Ha nincs titkolnivalójuk miért rejtőzködnek, miért nem teszik közzé tagjaik névsorát?
Óvatosságból. Amerikában, Nagy-Britanniában a szabadkőművesek általában nem titkolják hovatartozásukat. Az európai kontinensen, Ázsiában, Afrikában a történelmi tapasztalat bizonyítja, hogy a tekintélyuralmi rendszerek és a diktatúrák elsőszámú ellenfelüknek a szabadkőművességet nevezik ki. A katolikus egyház két évszázadig nem fogadta el, hogy különböző vallású, vagy éppen vallástalan férfiak összegyűljenek és szabadságról, egyenlőségről, testvériségről beszéljenek. Így volt ez Magyarországon is, ahol Kun Béla, Horthy Miklós, majd Rákosi Mátyás betiltotta a szabadkőművességet, elkobozta vagyonát, könyvtárait.
A XX. században a jobboldali és bolsevik diktatúrák hatvanezer áldozatot szedtek a szabadkőművesek sorából. Még ma, a XXI. században hazánkban sem ritka, hogy szélsőjobboldali szervezetek fenyegetik, egyes főpapok a szószékről próbálják megszégyeníteni tagjainkat. Csoda-e ha ezek után, hogy ha nem is titkolódzunk – hiszen a bíróságon bejegyzett szervezet vagyunk, honlapot működtetünk, kiadványokat teszünk közzé és nyilvános előadásokat szervezünk – tagjaink nevét bizalmasan kezeljük?
Erdekelne, hol es hany szabadkomuves lett az uldoztetesek aldozata a tortenelem folyaman. Mi tortent a szabadkomuves vezetokkel es az egyszeru testverekkel a magyarorszagi paholy betiltasok idejen. Bebortonoztek e peldaul vezetoiket?
Azt írod: "...a legeslegeslegeslegeslegnagyobb szabadkôműves"
Azért ezt pontosítanám: A legeslegeslegeslegeslegnagyobb szabadkőműves zeneszerző volt Mozart.
Egyébként szabadkőművesként csak a legény fokozatot érte el, soha nem avatták mesterré.
Mozart és a szabadkőművesség kapcsán szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani LANDON ROBBINS: 1791 - MOZART UTOLSÓ ÉVE című karcsú könyvét, amely 2001-ben jelent meg magyarul a Corvina kiadásában. A műről írt számos recenzió közül néhány az Interneten is elérhető: megjelentek elismerő írások a Muzsikában, az Élet és Irodalomban, a Magyar Narancsban és az Új Ember című katolikus magazinban is.
A Landon Robbins könyv két teljes fejezetet szentel a szabadkőművességnek és a Varázsfuvolának, de a többi fejezetben is előfordulnak ezzel kapcsolatos utalások.
Nem akarom a könyv érdemeit taglalni, ezt a fent megadott linkeken szereplő írások bőségesen megteszik. Azt viszont szomorúan kell megjegyeznem, hogy a Galilei páholy Mozarttal foglalkozó lapjáról sajnálatosan hiányzik ennek a műnek megemlítése, pedig megérdemelné!
Náhány magyar szabadkőműves: Benedek Elek, Kazinczy Ferenc, Kossuth Lajos, Ady Endre és Ady Lajos, Friedrich Lajos, gr. Andrássy Gyula, Bánffy Gy9rgy, Bárczy István, Benczur Gyula, Benedek Elek, Benedek Marcell (utolsó nagymester 1950-ben), Liszt Ferenc.
De, mondom. Egyébként nem szégyellném, ha elolvastam volna, én mindenevő (mindenolvasó) vagyok. Fantasztikusan érdekes tud lenni egy lektűr vagy bármilyen idétlenség, ha az ember kivülállóként, kritikusan olvassa, a felhasznált kábítási trükköket figyelve. Ráadásul van egy gyorsolvasási technikám, amivel át tudom ugrani az ilyen-olyan szempontokból érdektelen részeket.
