A VB után mondtuk sokan, milyen jó lenne egy pszichológus a csapat mellé. És lett is.Hát egyvalakinek tényleg nagyon hasznára vált: Mocsai Lajosnak! Részlet a kapitány NS-nek adott értékeléséből: 'Látni kell (hogy) ...azok a játékosok, akik csatasorba állíthatóak, mentálisan labilisak. Emiatt veszítettünk el néhány fontos mérkőzést nyert helyzetből, s emiatt kaptunk ki most is.' Mocsai arra használta a pszichológus munkáját, hogy a saját maga számára bombabiztos, 'tudományos' alibit kovácsoljon. Három nappal ezelőtt hallottuk tőle, hogy 15-ből 13 játékos szorong, most megkapták tőle, hogy 'mentálisan labilisak'. Nagyszerűen motiválja őket, Mocsai úr! (Persze a fő az, hogy ő teljesen le legyen fedve, a mi 'mentálisan stabil' (gondolom) kapitányunk.) Nem tudom egyébként, hogy a csapatpszichológus egyáltalán milyen mennyiségű (és minőségű) információt adhat át másokról harmadik személynek de az, hogy mindezt Mocsai saját önigazolására ilyen szemérmetlenül nyilvánosságra hozza...magáról állít ki szegénységi bizonyítványt. (És az is lehet, hogy mindez nem is így van, mert a VB óta már van tapasztalatunk arról, hogy Mocsai milyen 'improvizációkra' képes [és most finoman fogalmaztam], ha kritika éri.) Mindenesetre fel vagyok háborodva.
Szóval szerintem vezessék be az olimpiára azt a szabályt, hogy amelyik magyar érmet nyert, az doppingolt, és eleve ne is vegyék figyelembe hogy mi magyarok mit teljesítünk.
Mikor Majoros megnyerte a birkózást, pont egy kocsmában néztük a versenyt, éljeneztünk, hogy ho-hó nyertünk egy aranyat, mire mondta a melletünk ülő emberke, hogy nem úgy van az, még elvehetik tőle, ha tud pisilni és rendesen viselkedik és egy másik magyar nem ír ellene feljelentő levelet, majd csak akkor olimpiai bajnok. Addig nem!
Na de ez már nem állja meg a helyét, mert Annus pisilt is, sőt még vért is adott, elvileg ellene nem ment levél, és mégis.
Lehet hogy az a baj, hogy szombathelyi?
Kezd úgy kinézni a dolog, hogy nem lehet magyar- szombathelyi- az illető olimpiai bajnok, tudni kell rendesen pisilni és jóban kell lenni az ellenfelekkel, vagy Neked kell először vádaskodó levelt írni. És ne Schmidt Pál legyen a nemzeted olimpiai bizottságának elnöke, akkor talán sikerülhet arannyal kezdeben, legalább 1 hétig bajnoknak lenned.
Erről a Mocsai nyiltakozatról csak annyit, hogy több szakemberrel is beszéltem, s mindegyik azt mondta, hogy nem tudják, mikor lesz mégegyszer ilyen erős játékosállományú magyar csapat az olimpián....
Olivier Krumbholz: "A magyarokat szinte a mestereinknek tekintjük, amit bizonyít, hogy sokszor készülünk közösen egy-egy nagy világverseny előtt. Így volt ez ezúttal is. Annak, hogy az utóbbi időben felénk billen a mérleg nyelve, nincs jelentősége, biztos vagyok abban, hogy sok nehéz mérkőzést játszunk még egymással. A találkozót megelőző napon rendkívül komoly mentális felkészítést tartottunk, ami meghozta az eredményét. Ezt a mérkőzést elsősorban fejben veszítették el a magyarok."
Az utolsó mondata nagyon igaz... de minek annyit problémázni? Majd legközelebb... Most HAJRÁ FIÚK! :)
Ez aztán az arcátlanság legteteje. Szvsz ilyen jó játékosállomány az utóbbi 30 évben nem volt.
Én már reggel a NS-nyilatkozatnál felszívtam az iszapot: "Látni kell, hogy a magyar női kézilabda nagyon vékony jégen táncol, és azok a játékosok, akik csatasorba állíthatók, mentálisan labilisak."
Ha a férfi válogatottról mondanák, hogy vékony jégen táncol, azt aláírom. Na de a női??? Hogy valaki ennyire önkritikátlan legyen, az már abszurdum.
Most is csak az a véleményem, hogy ELŐSZÖR mindenki a saját hibáját keresse, elemezze, aztán jöhet az, hogy mit hibáztak a többiek. (A Risztov-topicban már kihúztam a gyufát ezzel a véleményemmel, pedig hát szvsz ez a leg minimálisabb elvárás.)
Szegény lányokat nagyon sajnálom. Én már nem csodálom, hogy tudásuknak csak a töredékét tudják nyújtani.
