Akkor legyen itt az a cikk is, amiből idéztem, szintén HVG:
Adóvitáktól robbantásokig •
Veszélyes üzemek
Vezetnek-e, és ha igen milyen szálak a mai magyar kapitalizmus kilencvenes évek elejei hőskorában gyanús körülmények között indult cégektől a közelmúlt megfélemlítő-leszámoló robbantásaiig? Hol bukkannak föl, illetve hol tűnnek el azok a vállalkozók, akik a sokat ígérő olajbizniszben és feltételezett nagyszabású adócsalásokkal indították üzleti karrierjüket 6-8 évvel ezelőtt? Egyebek között erre keresi a választ alábbi cikkünk egy Budapesten másfél évi szünet után ebben a hónapban folytatódó per kapcsán.
„650 millió forintnyi eszközt számlázott a Déva Kisszövetkezet a Tabán Szabadidő Sportegyesületnek (Tabán SE), ám az eszközök átadására, vagy fizetésre nem került sor, vagyis fiktív jogügylet történt, a Tabán SE ily módon 120 millió forint általános forgalmi adót jogosulatlanul igényelt vissza az adóhatóságtól 1989–1990-ben – állította 1992 júniusában Sölétormos Gyula rendőrszázados a Reggeli Kurírnak. – Az említett eszközök ide-oda könyvelése következtében újabb 120 millió forint adóbevétel-csökkenés is keletkezett.” Hogy a csalás eme vádjai megállják-e helyüket a bíróság előtt, vagy csupán legális adótrükköknek minősülnek-e, azt ma még nem lehet tudni. Az APEH ugyanis 1991 októberében tett büntetőfeljelentést az ügyben, 1994-ben lett azonban csak perirat belőle, s 1995 decemberét követően a legközelebbi tárgyalást most április 25-én tartják. Az öt vádlott között van a Déva Kisszövetkezet elnöke, Wappler László és elnökhelyettese, Medgyes Gábor.
Ám a Déva Kisszövetkezet annak idején nemcsak a Tabán SE-hez kötődött ezer szállal, hanem a hazai eredeti tőkefelhalmozás egyik izgalmasnak tűnő cégcsoportjához, a Nawa-birodalomhoz is. Ennek első, Nawa névre hallgató bázisát, a Nawa 55 részvénytársaságot 1990 májusában Wappler László, a történetben később egy újabb cégbirodalom kulcsembereként felbukkanó Nádasdi István és az 55. számú Jogtanácsosi Munkaközösség hozták létre, s keresztelték azt kezdőbetűik kombinációjaként Nawa 55-re. A cég elnök-igazgatója Wappler, igazgatói a Déva-elnökhelyettes Medgyes, illetve Nádasdi lettek.
1990–1991-ben azután még további hat Nawa névre hallgató társaság született. Egyikük, a Nawa Air például, a Magyarországon akkor még igencsak ritka magánrepülő társaságként, vélhetően ugyancsak szoros kapcsolatban volt a Déva Kisszövetkezettel, hiszen az iratok szerint folyamatosan ez utóbbi fizetett három gépe elhelyezésének területhasználatáért. A Nawa Air egyébként olyan gyors volt, hogy már 1991. májusi megalakulása előtt fél évvel megkapta az úgynevezett repülőüzemi engedélyt a közlekedési tárca légügyi főigazgatójától. Hasonlóan egy másik Nawa-céghez, a Nawa Bányászati és Kereskedelmi Kft.-hez, amely ugyancsak hónapokkal 1991. októberi megalakulása előtt már koncessziós szerződést kötött Kambodzsa Állammal olajbányászati tevékenység folytatására – legalábbis erről adott igazolást Kambodzsa akkori budapesti ügyvivője.
A Nawa 55 egyébként a benzináremelés okozta 1990. őszi taxisblokádot követően került a hazai újságok címoldalára, amikor is a semmiből felbukkanó 10 millió forintos részvénytársaság elnök-vezérigazgatója, Wappler László bejelentette: ő Szaúd-Arábiából az akkor 29 dolláros barellenkénti világpiaci árnál olcsóbban, 22-23 dollárért tud olajat szerezni. Az üzlethez ugyan 1,5 milliárd forintnyi állami garanciát is kapott, az akcióból azonban egy csepp olaj sem lett. Helyette viszont a Nawa 55 Rt. mind a mai napig nem fizetett vissza 2 millió dollárnyi tartozást a Magyar Hitel Bank Rt.-nek (MHB), mert az importra előlegként szánt pénzt a Nawa angliai ügynökeként eljáró Aquaterex jutalék címén – legalábbis Zdeborszky György, az ügyletben résztvevő CIB Bank elnök-vezérigazgatója már 1992 januárjában így nyilatkozott – Svájcból Angliába utaltatta, ahol a pénz útjának nyoma veszett. Wappler László tagadta, hogy a Nawa diszponált volna valamilyen módon a Svájcban letétbe helyezett pénzről, sőt beperelte a CIB-et, mondván micsoda bank az, amely egy importügylet meghiúsulása esetén képtelen visszaszerezni az előleget. Ám 1992 májusában, amikor a Déva Kisszövetkezet és a Tabán SE vezetőit előzetesen letartóztatták, Wappler és családja eltűntek. Állítólag mind a mai napig körözik az Interpol közreműködésével.
Ami a rendőrségnek nem sikerült, az – úgy látszik – Nádasdi Istvánnak és egy másik tulajdonostársának igen. 1993. április 19-ei keltezésű ugyanis az az üzletrész-átruházási szerződés, amelyben Wapplernek adták el a Nawa Bányászati és Kereskedelmi Kft.-ben lévő, papíron 4,2 milliárd forintnyi tulajdonrészüket. E társaság története 1991 nyarára, a már említett kambodzsai olajkutatási koncesszió idejére nyúlik vissza. Voll László, a Szénhidrogén-bányászati Kutató és Fejlesztő Intézet akkori igazgatója (1994-ben ő lett az elnöke az Első Magyar Olajtároló Rt.-nek, 1995–1996-ban pedig a Mol Rt. marketing és kereskedelmi igazgatója) biztos volt abban, hogy az adott területeken olajat találnak, amiből a Pénzügykutató Rt. szerint 20 év alatt 6 milliárd forintnyi haszna lehetett volna a Nawának. Mindezt megelőlegezve papíron 6 milliárd forintra emelték a törzstőkét, nyilván azt feltétezve, hogy így majd lesz tekintélye a társaságnak, s könnyebben jutnak a fúráshoz szükséges hitelekhez is. Ám ez utóbbi annak ellenére nem sikerült, hogy a kft-t 1992 decemberéig egy olaj-ász, Doleschall Sándor, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt egykori vezérhelyettese (jelenleg igazgatósági tag a Mol Rt.-ben) irányította. A szaúdi olaj körüli botrány ugyanis akkor is betett volna a Nawa-csoport másik nagy álmának, a kambodzsai olajkutató fúrásoknak, ha az utóbbi önmagában zökkenőmentes vállalkozás lett volna. De nem volt az.
Érdekes ugyanakkor, hogy miközben a cégbirodalom egyik névadója nyomtalanul eltűnt, további fő oszlopa pedig adócsalási ügyben a vádlottak padján ül, a másik névadó, Nádasdi István üzleti jóhírének a jelek szerint mindez mit sem ártott. Sőt, a feleségével közösen 1991 januárjában Nyírpazonyban 1 millió forintnyi törzstőkével alapított – elsősorban gépkocsilízinggel és vendéglátással foglalkozó – Zefirus Kereskedelmi Kft. már 1992-ben 347 millió forintnyi nyereséget tudott felmutatni a mérlegében, s mindössze 5 millió forintnyi adóssága volt. 1993-tól azután, a talán adómegtakarítási okokból időközben egy kanadai magyar polgárt is társává fogadó Nádasdi házaspár szinte korlátlan támaszra talált a Postabank és Takarékpénztár Rt.-ben, és a tőle felvett 700 millió forinttal, valamint más bankoktól is kapott hitelekkel a társaság tartozása 1994 tavaszára már 1,5 milliárd forintra nőtt.
Az 1994-es parlamenti választásokat követően azonban mintha nem igazán törték volna magukat Nádasdiék, hogy visszafizessék a kölcsönöket. A Postabank tiltakozása ellenére a Zefirus jogutódjaként három új társaságot hoznak létre, a Zefirusz Post Kft.-t, a Zefirusz Korona Kft.-t és a Zefirusz Centrál Kft.-t, ám ebből kizárólag a Postnak kellett volna a postabanki kölcsönöket visszafizetnie, miközben a hitelek segítségével korábban vásárolt ingatlanokból semmi sem lett a Posté. A megoldás egyébként megfelelt a törvényes előírásoknak – legalábbis ez derült ki a postabanki óvást követően a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásából. Ám az is látni való, hogy az MSZP vezette kormánykoalíció időszakában Nádasdi egyik erősségévé lett, hogy még 1993-ban megvásárolta a rendszerváltást megelőzően MSZMP-tulajdonban volt, korábban Külügyi Szállóként ismert budapesti Andrássy úti Centrál Szállót az MSZP kincstárnoka, Máté László által irányított Kossuth Kereskedőháztól. 1993 decemberében azután bekerült a Zefirus felügyelőbizottságába Baja Ferenc, akkor ellenzéki politikus, utóbb környezetvédelmi miniszter, az MSZP országos választmányának elnöke.