Ha bekerül a könyv egy általam látogatott könyvtárba, akkor lehet, hogy elolvasom végig. (Azért megvenni snassz lenne...) Az elején esküdözik a szerző, hogy minden adata helytálló, ami a háttér kialakításához kellett neki. Valahol pl. hosszan elemzi a dollárokon szereplő szabadkőműves szimbólumokat.
Egyébként a katolikus egyházat is ugyanúgy szőrmentén kezeli a szerző, mint az illuminátusokat; végül is az egész skandalum egyetlen megbomlott elme következménye. Az egyház kontra illuminati konfliktus felhabosítása csak a terjedelem növelésére és a figyelem elterelése végett kell neki az igazi megoldás hatásos levezetéséhez.
Lehet, hogy a sok pezsgőre nem kellett volna barna sört innom, és mindezt megöntözni nem ősi, de annál elfogadottabb skót whisky-vel, de gyomrom felkavarodott, ha nem is a felháborodástól, hát a nívótlanságtól. Bocs, hogy egyáltalán szóba hoztam.
Nos, egy könyvesboltban átfutottam az Dan Brown:Angyalok és démonok elejét és végét. Úgy tűnik, hogy PC (Political Correct). Ide írom az általam 10 perc alatt feltárt szüzsét láthatatlan tintával, ha valaki nem akarja elolvasni a könyvet, akkor megtudhatja a lényegét innen. Persze ez a zsugorítás még szörnyűbb, mint a 100 híres regény leírásai, hiszen a könyvet nem olvastam el elejétől végéig, tehát félre is érthettem néhány utalást. Viszont nem valószínű, hogy valaha is bármely kötelező irodalmi válogatásba belekerülne, tehát vállalom a kockázatot.
Tehát a sztori magja a következő:
A Pápa adósnak érzi magát a Tudománnyal szemben, mert fiatalkorában mesterséges megtermékenyítéssel (tehát cölibátusának megsértése nélkül) fia születhetett. Fiát maga mellé veszi és bizalmasaként kezeli, aki azonban a kettejük vérségi kapcsolatáról mit sem tud. Nagyra értékeli azokat az antianyaggal kapcsolatos kutatásokat, amelyek segítségével ipari méretekben is lehetne energiaelőállításra használni az eredményeket. A kutatásokat végző tudóst meggyilkolják, mellébe az Illuminátusok pecsétjét égetik, s eltűnik az addig előállított antianyag. Mindenki arra gondol, hogy az ellopott antianyagot fegyverként akarják az Illuminátusok felhasználni. Ráadásul nemsokára a Pápát megmérgezik. A gyilkásságok felderítésére - amellyel sokáig az Illuminátusokat gyanúsítják - kutatás indul, de végül is az derül ki, hogy a Pápa fia volt mindkét esetben a tettes, mivel a Sátán mesterkedésének, az Isteni teremtés meggyalázásának tartja az antianyag végtelen lehetőségeinek profán emberi kézbe kerülését. Megkísérli saját magát is megölni az Illuminátusok (a Vatikánban őrzött) felhevített pecsétjének mellébe döfésével, mintegy áldozatként a szent célok, az Illuminátusok lejáratása és az antianyaggal folytatott ördögi kísérletek felszámolása érdekében. Az Istentől eredeztetett elhivatottságát megrendíti, amikor megtudja, hogy apját mérgezte meg, s az ellopott antianyaggal nyilvánosan felrobbantja magát. Itt a vége, fuss el vége...
Újabb árveréseken vannak/voltak szabadkőműves anyagok:
Az Abaúj Antikvárium és Aukciósház 41. hagyományos könyvárverését 2003. december 3-án (szerdán)17 órai kezdettel rendezi a MEDOSZ szálloda dísztermében,
Bp., VI. ker Jókai tér 9.
13.,
ARATÓ Frigyes:
A szabadkőművesség története
Bp., 1913. Ny. "Pátria". 163 l. Második, bővített kiadás.
Kiadói, gerincén sérült papírborítóban. 3.000,-
81.,
HOLLÓS László:
A szabadkőművesség története
Különös tekintettel a magyar szabadkőművesség fejlődésére.