Mocsai nyiltokozott a Népszabadságban:
"Ezzel a játékosanyaggal ennyire tellett, így is erején fölül teljesített az együttes. Mindenesetre hosszú távra építem a csapatot, hogy mentálisan és fizikálisan egyaránt fölvegye a versenyt ellenfeleivel."
Hát ennyi.. Se önkritika, se lemondási szándék, sőt...
Bocs, nagyon hosszú lett, sok esetben csak összefoglaltam, amit írtatok. Remélem, azért elolvassátok… (Lécci, sokat melóztam rajta…:-)
Sokat visszaolvastam, de nem mindent sikerült. Egy biztos, a vereségek után sokkal több a hsz, mint ha győzünk! Sőt, rengetegen be sem teszik ide a virtuális lábukat, csak akkor, ha fikázni, gyalázkodni akarnak. Vajon miért?!? De ez messzire vezetne.
Érdekes, hogy számos olyan hozzászóló is volt, aki máskor még nem járt itt, csak most, mégis higgadtan, nem mocskolódva és értelmesen szólt hozzá. Nekik köszi szépen.
Volt jónéhány olyan ember, aki a lányokat azért mocskolta, mert elrontották a napját, tönkretették a reményeit, stb. Ezek mi a francot képzelnek magukról?!? Azt hiszik, körülöttük forog a világ? Mit gondolnak, a lányok hogy érzik most magukat?!? Rettenetesen fáj, ami történt, iszonyúan elkeserítő. De mi bemegyünk másnap a munkahelyünkre, és éljük tovább az életünket. Nekik pedig EZ AZ ÉLETÜK. Nekik nincs innen hová menni. Senkinek nem fájhat ez úgy, mint nekik.
Sokan vannak azok is, akik ugyan a szó szoros értelmében nem mocskolódnak, de egyetlen ember nyakába akarják varrni ezt a kudarcot. Önmagukat minősítik vele, mert egy ilyen sokszereplős ügyben ez ostobaság. Más kérdés, hogy annál nagyobb az egyén felelőssége, minél fontosabb szerepet tölt be (a csapat mellett, illetve a csapaton belül).
Legjobb, ha magunkkal kezdjük: mi szurkolók is hibásak vagyunk egy csomó dologban. Sok esetben agyonajnározzuk, túlsztároljuk a játékosokat, máskor pedig konkrétumok nélkül, soxor a segítő szándék látható jele nélkül a földbe döngöljük őket. Tudom, hogy a szurkoló az csak szurkoló, de ezzel biztosan nem segítjük őket… Magyar átokról, győzelmi képtelenségről, a nők általában véve rossz versenyzői alkatáról papolunk (mintha a többi csapat nem nőkből állna, bár Wendling és Cano esetében tényleg rezeg a léc…).
És miért papolunk már előre a győzelmi képtelenségről? Mert előre félünk az újabb csalódástól, az újabb kudarctól, és hogy ezt ne kelljen átélni, inkább előre is a kudarcra készülünk! Aki kudarcra készül, az azt is kap!
A közeg (média, stb)
Februárban azt írtam a Görbe Fansite-on, hogy Anita a legnagyobb marketing potenciállal rendelkező magyar sportolónő. De azt nem gondoltam, hogy hamarosan már ügynök jön vele egy egyszerű chat interjúhoz is.
Tisztelt menedzser és egyéb (férfimagazin-szerkesztő) urak! Nem lett volna jobb, ha egy kicsit hagyják még nőni a birka szőrét, és csak aztán kezdik el nyírni? Kicsit túl korán kezdték el sütögetni a pecsenyét, (nemcsak Anita esetében!!!) talán ráért volna a nagy felhajtás az olimpia után is!
A szakvezetés
Az edzői munkának nemcsak a sportág elméleti és gyakorlati oldala a része, hanem a pedagógia is. Nagy közhely, tudom, és bocs, de most még inkább bebizonyosodott, mennyire így van. Főleg a nőknél, ahol szeretettel (de nem kritikátlan ajnározással!) soxor többet lehet elérni, mint a hidegfejű elemzéssel, tervezéssel. (Persze arra is szükség van.) A férfiak nem annyira igénylik az ilyenfajta törődést, ha látják, hogy az edző jól érti a szűkebb értelemben vett szakmát, azzal megelégszenek, a többit elintézik maguk között (ki a vezér, stb). A nők is képesek lehetnek erre, de akkor pl. nagyon fontos a csapatkapitány szerepe. (Erre még visszatérek.)
A nők, ha érzelmileg azonosulni tudnak az edzőjükkel, akkor jobb teljesítményre képesek, szeretettel, megbecsüléssel, bizalommal (persze a szigor megfelelő adagolása mellett!!!) többet lehet belőlük kihozni. Pl. ha egy játékos, még ha csak a kiegészítő ember szerepére van is kárhoztatva, de azt érzi, hogy az edzője, amikor csak lehet, játszatja őt is, hogy szokja a légkört, pörögjön föl, akkor a kritikus pillanatokban jobb teljesítményre lesz képes. Minden további nélkül elfogadja a csereember szerepét, és készül a maga idejére. Ezt Pálffy Zsuzsi és Mehlmann Ibi nem kapták meg, és Tóth Timi sem igazán.
