7. nekiveselkedés
(Szálka – Szekszárd)
Kicsit sokat kivett belőlem a hát végi túra (Mátra 40), de annyit nem, hogy üljek a babérjaimon.
Mivel a 3 naposra tervezett túrának jelenleg nincs realitása, átértékeltem a terveket. Íme az eredmény.
A logisztika talán másokat is érdekel.
A legújabb menetrend szerint 9:07-kor ér az IP Szekszárdra. Sárbogárdig lehet menni személyvonattal (6:10), de van IC is (6:45).
9:10-kor indul egy busz a 16-os kocsiállásról Bátára. Ez a kocsiállás a vasútállomás felőli oldalon van. Az északi a 14-es, ez van legközelebb. Ha nem késik az IP és nem bambulunk sokat, akkor el lehet érni. Nekem sikerült.
A busszal a „Szálkai elágazás” megállóig kell menni. Innen 6 kilométer aszfalton. Mákom volt, pár száz méter után felvett egy furgon.
10:00-kor indultam.
A Horog Csárdában van a bélyegző. Vadi új. Egy madzagon a kettő (DDP és RP-DDK). Más lehet a gyártó, mert fa nyele van. Még nem sokan használták!
Irtó rendes volt a kocsmáros, mert a saját automata bélyegzőjéből kivette a festékes szelencét. Szép a lenyomat. MTSZ, Szálka, KÉKTÚRA. Ahogy illik.
Az atlaszban tökéletes útleírás van, nem ismétlem.
Néhány élmény.
Szálka igen szép falu. Takaros. A mi utcánk folyamatosan emelkedik. A „csúcson” van egy T25-ös táblácska. Nyílban végződik. Ilyen és „T50” később is van. Gondolom, hogy a Tolna 50/25 ttúra irányjelzői.
Szép panoráma a Mecsek felé.
Löszfalak között érjük el a kolostort.
10:00 és 17:00 között van nyitva.
Mázlim volt, jött a nővér és kinyitotta a templomot. Kicsi, de nagyon szép. A belépő 200 pénz. Vettem két képeslapot is. Tűrhető TKM-es bélyegző van.
Kívül kicsit kopottak a falak, de a kert nagyon hangulatos. Vannak padok is.
Mikor az autóbusz fordulóhoz értem, akkor jött a busz Bonyhádról. Eredendően ezzel terveztem jönni, a végleges verzióra véletlenül találtam rá. Érdemes volt böngészni a menetrendeket!!! Szálkáról van közvetlen busz Szekszárdra. Itt tehát érdemes kiszállni, arról nem beszélve, hogy kajálni is lehet a Csárdában.
Grábóc pici falu, nincs nagy élet. A kocsma be volt zárva, a posta 7:30 és 10:00 között van nyitva.
Érdekes házak vannak a völgy felé vezető úton. Magas, fedett gang, az utca felőli vége mellmagasságban felfalazva. Vannak házak, melyeken virágosláda „zárja” a teret, de bámészkodni is lehet, mint az ablakban. Ilyet még nem láttam!
A széles, nyitott völgy (Gyurkó-völgy) nem nagy durranás. Jó volt elérni az erdőt, kezdett melegedni. Szépen emelkedik. Az első elágazásnál elő kellett venni az atlaszt! Egyébként jók a jelzések.
Szép völgy alakul az erdészház előtt. Még össze kell szedni a gallyakat, és várni vagy 10 évet. Kár, hogy az erdészház pusztul.
A vadászház szép helyen van!
Utána kemény emelkedő, majd jön a S- jelzés. Kispistázók itt jó nagyot rövidíthetnek!
A szép rész ezután következik. Ereszkedünk a Haramia-forrásig. Jó vastag csöve van, bár bővizűnek nem mondanám. Igazi piknikező hely.
Ezt követően tanösvény, táblákkal. Még épek a táblák. Igazán hangulatos a bükkösben kanyargó ösvény. Lehet rövidíteni a réti úton, de nem érdemes. Az ösvény beletorkollik a rétbe. Asztalok, padok, táblák. Csodálatos panoráma. A széles völgy egyáltalán nem „sötét”. Sőt!
Hatalmas játszótér. Padok. Pihentem egyet. Igazán kellemes volt a túra. Szép idő, nem megerőltető szint, csodás táj. Irigylem a kaskasdiakat, akik csak úgy kiruccanhatnak ide. Tisztaság! De menni kellett!
Hatalmas ívet ír le a K- jelzés, de előbb-utóbb eljut a csúcsra. Még 300 méter sincs! De óriás! Minden relatív. A gerincen futó út ki van tisztítva, a fiatalos szépen cseperedik. Erdő lesz itt, akárki megláthatja! Csak a tarvágást felejtenék már el az erdészek!
Mikor kiértem a fiatalosból, ismerős táj fogadott. Tavaly ilyentájt már becserkésztem a kéket, itt keresztezi ui. a két útvonal egymást. A kereszteződés előtt még egy kis panoráma, megcsodálhatjuk a Mezőföldet. Balra a frissen elhagyott Óriás-hegy, előttünk egy hatalmas völgy, majd jobbra a gerinc, melyen túránk haladni fog.
A derékszögű balkanyar előbb-útóbb jelezve is lesz, a jelzés alap már ott van a magaslesen. Még egy kis kék festék…
Továbbra is gerincen halad az út. Kilátni sajnos, nem lehet. Jobbra, a távolban látnánk Szekszárd hatalmas, eldugott völgyét. Aki látni akarja, menjen a piroson.
Belerohanunk egy kerítésbe, belül szőlő. Jobbra félelmetes mélyút. Ez a szurdik. A tanösvényen szépen leírták, fénykép is volt a tacepaón. A valóság érdekesebb.
Hamarosan jött a nap fénypontja. Szőlő. Szőlő. Még mindig szőlő. Finom, édes. Ha gonosz lennék, az is mondhatnám, hogy ezért mentem. Nem szemezgettem, rágtam. Csak úgy peregtek a tömött fürtökről a bogyók. Az első kútnál mosdás következett!
Újabb mélyút, bazaltkövekkel. Az út többször elzárva a kocsiforgalom elől. Az a kicsi, amit a gyalogos trista fogyaszt, nem számít.
Végre a Kápolna tér!
Innen apró házak, majd a templom és a múzeum. Meglátogattam a nagy költő szülőházát. Félelmetes kompozíció van a szobra mellett. Oda el kell menni és le kell fényképezni!
Szigorúan követtem a jelzéseket, megnéztem – sokadszor – a szobrokat. Szép város Szekszárd!
Fejet hatottam a kopjafánál, ittam egy fröccsöt. Mivel elérem az IP-t, úgy döntöttem, „no more alkohol” inkább a MÁV-ot támogatom. Na és egy órát nyertem.
A távolság 26,8 km volt. Épp ideális.
Kicsit elfáradtam, de nagyon jó döntés volt! Most menjetek!!!
