Mi nem vettünk jeget, arrafelé nem járt ilyen autó, no meg jégszekrényünk se volt. De a szódáskocsira emlékszem, jött a szekér, a kereke halk volt mert autógumiból volt, és ló húzta, mi meg vittük vissza a szódásüvegeket és cseréltük telire. És ilyen volt, hogy "X.Y. szikvízgyártó iparos".
Meg volt az óóóóóószeressss!!! Használt ruhát cipőt, rongyot veszeeeeek!!!
Nem tudom milyen cukorból volt. Piros volt a vége, mintha parázslana!:))
És akkor már megemlíteném mikor hétvégén az út szélén ülve vártik a jegeskocsit! És 50 fillérért vettünk egy darab jeget, hogy ne romoljon meg a kaja! 2 ft-ért már egy egész rúdat lehetett venni!:)
Erre nem emlékszem, cigirágó volt de az jóval később, rózsaszín volt, és úgy volt becsomagolva, mintha cigi lenne.
Viszont volt nyalóka! Kakasos, kisbabás, sőt volt cukorka sípnak formázva is, és míg kellőképpen el nem olvadt, sípolt is!
Meg volt szappan kutya alakú, meg kisbaba lakú is. (Persze az alapanyaga ugyanaz volt. Én csak a Babaszappanra, a mosószappanra és a Caola szappanra emlékszem azokból az évekből. A hajamat szappannal mosták, és utána ecetes vízzel öblítették le, attól szép fényes lett...)
Miért ne,
jó nosztalgiázni, én szeretek.:-)
Életem legförtelmesebb ételeit egyébként a napköziben kaptam. Pl. "tejleves", tejbegríz, de összekutyulva, mint a moslék a kakaóval, "finomfőzelék" (broááá), paradicsomos káposzta, (a férjem azóta sem hajlandó enni), tökfőzelék (még a szagától is undorodom azóta). Legjobban a pénteket szerettem, mert akkor bableves volt és túróstészta.
A csirke tényleg ünnepi étel volt, de mennyivel más volt az a csirke! Sárga volt a bőre, egész más volt az íze. Öcsémmel állandóan azon versenyeztünk, hogy ki tudja LASSABBAN megenni a rántott csirkedarabját, mert az élvezte hosszasabban...:-)
Anyám a parizert 5 dekánként vásárolta, csíkokra vágta és a vajas kenyérre kvázi díszitésként rakott belőle. Sok vajas-lekváros, mézes, és zsíros kenyeret ettünk, másfajta reggelikre nem is emlékszem. Vacsorára gyakran ettünk zsíros piritóst fokhagymával megkenve, vagy bundás kenyeret - a szikkadt zsemléket anyám keresztbe felszeletelte, előbb egy pillanatra tejbe, majd tojásba mártotta, és magas hőfokon kisütötte. Gyakran ettünk édességként alma bundábant is, az almaszeleteket (karikákat) palacsintatésztába mártották, majd a végén fahéjas porcukorral hintették meg...
Nagymama gyakran csinált rizslevest (???) ma már el se tudom képzelni hogyan csinálta, meg grizes tésztát, krumlis smarnit, stb...
Nosztalgiázunk???
A hagymás vér isteni volt uzsonnára. Érdekes galamblelkű nagyanyám szemrebbenés nélkül vágta el a szárnyasok nyakát, anyám erre már nem volt hajlandó. Én se hiszem, hogy menne nekem az ilyesmi. Akkoriban a csirke meg társai ünnepi ebéd volt. Ma ez a legolcsóbb.
Kis családi meg nagy családi sör? Igen volt ilyen, de én inkább arra emlékszem, mikor a kocsmából vizeskancsóban vitték haza a családi ebédhez a csapolt sört.
A tejet pedig tejeskannában vittük haza. Később lett pasztörizált tej is... de ABBÓL a tejből naccerű aludttejet lehetett csinálni, finom volt!
A cukrot, lisztet, zacskókba mérték falapáttal, és mérlegre rakták.
Vajat, zsírt késsel vágták, és zsírpapírba csomagolták.
A csokik celofánba voltak csomagolva. A cukorkák cukorkásüvegekben voltak, legjobban szerettem a selyemcukrot meg a promincli cukrot. De volt málnaízű cukor is, pici málnaszemek alakjában.
Vold Dianás likőrös cukorka, 20 fillér volt egy darab.
Meg hideg fagyi, ami nugáttal volt töltve....
A tejfölt a piacról vettük, azt is kimérték a hozott edénybe.
A tojást a szatyor tetejére kellett rakni, mert nem adtak hozzá semmit. Apám faluról hozott minden héten tojást, mindegyik ujságpapírba volt csomagolva.
Tyukot, kacsát stb. élve lehetett kapni a piacon, és vagy a háziasszony vágta le otthon, vagy valaki ismerős utcabéli... a vért hagymán piríították meg....
Katóka, látszik milyen kis gyermek vagy még. Nem (csak) a presszó volt szimpla, hanem a kávé mindenütt lehetett szimplát (2 korty) és duplát kérni. Az utóbbi felelt meg a mai kávé méretének. Ajánlatos volt a kávéfőző nő markába előre egy ki pénz dugni, akkor valóban kávéból főzte és nem zaccból. Na és az egész u.n. törhetetlen pohárban lett felszolgálva.
Ez volt a mai történelem óra.:-)))
Igen. Volt egy olyan presszó, hogy"Szimpla". Vagy a Szent István körúton, vagy a Madách téren volt, de Apám sokat emlegette. Ki emlékszik a nagy családi és kis családi sörre? Ma, amikor a szupermarketekben kb. minimum 15 féle sör található, akkor ez jut az eszembe.
tudom a számtan soha nem volt erős oldalam, de miután én 56-ban 21 éves voltam, akkor te mintha már 20 kellett volna, hogy legyél?
