"SCHIVAMPL"
Egy felelőtlen képzettársítás: "Schwampel" - mai jelentésében "schwarze Ampel" - 'nem működő közlekedési lámpa' (ami régen talán 'kialudt mécses'-t jelenthetett?).
Minden garancia nélkül :)
Kedves LvT,
tudnál segíteni? Édesanyám lánykori neve Ferczi.
Pacsán született, Zala megyében. A család mindig magyarnak tartotta magát, de nem tudja, honnan származik vagy mit jelenthet ez a név. Idáig még, soha, sehol nem találkoztunk más ilyen nevü családdal. Üdv és köszönet
Sziasztok!
Megígértem egy ismerősömnek hogy a neten utánnanézek egy -szerintem koránt sem ritka-,de nem szokványos családnévnek!
2 nap után jutottam el ide!
Segítségét kérem minden olyan embernek, aki valamilyen információt tud adni a :SCHIVAMPL
családnévről!
Előre is köszönöm!
Dósa: Régi magyar személynév: a Dávid név egyszótagos Dau rövidülése a -sa kicsinyítőképző-bokorral. Ugyanennek a névnek a későbbi változata a Dózsa: a két forma között időbeli és területi különbságek állnak (egyrészt az s-ses változat a régebbi, másrészt keletebbi rögzülésre utalhat).
Dósai: Egyrészt lehet lakos-, illetve birtokosnév egy Dósa ~ Dózsa nevű település után. Ilyet egyet ismerek: Jászdózsa-t (nem messze Jászberénytől). A név így tehát jászdózsai lakost, onnan áttelepültet, vagy ott birtokost jelenthet.
Másrészt a név lehet apanév is, amelyben az -i toldalék az -é birtokosjel változata, jelentése így 'Dósáé, azaz Dósa fia' lenne.
Hegedüs ~ Hegedös: Foglalkozásnév: hegedűkészítő (esetleg hegedűn játszó zenész) jelentésben.
Burka: A legvalószínűbben szláv név 'vihar, zivatar' jelentésben (vö. szlk. búra 'vihar', búrka 'vihar, zivatar'), megtalálható kis frekvenciával minden környező szláv nyelvben.
(Úgy tűnik azonban, hogy muzulmán területen is megtalálható családnévként; ez vsz. a burqa 'csador' szóval függ össze [ennek a szónak a további eredetét, és egyéb jelentéseit azonban eddig nem sikerült kinyomoznom].)
Ofella: Római családnév a Lucretia nemzetségen belül (egy ilyen nevű embert Horatius is szerepeltet). Az ofella köznévi jelentése a latinban 'morzsa, darabka, csepp(nyi)' vilt. (Ez fennmaradhatott valamilyen újlatin nyelvben, mivel vannak jelenlegi angol szövegek, ahol 'étkezési korpa' jelentésű). Éppen a latinitás miatt nem lehet dönteni abban, hogy külföldről bevándorolt -- pl. olasz -- családról van szó, vagy középkori hazai (magyar, szász stb.) névlatinosítás eredménye. (Ez utóbbi jelenséghez vö. 336-339., 367., 683., 865. hozzászólások).
> es a(z) -(t)al kepzos fonevek ritkan vonatkoznak szemelyre
Egy régi személynév alapja nem feltétlenül személyt jelent, nem rritkák a mentoním (névátvitelen) alapuló nevek ld. az alant említett Csomó (az ácsok bajlódnak a csomós fával), vagy pl. a Csákány (ez volt a szerszáma), vagy pl. Kastély (itt lakott, de nem mint úr, hanem, mint szolga; vi. tkp. ez a Hivatal szinonímája) stb.
A Hivatal foglalkozásának nevét kapta nevéül (bemutattam, hogy a szó régi jelentése nem volt egészen azonos a maival).
Koszi!
Nem gondoltam volna...
Valahogy a nyelverzekem kepzot sejt a szo vegen, es a(z) -(t)al kepzos fonevek ritkan vonatkoznak szemelyre. Nem tudom, hogy a nyelvujitast honnan szedtem...