Bp., 1873. Szerző. 105 l. 1 sztl.lev.
Kiadói papírborítóban. 4.000,-
213.,
KŐHEGYI Lajos:
Szabadkőműves káté
Az "Árpád" páholy megbízásából írta---. Kézirat szabadkőművesek számára. I. Tanonc-fok.
Szeged, 1907. "Árpád" páholy. 40 l.
Kiadói, illusztrált papírkötésben. 3.000,-
317.,
SCAURUS:
A szabadkőművesség
Bp., 1907. Ny. Márkus S. 38 l. 1 sztl.lev.
Kiadói papírborítóban. 3.000,-
HONTERUS Antikvárium 57. Aukció
2003. december 13-án szombaton 10 órakor
ECE City Center
Bp. V. Bajcsy-Zsilinszky út 12.
MAGYARORSZÁG FELDARABOLÁSA ÉS A SZABADKOMUVESSÉG. A Párizsban 1917. évi junius hó 28-án, 29-én és 30-án tartott szabadkomuves kongresszus. Franciából fordította Kovács István.
Budapest, 1934. Buschmann F. 39 p.
Kiadói papírborítóban, megkímélt állapotban.
Kígyó: annyiban igen, hogy tovább fújják a ködöt. Úgy vélem, hogy a tények mellett a hiedelmek, mesék, mítoszok és rágalmak is információt nyújtanak egy entitásról. Végülis a profánok hiedelmeit formálják.
Hogy mi is az Schlaraffia, arról számos írás szól az egyes Reychek weblapjain, mint például a berlinin németül , vagy a New Jersey-in angolul. A társaság központja Bernben van, az ottani weblapon is rengeteg információ található.
Magyarul a Kelet 2000/1. számában jelent meg a társaságról egy rajzolat cikk formában, amely az Interneten is elérhető . Szerzője a Schlaraffia-t "a szabadkőművesség testéből kiszakadt" szervezetként jellemzi, számos érvet felhozva e teória mellett, bár azt is kijelenti, hogy "...direkt és egyértelmű kapcsolatnak megcáfolhatatlan nyomait nem találtam...".
Érdekes lehet még az is, hogy Hannah Arendt Eichmann Jeruzsálemben című könyvében a következőket írja a fiatal Eichmannal kapcsolatban:
"Mikor Kaltenbrunner javasolta neki, hogy lépjen be az SS-be, éppen egy teljesen más jellegű szervezet, a Schlaraffia szabadkôműves-páholy tagja akart lenni. Less századosnak így mesélt: „A Schlaraffia vidámságot, boldogságot keresô kereskedôk, orvosok, színészek, hivatalnokok stb. egyesülete volt... Idônként mindenkinek elôadást kellett tartania, melynek legfontosabb része a humor, a finom humor volt...” Kaltenbrunner azonban fölvilágosította Eichmannt, hogy e tréfás társaságot ott kell hagynia, mert mint náci nem lehet szabadkôműves — ekkoriban még teljesen ismeretlen szó Eichmann számára. Talán nehezére esett volna a választás az SS és a Schlaraffia között, de a probléma megoldódott: „...egy véletlen folytán magamat rúgtam ki”. Olyan hibát követett el ugyanis, amitôl még az izraeli börtönben is ugyanúgy elpirult, mint annak idején: „...a méregtôl és szégyentôl biztos fülig pirultam, mert valami olyan történt, ami teljességgel ellentétes volt a neveltetésemmel, mégpedig legfiatalabbként megpróbáltam az egész asztaltársaságot egy borra meghívni; ezzel megástam a síromat”.
Így fújta ôt az idô forgószele az Eldorádóból (A Schlaraffia név a német népmesékben Schlaraffenlandnak nevezett Seholsincsországból ered, s az Eldorádó jelentésnek felel meg) — pontosabban szólva a doktori címmel, biztos karrierrel és „finom humorral” bíró, tiszteletre méltó nyárspolgárok társaságából, akiknek legnagyobb bűne a buta csínyekhez való ellenállhatatlan vonzódás volt — a pontosan 12 évig és 3 hónapig fennálló Ezeréves Birodalom menetoszlopaiba."
