> Azt még nem értem, hogy miért csak a zöngés zárhangok spirantizálódása után vált lehet?vé, hogy a d-b-g megszabaduljon az orrhangú elemét?l
Természetesen előbb is megszabadulhattak volna ezek a hangok, csak ebben az esetben most arról beszélnénk, hogy a zárhangok előtti ősi nazális hangok kiestek a magyarban, mivel a *t és az *nt folytatásai egybeestek volna.
Vagyis a magyarázatunk egy ante quem érvelés: mivel fennmaradt az eredeti t ~ nt ~ tt stb. hármasság különbsége a mai napig z ~ d ~ t stb. hármasságként, így úgy kellett a dolgoknak változniuk, hogy egyik lépés se eredményezzen egybeesést. Ha a nazalitás az *nd stb.-ről akkor került volna le, amikor a *d stb. még nem vált zárhanggá, akkor ez az új *d < *nd < *nt egyebesett volna a korábbi *d <*t-vel és a két forrásból származó *d egyaránt mai z-t adott volna (nem lenne d hangunk), v.i. a lúd szavuk *lúz alakú lenne (együtt fejlődött volna a házzal), a jég most vsz. *jő lenne (vö. archaikus jó 'folyó') stb.
Ilyen egybeesésre is van példa: az eredetileg három tagból álló *s ~ *ś ~ *š sziszegő sorozat mai folytatása hangkiesés (< *s ~ *š), ill. sz (< *ś), vi. azt hogy eredetileg az egér < šiŋe-re, ill. epe < *säppä szavak eleje eltért, azt csak onnan tudjuk, hogy más nyelvekben eltérő folytatásaik vannak, vö. finn hiiri 'egér' ~ sappi 'epe'.
Nagyon köszönöm a részletes és b?séges magyarázatot, a három explozíva sorsa különösen látványos és logikus. Azt még nem értem, hogy miért csak a zöngés zárhangok spirantizálódása után vált lehet?vé, hogy a d-b-g megszabaduljon az orrhangú elemét?l, de még gondolkodom rajta (most nincs id?m). Az ajánlottad oldalt már egyszer én is felfedeztem, de azóta elfeledkeztem róla. A problémás sort akkor ejtem.
> Középiskolai oktatóanyagot készítünk, szeretnénk a Grimm-hangtörvényekhez hasonló példákat adni a magyar nyelv történetéből.
Apropó van egy egész "grimmes" példa, vi. egy komplett hangeltolódás:
Kezdetben voltak a szóközepi zöngétlen zárhangok, melyek előtt állhatott nazális előtét, illetve lehettek hosszúak:
1. nt - mp - ŋk | t - p - k | tt - pp - kk
Itt aztán a nazális zöngésítő hatása miatt a zárhangokat is zöngésen ejtették ki:
2. nd - mb - ŋg | t - p - k | tt - pp - kk
Ezzel megjelentek a zöngés zárhangok; megjelenésük után "önállósultak" úgy, hogy zöngésültek a magánhangzók közti zárhangok is (ez egyébként gyakori mádutt is: v. latin lacus > olasz lago 'tó'):
3. nd - mb - ŋg | d - b - g | tt - pp - kk
A fentiek eredményeképpen nem volt a nyelvben rövid zöngétlen zárhang, így a tt, pp, kk hossza elvesztette a jelentőségét (nem bírt megkülönböztető erővel), így megrövidültek.
4. nd - mb - ŋg | d - b - g | t - p - k
Mindeközben a zöngés zárhangok "lágyulása" tovább tartott, és réshangokká lettek (ez is gyakori vö. latin civitatis > spanyol ciudad, melynek ejtése réshangú /θiuδaδ/)
5. nd - mb - ŋg | δ - β - γ | t - p - k
A fentiek nyomán eltűntek a zöngés zárhangok. Így lehetővé vált, hogy a nazális előtagú hangkapcsolatok elveszítsék az orrhangú elemüket:
6. d - b - g | δ - β - γ | t - p - k
A végső lépésben a réshangok tovább erodálódtak, általában -- a δ > z-t leszámítva -- igen változatos eredményt adva.
