Talán az a megfejtés, hogy éppen a közepén vagyunk az eszik ige iktelenedési folyamatának. Először csak az állandósult összetételekben vagy személyes névmási tárgynál hullik ki, aztán kezdjük lassan megszokni és a végén már semmi sem marad belőle: "Pista almát esz" :o)
Azt nem hinném - de az előfordulhat, hogy az "esz a fene" szókapcsolatban valóban elhomályosult az ige eredeti, konkrét jelentése, ezért nem érezzük bántónak, hogy a ragozása sem követi az általában szokásosat. Ugyanígy jónak érzi a fülem, a "mindent megesz a kosz" illetve a "rozsda" fordulatokban is a rövid alakot, de a disznó, a tyúk, a jószág már "mindent megeszik".
Lehet, hogy itt - a konkrét illetve az átvitt értelmű - jelentésben van a különbség?
Érdekes, csak az "esz-". Ráadásul "Kit esz már megint ide a fene?" S már meg is dőlt a második személyű tárgyra vonatkozó állításom.
Következetlen a szó ragozása, kétségtelenül következetlen. Hiszen: "mindenkit esz a fene utána", "engem is esz a fene..." "ha a fene fenét eszik is".
"megesz [téged]" Ez nem bántja a fülemet. Bizonyára azért, mert második személyű határozott tárgy. Most, hogy rávezettél, úgy tűnik az -ik nélküli változatot az én nyelvérzékem egyértelműen ehhez (második személyű tárgy) köti.
"Egyetlen esetben áll meg a tárgyas ragozás, a kiszarom alakban, akár a visszaható formában (jól kiszarom magamat), vagy a véletlenül lenyelt tárgyakra vonatkozóan."
Ezt is lehet még árnyalni. Azt tapasztalom, hogy az ún. trágár igék megnevezett tárgyra vonatkozó alanyi ragozású alakjainál inkább az iktelen változat használatos, míg az általános, tárgy nélküli cselekvésnél az alanyi ragozású forma mindig ikes.
Pl.
- Mit csinál Józsi?
- A klotyón ül és sz@arik.
De:
- Megbízható ember ez a Józsi?
- Ugyan már, lesz@r mindent.
vaqy:
- Hallom, Józsi a főnököd. Jól kijöttök?
- Nem igazán. Mindenért leb@sz.
Érdekes még az eszik és az iszik ige.
Az eszikre szerintem érvényes a fenti megállapítás, mert: "Józsi mindent megesz, amit csak talál."
De: "Józsi mindent megiszik, amit csak talál."
Lehet, hogy mindez csak a saját pesti nyelvváltozatomra jellemző?
A probléma analóg az eszek-eszem, iszok-iszom problémával. De nem teljesen. Míg az utóbbiakkal kapcsolatban fennáll a tárgyatlan-tárgyas kettősség, míg a szarok esetében a tárgyas ragozás szerepét nehezen tudom elképzelni.
Egyetlen esetben áll meg a tárgyas ragozás, a kiszarom alakban, akár a visszaható formában (jól kiszarom magamat), vagy a véletlenül lenyelt tárgyakra vonatkozóan.
Egyébként ezek a példák mutatnak arra rá, hogy mennyire indokoltalna az ikes igék hagyományos védelme azokban az esetekben, amikor ezek az igék nem visszahatóak.
Kis Ádám