Itt látható a Buffaloban található 182. számú Reych helyisége , itt pedig egy jubileumi jelvény Türingiából, amely az aukció része.
A társaság központja Bernben van, az ottani
weblapon
is rengeteg információ található.
Magyarul a Kelet 2000/1. számában jelent meg a társaságról egy rajzolat cikk formában,
amely az Interneten is
elérhető
.
Szerzője a Schlaraffia-t "a szabadkőművesség testéből kiszakadt" szervezetként jellemzi,
számos érvet felhozva e teória mellett, bár azt is kijelenti, hogy
"...direkt és egyértelmű kapcsolatnak megcáfolhatatlan nyomait nem találtam...".
című könyvében a következőket
írja a fiatal Eichmannal kapcsolatban:
"Mikor Kaltenbrunner javasolta neki, hogy lépjen be az SS-be, éppen egy teljesen más jellegű
szervezet, a Schlaraffia szabadkôműves-páholy tagja akart lenni.
Less századosnak így mesélt: „A Schlaraffia vidámságot, boldogságot keresô kereskedôk,
orvosok, színészek, hivatalnokok stb. egyesülete volt... Idônként mindenkinek elôadást
kellett tartania, melynek legfontosabb része a humor, a finom humor volt...” Kaltenbrunner
azonban fölvilágosította Eichmannt, hogy e tréfás társaságot ott kell hagynia, mert mint
náci nem lehet szabadkôműves — ekkoriban még teljesen ismeretlen szó Eichmann számára.
Talán nehezére esett volna a választás az SS és a Schlaraffia között, de a probléma
megoldódott: „...egy véletlen folytán magamat rúgtam ki”. Olyan hibát követett el ugyanis,
amitôl még az izraeli börtönben is ugyanúgy elpirult, mint annak idején: „...a méregtôl és
szégyentôl biztos fülig pirultam, mert valami olyan történt, ami teljességgel ellentétes
volt a neveltetésemmel, mégpedig legfiatalabbként megpróbáltam az egész asztaltársaságot
egy borra meghívni; ezzel megástam a síromat”.
Így fújta ôt az idô forgószele az Eldorádóból (A Schlaraffia név a német népmesékben
Schlaraffenlandnak nevezett Seholsincsországból ered, s az Eldorádó jelentésnek felel meg) —
pontosabban szólva a doktori címmel, biztos karrierrel és „finom humorral” bíró,
tiszteletre méltó nyárspolgárok társaságából, akiknek legnagyobb bűne a buta csínyekhez
való ellenállhatatlan vonzódás volt — a pontosan 12 évig és 3 hónapig fennálló Ezeréves
Birodalom menetoszlopaiba."
Itt látható a Buffaloban található 182. számú Reych
helyisége
Miutan Lara Croft már úgyis lerántotta a leplet szegény illuminátusokról, most a napokban egy regényfolyam indul, aminek az első része "Titkos társaság gyilkol a Vatikánban", majd a "Da Vinci kód" követi, stb. A kiadó a könyveket a következő címen ismerteti: http://www.gabo.hu/illuminati.html
Az egész valamiféle Ludlum-jellegű világösszeesküvés-elmélet szerű mesefolyamnak tünik.
Lám, nem csak a Lomas-ék féle találgatásokat lehet jól eladni, hanem az antimasonizmust is, ezúttal persze nem a szélsőjobbnak és a hasonszőrüeknek, hanem a krimiolvasóknak, értve ezalatt a lázban égő szemű kamaszokat, és a könyvtárban böngésző kisnyugdíjasokat.
Lalonak: szólni sem kellett, adódott egy frappáns megoldás. Mindenki vette a lapot, azt hiszem ezt a rossz szokást - legalábbis ott, ahol én leginkább "otthon" vagyok - kigyomláltuk.
Nem vagyok morgós fajta. Szólni meg még kicsi vagyok. Majd ha eljön az ideje, akkor szólok. Magam is érintett vagyok, így abból a szempontból nyugodtan megtehetem.
