Keresés

:)))))))))))))))
A takarítónőtök lassan egyesül a Világmindenséggel.

nem könnyű az élet a kommunikációs retardáltak bolygóján.. nekem sincs jobb ötletem, mint váltogatni a readonly és writeonly üzemmódok között.. bízom benne, hogy nem én vagyok a fertőzött.. ha én vagyok, akkor fenéket fogom másokkal megosztani, hiszen ez, ami egyedivé tesz.. ha nem én vagyok, akkor meg a francokat kell nekem egy gusztustalan vírus..

persze, ezzel a 'rámutatok a hülyeségedre' dologgal is csúnyán vissza lehet élni..

kénytelen voltam magam összeszedni a teafiltereket és alufóliagalacsinokat.. valszeg meggyanúsított volna, hogy én tettem és aljasul ráfogom..

(az emberi (gépies) működés alapfeltétele, hogy bármilyen módon tagadnia kell, hogy gép (eljátszhat a gondolattal, de valahol egy végső rekeszben bíznia kell benne, hogy nem így van).. ugyanez van a vallásokkal: a befutottak evolúciós sémákat stabilizálnak, ezért egy vallás szükségszerűen evolúcióellenes.. a hülyeség létfeltétele, hogy azok a hülyék, akik rámutatnak a hülyeségre.. lásd még 18..)

takarítónőnk az őrület határát súrolja: kijelentette, hogy mától nem végez minőségi munkát, a szoba közepére borította a szemetest és kiment..

(ez az imént történt irl.. de természetesen, meta-metaforikusan is igaz..)

Sercli

Agyágyamba
Szökkenő
Sző-kenő
Búgta:bukta
Kockás főzet
Nem hittem
Csak éreztem
A véget
Mivégett...

senki, de senki
nincs itt
tükörbe nem nézek
mert félek
hogy én sem létezem

sötét van
az agyamban
elképzelem
hogy meghaltál
és otthon
maradtál

szétszeded
és beveted
az ágyat
nap mint nap
butít
az unalmas rutin

rég vége van
csak nem hiszed el

annyira nő vagy
le sem tagadhatnád
kicsinyes
megszólalásaidat

bárki álarca mögött
csak ugyanaz a lökött
tyúk kapar
engem akar
hogy végre egyszer
ő dobjon el

a nők, mint felhők

úsznak át érzékeim egén.. vannak távoliak, sötétek.. némelyikből hideg zuhany pereg alá.. vannak átlátszóak, háttérbe olvadók..

ha majd egyszer derült ég alatt ébredek, akkor tudom, hogy végleg meghaltam..

döglött zenét játszunk
széttöröm a gitárt
a fejeteken
már egy
disszonanciához
sem vagyunk
itt elegen

minden cellára
jut egy hamis
szólam
túlüvöltelek
benneteket
a magaméban

lényeg, hogy
soha többé
ne halljam
a hangokat

a meta csak egy féreg
időnként rálépek
és megyek tovább

a meta megvonaglik
belét ontja
az aszfalton
én inkább otthagyom

a meta
egy bedugult
tápcsatorna
szavak gyűlnek
majd értelem nélkül
leülnek

egy köztéri szobor
szeméremdombján
matattam
nem nedvezett
és nem moccant
míg hat ujjammal
szét nem feszítettem
kőlábait
hogy sikíts bébi
lezuhan a combod a gyepre
a piedesztálról
szanaszét törik
kussulj már

lesz kisszobrod
na

(lehet, hogy a vége így:)

..én megint
nem tudom
ki voltam neki

ha elengedsz
felkelek
semmi nem marad
utánam
csak gyilkos
üvegcserepek

már megint
monoton
a mosolyom
messze járok
túl az ablakon

elsétálok
a házak felett
ha leesek
megtarthatod
vérző testemet

fekszem
a halál ágyában
félig ébren
motyog valamit
én megint
nem tudom
ki voltam

ha elengedsz
felkelek
nem marad
semmi utánam
csak gyilkos
üvegcserepek

Izé-bizet:
Kárman

még nem tudom
mi a jobb
ha fejedet
lenyisszantom
és úgy rúgdosom
vagy megtartom
a nyakadon

még nem tudom
hogy mi jobb
ha érzed
mialatt távozik
belőled az élet
vagy ha előbb
eltompítalak

pépessé verem
az egyik karod
tudom
hogy akarod
add a másik kezed
kiölök belőle
minden ideget
látod
már nem is remeg

szeretem
amikor törött
orrcsontod alatt
látom
a nekem szánt
utolsó mosolyodat

Voltál, elmultál
maradtál, de elrohantál
nőttél aztán összementél
fiatalon kezdted, de megörgedtél
hazudtad, hogy hű leszel
elárultál
ELÁRVULTAM.