Még egy személyre érdemes odafigyelni a Nawa-csoport szereplői közül: három kis, 1991. május 1-jén létrehozott Nawa-szatellit cégben is felbukkan Kiss Imre neve, ám az ő pályafutását eddig mintha kevesebb szerencse kísérné, mint Nádasdiét. Kiss ugyanis, aki 1992 novemberében, a Nawa 55-tel egy időben megválik a Nawa Airtől, amelynek addig legnagyobb, 35 százalékos tulajdonosa volt – a magánrepülő-társaság kivételével – elsősorban tudományban, találmányok fejlesztésében „utazik”, ahhoz pedig nem igazán lehet Magyarországon banki társra lelni. Próbálkozott például integrált áramkörök fejlesztésével is, ám az e célra létrehozott, az ő többségi tulajdonában álló Eurologic cégnek nem sikerült pénzt szereznie, ezért valójában sosem működött. Az 1992 szeptemberéig informálisan általa irányított „4 Dimenzió”-nak is csak ígérete volt hitelre, ám a pénz sehogy sem akart megérkezni – legalábbis a formálisan kinevezett ügyvezető így nyilatkozott utóbb a cégbírónak. S a Kiss Imre által menedzselt legújabb nagy ötlethez, a világszenzációnak tűnő ujjlenyomat-azonosító berendezések kutatásának és gyártásának a fejlesztéséhez sem sikerül a Dermo-cégeknek stabil banki társra lelnie (lásd keretes írásunkat).
Némi tőkével feltűnik viszont Kiss mellett egy újabb érdekes figura, Tálosi János, aki a rendszerváltáskor még főképp nemzetközi áruszállítással foglalkozott, többfunkciós kárpitozott bútorokkal kereskedett, 1992-től azonban egyre inkább az olajbiznisz felé fordult. Neve az elmúlt években fölbukkan a tolnai volt szovjet katonai olajtárolókban bértárolással foglalkozó Első Magyar Olajtároló Rt. sokszor változó ügyvezetői és tulajdonosai között is.
A Dermo-cégek alapításának története arra utal, hogy az ujjlenyomat-olvasó-berendezés gyártására 1995 áprilisában Kissék már nem Tálosival társultak volna, hanem egy újabb partnerükkel, a Magyarországon 1989 óta elsősorban az építőiparban és fuvarozásban otthonos tatabányai születésű, az egyes vállalkozásaiban hol Adam Robert Jung, hol Adam R. Jung, míg máskor Jung Ádám, illetve Jung Ádám Róbert néven szereplő, Németországban és Ausztriában is rezidens vállalkozóval. Jung 1989 júniusában alapított először céget Magyarországon, a jelenleg diósdi székhelyű Pronto Trading Vállalkozó Fejlesztő és Kereskedelmi Kft.-t, s már annak papírjai között is három különböző cégnéven szerepelt az egyébként magánszemélyként alapító Jung. Bár ezt követően, 1995-ig megannyi társaság főszereplője lett Magyarországon, valójában a Prontón kívül mindenütt egy 1989 novemberében Dublinban alapított, Pacific Traders Company néven bejegyzett off-shore cég képviselőjenként, illetve társtulajdonosaként szerepel a különböző hazai cégekben.
Jung 1995-ben jelenik meg a Dermo cégcsoportban, de nem tudni, milyen minőségben: Tálosi János ellenfeleként vagy helyetteseként. Jung ugyanis akkor lett a Dermo fő tulajdonosa és egyik ügyvezetője (a másik Kiss), amikor Tálosi János éppen előzetes letartóztatásban volt, ám amikor Tálosi 1995. október 17-én a Dermo Trade Gyártó és Kereskedelmi Kft.-be egy svájci céget, az RD Technoinvestet képviselve visszatért, Jung megvált a társaság ügyvezetésétől. Igaz, a vezérigazgató Kiss Imrét a taggyűlés ekkor arra hatalmazta fel – legalábbis a jegyzőkönyvekben ez szerepel –, hogy a társaság „haladéktalanul kössön disztribúciós szerződést a Pacific Traders Co Ltd. céggel kanadai értékesítésre 1996. december 31-éig. A Pacific székhelye USA, Delaware, képviselője Jung Ádám”.
Tálosit egyébként elsősorban Oroszországból, Ukrajnából, Azerbajdzsánból, kisebb részben Jugoszláviából importált olaj halasztott vámfizetésének az elmulasztásával gyanúsítják – a kihallgató tiszt tájékoztatása szerint – Szép Zoltán és társai különösen nagy (4 milliárd forintnyi) kárt okozó, mind a mai napig nyomozati szakaszban lévő, adó- és vámcsalási ügyében. (Az 1971 és 1975 közötti magyar Országgyűlés egyik képviselőjéről, a vak Szép Zoltánról van szó, aki később a Szabad Európa Rádiónál dolgozott, majd a kilencvenes években ügyvéd lett.)
Elgondolkodtató véletlen, hogy épp akkor, amikor a Tálosi János által képviselt RD Technoinvest lett 1995 januárjában az Első Magyar Olajtároló (EMO) Rt. tulajdonosa (HVG, 1996. augusztus 24.), felmerült, hogy az igazgatóságnak legyen tagja Györke Sándor – a rendszerváltáskor Magyarország moszkvai nagykövete, jelenleg a Mol Rt. igazgatóságának tagja. Erre azonban végül nem került sor, 1995 decemberétől, az időközben tulajdonost váltó EMO egyik igazgatósági tagjának viszont azt az 1990 és 1994 között Kecskeméten SZDSZ-es önkormányzati képviselő Körmöczi Bélát kérték fel, akinek – minő véletlen – a cégei ugyanott vannak bejegyezve Kecskeméten, mint ahol Jungnak két társasága is alakult. Körmöczi pedig maga is előbb egy Dublinban bejegyzett off-shore cég képviselőjeként, majd magánszemélyként 1995 áprilisa óta – a vele folytatott decemberi beszélgetésig mindenképp – tulajdonostárs a Dermo Trade Kft.-ben.
A bécsi lakcímű Jung megjelenése – méghozzá egyszerre több ponton – a Déva–Nawa–Dermo–Tálosi történetben érzékelhetően felpezsdítette azt, de hogy valójában kicsoda is Jung Ádám, arra még Kiss Imre Dermo-vezér is csak annyit mondott a HVG kérdésére: „Lehet, hogy nem is Jung”. Mindenesetre az általa képviselt Pacificnak üzlettársa volt egy bizonyos Kovács Nagy Ferenc 1990-től 1995. január 23-áig a Coral-Constructions Építési és Ingatlanforgalmazási Kft.-ben, amely szintén Jung és Körmöczi egyes vállalkozásainak közös kecskeméti címén alakult. Márpedig Kovács Nagy az egyik célpontja, más verziók szerint viszont aktív résztvevője a tavaly kezdődött budapesti leszámolásos merényleteknek. Ebben a „minőségében” Kovács Nagy már többször szerepelt a címlapokon: 1996 novemberében kisteherautóját akarták felrobbantani, idén január 17-én pedig két pancser, akiket tettük színhelyére visszatérve a rendőrség sürgősen lekapcsolt, kézigránátot dobott a vállalkozó adyligeti családi házára. A robbanás azonban ezúttal elmaradt, mert a kézigránát fennakadt a kerti fenyőfán – legalábbis, ha a történet úgy igaz, ahogy a rendőrség tálalta. Furcsa ugyanis, hogy az elkövetők a Kovács Nagy Ferenc által már nem lakott házat szemelték ki. Kovács – mint arról a Népszavának nyilatkozott – az állandó incidensektől tartva családjával rejtekhelyre költözött.
Mi van a bőr alatt?
Dermo, azaz bőr, illetve bőrrel kapcsolatos: egy alakulófélben lévő magyar cégcsoporthoz tartozó vállalatok nevének fontos alkotóeleme. Van Dermo Print, Dermo Trade, Dermo Logic, Dermo Metal, Nippon Dermo, és lesznek még amolyan szatellit Dermó-k számosan, ha az a nagyszabású terv, amelyet Kiss Imre és csapata dédelget, legalább részben meg tud valósulni.