A Tuzson nevet még nem említettük, a 665-ösben a Tuson településnévről esett szó. Ez utóbbiban a középső mgh. zöngétlen, és zöngétlen a régi román Tuşin [tusin] (ma Tuşinu) és a német Tussen [tuszen] névváltozatban is. (Sőt Lipszky János: 1810-es Tabula generalis regni Hungariae c. tértkén magyarul Tuszony[!] a neve.)
A városról így ír Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótárában (FNESz):
Tuson 'Romániai helység Erdélyben Nagysármástól (Sărmaşu) délkeletre; Tuşinu' [1319/1347: Tusun: Györffy 3: 377]. Puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással; vö. 1293 k. : ? Thuzon szn. (HazOkl. 140). Az alapjául szolgáló szn.-hez l.: blg. Тушин ~ Тοшин [tusin ~ tosin] szn. (Ilčev: RIB. 499, 491); szb.-hv. Tuşin csn. (LPH. 695). L. még cseh Toušen hn. (Profous 4: 349) <: *Tušen szn. (Svoboda: SOJ. 158), valamint or. Тушино [tusino] 'Moszkva északnyugati elővárosa' <: or. Туша szn. (VesOnom. 327). — A rom. Tuşinu 'Tuson' a magyarból való. (Csánki 5: 420; Kniezsa: MagyRom. 1: 230; Suciu 2: 209.)
Vagyis: Tusont elsőként egy 1319-es esemény kapcsán említi egy 1347-ben kelt oklevél Tusun írásmóddal. Az biztosnak látszik, hogy a nevét magyarok adták egy hasonlóan hangzó személynév alapján. Ez a személynév talán megegyezik egy 1293 körül kelt oklevél Thuzon személynevével.
Ha megegyzik vele, ha nem: a Tuson helységnév személynévi alapja párhuzamba állítható a felsorolt délszláv (bulgár és szerb-horvát) családnevekkel [teszem hozzá: melyek láthatóan egy Tuša személynév -in birtokos melléknévképzős származékai (LvT)]. Helynévi párhuzamként ugyanakkor adódik a fenti cseh és orosz településnevekkel, melyek [szintén] végsősoron egy szláv Tuša személynévre mennek vissza.
[N.B. A Tuson településnévnek valamikor magyarul is *Tusin-nak kellett hangoznia, mivel a belőle származó román és német nevek erre utalnak, csak a XIV. sz.-ra a második magánhangzó hangrendileg illeszkedett. Ebből viszont az következik, hogy a név alapjául szolgáló személynév nem magyar, hiszen eredetileg vegyes hangrendű.]
Külön kérdés az anyakönyvezhető magyar Tuzson személynév. Ez nem biztos, hogy azonos a fenti településnév alapjául szolgáló személynévvel, és nem találtam hozzá etimológiát. De alább leírom az erről való gondolataim:
- Ha a név nem képzett, akkor nem tudok hozzászólni. Emiatt felbontom egy Tuzs- alapra és egy -on(y) képzőre.
- Mindenütt megengedem, hogy a név [zs]-je eredetileg [s] legyen: ez a váltakozás nem ritka, vö. 912-916-os hozzászólások.
- Maga a név magyar alapon képződhetett egy Tuzsa ~ Tusa személynévből, mivel az Árpád-korban volt egy -ony/ény kicsinyítőképző, vö. Aba > Abony, Ada > Adony.
- Ugyanakkor az -on/oň kicsinyítőképző a szlávban is gyakori (gyakoribb, mint a magyarban), ez elsősorban nyugati szláv-kárpátukrán eredetre mutat, vö. Drahony (Drahoň) csn. < szlk. drahý 'drága'.
- A fenti esetekben a személynév nem függ össze a Tuson településnévvel, hiszen ez utóbbi eredetileg *Tusin (esetleg *Tusen) volt. Ezt kompenzálandó feltehetjük, hogy a Tuzson személynév is eredetileg vegyes hangrendű Tuzsin ~ Tuzsen (Tusin ~ Tusen) volt.