Jó hogy'
nem rontassz
hozzám
szépeket
a köveket
elveted
a bejárattól
már látom
eredet
már vágom
nem tudtam
miért
vonz a barlang
tavasszal
mostmár kitaLálom

a kurzor egy bogár
az ikontemetőben
monitor a kriptám
nem találsz rám
halott szavak
mögött
személyiségem
rég elköltözött

szkrollozok
a csontjaidon
egy monoton
dallamot
sosem hallod
van neked elég
bajod

szemedbe lóg
egy újabb
üres monológ
a nickem
itt van neked
de én már sosem
leszek veled
nem leszek a
virtuál-kedvesed

fekete nejlonban
zizegett el
az éjféli villamos

negyven vámpir
fért el rajta
a menetszélben
sárga foguk
csattogott

jövök, bébi
kakasszóra
tedd szét nekem
a síneket

ütközésig megyek
ha ellenállsz
a hátadon lesz
egy lebegőpontos
túlcsordulás

beöregedtek mind

a felszedett síneken
nem csikorog már tuja
nem kuncognak már a lányok
besértődtek sorba
kancsó borral a megállóban
táskarádióval hiába állok

beöregedtek mind
láttam
ők szedték fel a sínt:
tejszőkék és piszék
nagy fülűek
almamellűek
fokhagyma fenekűek
meg az olyan semmilyenek

jól lerúgnék egyet
járdaszigetbe
loccsantanám a fejét
de a felszedett síneken
nem csikorog már a tuja
nincs sehol egy
kettévágott női derék
a sínek mellett
mert felszedték
a mocsokszűzkurvák rég

kancsó borral a megállóban
táskarádióval hiába állok
- na jó nem lökném én
a villamos alá
de legalább megtöltené

a poharam

elaludtam a padon
csendben surrant el
az utolsó villamos

rajta ült a tolvaj
fekete zsákban
vitte el
bánatos éveimet

holnaptól
más világ lesz
felszedik a síneket

én itt maradtam
láthatatlan vagyok

az álmot
sem fejeztem be
melyben nyálam
a vállamra csorgott

megölted
a kicsit

azóta
nem bírod
a védtelenek
halálát

benned vérzik
az egész világ

és ölni fogsz
újra meg újra

baszottul unlak
a hülye fejedet
napjában többször
is agyonvágnám
a sezlon sarkán

megölnélek
de nem tehetem
ha megteszem
kit fogok én unni
e szaros életben?

a halálos fejsebet
nem én okoztam
esetleg én
de nem tudok
róla
nem így akartam

csak a karodat
próbáltam
kicsit eltörni
nem tudom
miért vált le
tőből

Gyűlöllek! Szabadon
Megöngyilkollak!
Idegen gondolat
Hidegen sajtollak
..

ösztönből
minden igaz
most jól lerúglak

az őrület
hiteles

eltévedek
ha meghallgatlak

félek
abban a pillanatban
elveszítenélek
amint
megjönnél
az ajtón
nyikordulnál
és továbbá
nem hallanám
csak ezt a hangot
ezt a hangot

rett

(szedd össze magad, bébi)

hazugság volt minden
ugye
most már tudod

csak kihasználtam
a könnyű
bejáratot

hinni könnyű
de bevégeztetett

fejed a porban
tested
odébb egy bokorban

mocsok kurva, meghalsz
ágyban támad rád
a vizelet
féltedben csöpögve
ér utol
e sekélyes üzenet

beleid szorítják el
még lüktető nyakadat
szép vagy
mint mindig
amikor hozod magadat