Adva van egy találmány, a maga nemében állítólag világszenzáció. Lényege, hogy optikailag feldolgozott ujjlenyomatokon daktiloszkópiai sajátosságpontokat határoz meg, melyeket összevetnek az aktív memóriakártyán tárolt sajátossági pontokkal. A különféle szám-, betű- vagy éppen hangjel-kombinációs „szezám tárulj” parancsokkal ellentétben abszolút biztonságot nyújt – egy zárt rendszerbe való bejutást, az ott tárolt adatokhoz történő hozzáférést csak a megadott ujjlenyomat(ok) birtokosának teszi lehetővé. S bár efféle elektronikus rendszerek ma már másutt sem ismeretlenek, az az optikai eljárás, amivel e hazai találmány szerint akár több millió ujjlenyomat felismerése és azonosítása történik, megkérdezett szakértők szerint is állítólag teljesen eredeti. Erre épül mindama üzleti elképzelés, hogy egy sokmilliárd dollárosnak jósolt piac meghódításának kísérletébe egy lehetőleg kizárólagos, de mindenképpen többségi magyar tulajdonú és feltétlenül magyarországi gyártóbázisú vállalkozás keretében vágjanak bele.
A Dermo-cégek pillanatnyilag valószínűleg a számukra két legdöntőbb tényezőben szenvedik a legnagyobb hiányt: a fejlesztéshez szükséges kockázati tőkében és az általuk kínált szolgáltatás valódi értékéről számot adni tudó referenciában. A közszolgálati televízió egyes programjának nézői január végén láthatták azt a riportműsort, amelytől Kiss Imre – mint mondta – azt várja, hogy nemcsak ráirányítja végre a figyelmet a hazai fejlesztésű ujjlenyomatazonosító-rendszer nagyszerűségére, de egyben olyan, tisztán a gazdasági ráció alapján mérlegelő pénzembereket is megtalál, akik nem azzal töltik majd az idejüket, hogy akár az ő, akár cége előéletében vájkáljanak.
Nem kisebb rangú személyiségek, mint a pénzügyminiszter, a közlekedési és hírközlési miniszter, valamint az országos vám- és pénzügyőr-parancsnok illették elismerő szavakkal a Dermo-csoport termékét, és kívántak minden jót a vállalkozásnak. Csak éppen arról nem ejtettek szót: azt követően, hogy referenciaértékű berendezés egyelőre csak a szolnoki rendőr-főkapitányságon és a Polgári Bankban lelhető fel, milyen nagyobb hazai cégnél vagy közintézményben lehetne a berendezést sorozatban is alkalmazni. Igaz, ez utóbbinak feltétele, hogy a közbeszerzési törvény adta eljárási rendben nyerje el az értékesítés lehetőségét a Dermo, merthogy a biztonságtechnikában járatos szakemberek egybehangzó véleménye szerint egyetlen, bármennyire is zseniális termék sem számíthat komolyabb keresletre mindaddig, amíg a potenciális vevők meg nem ismernek egy már sikeres rendszerszerű alkalmazót az általuk egyébként megbízhatónak vélt körben.
Bár Kiss Imre, a Dermo Trade Rt. elnöke szerint berni igazságügyi szerveknél már sikerrel alkalmazták az általuk gyártott szerkezet első 56 darabját, a HVG-nek eddig még nem sikerült olyan svájci közintézménynek a nyomára bukkannia, amely ezt az állítást visszaigazolta volna, amiből legalábbis arra lehet következtetni, hogy a magyar termék legfeljebb kerülő úton és nagy valószínűséggel más, ma még jobban csengő cégek neve alatt jutott el az amúgy is biztonsági „szupertudatú” alpesi országba. Pedig egy névleg svájci cég, az RD Technoinvest AG magyarországi képviselője, Tálosi János olajvállalkozó adta az első lökést, vagy ahogy közgazdaságilag nevezik, a „kockázati tőkét” a Dermo fellendítésére.
Így történhetett, hogy amikor 1995 legvégén az addig kft-ként bejegyzett Dermo Trade az alaptőke-emeléssel együtt átalakult részvénytársasággá, a néhány millió forint híján kereken 4 milliárd forintos, s lényegében a szellemi apportot megtestesítő alaptőke egynegyede az akkor még bejegyzés alatt lévő találmányból papíron ugyanilyen arányban részesülő – jóllehet annak létrehozatalában soha egyetlen percig sem közreműködő – Tálosi János tulajdona lett. Kiss Imre tájékoztatása szerint ugyanis az összesen 150 millió forint készpénzt nyújtó Tálosi nagyvonalúságát egy több mint hatszor akkora névértékű, de valójában csak a majdani busás hozammal kecsegtető vállalati értékpapírcsomaggal viszonozták. A Dermo Trade Rt. alaptőkéjéből fejenként ugyancsak negyednyi tulajdonrész jutott a menedzser Kiss Imrének és a találmány két kidolgozójának: Podmaniczky Andrásnak, a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézete kutatójának és a honvédségtől magas rangban nyugdíjba vonult Kalló Péter mérnöknek.
Hogy ma milyen arányban és kinek a tulajdonában vannak a Dermo Trade részvényei, azt egyedül az értékpapírok tulajdonosai tudhatják, miután a társaság 1996 májusában úgy határozott, hogy a korábban névre szóló elsőbbségi részvényeket is bemutatóra szólóra alakítják át. Mindenesetre ama közgyűlésen a négy legnagyobb részvénypakettel sorrendben Kiss, Podmaniczky, Tálosi és Kalló rendelkeztek, ám az egy hónappal későbbi újabb közgyűlésen Tálosi helyett már Weinzierl Tamás ügyvéd jelenik meg (Weinzierl vette meg egyébként 1995 márciusában az akkor előzetes letartóztatásban lévő Tálosi Jánostól a Dermo Print Kft.-ben lévő üzletrészét is). Ennek azonban talán nem is volna igazán jelentősége, ha a cégalapítástól eltelt bő egy év alatt sikerült volna akár a részvények eladása, akár azok zálogba adása fejében a Dermo-csoportnak jelentősebb tőkeinjekcióra, vagy ami ezzel egyenértékű, hosszú lejáratú hitelre szert tennie. Ám sem az e célból megkeresett pénzintézetek (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, Magyar Fejlesztési Bank, Nomura Befektetési Bank), sem a potenciális tőkéstársnak kiszemelt vállalatok (mint például a Mol Rt.) nem bizonyultak adakozónak, egyedül a Polgári Bank adott 150 millió forintot.
Ahány a szereplő személy, annyiféle a válasz a szűkmarkúságra: van, aki a megalapozott üzleti tervet hiányolja, van, aki a kockázati tőke idehaza még nem kellő elterjedtségét okolja, van, aki egyszerűen komolytalannak, mondhatni szédelgésnek tekinti a csak papíron létező 4 milliárdos alaptőkének fedezetként való felkínálását, és van, aki a rendkívül erős nemzetközi konkurenciáról értesülve kerek perec kétségbe vonja a Dermo piaci sikerességének valószínűségét. Ha pedig sikerül ennél is őszintébb véleményt kicsikarni a válaszadókból, kiderül, hogy nem is kevesen csupán a Dermo tulajdonosait tartják igazán kockázatosnak.
Pedig Kiss Imre javára legyen mondva, ő igyekezett az összes, számára elérhető kapcsolati rendszert feltárni és megmozgatni a pénzügyi támogatás és egy beléptető berendezéshez elengedhetetlenül szükséges bizalom megszerzése érdekében. Első menetben, 1995. áprilistól decemberig nem kevésbé ismert személyiség töltötte be a Dermo Trade felügyelőbizottsági elnöki tisztét, mint Füzessy Tibor, korábban titokvédelmi miniszter, a KDNP akkori, az Országgyűlés jelenlegi alelnöke. „Sem a társaságnak, sem tulajdonosainak semmi közük nem volt a nemzetbiztonsági szolgálathoz” – mondta a HVG kérdésére Füzessy, aki, mint hozzátette, máshonnan ismerte a társaság gründolásában résztvevő másik, általa megnevezni nem kívánt személyt. Az rt-vé alakulást követően, egészen 1996. július 29-éig Bartha Ferenc egykori jegybankelnök – azóta legújabban a Raiffeisen Unicbank igazgatósági elnöke és a Gránit Pólus Rt. vezérigazgatója – a Dermo Trade első számú embere. Utána a Polgári Bankból frissen menesztett Jaloveczky László lett a vezérigazgató, s bekerült az igazgatóságba a nyolcvanas évek végén a pártközpont gazdaságpolitikai osztályán dolgozó Szuhay Lajos, valamint Kerék Csaba, a Codex Értékpapírnyomda Rt.-ben „megkövült” igazgatósági tag.
