Teljesen igazad van abban, hogy ezen a versenyen nem feltétlenül a legjobb tarokkozó fog nyerni. A verseny szervezésével nem is az volt a célunk, hogy megtaláljuk az ország legjobb tarokkosát. Azt szeretnénk, hogy ha minél többen eljönnétek, és tarokkozással töltenénk egy kellemes délutánt. Ha ehhez van kedved Neked is, akkor várunk szeretettel december 13.-án.
Hosszú távon kiegyenlítődik. Azt, hogy mikor éri meg kockáztatni, a siker valószínűsége határozza meg. Ha a nyereséged várható értéke akkor több, ha megadod az impasszt, akkor add meg.
A bridzs nem feltétlen igényli az asztaltársaság folyamatos változását, sőt!
Továbbra sem értem, miért kell mániákusan versenyeztetni azt a játékot, amely már alapjaiban sem versenyeztethető? Mi ez? Mazochizmus, hülyeség - vagy mi?
Ráadásul, a húhi egy szép játék, amely pont az ellenkezőjét igényli, mint ami egy versenyen történik: nevezetesen a folyamatos asztaltársaság-cserét. A húhi-alapú játékok legszebben ö s s z e s z o k o t t asztaltársaságokban játszhatóak, vlszínűleg ez az egyik oka annak is, hogy, noha ezrek és ezrek szeretik, még sem ért el összetartó fejlődést, mint a bridzs, vagy a royal.
A nagy többség otthon, koleszban stb. évek óta zárt társaságban játszik.
E két utóbbi játék viszont kifejezetten igényli az asztal/ellenfél változásokat.
Most nem minősítettem, rangsoroltam ezeket, pusztán a természetükre világítottam rá, és szerintem az a jó, ha minden a helyén van kezelve.
A húhista érezze magát jól egy jó saját társaságban, a bridzsező meg a royalista versenyezzen.
Kiindulási tényező. Jobb példa itt a boxolók világa, ahol valóban nem érdemes a lepkesúlyút összeereszteni a Tyson-nal. Ahogy a 8 tarokkos két nagyhonőrös felvevő is másképp áll az adott leosztás sikeréhez, mint a vele szemben ülő két tarokkos. Az más kérdés, hogy hosszútávon ez mennyire egyenlítődik ki, de egy egynapos versenyen (elég sokon résztvettem, hogy tudjam) elég egy szar lap, egy meccsen való lapjárás, aztán máris nem vagy benne az első tízben. Azonban egy év alatt ennek már nincs akkora jelentősége semelyik kártyában, egy évig nem lehet rossz lapja valakinek (több száz, ezer leosztásban).
Végül is, tudásnak is felfoghatjuk azt, ha valaki tudja, mikor mennyit kell kockáztatni.
Azért az úszásban a szerencse faktor nincs meg, legalábbis nem úgy, hogy mondjuk valaki két fordulóval kevesebbet úszik, csak mert gyengébb képességű. A fizikális jobb-dolog nem szerencse faktor.
Kedves Dream Tharokker, egy dolgot nem értek. A räubert írjuk, a huhit nem, holott a räuber versenyezhetőség szempontjából ugyanaz, mint az ulti, hiszen nincs consolatio, a szerencse ugyanúgy szerepet játszik, mint a huhiban, és az ultiban. Akkor miért írjuk a räubert?
Azoknál a játékoknál ahol nincs ilyen véletlenszerü eloszlásra lehetőség (sakk, dáma, go stb.) ott a versenyzők rangsora jóval stabilabb. Jellemző módon pl a sakkban még mérőszám (Élő) is jelezheti a játékerőt.
Pontosítanék. Tudni kell, mikor éri meg kockáztatni. Egy kis valszám. Ami a bridzset illeti, az a mezőny szorosságát is mutatja. Pont azt, hogy a versenyzők egyenlő feltételekkel indulnak. Nem úgy, mint pl. az úszóversenyen. Az egyik egyszerűen fizikálisan sokkal jobb (pl 62-es lába van, jobb az alkata hozzá), és a másik akár meg is szakadhat.
Ja, az nem vet túljó fényt az etalonnak tekintett bridzsversenyeztetésre, ha ott is ekkora különbségek vannak azonos játékosok között. Akkor - ha csak ezt a szempontot nézzük - ugyanolyan szinten van, mint a huhiverseny: egyiknél sem megoldott ez a probléma.
