Miszikém, megvan a megoldás!
Úgy láccik, a borítékolást egy feminista aktiva végezte, és provokációs célzattal küldte a fiad nevére a cuccot! ( Néha azért messziről mutass neki egy-egy férfit, - sok trauma fogja érni a fenekét majdan, ha ezt nem teszed...)
Emlékezz a gleiwitzi rádióadóra, vagy a mohácsi csőszkunyhóra!
Sztálin elvtárs is megmondta: az ellenség köztünk van!
De mi éberek vagyunk!
Ott vagyunk minden kilométerkőnél, - sőt, a kettő között is.
Én pl. legjobban ott szeretek lenni...
:O)))))
Nem nyert. A mi esetünkben pl. épphogy én következem előbb abc szerint, és mégis a fiamnak küldték, akit gyakorlatilag még én tartok el, és akit nem érdekel egyelőre az EU. Újabb javaslat a az összeesküvéselmélettel szemben?
"Családunk kapott egy levelet. Férjem nevére címezve, megtoldva 'és kedves családja részére'....Az én kérdéseimre - és velem együtt néhány millió házasságban élô nô kérdéseire - tehát nem kíváncsiak, minket, ha úgy kívánnánk, nem is hívnának meg a tájékoztatási rendezvényekre, telefonon sem adnának részletesebb felvilágosítást, és arra sem számítanak, hogy önkéntes aktivistaként segítsük a közalapítvány munkáját (idézetek a kérdôívrôl). Ezek szerint a népszavazáskor is elegendô lesz, ha csak a férjeink mennek el voksolni? Elegendô, hiszen mi - internetes kifejezéssel szólva -csupán "csatolmányok" vagyunk? ... A levelet az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány Kuratóriuma jegyzi. Feltüntették rajta a kuratórium meg a felügyelôbizottság teljes névsorát. Kivétel nélkül valamennyi férfi. "metro,2003.02.18
Kedves PuPu, nem hiszem, hogy itten lenne népmozgalom!
Abban viszont egyetértünk, hogy egy kisgyerek sok mindent megtapasztal megismervén a testét és annak funkcióit. :o)
A probléma - az ekeszerint még létező - bűntudattal van egyrészt, másrészt pedig...
nemrégiben megjelent egy könyv (ez itten a reklám helye :), A jókislány és a rosszkislány címmel.
Hogy a legtöbb felnőtt nő - szülői, később férji elvárás okán - nem tud, mer kilépni a jókislány szerepből és ezzel bizony sok örömtől fosztja meg magát!
Hogy egyedül vagy a partnerével?
Nézd az utcán a nőket! :o))) mennyi szomorú, megfáradt arc. Kevés az örömük! Ezzel nem azt mondom, hogy a szexuális vágy megélése lenne az egyetlen örömforrás, de nagyon fontos része az életnek!
És a nőknek is joga van ehhez!
:o)))
Hmmm...
Szóval azért ebből nem kellene népmozgalmat csinálni, - szvsz minden kisgyerek úgyis rájön erre magától, - ost amikor felnőtté válik, akkor eldönti, hogy alkalmazza e a gyógyeljárást.
Viszont a zasszonyokat még sok-sok éven át fogják ütlegelni az erre késztetést érző férfiak, - és nincs az a vibrátor, amelyik ezt felejthetővé tenné...
Szóval talán a harcot a családokon belül kellene megvívni, - ez pedig nem ígérkezik könnyűnek. Most is mit összetökölődnek ezzel a törvénnyel...
:O)))
Az elvekről persze, hogy lehet beszélgetni. A gyakorlatról sem azért nem, mert itt engem pl. többen ismernek személyesen (mikor jössz a PFT-re? :o))), hanem mert úgy gondolom, az elmúlt idők pasijait nem beszélem ki, a jelenlegivel, ha problémám lenne, ezt + megosztom vele és megoldjuk! :o)
Nekem erről a cikkről az jutott eszembe, amit írtam. Általában nem a maszturbálás a gond, hanem az, sokan úgy élik le az életüket egy férfi mellett, hogy nem élt át örömöket.
Ez múlhat az állat pasin, de az igénytelen nőn is!.
Ezért írtam azt,
a nőnek is joga van az orgazmushoz!