A kétes hírű olajvállalkozótól a későbbi parlamenti alelnökig sokféle embert felvonultató patrónusgárda említése kapcsán a Dermo-vezér Kiss Imre általa közelebbről meg nem nevezett ellenfelei gonosz aknamunkájának tartja, ha vele, illetve múltjával kapcsolatban tisztázatlan, netán törvénysértő magatartásról beszélnek. Bár tárgyi bizonyítékokkal nem szolgál, szemmel látható meggyőződéssel nevez meg olyan személyeket és vállalkozásokat a hazai pénzügyi világ szereplői közül, akiket a Dermo-ügy tudatos megtorpedózásával gyanúsít.
És a másik, szintén HVG-ből:
Olajos bal
Nagy valószínűséggel az ETL Rt. tisztségviselőire gondolt Szekeres Imre MSZP-frakcióvezető, amikor e hét hétfőjén azt tanácsolta, „ne vállaljanak különböző cégeknél igazgatótanácsi, illetve felügyelőbizottsági (fb) tagságot az MSZP-frakció képviselői”. Pedig nagy csapat gyűlt össze a 400 millió forintos alaptőkéjű, 1996-ban 6669 millió forint nettó árbevételt és 70,4 millió forint nyereséget produkáló, olajtermékek importjával foglalkozó, miskolci székhelyű, ETL Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Rt.-ben. A vezérigazgató Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, 1996 óta fb-tag Karl Imre MSZP-s képviselő, energetikai kormánybiztos, a KISZ-jogutód DEMISZ-nek a rendszerváltást követő szövetségi kamarása, továbbá Lippai Lajos, szintén MSZP-s képviselő, Bőcs polgármestere, Szűcs Erika, az állami tulajdonú Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank Rt. vezérigazgatója (ő a rendszerváltást megelőzően az MSZMP BAZ megyei bizottságának volt gazdaságpolitikai titkára), valamint Veress József, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem tanszékvezető tanára, a Nagy Sándor (borsodi) MSZP-s képviselő vezette Trend/Prognózis Társadalom és Gazdaságkutató Rt. fb-tagja.
Az 1992-ben barnaszénimporttal foglalkozó ETL Rt. ukrán-magyar vegyes vállalatokat alapított ZTL és VTL néven, Kassán több társaságot vásárolt, s a várpalotai Jäger Rt. révén hazai bányára is szert tett, ám 1994-ben mégis csődbe került. Saját tőkéje 80 százalékát veszítette el azáltal, hogy 354,3 millió forint veszteséget szenvedett el. Ám 1995-ben profilt bővített a társaság, a fűtőolajimportba vágott bele, 1996-ban pedig nagy mennyiségű műszerolajat hozott be azt követően, hogy a Pénzügyminisztérium forgalmiadó főosztálya megerősítette: az M–5 műszerolaj „forgalmazására az importra vonatkozó szabályok kivételével más nem vonatkozik”, más szóval az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium importengedélyén kívül jövedéki engedélyre már nincs szükség.
1995-ben a fűtőolajimport révén a csőd bejelentése elkerülhetővé vált, s 113 millió forintnyi nyereségre is szert tett a cég, ám a könyvvizsgáló Tasnádi Mária úgynevezett korlátozó könyvvizsgálói záradékkal látta el az éves mérleget. Mint írja: „a vámhatóság az ETL Rt. egyéb fűtőolaj-kereskedelmi tevékenységét vizsgálta, mely során bizonylatokat vont be másolatok hátrahagyása nélkül”. A társaság pedig e bizonylathiány miatt „nem tudta mérlegét és eredménykimutatását teljeskörűen elkészíteni”. Papp Ferenc elnök-igazgató, a cég irányító tulajdonosa (a társaság alapítása óta övé az a 100 millió forintnyi speciális ETL-részvény, amely hétszeres szavazatra ad jogot) az elsőként a Világgazdaságban közölt sztoriról a HVG-nek elmondta: a papírokat azóta visszakapták, miután a vámhatóság által 1995 őszén ismeretlen tettes ellen 2 milliárd forintnyi csempészet, adó- és tb-tartozás miatt indított eljárás két részre szakadt. A rendőrség befejezte a vizsgálatot, ám a vámosok jelenleg is folytatják azt, miközben az idén már egy alkalommal 9,5 millió forintnyi büntetést róttak ki az ETL-re. Ahogy Papp Ferenc mondta: „három vagon fűtőolaj minőségi hibája miatt marasztaltak el bennünket. E vámhatósági határozatot azonban bíróságon megtámadtuk, három hete volt az első tárgyalás, ahol a bíró szakértőt rendelt ki.” Papp a HVG kérdésére is tagadta azt a sajtóban elterjesztett információt, hogy az ETL Rt. lett volna az Energol Rt. fő szállítója. Az Energol Rt. volt vezetőjét, Csikós József nyugalmazott rendőr ezredest tiltott olajügyletekkel, a cég két igazgatóját pedig a budapesti robbantásos merényletekben való részvétellel is gyanúsítják (HVG, 1997. szeptember 27.).
Papp Ferenc szerint ők mindössze egyetlen alkalommal kötöttek 250 millió forintos fűtőolaj-értékesítési üzletet egy szabályos jövedéki engedéllyel bíró céggel, mármint az Energollal. „A nekem átadott iratok alapján semmiféle büntetőjogi eseményt nem látok a cég életében” – tájékoztatta a HVG-t Orosz Balázs ügyvéd, akit e hét kedden kért fel az ETL Rt. jogi tanácsadásra, azt követően, hogy hétfőn este az MTV2 Aktuális című műsorában Bencze József VPOP-dandártábornok összesen három ügyben 4,5 milliárd forint elkövetési értékben gyanúsította meg az ETL-t. Bencze szerint egyébként az ETL Rt. 23 millió liternyi extrafűtőolaj behozatalával – amely döntően a szlovák állami Slovnafttól származik – ma Magyarországon a legnagyobb olajimportőr.
Az elnök-igazgató Papp Ferenc egyébként azt is elmondta, hogy augusztusban három fb-tag lemondott tisztéről, köztük Karl Imre és Lippai Lajos képviselők. „Korábban ugyanis egy nagyobb beruházást készítettünk elő, amelyben az ETL résztulajdonos lett volna, ám akciónk meghiúsult, így a tavaly kinevezett fb okafogyottá vált.” Pedig Lippai az egyik ügyvezetője annak a 210 millió forintos törzstőkéjű Infuzió Beruházási és Kereskedelmi Kft.-nek. amelynek 1996 decembere óta többségi, 140 millió forintos tulajdonosa Bőcs Község Önkormányzata, 64 millió forintos társa pedig az ETL Rt. Hogy kikkel vágott volna bele az ETL a Karl Imre által a Nap Tévében orvosi segédeszköz-gyártásnak mondott vállalkozásba, arról Papp Ferenc sem nyilatkozott, mindenesetre a vezérigazgató Bihall Tamás maradt, miközben 1994 óta egyik ügyvezetője és kisebbségi tulajdonosa az ez év januárjában Miskolcról Budapestre költözött Nordpont Befektetési Tanácsadó és Vagyonkezelő Kft.-nek. A Nordpont igazi gazdája kezdetben a KISZ–DEMISZ utolsó első titkára, Nagy Imre és a kisgazdák egykori tanácsadója, Kocsis András nevével fémjelzett Pont Rt. volt. Időközben azonban a Pont Rt. sokat változott: legutóbb az idén szeptember 11-én keresztelkedett át Europont Építésgazdasági és Szervezési Fővállalkozó Rt.-vé, s 1996. november 15-e óta az egyedüli tulajdonos Kocsis András, aki ez év április 1-jén kérte fel társasága fb-jébe Csintalan Sándort. Az MSZP korábbi alelnöke el is vállalta a megbízatást, bár ezt a májusban közzétett képviselői vagyonnyilatkozat-kivonata nem tartalmazza.
SZÁNTÓ ANIKÓ
Itt jegyzem meg, a tudositasok szerint Font Sandor nem volt jelen az ominozus esetnel csak a tri-asz verte magat.
Ps:Valszeg mellekesen nehany alairast is probaltak gyujteni kormanyhivatalban ugy szijjartosan...
Idézet:
----------------------------
A Szlávy-gyilkosság gyanúsítottja, Wappler László lefogása fordulatot hozhat más ügyekben is. A hitelező OTP Bank Rt. helyi vezetőit a felszámolás előtt általuk irányított BCB-cégeknél a rendőrök faggatják, Wappler nyírségi kapcsolata, Sziky Gyula pedig a napokban áll bíróság elé. Utóbbi révén a szálak a Kaya-útlevelekig vezetnek.
A közeljövőben pont kerülhet az egykori Békéscsabai Kötöttárugyárból létrejött BCB-cégcsoport körüli nyomozások végére - legalábbis erre lehet következtetni Polt Péter legfőbb ügyész írásbeli válaszából, amelyet az őt országgyűlési képviselőként faggató Keller László (MSZP) közpénzügyi politikai államtitkár kérdésére adott január végén. Az eddigi huzavonát az ügyek bonyolultságával magyarázó Polt szavait a nyomozás meglódulásáról alátámasztották a HVG-től nevük elhallgatását kérő ügyészi források is. Ezzel egy hároméves eljárás zárulhat le.