- A vegyes hangrendű alakhoz csak szláv etimológiát adhatunk, különbözőképpen aszerint, hogy az -in vagy az -en végű alakból indulunk ki.
- Az -in esetén ez egy birtokos melléknévképző, amely anyanevet, ill. alakilag nőnemű férfinévből apanevet képez: az ilyen névalkotás elsősorban a keleti és déli szláv nyelvekre jellemző.
- Az -en esetén nyugati szláv (cseh, szlovák)) eredetre gondolhatunk, ui. az -en/eň ott volt gyakoribb kicsinyítőképző.
Így vagy úgy, nagyon valószínű, hogy a Tuzson név alapja egy Tuzsa ~ Tusa személynév. Ennek magyar etimológiáját nem tudok, csak szlávot:
- Ha a zöngés Tuzsa formát gondoljuk az elsődlegesnek, akkor alapul adódik a szláv tuhý 'kemény' melléknév ill. a túžiť 'kíván' ige [a szláv adatok szlovák formájukban szerepelnek, de ez nem jelent feltétlen szlovák eredetet]
- Valószínűbbnek tartom ugyanakkor a zöngétlen Tusa forma elsődlegességét, mivel egy nagyobb alakkörhöz lehet csatolni, nevezetesen a 104-esben említett Tuska, ill. a 665-ösben említett Tusjak nevek alapjához. Ebben az esetben pedig a Tusa (Tuša) legvalószínűbben a Tódor név szláv alapon történt rövidülése.
[A FNESz-cikkben hivatkozott magyar nyelvű munkák feloldása (a hivatkotások mellett megadott számok kötet- és vagy lapszámok):
Csánki: Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában I–III, V., Budapest 1890–1913 [A Hunyadiak kora c. mű részeként]
Györffi: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történei földrajza I–. Budapest, 1963–.
HazOkl: Hazai Oklevéltár 1234–1536. Budapest, 1879.
MagyRom: Magyarok és románok. Szerkesztette: Dóeér József és Gáldi László. I–II. Budapest. 1943–1944. [Ennek hivatkozott tanulmánya azóta külön is megjelent: Kniezsa István: Kelet-Magyarország helynevei. Lucidus Kiadó, Budapest, 2001.]]
Hivatal: Bármily meglepő, de a hivatal szót az EWUng. először 1211-ből adatolja, ráadásul személynévként! Korai jelentése e forrás szerint 'hivatás, életpálya, (kikerülhetetlen) kötelesség; hívás, felszólítás'. A szó maga hív ige -tal/tel főnévképzős származéka, e képzőnk régebben igen produktív volt, vö. étel (< e[szik]), ital (< i[szik]).
A régi magyar Hivatal személynevet Kálmán Béla is hozza a Nevek világa c. művében. Ő szerinte személynévként társadalmi státust fejezett ki 'belső szolga' jelentésben (vi. akinek kötelessége gazdája hívására megjelenni).
Szóval személynévként régi, így családnévként is annak kell lennie.
Sziasztok!
Szeretnék érdeklődni a Dósa (18. századi anyakönyvekben még Dósai), Burka, Ofella, Vekety, és Hegedüs (18. századi anyakönyvekben Hegedös) nevek iránt.
Bocsánat, ha kicsit telhetetlen voltam.
Az egyik hozzászólásban (asszem a 665.)megemlítettétek a TUZSON nevet. Erről szeretnék kérni minél bővebb információt (magáról a névről, a településről- bármiről, ami ezzel kapcsolatos)!
Eddig róla azt találtam, hogy kolozs megyei településnév, ami valószínűleg egy vitézről kapta a nevét. Már a XIII. századbeli iratokban is szerepel településként. Több birtokos felvette a családneve elé a tuzsoni-t, de megjelent már önálló családnévként, sőt utónévként is.
