Anno azért nem is csináltam hozzá igazolólapot, hogy könnyebb legyen a mozgalom regisztrálása. Így elkerülhetők a már általad is említett bonyodalmak.
Szerintem így egyszerűbb, persze szívesen csínálok igazolófüzetet is hozzá, melyet lehetne fénymásolni.
A fénykép téma itt is aktuális lévén a kilátó már több éve ki lett fűrészelve. :(((
A Sümegi vár nyitva volt, nem tudom, most hogy mától december van, nem zárták-e be. Nagyon jó volt mivel csak ketten voltunk bent, nem kellett turistákat kerülgetni.
Tapolcára már sötétedéskor érkeztünk. Szerintem nagyon jó fotók sikerültek. Amint felérnek az oldalamra, megírom a címét, hátha valaki megnézné.
Szombaton a Tanúhegyek nyomában telj. túrát bővítettük ki Szigliget Óvárral. Érdemes megnézni a másik mellett ezt is, jól látható nyomok vannak.
Jó lenne tudni, melyik mozgalmak igazolólapja soxorosítható.
A levélváltás elég macerás, sokszor - a természetbarát szövetségek heti 1 ügyeleti napja miatt - sokat kell várni egy-egy igazolólapra, ami gondot jelenthet akkor, ha az utolsó pillanatban derül ki, hogy szükség lenne rá.
Múzsla!
Te például, mint 2 jelvényszerző túra "gazdája", hozzájárulnál-e ahhoz, hogy a két túra igazolólapja letölthető legyen a netről? Eddig ugyebár a mátrai túráid esetén elég lenne egy túrajelentés, de viszonylag kis ráfordítással lehetne szerkeszteni egy igazolólapot, ami a legalapvetőbb tudnivalókat is tartalmazná.
A másik kérdőjel az igazolófüzetek esetében a fényképezés. A legtöbb szervező elfogadja a helyet és személyt ábrázoló fotót. Egy csomó fénykép akár 4-5 helyre is kapásból elküldhető bizonyítékként, ráadásul ehhez ugye nem szükséges előre az igazolófüzet sem.
Nem tudom például, teljesíthető-e az OKT úgy, hogy valaki mindenhol fényképez, aztán egyszerre beküld PV-nek 120-150 pecsételőhelyet és személyt ábrázoló fényképet!?
:-)
Új mozgalom igazolófüzetét sikerült beszerezni a szombati telesítménytúrán.
"Templomromok, kolostorromok a Balaton-felvidéken", röviden TEMPLOMROMOK.
A tegnapi túrán velem volt és a hosszú vonatozás közben sikerült pár helyet beazonosítanom. Lassan már meg is lenne a szükséges 10, ha előbb tudok a mozgalomról.
Elég igénytelen a füzet és vannak érthetetlen pontok.
Mintha kétszer lenne a "Kövesdi templomrom".
Nem tudom, mi a különbség a Kisfaludi templomrom és a Kisfalud-dörgicsei templomrom között.
Nem tudom, hol van a Sárdörgicsei templomrom.
Az Ecseri szerintem Ecséri.
Ha valaki szakértő a témában, jó lenne, ha megírná, hisz ha már felkeresi az ember a romokat, akkor jó lenne többet tudni róluk.
Ja, és 300 pénz a "füzet".
Szerintem sokszorosítható, de akkor a teljesítést követően kell lepengetni a 300-at, az árban ui. benne van a kitűző ára is.
Balaton-felvidéki kék, 5. szakasz
(Balatonfüred – Alsóörs)
Sok újat nehéz erről a szakaszról írni, a jelzés tökéletes, a föl-le, föl-le fárasztó.
A köd miatt sokat nem láttunk, de a környék még mindig csodálatos.
A Jókai-kilátó előtti szakasz tanösvény lett, 7 pont, 7 tábla (földtani ismeretek, növényzet, stb.). A tanösvény neve: ARANYEMBER.
Csopakon nem volt nyitva a Malom Csárda, de pár száz méter vissza az országúton és van egy kellemes vendéglő (Dobó vendéglő). Igen szép bélyegzőt kaptam.
Paloznak határában van a kálvária, nem kell sokat menni annak, aki az igazoló füzetét nem hagyta otthon.
Innen kissé egyhangú az út (aszfalt), nyaraló, nyaraló hátán.