„Mérlegelendő, hogy a banknál fennálló hitelek felmondásával, a behajtás megkezdésével az OTP Bank Rt. felvállalja-e a teljes BCB-cégcsoport felszámolásának elindítását, vagy - annak ellenére, hogy szabályzataink értelmében a BCB-cégcsoport egyetlen tagja sem hitelezhető - bankunk a BCB-cégek egyes tagjait rövid határidővel finanszírozza" - e sorokat Szekeres István, az OTP Bank Rt. akkori Békés megyei igazgatója írta 1999. december 22-én Sándor Lászlónak, a bank ügyvezetőjének. A levél előzménye, hogy a BCB-cégcsoport akkori tulajdonosa, Sümeghy Csaba (Fidesz) országgyűlési képviselő, az Orbán-kormány kamarai ügyekkel kapcsolatos kormánybiztosa további hitelért folyamodott a már csak az OTP Bank Rt. felé százmillió forintos nagyságrendben eladósodott cégcsoportnak. Bár a békéscsabai hitelügyintéző nem javasolta a kölcsönt, végül a finanszírozás s a fennálló hitelek átütemezése mellett döntöttek az OTP budapesti központjában. A bank összesen több mint 275 millió forintot folyósított a BCB-cégeknek, ami azóta sem térült meg.
Mindez az OTP Bank Rt. feljelentése alapján indult büntetőügyben derült ki. A BCB-cégcsoport tagjai 2000 végén, 2001 elején kerültek felszámolás alá, a nyomozás 2001 tavaszán kezdődött, a békési rendőrök kezdetben tartozás fedezetének elvonása miatt kutakodtak (HVG, 2001. április 7.), a gyanú időközben módosult hűtlen kezelésre. Utóbbi azt jelzi: a nyomozókat már nem elsősorban az érdekli, mi lett a hitelfedezetként felajánlott gépekkel, eszközökkel, hanem immár a hitelező bank munkatársainak szerepét vizsgálják. Igaz, azt viszont ólomléptekkel. Miután a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság (BMRFK) már 2002 végén a hűtlen kezelés mellett döntött, ők jelezték, hogy az ügyet az Országos Rendőr-főkapitányságnak (ORFK) kellene vizsgálnia, utóbbi azonban ettől elzárkózott. A BMRFK később egy huszárvágással mégis túladott az aktákon: több mint egy évvel a nyomozás megkezdése után Kurucz Ferenc megyei főkapitány rájött, összeférhetetlen, hogy személyes jó viszonyt ápol Szekeres utódának barátjával. A BCB-ügyben így 2003 áprilisa óta a szomszédos Jász-Nagykun-Szolnok megyei nyomozók járnak el.
A banki ügyintéző rendőrségi vallomásában egyebek mellett szerepel az is, felettese, Szekeres egy ízben azzal kívánta jobb belátásra bírni őt, hogy utalt rá, Sümeghy rövidesen találkozik az ügyben Csányi Sándorral, az OTP Bank Rt. elnök-vezérigazgatójával. Meglehet, hogy az ügyintéző emlékezett rosszul, ahogyan az is elképzelhető, annak idején felettese nyomatékosított alaptalanul, a találkozó tényét a HVG-nek mindenesetre cáfolták Sümeghy környezetében. Azt azonban nem, hogy - miként az ügyintéző vallomásából is kitetszik - utóbb Sümeghy kérésére felülvizsgálták a hitelkérelem békési elutasítását, s a budapesti központ számára kedvezően döntött. Méghozzá úgy, hogy eltekintettek saját korábbi javaslatuktól, amely szerint Sümeghynek - mint magánszemélynek - készfizető kezességet kellett volna vállalnia a legutolsó, 42,5 millió forintos hitelre.
Akárhogyan történt is, mire 2000 márciusában megérkezett a hitelbírálatról, illetve a korábbi kölcsönök prolongálásáról szóló papír Budapestről Békéscsabára, Sümeghy már túladott a cégeken. Ma már senki sem tagadja, hogy a vásárló, Riczu Gyula (HVG, 2000. július 1.) stróman volt, s a céget valójában Wappler László vette át, akinek azonban - vélekedtek a békési rendőrök, úgy tudni, jászsági kollégáikkal összhangban - esze ágában sem volt a hiteleket kifizetni és működtetni a céget. Wapplernek persze most kisebb gondja is nagyobb a BCB-ügynél: előzetes letartóztatásban van, miután az ORFK azzal gyanúsítja, hogy 1997-ben meggyilkolta és garázsaljzatba betonozta Szlávy Bulcsú alvilági üzletembert (HVG, 2004. január 31.).
Sümeghy nem kívánt nyilatkozni a HVG-nek, megfontolásainak ismerői ugyanakkor hangsúlyozzák, a politikus-vállalkozót mindvégig a gyár megmentésének szándéka vezette, s ha sejtette volna, kicsodák valójában a vevői, inkább megtartotta volna a cégcsoportot. Annak idején Sümeghyt egy békési rendőr ismerőse kereste meg, eladó-e a BCB Rt., mondván, ő tudna érdeklődőt. A közvetítő egy budapesti őrző-védő cég volt, ahol referenciát is adtak: Wappleréket Bodrácska János volt budapesti rendőrfőkapitánynál lehet lekáderezni. Ő pedig állítólag szuperlatívuszokban beszélt róluk, mint akik hozzájárultak akkori érdekeltsége, a Fékon-Text Kft. reorganizációjához. A rendőrök azt gyanítják, a BCB-cégek hiteleinek fedezete Wappleréknál tűnt el, akárcsak a gyár dolgozóinak elmaradt járandóságaira a bérgarancia-alapból folyósított 128 millió forint oroszlánrésze. Utóbbi ügyben az ORFK pénzügyi nyomozó igazgatóságának békési hivatala jár el csődbűntett gyanúja miatt.
A pénzügyi nyomozók vizsgálják a BCB-ingatlanok - a hitelező OTP Bank Rt. által polgári perben megtámadott - értékesítésének körülményeit is. Az adásvétel érdekessége, hogy noha az ingatlanokat már nem Wapplerék, hanem a felszámoló hirdette meg, a szerződéseket Wappler ügyvédje, Búza János ellenjegyezte (a vásárló Asylum Kft. négyszáz lakásos lakóparkot tervez a gyárépület helyére, igaz, a kivitelezés a per idejére leállt). A Wapplert a Szlávy-ügyben is védő Búza 1995-ig felügyelőbizottsági tag volt az akkoriban a Conti-Car-csoport tagjaiként ismert Radnai László és Csüllög Zsigmond érdekeltségében lévő budapesti H-Build 2000 Rt.-ben.
A hitelezők és a hatóságok - jóindulatú megközelítés szerint a felszámolás - elől a cégcsoport központi vállalkozását, a BCB Egyesült Textilművek Rt.-t Wapplerék Nyíregyházára költöztették. Úgy tűnik, Wappler nem találomra bökött a térképre: régóta jó kapcsolatokat ápol Kelet-Magyarországon. Az ő tulajdonában álló vállalkozásokat finanszírozta a Gávavencsellői Takarékszövetkezet elnöke, akit egyebek között ezért ítéltek el jogerősen hűtlen kezelés miatt (HVG, 1998. március 13.). A szövetkezeti elnököt, Nagy Miklóst annak idején Sziky Gyula, a Mobil Kft. ügyvezetője hozta össze Wapplerrel.
Sziky ismert szereplője a nyíregyházi közéletnek, jelenleg is többségi tulajdonos például a helyi labdarúgóklubban. Ennek ellenére akadnak, akik megkérdőjelezhetőnek mondják korábbi gazdasági tevékenységét: a vállalkozó csalás miatt a napokban áll bíróság elé Nyíregyházán egy körbeszámlázási ügyben. Az ominózus - s most a számlaügyben is érintett - Mobil Kft.-t még 1996-ban fantomcéggé nyilvánította, majd hivatalból törölte a cégbíróság. A kft utolsó tulajdonos-ügyvezetője Sziky régi ismerőse, Weisz József volt. Ő az, aki állítja, a kilencvenes évek közepén megszerezte, majd - ismerőse, Tasnády Zsolt közvetítésével - Fidesz-közeli vállalkozókhoz továbbította a horvát Josip Tot, illetve a török Kaya Ibrahim útlevelét (HVG, 2002. április 5.). Weisz ismerte mindkét „fantomot": Josip Tot jelenlegi tótújfalui lakóhelyétől néhány kilométerre, Barcson gazdálkodik, míg Kaya Németországban volt Weisz szomszédja.