Szeretném akkor befejezésül kifejteni a saját véleményemet az "ércekről".
Szerintem a kifejezetten gazdagságot vagy hatalmat jelentő tárgyakat kellene jelentenie, amelyet hagyományosan a fémek szimbolizáltak - arany és ezüst a gazdagságot, a különféle korok különféle fegyverei a hatalmat; s még a különféle kulcsok is ezekről szólhattak. Ki kellene viszont e körből vonni az esetlegesen fémből, értékes fémből készült, de emberi értékeket, kapcsolatokat szimbolizáló tárgyakat, mint jegygyűrű, szeretteink képét tartalmazó medál, stb.
Ezért én az ércek átadására való felszólítás után - amelyben megmagyaráztatik ennek értelme - az engedékenységet javaslom, azaz ha valaki vonakodna szeretteit jelképező tárgyait átadni, akkor ezeket nála hagynám. Ha valaki gondolkozás nélkül átadja ilyen tárgyait, az persze szegénységi bizonyítvány az illetőről, s a megkövetelése pedig a szabadkőművességről, de legalábbis az adott páholyról. (Ti levettétek és átadtátok a jeggyűrűtöket?)
Lám, lám, itt a fórumon is faragjuk a kövünket. S ez így van jól. Ebből is látszik, hogy közös munkával sokkal eredményesebben lehet közelíteni egy válasz felé. Mi itt egymást katalizáltuk. Szerintem a Szk-ségnek ez az egyikí/i> értéke: ez a katalizáló közeg. (persze sok más értéke van még)
"...azon vagyok, hogy véget vessek a szőrözésnek."
webmastermason szerint:
"Könyörgöm, szakadjatok már el a kényszeres részletektől!"
JLA véleménye:
"...nem túlzás ez az aprólékosság a részedről?"
Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy amikor elkezdtem firtatni ezt a kérdéskört, akkor a kérdésemre a válasz úgy szólt, hogy:
"...avatáskor csak a ténylegesen fémből készült tárgyakat (kulcs, aprópénz, óra, nyaklánc, gyűrű stb.) kell leadnia." (UV pót)
"Szerintem is inkább az anyag, mint az érték a döntö." (Osszián)
A későbbiekben sikerült provokatív kérdéseimmel megváltoztatnom a véleményeket:
"Az ércek értelemszerűen az értéktárgyakat és nem a fémeket jelentik." (JLA)
"Szerintem az "ércei" fogalmat kiterjesztően kell érteni." (KTV)
"...átadja mindazt, ami felszínes értéket képvisel." (UV pót)
Mi ez, ha nem változás, fejlődés a nézetekben? Azaz a kérdés nem volt triviális, mert több különböző vélemény elhangzása után kezdett csak kialakulni egység a nézetekben.
Ami aztán rögtön fel is borult:
"Természetesen a jegygyűrű is maradhat, hiszen abban nem az arany az érték, hanem ami mögötte van. És az korántsem felszínes." (UV pót)
"...a jeggyűrűt is le kell adni. Ha az nem húzható le mert pl. a jelölt az elmúlt 25 évben körbehízta, akkor testszínű ragasztószalaggal leragasztják. ... Akinek leragasztják a jeggyűrűjét, az ugyanúgy megjegyzi, hogy bent nem a születés, a gazdagság, a társadalmi állás, hanem az emberi értékek számítanak, mint akitől - ideiglenesen - elkobozták." (webmastermason)
Ezek bizony ellentétes vélemények és gyakorlat. Ezt nem lehet olyasmikkel elütni, hogy itt szimbólumokról van szó, amelyeket mindenki ért. A használt fogalmakat operacionalizálni kell, hogy egyértelműek legyenek mindenki számára és egységes gyakorlat alapjául szolgáljanak. Ezt csak mélyreható és körültekintő analízis alapján lehet megtenni.
Így tehát úgy érzem, hogy nem volt felesleges szőrözés és túlzott aprólékosság a részemről e részleteknek a firtatása.