Az utónévkönyvben amúgy csak annyi van róla, hogy régi magyar név. Eredete, jelentése ismeretlen. Ezt szeretném segítségetekkel mégjobban kibogózni...
Valami furja az oldalam...
Hivatal Ervin neve sokaknak mond valmit.
Hogy alakulhatott ki ez a nev? Ha jol tudom, a hivatal nyelvujitasi szo.
Vagy esetleg szandekosan atlatszo fedonevrol van szo?
Az említetted könyvet nem ismerem, de én is a Kis Ádám által citált művet ajánlom, most kapható is éppen az egyik on-line antikváriumban 800 Ft-ért (megéri).
Ez a könyv a Bárczi Géza - Benkő Lóránd - Berrár Jolán: A magyar nyelv története (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., I. kiadás 1967, IX. kiadás 1995, ISBN 963 18 6773 0; én 1250,-ért vettem '95-ben.) c. egytemi tankönyv népszerűsítő változata. Ez utóbbi azonban talán már túlzottan szakmai jellegű.
Az idén jelent meg Keifer Ferenc és Spitár Péter szerkesztésében A magyar nyelv kézikönyve (ld. itt). Talán ez is szakmai, és 612 oldalából csak 157 foglalkozik nyelvtörténettel, de előnye az, hogy számos más témában is információt nyújt. Ebbe magad is belenézhetsz az Akadémiai Kiadó könyveit áruló jobb könyvesboltokban.
Kuklek: Bár a jelenkorban e névalak kimutathatatlan, a hangalak nem tesz mást lehetővé, mint a rumci által is említett kukla 'báb; csuklya, kámzsa' szóból való eredeztetést. Az ilyen nevek rendkívül gyakoriak a nyugati szlávságban, kezdve az alap Kukla névvel, folytatva a különbözőképp kicsinyített és apanévképzővel ellátott Kuklík, Kukliš, Kuklica, Kuklin, Kuklinca, Kuklewicz stb. formákkal. (Itt egy lista a lengyel variánsokkal.) Az adatolt -ík, -ok kicsinyítőképzős alakok mellett várható az -ek képzős forma is: sőt az -ok-os forma helyett ez lenne várható a cseh, morva(-nyugatszlovák), lengyel és kárpátukrán(-keletszlovák) nyelvterületen. valószínűleg ezeket kiszorította a középszlovák forma. (Ami nem meglepő, hiszen a lengyelben gyakori -wicz [vics] végződés is keleti-szláv (vi. ukrán) eredetű, a lengyelben -wic [vic] lenne várható.)
A név jelentése tehát kb. 'csuklyás, kámzsás', és eredete cseh, morva(-nyugatszlovák), lengyel vagy kárpátukrán(-keletszlovák) területen keresendő. Az említetted Lovászihoz igen közel van Kiscsehi, a történeti Zalában található még Sümegcsehi, Kislengyel, Nagylengyel, Vasban Csehi és Csehimindszent, Somogyban Balatoncsehi és Lengyeltóti, amelyk mind a fenti területekről való betelepítések emlékét őrzik nevükben (ld. a térképet itt).
Ami a csuvas kuklek szót illeti, nem találom idevonhatónak. Ezen felvetéshez igazolni kellene a Kárpát-medencébe való betelepedés utáni csuvas kapcsolatot, melyre lehetőséget nem látok. Az időben nem közeli összefüggés ellen hangtörténeti érvek szólnak. Magyar oldalról szembeszökő a vegyes hangrend. Ugyanez a csivadban is jelzi azt, hogy fiatal jövevényszóról van szó, melyet megerősít az, hogy "régi" csivas szavakban mály magángangzó előtt nincs k, mert az ilyen környezetben h-vá [ch] lett (mint a magyarban, de a magyarnál később).
Egyébként a szláv kukla is olyan "nemes" őssel rendelkezik, mint a csuvas kuklek, minthogy a késői latin cuculla ~ cucullus szóra megy vissza, melynek jelentése 'csuklya, kámzsa, kúp alakú fejfedő; kúp alakú árútartó/zacskó'. Ugyanez az alapja a magyar csuklya szónak is.