Mindeközben a Népszabadság híre szerint a rendőrség Wappler ügyeinek bolygatásától áttörést remél más nyomozásokban is. Úgy gondolják például, végre megfejthető lesz, 1997 áprilisában ki verette meg Rusznák Imrét, a fővárosi önkormányzat kereskedelmi bizottságának MSZP-s elnökét (HVG, 1997. április 12.). A támadókat utóbb elkapták, de a felbujtók kilétét azóta is homály fedi. Rusznák akkoriban sokak érdekét sértette hivatali döntéseivel, így egyebek mellett nehezteltek rá a pesti taxisok s az úgynevezett kofakamara is, de már a nyomozás elején felmerült, a támadás esetleg nem Rusznák önkormányzati tevékenységével, hanem az Autóker Holding Rt. (AH) elnökeként a cég tervezett privatizációjával kapcsolatban képviselt álláspontjával függhet össze. Az rt vezérigazgatója ekkoriban idősebb Wachsler Tamás, Wappler üzlettársa volt, s a hírek szerint az érdemi döntéseket a tanácsadóként az AH-nál ügyködő Wappler sugallta.
-------------------------
Azt is +mondom, honnan idéztem: HVG
Idézet:
--------------------------------------------------------------------------------
Olajos bal
Nagy valószínűséggel az ETL Rt. tisztségviselőire gondolt Szekeres Imre MSZP-frakcióvezető, amikor e hét hétfőjén azt tanácsolta, „ne vállaljanak különböző cégeknél igazgatótanácsi, illetve felügyelőbizottsági (fb) tagságot az MSZP-frakció képviselői”. Pedig nagy csapat gyűlt össze a 400 millió forintos alaptőkéjű, 1996-ban 6669 millió forint nettó árbevételt és 70,4 millió forint nyereséget produkáló, olajtermékek importjával foglalkozó, miskolci székhelyű, ETL Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Rt.-ben. A vezérigazgató Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, 1996 óta fb-tag Karl Imre MSZP-s képviselő, energetikai kormánybiztos, a KISZ-jogutód DEMISZ-nek a rendszerváltást követő szövetségi kamarása, továbbá Lippai Lajos, szintén MSZP-s képviselő, Bőcs polgármestere, Szűcs Erika, az állami tulajdonú Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank Rt. vezérigazgatója (ő a rendszerváltást megelőzően az MSZMP BAZ megyei bizottságának volt gazdaságpolitikai titkára), valamint Veress József, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem tanszékvezető tanára, a Nagy Sándor (borsodi) MSZP-s képviselő vezette Trend/Prognózis Társadalom és Gazdaságkutató Rt. fb-tagja.
--------------------------------------------------------------------------------
Idézet:
--------------------------------------------------------------------------------
a vámhatóság által 1995 őszén ismeretlen tettes ellen 2 milliárd forintnyi csempészet, adó- és tb-tartozás miatt indított eljárás két részre szakadt. A rendőrség befejezte a vizsgálatot, ám a vámosok jelenleg is folytatják azt, miközben az idén már egy alkalommal 9,5 millió forintnyi büntetést róttak ki az ETL-re. Ahogy Papp Ferenc mondta: „három vagon fűtőolaj minőségi hibája miatt marasztaltak el bennünket. E vámhatósági határozatot azonban bíróságon megtámadtuk, három hete volt az első tárgyalás, ahol a bíró szakértőt rendelt ki.” Papp a HVG kérdésére is tagadta azt a sajtóban elterjesztett információt, hogy az ETL Rt. lett volna az Energol Rt. fő szállítója. Az Energol Rt. volt vezetőjét, Csikós József nyugalmazott rendőr ezredest tiltott olajügyletekkel, a cég két igazgatóját pedig a budapesti robbantásos merényletekben való részvétellel is gyanúsítják (HVG, 1997. szeptember 27.).
--------------------------------------------------------------------------------
Az egykori Dermo Trade-esek eléggé kulcsfigurának tűnnek:
Idézet:
--------------------------------------------------------------------------------
Még egy személyre érdemes odafigyelni a Nawa-csoport szereplői közül: három kis, 1991. május 1-jén létrehozott Nawa-szatellit cégben is felbukkan Kiss Imre neve, ám az ő pályafutását eddig mintha kevesebb szerencse kísérné, mint Nádasdiét.
--------------------------------------------------------------------------------
A Nawa egyik alapítója volt a Szlávy Bulcsú feltételezett gyilkosa, Wappler.
Idézet:
--------------------------------------------------------------------------------
Némi tőkével feltűnik viszont Kiss mellett egy újabb érdekes figura, Tálosi János, aki a rendszerváltáskor még főképp nemzetközi áruszállítással foglalkozott, többfunkciós kárpitozott bútorokkal kereskedett, 1992-től azonban egyre inkább az olajbiznisz felé fordult. Neve az elmúlt években fölbukkan a tolnai volt szovjet katonai olajtárolókban bértárolással foglalkozó Első Magyar Olajtároló Rt. sokszor változó ügyvezetői és tulajdonosai között is.
A Dermo-cégek alapításának története arra utal, hogy az ujjlenyomat-olvasó-berendezés gyártására 1995 áprilisában Kissék már nem Tálosival társultak volna, hanem egy újabb partnerükkel, a Magyarországon 1989 óta elsősorban az építőiparban és fuvarozásban otthonos tatabányai születésű, az egyes vállalkozásaiban hol Adam Robert Jung, hol Adam R. Jung, míg máskor Jung Ádám, illetve Jung Ádám Róbert néven szereplő, Németországban és Ausztriában is rezidens vállalkozóval. Jung 1989 júniusában alapított először céget Magyarországon, a jelenleg diósdi székhelyű Pronto Trading Vállalkozó Fejlesztő és Kereskedelmi Kft.-t, s már annak papírjai között is három különböző cégnéven szerepelt az egyébként magánszemélyként alapító Jung. Bár ezt követően, 1995-ig megannyi társaság főszereplője lett Magyarországon, valójában a Prontón kívül mindenütt egy 1989 novemberében Dublinban alapított, Pacific Traders Company néven bejegyzett off-shore cég képviselőjenként, illetve társtulajdonosaként szerepel a különböző hazai cégekben.
--------------------------------------------------------------------------------
Idézet:
--------------------------------------------------------------------------------
Tálosit egyébként elsősorban Oroszországból, Ukrajnából, Azerbajdzsánból, kisebb részben Jugoszláviából importált olaj halasztott vámfizetésének az elmulasztásával gyanúsítják – a kihallgató tiszt tájékoztatása szerint – Szép Zoltán és társai különösen nagy (4 milliárd forintnyi) kárt okozó, mind a mai napig nyomozati szakaszban lévő, adó- és vámcsalási ügyében.
--------------------------------------------------------------------------------
Idézet:
--------------------------------------------------------------------------------
Az rt-vé alakulást követően, egészen 1996. július 29-éig Bartha Ferenc egykori jegybankelnök – azóta legújabban a Raiffeisen Unicbank igazgatósági elnöke és a Gránit Pólus Rt. vezérigazgatója – a Dermo Trade első számú embere. Utána a Polgári Bankból frissen menesztett Jaloveczky László lett a vezérigazgató, s bekerült az igazgatóságba a nyolcvanas évek végén a pártközpont gazdaságpolitikai osztályán dolgozó Szuhay Lajos, valamint Kerék Csaba, a Codex Értékpapírnyomda Rt.-ben „megkövült” igazgatósági tag.
Kilenc hónap után, e hét keddjén hazaszállították Kulcsár Attilát Bécsből. Ettől függetlenül a brókerbotrány megmaradt nemzetközinek. Tíz országban nyomoznak, a K&H belga anyabankjában személycserék zajlanak, s egyre többet tudni az off-shore érdekeltségek mögött rejtőzködő Kulcsár-tartókról.
Egy tucatnál is több olyan off-shore társaság akad Kulcsár Attila VIP-listáján, amelyre - a brókerbomba robbanásáig - pénzátemelő intézményi szerep hárult. Ma már bizonyos, hogy e cégcsokrot nem egymagában a főhős, hanem egy vállalkozói kör tartotta kézben. Miként Kulcsár fogalmaz hátrahagyott feljegyzésében: az X és Y részvénytársaság "tulajdonosi hátteréhez kapcsolódó off-shore cégekhez áramoltatott csúszópénzek eljuttatásában vállaltam bonyolítói szerepet".