Elismerem. Azt nagyon nehéz mérni, illetve kiküszöbölni, hogy az 1-1/0-2 eloszlás szerencsefaktora benne legyen ill. ne. Mégha valóban ugyanabból a lapból is játszanak, attól jobb-e valaki, hogy merészebb?
Erre empirikus válasz lehet, mégpedig a legjobban versenyeztethető játékban (a royal csb), ahol is a tavalyi bajnok kockázatmentes játéka egyértelműen bizonyította sikerességét (kupát is megnyerték, GP-t is nyertek stb.), hosszútávon pedig a CSB-n látható volt.
Erre jó példa a második helyezett, akik bár sok trófeát teljesítettek, ugyanannyit buktak is: amiből mi 50% (pontosan 1-1-es káróeloszlás kellett a visszalopatáshoz) esélyű Hárpiát mondtunk, abból ők a 100%-os Golgotát vállalták volna. Az eredmény világos: két ilyen lapból ugye egyszer sikerül, egyszer nem (átlagosan), azaz a kockáztató csapat 250 pontot fog szerezni, míg a másik 300-t. (Ez be is következett, mert amekkorra szerencsével az sikerült, ugyanakkora pech-el bukott el később egy Gloria).
Tehát, hogy ki mit mer, az csak hosszútávon mérhetőle, és attól végülis jobb lesz valaki (egy csapat), ha megfontoltabb és nem kockáztat, nem reptet stb. A szerencse a gyengébbek fegyvere lehet, különösen rövid távon hatásos. Ha ugye ki-ki meccset játszunk a kupában, nyilván az aktuális állás alapján fogok kockáztatni, és akár héját is mondok, ha az kell a győzelemhez.
A húhiban sehogy se lehet versenyezni, mert hiába osztasz vissza, a változó partneri viszony van akinek jó, van akinek rossz partner ad.
Teljesen szerencsejáték.
Ezt, egyébként ők maguk is elismerik, lásd: Marton János Magyar tarokk c. könyvét: 7. oldal (rögtön az első érdemi oldal, addig, üres lap, cím stb.): "versenysportként sem űzhető a tarokk..."
Természetesen mindez e játékosokat a húhiversenyzéstől nem tartja vissza, valaki valamit írt korábban valaminek a határtalanságáról...
Szomorúan kell közölnöm azt is, hogy az a téveszme, miszerint a visszaosztás mérhetővé teszi a kártyát nagyon nem áll meg, ez az ú.n. 0:2/1:1 végjátékprobléma miatt van!
Akár a bridzsben, akár az ultiban, akár a royalban dögivel vannak olyan - ráadásul többnyire sorsdöntő ponterejű - teljesítéslehetőségek, amikor a sikert a végjáték 0:2 vagy 1:1 adueloszlása dönti el.
Az egyik asztal (pl. a jobb!) bebukja a dolgot, a gyöngébbnek eszébe sem jut, és nyer...
Lásd a bridzsvégeredmények azonos játéktudású játékosok közötti döbbenetes szórtságát: uaz a játékos egyszer első, aztán 47., aztán 25. aztán 4. stb... ilyen elképzelhetetlen pl. az úszásban: Darnyi, Egérke, vagy az az ausztrál úszógyerek ha elindult, mindig első volt, sose 47., meg 25...
A skartos játékoknál pedig ugyebár ott van, ki mit húz, vagy az ultiban, ki kinek mit tesz le.
1972-óta a hobbim a kártyaversenyzés, mint olyan, és elmondhatom, hogy még több egyéb faktor is van, de ezzel már nem akarok senkit untatni.
Akit érdekel a valódi versenyzés: jelen pillanatban a legpontosabb játék a royal, aztán az altiansz, aztán a bridzs.
Ez az, három tarokkal nehezebb ultit teljesíteni, mint nyolccal. :-)
Erre mondtam, hogy két ember akkor hasonlítható össze a huhiban obejktiven, ha mindkettő háromból, vagy mindkettő nyolcból játszik. Erre a visszaosztásos módi a jó, de ezt te is tudod, csak hogy az valóban macerás.
Egyébként azt se hagyjuk ki a számításból, hogy bizonyos versenyeztetett játékokban nem csak a jó lap ér valamit, hanem a nagyon szar is! Tehát ultiban a duri mellett van betli is, a Fekete Macskában ha mindent elviszel (shot the moon), akkor te nyersz, a King-ben is van ilyen eredetileg stb. Tehát meg van a lehetőség a játékra és nyerésre szar lappal is, a tarokkban nem. Ott ha betlit csinálsz, ugye az általában nem túl fényes eredményt prognosztizál.
