... hogy vannak-e odaát is őszbe hajló, zimankós, fülledt kedd délutánok, melyek egyikén szelíd-szigorú mosolyába zárva (Csöndje mosolyog és mosolya hallgat) váratlanul – midőn – azt kérdezné tőlünk: hol tartottam, fölírta-e valaki; és mi – olyankor – jegyzetek nélkül is tudnánk a választ: korai Babits, A lírikus epilógja és Hadjárat a semmibe; biztos, tanár úr, feljegyeztem: szünet után az első óra témája, igen, ezt ígérte – ott –.
Megdöbbentett a halála, kedveltem. Azon kevesek közé tartozott, akik nem önmagukat akarják előtérbe állítani, nem értelmiségi sztárok akarnak lenni; csak egyszerűen és okosan elmondani, hogy milyen a világ, hogyan lehet értelmesen élni benne.
Az alábbi írás a múlt pénteki ÉS-ben jelent meg (Június 27.) A szerző e hét hétfőn Július 1-én elhunyt. Nyugodjék békében.
BALASSA PÉTER
Perón a peronon?
Juan Perón az 50-es évek ismert államcsíny-tevője volt Argentínában. Amerikás, jól szabott, fehér teniszöltönyökben járt, és volt egy káprázatosan szép felesége, aki több musical utólagos, népi mártírszerű főszereplőjévé fantazmálódott, ami "a valóságban" bizonyára nem volt. Az egész pasas jól szabott helyi machinátor volt, ma úgy mondanánk: nem egy veszélytelen strici. De ki tudja ma már, ki volt ez az alak, és ezúttal jól teszi, ha nem tudja.
Én is, mások is, akik interneteznek, nem is olyan ritkán kapnak mocsok leveleket, akár félig rejtjelezve, akár nyíltan, habár névtelenül. Mivel nem tudom helyileg sem dekódolni, ezért habozás nélkül kinyomtatom, összegyűröm, a csinos kis labdacsot leköpöm, és behajítom a mocsokra mindig éhes papírkosárba. Ennyi. Figyelem az idők romlását, amikor is már a mocskot is meg akarjuk tartani a történelmi emlékezetnek. Perónt a peronon felejtjük.
Medgyessy Péter most közzétett elképzelése ugyanis arról, hogy őbenne Orbánék sorozatos politikai csínytevése s különösen a legfőbb ügyész számomra is évek óta visszataszítóan űzött elfogultságai, tovább Szász Károly megruházása, a méltatlan Magyar Bálint-ügy stb. stb. valójában egy államcsíny-kísérlet árnyképeit idézik fel - nos, mindez komolyan vétele annak, amit Orbánék és jól öltözött csibészei hatásként el akarnak érni. Pokorni Zoltán nem meglepő, de a morális ízlés alsó határát már átlépő megjegyzése, hogy a miniszterelnök úr képzelgései is csak egy volt titkosügynök fejéből pattanhattak ki, fordítva áll: Orbán Viktornak és hercig kis csapatának ezek az ízlészuhanásai már az úgynevezett megfigyelési botrány (1999 nyár) óta arra vallanak, hogy a puha diktatúrában felnőtt csemeték agya az, amely eleve paranoiásan működik; ők azok, akik mindig is képzeletük peronján hagyták a fehér öltönyös argentin szarkeverőt, és pontról pontra ki lehetne mutatni, hogy ki a paranoiás, aki a guvernementális csínytevést összekeveri a kormányzással (minimum felelőtlen, maximum játszik a bűzzel). Itt ugyanis Medgyessy joggal feltételezi, csak kissé komolyan veszi, szokása és komoly mimikája szerint, hogy valakik nem tudnának kormányozni akkor sem, ha ők lennének az ország lován (miként az négy év alatt bebizonyosodott). Medgyessy miniszterelnöknek még nyilatkozat formájában sem kellett volna foglalkoznia ezzel a szaros labdával. Mert ebben az egész, csakugyan koncepciósnak látszó, de észrevételt sem érdemlő, ronda kis ügysorozatban nem az az érdekes, hogy micsoda, hanem az, hogy létezik. Az az érdekes továbbá, hogy fölröppenjen a lehetősége annak, hogy sok kicsi Perón toporog a peronon, hogy úgy érezzék a dolgozó emberek, hogy országlás helyett egymásnak dobják a labdát az álladalom hölgyei és urai. Itt "a látszik az is valóban" (Arany Hamlet-fordítása, I. felvonás 2. szín); a lényeg az, ami látszik; hogy ideges legyen a magyar: a kormányzók nem kormányoznak, hanem iszapbirkóznak. Hogy ideges legyen a magyar, s álmaiban a tudattalan politikai mocsok jelenjen meg, lásd: puccs; hogy ideges legyen a magyar továbbá azért, mert nem hagyják békében, például, nyugodtan elmenni nyaralni. Na már most nyaralni minden nép számára nemcsak jog és kötelesség, ugye, hanem a szabadság civil gyakorlása, családi vagy nem családi keretek között. Mivel a teniszruhás Orbán-csapatról lerí, hogy nem tudnak nyaralni (bizonyos értelemben az életet élvezni), nem tudnak csak úgy ellenni, nem szabadok, hanem csak kavarni tudnak (talán ez volna a híres Fidesz-foci?). Ezért feltételezhető, hogy ők provokálták a miniszterelnököt - a nyaralási szezon elejére időzíttetve ügyetlen nyilatkozatát. Pontosabban azt, hogy valamit csinált a "látszik"-ból. Addig provokálták, mígnem egy fantom jelent meg (a már említett múlt heti nyilatkozat), majd Pokorni Tartuffe-i előadásmódjával megkapta a magáét: így működik egy volt ügynök agya. Ez természetesen nem Pokorni; ő ugyanis nincs. Se Rogán, se Áder, se Répássy (Kövér mintha tényleg nem létezne már); egyedül Orbán létezik, illetőleg az ő nagyon pitiáner és egyáltalán nem démonizálandó, közepesen tehetséges koncepciógyártó agyműködése. Igen jól volna tehát, ha már kinyomtatták és nem nyelték el a trash-ben, csinos kis papírlabdacsot képezni a hónapok óta összegyűlt papiros-anyagból - édes nyálam használatától most szívesen eltekintek -, és az állami papírkosárba hajítani az egészet, mert hajítófát sem ér. Az "állami" persze megsemmisítő kell hogy legyen, azaz szóra sem érdemes. No, ez az az... Ki kellett volna röhögni a mindig komolyságra kész üldöztetési mániát; vigyázni, nehogy a kivetítés (projekció) elszabaduljon; nehogy a puccsista fantazmákkal megáldott akarnokot összetévesszük egy bús királyfival, végül pedig ne hagyjuk megsavanyítani népünk nyaralási kedvét. Perón maradjon a peronon, sőt, javaslom - ez persze diszkriminációra és ezzel kapcsolatos újabb államcsínyfantazmákra adna okot munka helyett -, vezessük be a peronjegy amúgy visszataszító intézményét. Mégse lehessen a magyar nép hófehér és öröm-kész (értsd: holtfáradt, kimerült stb.) lelkületébe akármit, akárkit beengedni, akkor se, ha sürgős utazási szándékaira hivatkozik. Hiszen jól tudjuk, valójában sötét, beteg, nagyzásos gondolatainak megfelelően meg akar fosztani a nyaralás szabadságától, a nyári örömöktől, hogy ehelyett itthon maradjunk, és hazug dolgokat műveljünk. Például államcsínyt, illetve annak a kiprovokált látszatát.