Pénzszöktetők
A pénzmosási folyamatok egyik csúcsszervére, a Washington államban bejegyzett Britton Interinvest Llc.-re például a brókeren kívül - a szintén gyanúsított - Mészáros János ügyelt. Pontosabban: őt bízták meg a cég tulajdonosai a társaság képviseletével, a Kulcsár sikkasztotta tételek átutalásával. A Britton Llc. amerikai címére - egytucatnyi, off-shore cég alapítására szakosodott ügyvédi iroda mellett - további három "magyar eredetű" pénzszöktető egység jegyeztetett be: a Transcorp Invest és az Intercorp Holdings, valamint a First Capital Invest Llc. Információink szerint ez utóbbi társaságot általában Könnyű Attila képviselgeti, aki arról mindenképp híres, hogy egy ideje a szintén VIP-listás Pintér Dezső tv2-elnök - becslések szerint egymilliárd forintot érő - felső-budai villáját jelöli meg lakcímeként. A cégbírósági iratok tanúsága szerint Könnyű közös vállalkozást is működtet Pintérnével. Europensum nevű cége pedig az egyik hazai Britton-érdekeltség mellé szegődött, hogy együtt tarthassák fenn az üzletviteli tanácsadásra szakosodott Europrogram Kft.-t. Emlékezetes, a Pintér-szál már a K&H-ügy 1997-98-as előbotrányában is felfejtődött. A pénzintézet akkori brókercége - Kulcsár Attila egykori munkahelye - évi 35 százalékos fix hozamot biztosító portfóliókezelési szerződést kötött néhány banki felsővezetővel és kiemelt ügyféllel (például az átkosban a Magyar Hírlap félhivatalos pártösszekötőjeként funkcionáló Pintérrel). A K&H belső vizsgálata során Kulcsár asszisztense annyit tudott elárulni a botránybróker és a tv2- főnök kapcsolatáról, hogy "tudomásom szerint kétszer kísérte Rómába Pintér Dezsőt, mivel nagyon jól beszél olaszul, és segítette a Berlusconi-féle üzleti tárgyalásokon".
Szolgálati kapcsolatok
Mára bizonyossá vált: nem kizárólag az amerikai típusú off-shore világért lelkesedtek Brittonék. A dublini illetőségű (korábban már megszűnt, elvileg nem jogképes) Montrade Establishment Ltd. "rendelkezésre jogosult tagja", Schönthal Henrik például ugyancsak közreműködhetett a Kulcsár-féle pénzmosásban, legalábbis így látják a brókerakció nyomozói. Ezért az ügyészség a közelmúltban nemzetközi elfogatóparancsot adott ki az eddig többnyire floridai címeken mutatkozó Montrade-vezető ellen. (Talán véletlen, talán nem, az "ír" cég másik képviselője, Bálint Mária a K&H Equities koordinálta Pannonplast-befolyásszerzéskor a műanyagcég részvényesévé vált.) Schönthal már a rendszerváltozás előtt is külföldön kereste kenyerét; az IBUSZ londoni irodáját irányította - hogy a kilencvenes évek elején az MSZP-közeli érdekcsoportok meghatározó figurájává nőhesse ki magát. A Tiszatópart Kft. ügyvezetőjeként és tulajdonosaként részt vehetett az egykori ifjúsági és KISZ-vagyont lebontó Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány (NGYIK) legnagyobb beruházásában, az abádszalóki üdülőfalu kialakításában. (Az NGYIK 240 millió forint kölcsönt nyújtott a Tiszatópartnak, ám a társaság - még a törlesztés előtt - fizetésképtelenné vált.)
Kulcsár másik ifivagyon-közeli barátja, a Libéria tiszteletbeli konzuljaként ismert Nagy Károly is megtette, amit megkövetelt a haza: csatolt magához egy VIP-listás off-shore intézményt, az Ashmore Investments Llc.-t. S ma már, bizony, az Ashmore tulajdonában van az a Panoráma Szálloda Rt., amelyet még a KISZ jogutódja, a Demisz alapított - a szintén Kulcsár-ügyfél, Karl Imre volt szocialista parlamenti képviselő elnökletével. A kapitalista bróker Bécsbe szökésének pillanatában is hálás lehetett a Kommunista Ifjúsági Szövetség egykori nagyjainak. A határátlépéshez használt Mercedest Erdős Endre, a KISZ KB Ifjúkommunista című folyóiratának volt szerkesztője biztosította számára. Erdős egyébként - még 1988- ban - a jelenlegi titkosszolgálati államtitkárral, Tóth Andrással is megtalálta a hangot; együtt dolgozták ki az MSZMP szervezeti szabályzatát.
A brókerügy titkosszolgálati vonatkozásai itt nem érnek véget. A nyomozás során képbe került egy Pacific Traders Company Ltd. nevű - ugyancsak dublini gyökerű - off-shore társaság, melynek több képviselőjében, például Jung Ádámban, az úgynevezett Dermo-cégcsoport alapítóját tiszteli a szakma. (A szakmán e helyütt volt rendőrök, illetve extitkosszolgák seregét illik érteni.) A Dermo Trade Rt. leginkább a Horn-időszakban volt aktív - a nemzetbiztonsági szervek partnerként tekintettek az ujjlenyomat-azonosító szabadalommal kereskedő cégre. Ekkor lett igazgatósági, majd felügyelőbizottsági tag e vállalkozásban a Britton-fedélzetről ismert Kerék Csaba. Rajta kívül megfordult a csapatban - igazgatósági elnökként! - Bartha Ferenc rendszerváltáskori jegybankelnök (aki az Inter-Európa Bankban Medgyessy Péter elnöki székét is megörökölte), illetve több egykori és jelenlegi gazdasági-politikai potentát. Természetesen a Kulcsár-kisbank legnagyobb befizetőjeként számon tartott, kiváló szocialista kapcsolatokkal rendelkező Betonút Rt. tulajdonosai is megteremtették cégük "idegen státusú" - pénzmosásra alkalmasnak bizonyuló - tagozatait: a ciprusi Geometax Holding és a delaware-i Lobagola Investment Inc. képében.
Anyabanki figyelem
Értesüléseink szerint a brókerügy miatt - a magyar rendőrség kezdeményezésére - tíz országban folytattak/folytatnak nyomozati cselekményeket. Svájcban már hónapokkal ezelőtt zárolták Rejtő E. Tibornak, a K&H Bank egykori vezérigazgatójának, valamint Garamszegi Gábornak, a Betonút Rt. volt vezérhelyettesének számláit. Úgy tudjuk, hogy Belgiumban és Liechtensteinben is történtek biztosítási intézkedések, Ibizán pedig nyaralóingatlanokat készülnek lefoglalni - bár ezen információinkat hazai rendőrségiügyészségi forrásaink nem kívánták kommentálni. A K&H belga anyabankjának sajtóirodája viszont megerősítette: Herman Agneessens, a KBC igazgatótanácsának közép-európai érdekeltségeket felügyelő tagja (aki Kulcsár feljegyzése szerint bizalmi viszonyban volt Rejtővel) új, más jellegű feladatot kapott a pénzintézetben. A KBC közép-európai tevékenységét 2004 januárjától a legmagasabb szintről koordinálják - a bankon belül kialakított közép-európai bizottság elnöki tisztét maga André Bergen vezérigazgató tölti be.
A hivatalos indoklás szerint a személyi változtatásokat nem a magyarországi brókerügy fejleményei kényszerítették ki.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által feltárt brókerbotránynak, ezen belül különösen a Pannonplast Rt. részvényeinek megvásárlása körülményeinek,... és az egész botránysorozattal kapcsolatos kormányzati és kormánypárti politikusok érintettségének kivizsgálására létrehozott vizsg. bizottság
Demeter Ervin (Fidesz) Elnök
Font Sándor (MDF) Tag
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) Tag
Szijjártó Péter (Fidesz) Tag
Negyven ember szerepel a hírben, ennyien nincsenek a bizottságban. Ráadásul szerintem a szocik közül egy sem volt ott. Ezek Ali Baba nélkül a negyven Fideszes rabló...:))
Van ez a terrorizmus elleni harc, meg a világméretű bank-ügyfél azonosítási hullám. Ma van Magyarországon is a határideje.
Hogy a francba' nem tudják még mindig, hogy kik állnak az off-shore cégek mögött?
Aha, szóval Tóth András személyesen felkérette az irodájába? Kedve támadt olvasgatni, vagy egyszerűen úgy döntött, hogy egy kinevezett Tóth András hatalma és kompetenciája nagyobb kell, hogy legyen, mint egy komplett parlamenti bizottságé? És van erről a paksamétáról másolat? És mi van, ha tóth andrás asztalán felborul a tintatartó? :) Azt hiszem ideje lenne gatyába rázni a parlamenti bizottságok jogköreit, mert ami ebben a témában zajlott az elmúlt 2 ciklusban a mi kiröhögésünk volt.
Az iratok egy része nem minősül államtitoknak, de a képviselők ezekhez sem juthattak hozzá, mivel azokat Tóth András szerdán személyesen felkérette a saját hivatalába - tette hozzá a brókerbotrányt vizsgáló bizottság fideszes elnöke.
Demeter Ervin megfogalmazása szerint ez az eljárás törvénytelen és jogszerűtlen, és megakadályozza, hogy a bizottság a munkáját érdemben elvégezhesse.