Alsóörsön úgy döntöttem, elég volt. Lesétáltunk a vasútállomásra és befejeztük a túrát.
Remélem, hogy az utolsó pár kilométer megtételekor szép idő lesz!
BÖRZSÖNYI VÁRAK: Magyar-hegyen, Rustok-hegyen és Gór-hegyen (hegy?) a pöttyök teljesen rendben vannak. Gór-hegyet célszerűbb nem a füzetben leírtak szerint megközelíteni, mert elég sokat kell szántásban menni (bár a szántás közepétől egy jó távcsővel már kivehetők a nagy fa törzsén a pontok).
Egyszerűbb az út az Ipoly melletti műút 17. km-nél lévő Tangazdaság nevű épülettől egyenesen odavezető földúton, de ebből az irányból a jel a domb túlsó végén van.
GÜSZIOLÓGUSNAK: a Postán megszokott dolog, hogy csak bélyegre adnak pecsétet (akármilyen kis értékre), nem kell rájuk haragudni, nekik ez előírás. Nekem a Kék füzeteimben több ilyen is van.
Balaton-felvidéki kék, 4. szakasz
(Kővágóörs – Dörgicse)
Kényelmes sétának indult, de a végére sikerült egy kis izgalmat „belevinni”.
Az időjárás előtt le a kalappal!
Négy túrából 2,5 igazi túraidőben, jó 10 kilométer ködben és egy szakasz borongós időben. Nem is olyan rossz!
Kóvágóörsön a postán próbáltam bélyegezni. Ilyen még nem volt. Vetettek velem egy 1 forintos bélyeget, azt beragasztották. Arra már lehet bélyegezni, hangzott a válasz.
Bélyegezhettem volna a kocsmában is, de gondoltam egy keletbélyegző hitelesebb. Vesztettem pár percet. Ennyi hiányzott Monoszló előtt. Ha 1 perccel hamarabb ott vagyok, akkor busszal mehettem volna. A plusz két kilométer nem volt perdöntő, de megspórolhattam volna.
Kővágóörs után a kék hegyet mászik. Az atlasz térképe hibás. Lehet rövidíteni, de a jelek elvezetik a turistát a Kőtenger irányába.
A visszatérés után még egy kis aszfalt, majd jó minőségű, sóderes-homokos út. Kitermeltek egy jó darabot a hegyből Valami nagyon épül arrafelé!
A villanypásztoroknál van egy kis kavarc, én a kék szalagokat követtem, jel nincs. A picit jobbra, majd tovább a nyerő. Itt kell kiakasztani a vezetéket, majd irány az erdőfolt mellett. Az út másik végén is van vezeték. Szikrázott, mikor összeért a két „madzag”.
Az erdőben végre jel. Szép erdei út, sok-sok avar. Csak előtte az a sok nyílt terep ne lett volna!
Elértem az országutat, integettem a busznak. Nem sok hiányzott.
(A terv az volt, hogy bemegyek busszal Monoszlóra és visszafelé kihagyom az aszfaltot. Érzem a megvető pillantásokat, de Monoszlóról a sárgán van annyi, mint az aszfalt a jelek kereszteződéséig.)
Mérgemben követtem a jeleket. Aszfalt és aszfalt. Mikor a S- és a K- elfordult, akkor szemből jött egy pár az úton. Elébük mentem. Már látszottak a visszatérő jelek! Jó nagy kunkort ír le a kék!
Mivel a szemből jövők egyértelművé tették, hogy nincs élet a csúcs környékén, visszasétáltam és a S- jeleket követve bementem Monoszlóra. Kellett a bélyegzés a VÁRTÚRÁK-hoz és a 9/99-es mozgalom füzetébe. A posta ideiglenesen nyitva volt, de csak „Tapolca” feliratú bélyegzőjük volt. Kirendeltségként működik a posta. Bolt zárva. Az Önkormányzatnak van épülete, de az is zárva volt.
Vissza a sárgán, majd a kéken. Hogy miért kunkorodik ekkorát a kék?
Még egy kis aszfalt, majd a kék tovább egyenesen, a sárga elfordul, tovább aszfalton. Kár lett volna kihagyni a kilátót!