7. d - b - g | z - v ~ <mgh nyújtás> - j ~ v ~ <mgh nyújtás> | t - p - k
> Kedves uráli nyelvtörténetben járatos fórumozók, a segítségeteket kérem. Középiskolai oktatóanyagot készítünk, szeretnénk a Grimm-hangtörvényekhez hasonló példákat adni a magyar nyelv történetéből.
Alkalmasint, ha előkerítem, beírhatom egy bővebb táblázatomat.
> Megállnák-e a helyüket az alábbi példák?
Nagyjából meg, bár én a l -> ly -> dzs’ -> gy sort kivenném. A többiek rendszerszerűek, ez az ly -> dzs’ lépésben eseti. Ld. még alább.
> Tudnátok-e találni a kérdőjelek helyére rokonnyelvi szavakat?
> - alapnyelvi *ßole vö. ? finn, észt ol(la), észt ole(ma) erza mordvin úlj(ems), zürjén vel(ni) ~ vev(nis), manysi ól(åm) ~ úl(am) ~ ol(i) [A ()-ban lévő rész a főnévi igenév, illetve más szótári alak toldaléka.]
> - ősmagyar *ßoly vö. ? szláv král > m. király, német Kastell > m. kastély, német Kristall > m. kristály;
Az igazat megvallva, magam én ide ősmagyarnak *ßol- ~ ßoly- alakot írnék: kötőjellel a végén, mert ekkor még volt magánhangzó a végén, aminek a pontos hangszínét ("a" ~ "o" ~ "e") nem merném megtaksálni. Ugyanakkoraz ősmagyarban volt kemény "l"-es forma is, hiszen a múlt idejű tő még mindig vol-.
Ez a l > ly palatalizáció pozícionális volt (vö. még hasonló n > ny), vi. bizonyos alakokban a kemély, másokban a lágy variáns élt. Ehhez ld. Ezóposz fabuláit Pesti Gábor fordításában, ahol a bárány szó még ugyanígy váltakozik: "[A farkas] Oda mene, kezdé feddeni a báránt, hogy fel zavarná a vizet. A bárány reszketni kezde és könyergeni [...] bárányok [...]".
Vi. magánhangzó közt és szóvégen lágy, mássalhangzó előtt kemény. Ezért őrződött meg a múlt időben az "l", mert ott az ún. Horger-szabály (avagy másképpen kétnyílszótagos tendencia) kiejtette a magánhangzót az l(y) és a t közül *ßol(y)3t3 > *ßolt3, így az l(y) megkeményedett/kemény maradhatott, míg jelen időben az l(y) hangzóközti környezetben maradt. (N.B. a 3 az uralisztikában szokásos jelölés a megállapíthatatlan hangszínű magánhangzóra.)
> ómagyar *ßodzs’ vö. ?
ily(en) ~ így, hol ~ hogy, m. bogyó ~ finn puolokka (< puola), talán egy ~ első
N.B. Itt még arról sem vagyok meggyőződve, hogy az ősmagyar - ómagyar korszakolás ez esetben helytálló (vi. hogy a ly > gy affrikálódás az ősmagyar és az ómagyar kor határán történt volna).
> A „bizonyos helyzetű”-t lehetne-e pontosítani?
A palatalizálódás alapvetően a hangzóközi pozícióhoz köthető, de nem olyan egyértelműen, mint a többi "szabály". Az affrikációs lépésnek ugyanakkor nincs ilyen függése, vö. jer ~ gyer(e), jó ~ gyógyít, apjuk ~ nyelvjárási aptyuk.
Kedves uráli nyelvtörténetben járatos fórumozók, a segítségeteket kérem. Középiskolai oktatóanyagot készítünk, szeretnénk a Grimm-hangtörvényekhez hasonló példákat adni a magyar nyelv történetéből. A kérdéseim a következők:
Megállnák-e a helyüket az alábbi példák?
Tudnátok-e találni a kérdőjelek helyére rokonnyelvi szavakat?
A „bizonyos helyzetű”-t lehetne-e pontosítani?
Vannak-e még más, az első két példához hasonló többmenetes hangváltozások?