Sehogy.
Sőt, ma már félkezes ulti"bajnokságot" is: értsd, csak a lapok felét osztják ki először, az abból mondottak duplát érnek, majd hozzáosztják a többit - szóval ilyet is rendeznek, a hülyeség határtalan.
Soroksáron évek óta rendeznek snapszliversenyt. Megkérdeztem egyik odajárónkat (sic!!), mitől verseny ez? Hogy oldják meg a lapjárás kérdését?
Azt mondta, igen egyszerűen. Aki kiesik, újra nevezhet...
Mikor süllyedünk ide?
Természetesen lehet versenyt rendezni bármelyik huszashivásos tarokkrendszerben is. W.GY-vel egyetértve azonban jó eséllyel a versenyt nem a legjobb játékos, hanem a legszerencsésseebb nyeri.
Túl kevés partit játszanak le egy ilyen versenyen. Ez nem von le semmit a játék élvezeti értékéből, azonban igazságos verseny nem rendezhető belőle. Többször rendeztem huszashivásos versenyt, szinte mindig jó játékos nyerte, de nem a legjobb.
Az ökölvívóknak, birkózóknak stb. van annyi eszük, hogy 54 kilójukkal ne akarjanak versenyre kelni egy 100 kilós ellen.
A folyton versenyt rendezni akaró húhista tarokkozóknak miért nincs annyi, hogy 3 tarokkos kéz nem vethető össze egy 8 tarokkoséval???
Arról nem is beszélve, van épp elég v a l ó b a n versenyezésre alkalmas kártyajáték (bridzs, royal tarokk, altiansz), amelyben - mellesleg évek óta -valódi versenyélet folyik...
Elgondokodtam ezen az egész verseny kérdésen.
A kártáyajátékok eleme a szerencse, ha más nem a lapkiosztás miatt. Alapjában nem oylan, mint a sakk, ahol azonos feltételekkel versenyeznek. Szerintem három kategória van.
1. a szerencsejátékok. A neve is mutatja, miről szól: pénzt kell nyerni (ezt nevezhetjük versenynek is). Ha állandóan blackjack-em van (magyarul 21-em) vagy ász pókerem, akkor jó eséllyel nyerek. Kissé fura lenne, ha az, akinek egy párja van, kompenzációt kérne, mondjuk pár dolcsit a szomszédtól. Az is hozzátartozik, hogy a jó szerencsejátékso igenis jobb nálam, mert tud blöffölni, játszani. Aki ült már akár csak félprofi pókeressel egy asztalnál, tudja ezt. Összességében ezek azonban messze nem a versenyről és a gondolkodásról szólnak. Másszóval: csak részben tanulható, 95%-ban az nyer, akinek jobb lapja van. (értsd: nem kell tudnom nekem blöffölni meg kiismerni a többieket, ha royal flös van a kezemben).
2. a társasági játékok. Ezek lehetnek komolyabbak és lazábbak is. A komolyabbak pld. a kanaszta, a römi, az ulti, vagy akár a fekete macska, a rikiki. Ezekből is vannak versenyek! Töbségére igaz, hogy általában egyéni indulós, ergo partner-probléma nincs, és többségüknél az összes lap is játszik (bár a húzkodósakban nem egyidőben). Römiversenyt, ultiversenyt is rendeznek. A huhi tarokkok is ebbe a csoportba tartoznak. A játék sajátossága azonban megfosztja a versenyeztethetőségtől a játékosokat, de ha mégis rendeznek, annak sportértéke természetesen nincs. Nem is kell neki legyen. Teljesen egyértelmű, hogy még akár hosszútávon sem (!) a legjobb nyeri azt meg, vagy a győztes a legjobb. Ezt mindannyian tudjuk, de azért szórakoztató még lehet.
Mi is a baj a tarokkal? Egyrészt ugye a meghívott pár, lehetünk valami barommal, aki nem tud tarokkozni, ráadásul nem derül ki mindig időben, kivel is vagyunk, a partnerek meg változnak. Se nem egyéni se nem páros játék emiatt. Ott van aztán ugye a lapcsere, hat lap a skartban, amik sose kerülnek játékba. Végül pedig a lapszerencse.
Ezek a dolgok ugyan tehetik élvezetessé a huhit, és jókat röhögünk néha azon, ha a felvevő még a hatodik hívásban sem tudja, kivel van; de ez nem versenyjáték.