Az edzővel való érzelmi azonosulást nagyon gátolja még egy dolog: az önkritika teljes hiánya. Nem először látjuk ezt, sajnos. Mocsai Lajos annak ellenére, hogy a játékosait soxor keményen kritizálja nyilvánosan, saját hibáit sosem ismeri el. (Lehet, hogy négyszemközt igen.) Így a másokra nem figyelő despota képe alakul ki róla. Azt mondta, hogy a lányok 90%-a szorong. Pedig szerintem ő szorong a legjobban, legalábbis erre utal önkritika-képtelensége. Pedig a saját hibáink kimondása soxor segít a megszabadulásban.
A bizalom mindkét irányban szükséges. A férfiaknál Skala, aki kívülről csak az eseményeket úgy-ahogy követő edzőnek tűnt, ezen az olimpián sokkal jobban teljesített. A brazilok ellen az időkérésnél látszott, hogy Pásztor meg se várta, amíg Skala megszólal, és elkezdett ő maga magyarázni a többieknek. Skala némileg ingerülten csak annyit tudott kinyögni, hogy „igen, én is pont ezt akartam mondani”. Nem voltak jók a meccsen a cseréi, és a franciák ellen is a második félidőben a védekezésváltással súlyosan hibázott. A meccs után szomorúan annyit mondott, reméli, és azt kéri, hogy itt az olimpián most az egyszer álljanak még mellé a játékosok. Nem tudom, négyszemközt mi zajlott, de így is lett, és a játékosok segítsége neki is szárnyakat adott, a koreaiak ellen végig együtt lélegzett a csapattal (engazsírt volt :-)) és pompásan cserélt, a létező legjobb ütemben.
Mocsai Lajos ehhez képest a kritikus pillanatokban leblokkolt, és valahogy azt éreztem, hogy a játékosok sem bíznak abban, hogy a forró helyzetben jót fog húzni. Nem is húzott. :-(
A csapatkapitány/csapat
A csapatkapitánynak nem a legnehezebb természetű játékosnak kell lennie, hanem aki minden tekintetben húzóember, a pályán és azon kívül is. Ha valaki önmagát örök vesztesnek tartja, az nem lehet vezér.
Marczinka Zoltán nyilatkozta az edzőtáborban, hogy a csapatnak ki kell termelnie magából a vezéregyéniséget. Hát nem sikerült.
Kirsner Erikának sem sikerült ebben segíteni, pedig az egyik fő ok, amiért ő került a csapatba, és nem Nagy Ivett, az volt, hogy rutinosabb, és nagyobb szava van a csapatban. Nem sikerült.
A lányoknak nem sikerült egymásra hangolódniuk, igazán egymásért küzdve játszaniuk a pályán. Klikkesedőnek, széthúzónak tűntek.
Az egyéni formahegyezés sem sikerült. Ebben mindenkinek megvan a saját felelőssége is, nemcsak az edzőé. Olyan játékos is, aki korábban csodálatos önfelépítésre volt képes, Boki, súlyos kudarcot vallott ezen a téren.
Lányok, nem lett volna jobb minden energiával az olimpiára készülni, egymásra hangolódni, és az egyéni marketinggel (férfimagazin-fotózás, új honlapok indítása), saját pecsenye sütögetésével kevesebbet foglalkozni? Ráért volna az olimpia után is. Most vannak szép képeink, szép honlapjaink, és egy max. 5 helyezett csapatunk.
Hogy lehet ennek a meccsnek az elvesztését a lányokra kenni? Ez egyértelműen a "prof" szakmai csődje volt.
Védekezésben a Siti-Ferling-Piga alakzat korábban zseniális húzás volt: erre a meccsre nem vette elő. A frontemberként remeklő Piga óriásit betlizett ezúttal J2 helyen.
Nem volt gyors indításunk. Ez ellen a lomha francia csapat ellen, akiket a dánok szétfutottak. Óriási luxus! Köszönhető pl. annak, hogy Pálffyt "kellett" ezen a meccsen pihentetnie. (Amikorra már nyilvánvaló volt mindenkinek, hogy Farkas hasznavehetetlen, főleg, ha már kivitte Tóthot). Egyedül Kirsnerre kellett figyelniük a galloknak, nem pedig adott esetben Pálffyra és Pigára (ha elől védekezett volna).
Görbicz a falban a végén... Botrány. Pequeux elsöpörte.
És még sorolhatnám...
Sajnos Havas Henriknek lett igaza, aki felvállalta véleményét, hogy ezzel az emberrel nem nyerhetünk olimpiát.