Rendezett környék, csodálatos panoráma. A terepasztalon követtem, hogy mit látok. Ebből a szögből még nem volt szerencsém felmérni a hét végi túra csúcsait. És a másik irány! Láttam a vár tábláját is. Azt hiszem, nincs jelentősége, hogy milyen jel vezet fel a csúcsra. Lépcső végig, kivéve a legtetejét. Nem szeretem a „kell” szót, de ez valóban lenyűgöző hely. Együtt a Káli-medence és a völgy, melyen kijuthatunk Nagyvázsonyból a Balaton felé.
Akkor még nem tudtam, mi vár rám, az útvonal egyértelműnek tűnt.
Vissza az elágazáshoz.
Innen kezdődött az első kavarc. Nem együtt megy a kék és a sárga. A sárga jobbra el, egyedül. Kék jel egyszerűen nincs. Bátortalanul indultam lefelé a nem jelzett úton, bízva a tájékozódó képességemben. Egy idő után lett jel is. Rossz tehát a térkép is és az atlasz leírása is pontatlan.
Bandukoltam a széles szekérúton, jött egy balos kanyar. Ellenőriztem a térképen, az irány jónak tűnt. Mentem-mentem, de jel nem volt. Vissza a kanyarig. Ott jobbra volt egy gyenge elágazó szekérnyom, de jelzést nem találtam. Félénken elindultam, hát nem ott a jel a fán! Lehetett volna egy picit hamarabb is!
Még egy kicsit tehát tovább, majd kőből kirakott hatalmas nyíl hívja fel a figyelmet arra, hogy irány a borókás. Van egy jel is. Igen keskeny, össze-vissza kanyargó ösvény, néha egy fa, rajta jelzés. A borókás lassan felnő, kilátás semmi, a bokrok összeérnek. Izgalmas szakasz!
A végén meredeken le, majd jobbos kanyar, sok-sok jelzés. Még egy kicsi az erdőben, majd balról megjön a szekérút. Feltételezem, hogy megkerüli a borókást. A Fekete-völgyben vagyunk.
A kék bevezet egy mélyútba, jobb oldalon van egy jelzés. Hogy az ellenkező irányból érkező minek hatására nem fog jobbra kanyarodni, azt nem tudom, a kereszteződésben ui. nincs jel.
A mélyút végén egy gyenge jel, mely az ellenkező irányból érkezőt arra ösztönzi, hogy be a mélyútba. Igen ám, de közel, s távol kék jel nincs.
Még egyszer elolvastam az atlaszt. Visszabotorkáltam az elejére és keresetem az „első adandó” alkalmat. A vége előtt pár méterrel volt egy balra kiágazó út. Jelzés semmi. Szerintem nem mélyút és nem is enyészik el (az igazságot megvallva, nem tudom, milyen az, amikor egy mélyút elenyészik). Jelzést sem találtam. A 30. oldalon lévő pincét beazonosítottam, de ettől nem lettem okosabb.
Megcsodáltam a panorámát és elindultam a biztonságos országút irányába. Nem rövidítettem, de a jelzéseket megérinteni nem állt módomban.
Szentantalfán találtam nyitott kocsmát, bélyegeztem és tankoltam. Nyitva volt a posta is. Közölték, hogy képeslapot a zöldségesnél vásárolhatok. Visszamentem és valóban. Régen volt már, mikor cipőt a cipőboltban árultak. Postai levelezőlapot a zöldségesnél. Hurrá!
Nem restelltem, és visszamentem a postára, kértem rá egy keletbélyegzőt.
Innen már egyenesben voltam. Megcsodáltam a völgy túloldalán megbúvó picinyke falut, Szentjakabfát, majd irány a domb. Székes, sóderes út. Még jelzés is van.
A dombhát mögött megkezdődik az ereszkedés, le a képen is látható völgybe (30. oldal, présházak). Vagy régi a felvétel, vagy retusálták a képet. A háttérrel együtt egyértelmű. Tökéletesen van jelezve a kanyar, az úton (a két ház jobbra van) is vannak jelek.
Rövid időre bebújunk az erdőbe, majd megnyílik a panoráma. Nagyon nem szabad elmerülni a látványba, mert az erdő szélén jobbra kell kanyarodni. Tovább a kaszáló szélén. Ha tisztes távolságban haladunk, akkor jól látszanak a jelzések. Belevezet az „út” a balról érkező szekérútba.
Innen egyértelmű. Hamarosan megnyílik a völgy, a lábunk alatt a Balaton, előtte Dörgicse. Présházak mellett haladunk, sajnos minden ház zárva volt.
