annyiféle mozgás van benne. Ha a Föld végig állna, meg a Jupiter is, és csak a holdja mozogna...De még akkor sem biztos, hogy pontosan lehetne mérni bármit is.
Valahol itt a fóruban is volt róla szó, pontos hivatkozással. Ha jól emlékszem, az egyik kísérlet a Jupiter holdjainak megfigyelsén alapul. Ha függne a fény sebessége a forrás sebességétől, akkor hamarább kéne ideérni a fénynek, amikor a hold épp felénk tart, mint amikor távolodik. Ilyet pedig nem tapasztaltak..
És nem biztos, hogy jogosan néztek zavartan. Az állítólagos "null effektus" az internetről, ami nem egy olyan oldal, ami támadni szándékozik a relativitáselméletet.