Csőgör ~ Csőgér: Először is rumci jóvoltából hozom Kázmér Miklós "Régi magyar családnevek szótára" (1993.) szócikkeinek kivonatát:
Csögér 1632: Chieöger 0 (Kempelen 3:16) [...] < Csögér r. világi személynév (Kniezsa 9, 95; ÁrpSzn. Cheger c.a). M: apanév.
Csögör 1720: Gregorius Csőgőr (OL Fejér m. 41). -- L. még Kempelen 3:167. [A fenti 16 és az itteni 167 nem az én elgépelésem!] < Csögör vsz. r. világi személynév (ÁrpSzn. Chegur c.a.). M: apanév.
[A c.a. = 'címszó alatt'.]
Ebből tehát az állapítható meg, hogy régi magyar személynévről van szó, melynek első mgh.-ja tkp. rövid, és Kázmér nem ismeri az etimológiáját.
Ez utóbbival kísérletezve szerintem az alábbiak vethetők fel, a Csögér fortmát tartva elsődlegesnek.
A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy egy -ér/ár képzős magyar foglalkozásnévről van szó, az alapszó pedig a csök ~ csög 'állat (elsősorban bika) hímvesszeje'. Jelentése így '(állat)herélő, kasztráló'lenne. Ez a középkorban megbecsült foglalkozás volt, és magam is tudok olyan lóherélőről, aki nemességet kapott.
Bizonyos valószínűsséggel az is feltehető, hogy a sügér halnév alakváltozatáról van szó, mivel a Sügér személynév régen használatban volt (vsz. sügérfogásban gyakorlott halászt jelölve), a szó eleji s ~ cs váltakozás pedig nem szokatlan (vö. sekély ~ csekély).
A magyar csög szónak 'görcs, csomó, bog (fában)' jelentése is volt, ugyanakkor ismerek régi magyar Csomó személynevet (ami a jelenkorban családnév is), amely az ács foglakozáshoz kapcsolódik. A nevet ugyan lehetne ilyen irányban is megfejteni, de ekkor az -ér > -ör végződéssel nem tudunk mit kezdeni. (Mivel ebben az esetben nem lehet foglalkozásnév-képző ui. a Csomó jellegű névadás ácsoknak nem nélkülöz némi gúnyt, élcelődést, így nem valószínű, hogy foglalkozásnév lett volna belőle.)
A végződéssel ugyanez a probléma áll fent, ha a csög-öt nem foglalkozásnévnek, hanem a kis termetre utaló ragadványnévnek tekintjük.
Egyébiránt a fenti két értelemben vett Csög személynév régtől fogva használt magyar személynév, melynek ragadványnévi használatára Kalotaszegről a napjainkból is van adatom.
Gondolhatunk még török etimonra, így pl. a mai csiger 'lőre; savanyú (bor)' szó alapját képező 'bor' jelentésű szóra. [Itt az i > ö változás adatolhatatlansága a gond.]
Vagy a csiga ~ csigolya szavak, ill. Csigla ~ Csigle ~ Csiglér ~ Csillér[puszta] ~ Csögle helynevek alapjául szolgáló török çığ- '(csomót) köt, fon; forgat, teker' ige származékáról is szó lehetne.
Tschögl: Ez egy érdekes német családnév. A végő -l mindenképpen egy kicsinyítőképző, amely adott esetben apanévképzőként szolgálhat. Az név alapja tehát egy Tschög szó. Ez azonban nem lehet német, mivel a tsch [cs] hang belső német fejlődéssel nem áll elő. Ez tehát nem más, mint a febti magyar Csög személynév a német névrepertoárba kerülve. A Csőgör ~ Csőgér névvel való összefüggés -- ha egyáltalán van -- tehát csak közvetett lehet, a magyar csög (csök) köznévi alapszón keresztül. A magyarban ui. nincs olyan mgh.+-r toldalék, amely névből képezne nevet.