Mikor az erdőbe érünk, már látszik az országút. A részben aszfaltos út itt vezet ki, de a kék még egy ideig az erdőben halad. Ezt a részt kihagytam, hisz az országúton már megtettem.
Mivel az idő elballagott (leginkább rohant), a busz eléréséhez már csak egy esélyem maradt. Bejött. Egy kedves hölgy kitett a templomnál, maradt idő bélyegezni (végső soron jó lett volna a buszjegy is), és még tankolhattam is. Levitt volna Akaliba, de a buszon meleg volt, jobban telt az idő. Kényelmesen elértem a vonatot.
Minden jó, ha vége jó.
Nagyon sajnálom, hogy egy szakaszt ki kellett hagynom. Nemrég beszéltem egy túravezetővel, már évekkel ezelőtt is errefelé megbízhatatlan volt a jelzés. Azt hiszem, a hegyen (Tagyon hegy) nem kedvelik a turistákat. Kár.
Teljesen jogos a felvetésed.
Azzal, hogy felhúzták a kerítést, épp azt a rendszert sikerült felborítani, amienk a megváltozásától óvni akarták a területet. Gondolom, ilyen rövid idő alatt nem történt helyrehozhatatlan kár, de szerintem az illetékeseknek mihamarabb el kellene gondolkodni azon, hogy van-e értelme a kerítésnek egyáltalán (különösen annak tükrében, hogy ezexerint csak az nem megy be, aki nem akar).
A kérdésem csak az, hogy milyen erdei ökoszisztéma, amiben nincs nagyvad? Mert ha egy kis területet bekerítünk, akkor vagy kizavarjuk onnan az összes nagyvadat, vagy bezárjuk őket, és elszaporodnak, beltenyészet alakul ki, stb.
Mikor pár héttel ezelőtt „felkészítettél” a Balaton-felvidéki Kéktúrára, akkor sikerült belém ültetned az ideget. Nyugtattam magam, hogy van atlasz, benne leírás, de a drukkot nem sikerült elűznöm.
Az első túra (Badacsony – Kővágóörs) tapasztalatai nem igazolták a félelmet. Jelzés is volt és sok volt az aszfaltos, egyértelmű szakasz.
A második (Dörgicse – Baltonfüred) már gázosabb volt. Nagyon kellett figyelni és sikerült elkavarni kétszer is. Volt egy nem várt elkerítés is, de Te erről nem tudhattál.
A harmadik szakasz (Balatonalmádi – Pétfürdő) volt a legproblematikusabb. Nem volt leírás és köd volt. Sikerült elkavarnom. Nem tudom, mi lett volna, ha nem lett volna köd, de azt hiszem, a fennsíkon akkor is bolyongtam volna egy jót. Még ma is ráz a hideg, mikor arra gondolok, hogy mi lett volna, ha nem jön a motoros. Sajnos, ez a szakasz Téged igazolt.
És akkor jött a negyedik szakasz (Kővágóörs – Dörgicse). Hegyestű után bekövetkezett, amit jó lett volna elkerülni. Csődöt mondott a megérzés. Hihetetlen kunkorok, zavaró jelek, jelzéshiány. Nem volt más választásom, „szégyenszemre” az országúton mentem Szentantalfáig.
A hátralévő utat ismerem, sokszor megmásztam már a Füred környéki hegyeket. Azért óvatos leszek!
Annyival vagyunk előbb, hogy pontosan feljegyeztem a problémás szakaszokat. Nincs sok, de van. Kár, hogy ezen a gyönyörű útvonalon ilyen sok energiát kell elpocsékolni a tájékozódásra! De igazad volt.
Mivel úgy érzem, hogy kicsit túlzottan is magabiztos voltam, most nyilvánosan is megkövetlek. Atlasz ide, atlasz oda, leírás ide, leírás oda, nehéz túra a Balaton-felvidéki kék.
Nem szerepel a terveim között az ismétlés, de a két helyet (Litér előtt és Szentantalfa előtt) lehet, hogy ellenkező irányból felkeresem.
"...engedélye meg a favágóknak és a vadászoknak van" Remélem, hogy nekik nincsen! Az Őserdő ugyanis éppen attól őserdő, hogy hosszú-hosszú évtizedek óta nem folyt ott ilyenfajta erdészeti tevékenység. Mint ahogy Te is láthattad, keresztül-kasul fekszenek az úton és mindenütt a fatörzsek, némelyik egészen korhadt.