A fideszes képviselők a nemzetbiztonsági szolgálat rendellenes működésének gyanúja miatt vagy a parlamenti nemzetbiztonsági bizottsághoz fordulnak, vagy büntető feljelentést tesznek - mondta Demeter Ervin.
Mivel Kulcsár Attila a hallgatás jogát választotta, a jegyzőkönyveknek kell beszélniük helyette, s így a lehallgatott telefonbeszélgetések alapján lehet egyedül tájékozódni a sikkasztással vádolt bróker politikai kapcsolatairól - tette hozzá Répássy Róbert.
A fideszes képviselők attól tartanak, hogy az illetékesek időhúzással megkísérlik a bizottság mandátumának lejártáig visszatartani az iratokat az ellenzéki képviselőktől - mondta Répássy Róbert.
A három képviselő kérésére az iratok átadásának megtagadásáról jegyzőkönyv készült, ami Répássy Róbert szavai szerint a későbbiek során bizonyítékként felhasználható, amennyiben a megismerés megtagadása miatti államtitoksértés felmerülhet.
NOL
Más:
Csaknem kilenc hónappal a K&H-botrány kitörése után a rendőrség megkezdte az ügy legrejtélyesebb szereplőjének kézrekerítését. A Figyelő hetilap legfrissebb számában részleteket is olvashatnak a titokzatos Schönthal Henrikről.
A Figyelő már tavaly augusztusban leírta, hogy a K&H Equities brókercégtől a gyanú szerint elsikkasztott több száz milliárd forint nyomai - két off-shore cégen keresztül - egy rejtélyes, budapesti illetőségű, ám az akkori feltételezések szerint is külföldön élő üzletemberhez vezetnek. Az ügyészség azonban csak a múlt héten jelentette be, hogy nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Schönthal Henrik ellen, pénzmosás alapos gyanújával.
Schönthal korábban érdekelt volt a Baumgartner Autócentrum Kft.-ben (1989 és 1990 között) és igazgatósági elnöke volt az Oktogon Üzletház Rt.-nekm (1991 és 1997 között). A K&H-botrányban ismertté vált Montrade Establishment Ltd. Magyarországi Közvetlen Kereskedelmi Képviseletének 1992 és 2003 között volt a képvisetvezetője. Minderről és más részletekről a Figyelő legfrissebb számában olvashatók további részletek.
fn.hu
A K&H visszavág – a bank feljelentette ügyfeleit
2004. március 31.
Sz. I. M.
Újabb fordulat a brókerbotrányban: az eddig defenzívában lévő K&H Bank tíz személy ellen tett feljelentést, akiknek az esetében sikkasztás és más gazdasági bűncselekmények elkövetésének gyanúját fogalmazta meg a bank.
Minderről az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) kedd délutáni sajtótájékoztatóján beszélt Csanádiné Vörös Judit alezredes, a gazdasági bűnözés elleni osztály vezetője. Csanádiné nem bocsátkozott részletekbe, ugyanakkor Papp Csaba alezredes, a vizsgálati főosztály vezetője pedig elmondta, hogy „a rendőrség látókörébe került személyek esetén várható a büntetőeljárás alá helyezés". Hogy ez gyanúsítást jelent-e vagy őrizetbevételt is, erre nem válaszolt az alezredes.
A várhatóan meggyanúsítandó személyek száma egyébként akár tizenkettő is lehet – tette hozzá Papp Csaba, ezzel megerősítve Ferenczi László, az ORFK bűnügyi igazgatójának korábbi nyilatkozatát.
Ügyfeleket is érint a bank feljelentése
Az azonban egyértelműen kiderült az alezredesek nyilatkozataiból, hogy a K&H Bank ügyfélkörét is érintik a most beérkezett friss feljelentések. A rendőri vezetők megerősítették, hogy Kulcsár Attilát meggyanúsították sikkasztás és magánokirat-hamisítás bűncselekményének elkövetésével. Kulcsárt keddi kiadatása után egy budapesti büntetésvégrehajtási intézetben helyezték el.
A FigyelőNet sajtótájékoztató után feltett kérdésére Csanádiné nem kívánt válaszolni, így nem derül ki, hogy az esetleg az ügy hátterében álló Schönthal Henrik amerikai-magyar kettős állampolgár ellen kiadott nemzetközi elfogatóparancs a K&H Bank feljelentése nyomán keletkezett-e.
21 milliárdot mozgattak
A sajtótájékoztatón Papp Csaba elmondta, hogy jelenlegi adataik szerint a K&H-ügyben Kulcsár 21 milliárd forintot mozgatott, az ügyfelek felhatalmazása nélkül. Ennek nyomán mintegy 9.5-10,5 milliárd forint kár keletkezett. Hogy ez a pénz hová tűnt, illetve az off-shore cégek – amelyekkel egyes források Schönthalt is összefüggésbe hozták – milyen pénzeket utaltak, illetve a két szír pénzváltó kinek juttatta el a hatmilliárd forintnyi készpénzt, amelyet az Inter-Európa Bankban vettek fel – nos ezekre a kérdésekre az újságírók továbbra sem kaptak választ.
Papp Csaba elmondta ugyanakkor: a lényeg az, hogy Kulcsár egy bizonyos időszak – 2001-2002 előtt – az ügyfelek pénzét elsikkasztotta a gyanú szerint, ugyanakkor később az ügyfelek egy részének visszapótolta a pénzeket. (2001 áprilisi és 2002 májusi időpontokat egyaránt említett az alezredes, így nehéz kigobozni, hogy mikor is kezdődtek a második körös tranzakciók.) Így tulajdonképpen az első körben károsult személyek a második körben sikkasztásból származó pénzekhez is hozzájuthattak – derült ki áttételesen az alezredes szavaiból.
Külön vizsgálódnak az IEB esetében
Az is kiderült ugyanakkor, hogy az Inter-Európa Bankban (IEB) zajló, elsősorban a pénztárosok ellen indított, 14-15 személlyel kapcsolatos eljárás függetlenül zajlik a K&H-ügytől, és a pénzmosás elleni bűnüldözési szervek foglalkoznak ezzel a kérdéssel.
Nemtom, azt azért nem hiszem, hogy kulcsár gyuszi pénzét is kezelte volna. Inkább arra utal a dolog, ezek tizen úgymond kulcsár ügyfelei voltak, ezzel szemben valszeg kulcsár volt az ő ügyfelük :)
A K&H Bank és az Equities március 27-én beérkezett több feljelentése alapján sikkasztás és egyéb bűncselekmény miatt tíz személlyel kapcsolatban folyik vizsgálat a rendőrségen.
A Nemzetbiztonsági Hivatalhoz vonultak a brókerbotrányt vizsgáló országgyűlési bizottság tagjai, hogy megtekinthessék az ügy titkos iratait - jelenti a HavariaPress.
Demeter Ervin, a parlamenti bizottság elnöke hétfőn, a testület legutóbbi ülésén jelentette be, hogy az ügy teljes feltáráshoz a bizottsági tagok meg kívánják tekinteni azt az 595 lehallgatási jegyzőkönyvet, amit a Nemzetbiztonsági Hivatal készített, Kulcsár Attila telefonjának figyelése révén. E jegyzőkönyveket kívánja megkapni az érintett 43 képviselő, akik szerdán kora délután keresték fel a Nemzetbiztonsági Hivatal belvárosi objektumát.
Répássy Róbert kiemelte, hogy a bizottság tagjait országgyűlési határozat hatalmazta fel arra, hogy megtekinthessék az ügyben keletkezett titkos iratokat. Mint mondta, pillanatnyilag április 20-ig van mandátuma a bizottságnak munkája befejezésére, ám addig mindenképpen meg kívánják tekinteni az ügy feltárásához szükséges iratokat.
mno
Talán kiderül végre, hogy hová került a pénz Gyulától. Ha meglesz a pénz jobban látszik majd ki szervezte az egészet. Még mindig nem hiszem, hogy kulcsár maszekben jótékonykodott el ennyi milliárdot..
Újabb gyanúsítottjai lehetnek a brókerügynek
2004. március 31., szerda 6:25 MR
A nyomozás eredményeként akár tucatnyi újabb gyanúsítottja lehet a brókerügynek - közölte az ORFK bűnügyi igazgatója az MTV kedd esti hírműsorában. Ferenczi László az mondta, hogy a pénzmozgások ellenőrzése során akadtak nyomra.
Eddig 12 ember került összefüggésbe az üggyel gyanúsítottként.
Kulcsár Attila első kihallgatásán nem tett vallomást. A Kereskedelmi és Hitelbank brókercégénél történt csalás főszereplőjét a bíróság nem jogerősen előzetes letartóztatásba helyezte és az ügyészség utasítására kedden átszállították az egyik börtönbe a rendőrség Gyorskocsi utcai épületéből.
a birosag dontott az elozetes letartoztatasrol. a dontes ellen kulcsar es vedoje nem fellebbezett, csupan az indoklassal szemben nyujtottak be panaszt.