Engem Apám próbált meg visszahuzigálni a földre mert bódultam szédelegtem a föld felett néhány méterrel. Azt hittem buta fejemmel, hogy végre vége lesz minden rossznak (nekünk nagyon rossz volt) és megint normális életet élhetünk, tanulhatok stb. Apám a bölcs realista meg csak mondogatta, hogy ostobaság az egész. Aztán mikor bejött velem a városba, egy picit ő is megszédült időnként. Volt akkor valami egy pár napig a levegőben.
Igen errre a "valami más" hangulatra én is jól emlékszem, pedig mint említettem, nálunk Budán nemigfen lehetett harcokat látni ott a Farkasréti temető környékén.
De az nagyon is feltünt, hogy hirtelen minden szomszéd beszélgetni kezdett egymással, összejöttek esténként a felnőttek, és még a felső lakó bácsi csecsemő Tomikáját is lehozták, pedig annyira féltették a bacilusoktól, hogy elmondani nem lehet. És vígak voltak, ittak apa borából, sőt a Tomika cucliját is belemártották.
Nekem még egy emlékem van, de ebben nem vagyok már annyira bizonyos, hogy valódi volt-e avagy csak képzeltem... mintha anyuval kimentünk volna a lejtő tetejére és néztük volna a fényszórókat??? szalin gyertyát??? Vagy csak azt mondták, hogy éppen olyan mint a sztalin gyertya? De ez biztoisan nov. 4.-e után volt már...
Tudtok erről mondani valamit?
Igenis lehet. Ez már történelem. A mi korosztályunk, vagy akkor voltak gyerekek, vagy fiatalok, kik átélték, esetleg gyerekként passzív szemlélői voltak az eseményeknek. Vajon tudta-e akkor a mai 50-es 60-asok közül, valaki is, hogy pontosan mi történt? Egyet lehetett látni. Valami olyan esemény történik, ami valami más. Valami más, mit hallani lehetett a rádióban, más, amit tanítottak az iskolában, valami szabad, önfeledt bódult örömujjongás mutatkozott, mikor a Műszaki Egyetemtől a hallgatók elindultak karöltve a Szabadság hídon. Az emberek integettek, mosolyogtak, üdvözölték az ifjúságot azon a szép napfényes őszi napon. Emlékszem, részese voltam, de nem értettem, hogy mi történik ezen a napon. Nem értettem, hogyan lehetséges, hogy az emberek olyan kibontott nemzeti színű zászlókkal vonulnak az utcákon, melyekből kivágták az akkori címert. A rádió csak zenét, és zenét, és megint csak zenét sugárzott. 19 éves voltam. Gyerekfejjel éltem végig a háborút, ami 11 éve, hogy véget ért, túl közel volt. Annyira közel, hogy mikor megszólaltak a fegyverek, szinte érezni lehetett egy háborús hangulatot. Éreztem a puskapor szagát, mert sajnos már megismertem. Vajon mi döntötte el, hogy ki, mikor, és hol került, néhány nappal később a barikád egyik vagy másik oldalára?
Igenis lehet szépen, főhajtással, egy szál virággal, egy szál gyertyával emlékezni az ’56-ról, 1956 október 23-ról.
Miskolctól kb. 80 km-re van Tokaj Hegyalja.A Bodrog jobb partján terül el az a dombság amely alkalmas olyan szőlők termesztésére amiből nyerik a tokaji borokat. Tokaj, Mád, Tolcsva stb.
Tőke hiányában a Tokaj Borházat / benne foglaltatik minden ami a borral kapcsolatos / eladták a franciáknak 49 százalékban, magyar tulajdon 51 százalék.
Innen jött az ötlet az egyik francia pasasnak, aki már itt is él, hogy csináljon egy éttermet.
Az étterem neve: Ős Kaján
Különböző termek vannak amik stilusosan anevüknek megfelelően van berendezve:
üveg terem
polgári terem
paraszt terem
téli kert
szalon
A menük: mezei stílus
inyenceknek
tokaji ízek
nem idevalósiak
Többször jártam itt, utóljára múlthéten és ha hiszitek ha nem rátok gondoltam, hogy ezt a klubba elmesélem.
Ne búcsúzz!! Én sem teszem.Virginiából is fogok jelentkezni, de az biztos, hogy olvasni foglak benneteket!
Igaz, most van dógom, de élvezettel végzem.Még csütörtökön is lesz 6 órám.
Közben mosom a bugyogóimat, csomagolok, kutyakaját cigölök (h. ne kelljen a szegény embernek),előkészítettem 3 kg husit a holnapi lesütésre, hogy valami ennivaló azért legyen itthon.
Még könyvtárba kell mennem és biztosítást kell kötnöm.
Naná, hogy minden nap játszom egy kicsit az itteni unokákkal!
Ma elbúcsúztam a Királynőtől.Azt hiszem, átadta a koronáját egy másik napraforgóvirágnak. Olyan szomorúnak láttam!!Olyan megtört volt!!
Ja! A fodrászt meg majd elfelejtettem!!
Hát nem csodás ennyit nyüzsizni?
Bocsánatot kérek Snecike!
Az előtted szóló írta a 47-et és akkor mondtad ...Szóval anyukád egy évvel fiatalabb nálam.Szeretném Sneci szül.évét látni.
Ugye nem haragszol a kisfiuzásért!
Piri néni