A vadászat meg egy ilyen bekerített, viszonylag kis területen igen sportszerűtlen lenne, de szerintem - épp a bezártságbó adódóan - nincs is benne nagyvad. (Egyébként sem tartom valószínűnek, hogy az Őserdőben engedélyeznék a vadászatot.)
Szia!
Az észrevételeinket kérdezted az Őserdővel kapcsolatban.
Úgy emlékszem, hogy egyszer már terítéken volt az ügy, de a privát véleményemet szívesen megfogalmazom.
Én a lezárás óta egyszer jártam arrafelé (2002. augusztus). A Zöld sáv jelzésen mentünk Nagymező irányából Tar-kő felé. Zuhogó eső volt, nagy pára, így már csak azt vettem észre, hogy az előttem haladó bebújik az óriási lyukkal rendelkező kerítésen. Az OKT kivezető szakaszán pedig a kerítés a földig volt taposva.
Akkor az volt a véleményem, hogy irreális a lezárás, hisz senki sem tartja be.
Talán az volt a BNP indoka, hogy a lezárás a mi érdekünk, mert így tartható fenn az a bizonyos növénytársulás, ami ott él. A keresztülközlekedés pedig rontotta az életviszonyokat, így kénytelenek voltak lezárni.
Ebbe a vadász, erdész, favágó dologba nem megyek bele, mert igazából nem értek hozzá. Nem tudom, hogy mikor-mennyit-hogyan használják a területet.
Inkább összehasonlítanám egy másik - hasonló - az Aggteleki-karsztban lévő Lófej-forrás - Ménes-völgy közötti területtel.
Már az OKT atlaszban is az új - megváltoztatott - vonal szerepel, mely elkerüli ezt a részt. Az ANP indoklása szerint ez első kategóriás terület, tehát magterületként szerepel, mely az emberi tevékenységet kizárja. Ezt a nemzeti parknak, mint hatóságnak szíve-joga eldönteni és mivel nekem nem szakmám a természetvédelem és a biológia ezen nem is vitatkozhatom. Örülök annak, hogy az OKT keretében egyszer és az ANP teljesítménytúra keretében háromszor járhattam azon a vidéken.
Itt nincsenek kerítések, így szabad a választás.
Ha ismét erre járnék( ANP), akkor megpróbálnám magam visszatartani a belépéstől. (Nem bizos, hogy meg bírnám állni.)
Az Őserdőbe pedig belépek, ha ilyen állapotokat látok. Mármint, hogy a kerítés már nem funkcionál. Azonban a kerítésmászást és annak letaposását kihagynám. Ezt rongálásnak érzem.
Nov 10én voltam a Bükkben, Ómassáról mentünk fel a Fennsíkra szétnézni. Gyönyörű idő volt, látszott a Bálványról a Tátra (bár aki volt ama hétvégén az tudja, mert szombaton Regéc várából, vasárnap pedig az Örvénykőről láttuk), napsütés, minden. Első alkalommal voltam az Őserdőben is, és nem örültem. Többszörösen sem, mert lengyelekkel voltam és a kupi, ami ott van, az gáz. El van ugyan kerítve, de mi a lópikulának? Bevallom töredelmesen, mi is bementünk, egyetértek ui a kommentárokkal a túloldalon: "belépés csak engedéllyel" - engedélye meg a favágóknak és a vadászoknak van. Meg: Máshol ész nélkül irtjátok, itt meg bekerítitek.
Ja. Megjegyzem, egy ágat se tettünk odébb, nemhogy szemeteltünk volna. Miért tiltják el az igazi turistákat az ország egyik egyedülálló helyéről??
Mellesleg: a táblán a kommentárok mellett egy felhívás: "előre a régi turistaúton!!" Amíg nem állítanak oda senkit, úgyse tudják ellenőrizni.
Jellegzetesen magyar ügy. Ahelyett, hogy büszkén mutogatnánk, elzárjuk. Kíváncsi vagyok a véleményetekre - elvégre a kéktúrázókat csonkították meg legjobban.
Pár előző kérdésre megkaptam ma a választ levélben Gyetvai G. Ivántól:
- A vártúra sorozatban a határainkon túli magyar várak is játszanak.
- Komárom mindhárom erődje külön várnak számít.