Elviekben fel lehet ugynan tenni, hogy a német Tschög kapott volna egy német -er kicsinyítő/apanévképzőt, és ez adná visszakölcsönzéssel a m. Csőgör ~ Csőgér nevet. De ehhez ki kellene mutatni a n. Tschög(g)er nevet.
rumci a szláv kukla felé indult gondolatban, azonban a gfuglit forgatva előkerült egy csuvas kuklek alak, amelyet a latin cocles leszármazottjának tartanak. Kanyart, görbületet jelent, esetleg a csuvasok folyókanyari hazájára utalva (Dnyeszter). Persze, az ilyen pontos megfelelés nem mindig biztos jel, hiszen a szónak változatlkannak kellett maradnia.
A csőgör összefügghet a Nemesvámostól nem is olyan messzi Csögle falu nevével. Más részről a gugli vagy 500 Tschöglt mutatott ki, ők főleg osztrákok.
A Csögle amúgy kertett lakóhelyet, gyepűt jelent, Kiss Lajos szerint ótörök eredetű.
Kis Ádám
A Kuklek névvel kapcsolatban szeretném véleményeteket kikérni (eredet, jelentés).
A sógornőm családját hívják így, Zala megyébe, Lovásziba és környékére való.
A másik név ami érdekelne a Csőgör (XVIII. sz. elején Csőgérnek írták) Nemesvámosi (Veszprém megye) eredetű család.
Kedves nezzaruno!
A magam részéről Bárczi Géza A magyar nyelv életrajza című művét használom. Bár ez nem kifejezetten szórakoztató jellegű mű, a kiváló tartalomjegyzéke révén igen jól lehet tallózni benne.
Kis Ádám
Nyelvészet után érdeklődő amatőrként tudnál valami jó könyvet ajánlani a magyar nyelvről és annak történetéről? Persze, nem valami nehéz tudományos munkára gondolok, hanem valami hasonlóra, mint - ha ismered - F. Papp Imre: Könyv az orosz nyelvről c. munkája.
Csibra: Bízvást összefügg (Kiss Lajos szerint is) a tolnai Csibrák község nevével (ez utóbbi eredetileg Csibrád volt). Ugyanez az etimon található meg a szlovákiai Csábrág (ma: Čabraď) településnévben. Szintén idetartozik a Rózsahegy (Rožumberok, Szlovákia) melletti Csebrád (szlk. Čebrať) hegynév, illetve a régi Csábrád víznév, amely az Ung egy jobb oldali mellékvizét jelölte. Továbbá adatolhatók a XIII-XIV. sz.-ból Sebreth, ill. Sebred személynevek (az s betű ezekben [cs] hangot jelölt).
A fentiek alapján valószínűsíthető egy régi magyar Csibra személynév megléte. Ez a név ismeretlen eredetű, azonban feltűnő, hogy helynévi előfordulása az ország északkeleti részére koncentrálódik. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a személynév használata is itt volt elterjedt, és így a forrása valószínűleg az itt jelenlévő magyar, szláv (szlovák, ruszin) vagy török (kabar) népességhez köthető. Ugyanakkor nagy valószínűséggel a név mögött egy közszó állhatott, mivel személyek nevéből víznév ritkán lesz, és a fenti Csábrád folyónév ebbeől az alapszóból való, a személynévtől független fejlemény.
Zonda: Véleményem szerint ez a gyakoribb magyar Szonda családnév változata, és nem más, mint a régi magyar Szond ~ Szand szn. -a kicsinyítőképzős származéka. Maga a Szond ~ Szand név eredetére nem találtam adatot, felvethető, hogy esetleg a Szaniszló (< szláv Stanislav 'szilárd+dicsőség') név rövidült-becézett formájáról van szó.
Mindenesetre a fenti személynév megmaradt nógrádi Szanda és a bácskai Szond (ma Szerbia) helynevekben.