3. a versenykártya. A Royal próbált tenni a fentiek ellen. Ehhez nem volt más lehetősége, mint szakítani a hagyományokkal, és egyrészt fix párosokat alkotni, másrészt eltüntetni a skartolást. Ez önmagában forradalmi, ami láthatóan ellenérzésekbe is ütközik. A legnagyobb csatát azonban a lapkiosztás szerencsefaktora ellen űzi, erre van ugye a konzoláció kitalálva. Ez roppant ötletes és jó dolog, az optimálsi megtalálása azonban nehéz. A játék így versenyeztethetőbb, bár a lapkiosztás szerencséje ekkor is megmarad, kisebb mértékben. Cserébe a tardiciók szakadnak szét, új bemondások kerülnek elő, változik a lapszám stb.
A másik versenysport a bridzs, ami megfelelő módon van szabályozva. Nem rég láttam egy képet hogy megy a verseny, középen leválasztott asztal, licitdoboz, semmi duma, a lapok felmutatása egy lukon keresztül. Borzasztó. Én ezt annyira élvezném, mint egy urológiai vizsgálatot.
Tehát, ha versenyezni akarunk, akkor kötöttebb, változtatottabb szabályokra van szükség.
A tarokk esetében ez vagy a royal, vagy akinek nem tetszik az eretnekség, annak - szerintem - csakis egyetlen objektiv módja lehet: a visszaosztás, uyganabból a lapból versenyeztetés. Erre votlak próbálkozások, kevés sikerrel. legutóbb (2-3 éve vettem részt ilyenben egy mezőhegyesi verseny alkalmával, ahol minden asztal ugyanazokból a lapokból játszott, majd továbbadta a szomszédnak. Persze, minden azstalnál az A, B, C, D játékosok versenyeztek egymással, tehát az "A" játékosok között is sorrend alakult ki, meg a többiekközött is, de A-t B-vel nem lehet összehasonlítani közvetlenül. Persze, a talon is ugyanaz volt, így pld., kiderült, hogy én, aki skízzel mindig ellicitálok egyesig, XXI-t fogtam, mig más uyganabból a lapból csak kettesig ment, és csibnált egy hármas tulit (aljas módon úgy volt megcsinálva a talon, hogy a XX-as a licit függvényében kerüljön ki).
Mi ezzel a baj? Az, hogy ez egy hülye, bonyolult, és macerás versenyeztetés. Lassú, főleg a pörgő játékhoz szokottaknak, és idegen. Továbbá, még így is nehéz összehasonlítani sok mebert, mert ugye az a kérdés, hogy a XXI belemegy-e az adott leosztásban egy színbe menekülni, vagy sem, ez nem biztos hogy tudás kérdése.
A gyorsításnak és objektiv, gyors versenynek egyetlen módja a számítógép lenne, ami képes könnyen gyorsan minden asztalnak ugyanzt kiosztani, könyvelni. Hát ez is elég idegen módszer, de ha ez sem tetszik, akkor tessék társasági szinten játszogatni, vagy eltűrni, hogy a "versenyek" igazából nem sportértékűek, hanem olyan buli, ahol az aznapi legszerencsésebb díjat kap. Egyébként meg ott a royal, ha valaki feltétlen versenyezni akar.
Ha már tarokk "versenyt" rendeztek, nyilván minden résztvevő azonos feltételekkel versenyezhet, hiszen ez minden verseny - legyen az úszóverseny, vagy gerelyhajítás vagy bridzs - alapja. Ezek szerint, ha benevezek, és végig 2-3 tarokkom lesz, megoldottátok, hogy esélyem legyen a 7-8 tarokkosokkal, invitelőt Trullosokkal stb. szemben. Érdeklődnék, hogyan?
Megnéztem a lapot, ahogy az eltés tarokk tanszéket is, ahonnan Dervadelin G neve ismert, illetve Tóth Tibi, ha ő ugyanaz a Tóth Tibi, akik royaloznak is.
Érdekes, hogy ennyien játszanak ott (is), és nem csapódik senki a royalhoz se, meg a nagy pesti egyesülethez se. Dec.13 még nem tudom, de ha itthon leszek (az országban), akkor lehet hogy elmegyek.
2003. december 13.-án, szombaton 15 órakkor tarokkverseny lesz a
budapesti Teatrum teaházban (VI. Hegedű u. 6., a Liszt Ferenc térnél)
A versenyen Paskievics tarokkot játszunk, bővebb információ a
versenyről a www.tar.hu/tarokkverseny oldalon található.
A nevezési díj 600 Ft.