:o)))
Örülök, hogy jó kedved van, kedves PuPu, de ez elég szánalmas helyzet!
Bár ezek a nők narancsot sem olvasnak, de talán beszédtémává válik azok között is, akik még nem tapasztalták, hogy bizony a szerelemben is mindannyiunknak vannak jogaink!
Azoknak pedig, akiknek agy toszás + pár pofon, azokat meg lehetne fosztani az ékességüktől! Utána lehet hadonászni... :o)
Ezt persze nem gondolom komolyan, de tény az is, a szerelmi kultúra dolgában is a sor végén állunk...
Na nem én, vagy Te, vagy itten Mi :o), hanem általánosságban. És ez így lesz mindaddig, amíg az "asszany verve jó" hímzés díszítheti a konyhafalat...
Nem, persze, hogy nem arra gondoltam, majd itt mindannyian leírjuk a saját véleményünket a saját szexuális életünkről. Nyilvánvalóan azért, mert még így sem vagyunk eléggé névtelenek. De, hogy mennyire lehetnének akár innen is a megkérdezettek – legalábbis, Veled ellentétben, én így érzem –, íme a megszólalók közül néhányuk foglalkozása:
(többségében fővárosi értelmiségi és heteroszexuális nőt kérdeztünk)
középiskolai tanár,
sikeres ügyvéd,
multicég tolmácsa,
szociális szférában dolgozó,
egyetemi tanár.
És volt egy luxusprostituált is.
Nem hát!
Merhogy nemcsak hogy +massza, de mellé még jól meg is veri az elvetemedett macsója!
Mondhatnám, terelgeti a macsója kacsója...
Van még, ahol rend van...
:O)))))
Hm...
Azt hiszem, ezek a nyilatkozatok nem általánosak. Elég prüd még a társadalom, ami a férfiaknak természetes, ha nők csinálják felmerülhet még a bűntudat gondolata?
Nem lesz ez itten hosszú beszédtéma, hiszen én is azt gondolom, a szerelmi életem magánügy.
Ha mégis beszélünk róla, csakis azért, mert vehetjük ténynek, a nőnek is joga van élvezni, joga van meg~ (nem ki)beszélnie a vágyait. De a partnerével!
nem hiszem, hogy akik itt írogatunk másképpen gondolkodnánk, a gáz azok között lehet, ahol a férfi egy állat módjára megtossza az asszonyt, aszt annyi... Azok a nők, akik ezt a helyzetet elfogadják, ezt kell megélniük, nem is tudom, eszükbe jut-e, hogy maguknak is néhanapján okozzanak egy kis örömet.
De ezek a nők nem hiszem hogy ide írnának...
Tény, nem olvastam végig a topic összes hozzászólását, tehát nem tudom, ilyen összefüggésben volt-e szó az egyenjogúságról (vagy mifenéről... :) ). A Magyar Narancs két cikke nagyon elgondolkodtató.
Nők a szexualitásukról Nők a szexualitásukról 2.
Ja. Van. Pl. ráutaló magatartás. Lásd: magánjogi alapismeretek ... szerződéskötés formái. Le sem kell írnod. :)
Azzal, hogy együttélsz valakivel, bizonyos idő után némely esetben ugyanazok a jogok és kötelezettségek járulnak a tény meglétéhez. nem lehet azt mondanod, hogy "kérem, mi csak együtt éltünk." :)
le lehet ugorni toronyház tetejéről is, aki ezt azért teszi meg, mert ide leirtam, esetleg eddig azt hitte, hogy nem halálos, az -tiszta lelkiismerettel mondom- megérdemli...
a kákán is csomót keresel..
Igen: minden embernek állampolgárilag joga van megölni magát illetve levágni a kezét lábát stb.. én nem javaslom, de ez tény, tőlünk függetlenül. Aki most EZÉRT megteszi, azt nem sajnálom. Remélem, nem érzel ilyen csábitást :)
Igen, csak arról elfeledkezel, hogy amit leírsz, azt mások is olvashatják ... és hivatkozhatnak is rá. Képzeld csak el: valami idióta megissza, de túléli és aszongyahogy az ersekdoratól olvasta, hogy ez lehetséges és joga van hozzá. Neked semmi felelősséged nincs elvileg ... de vajon a lelkiismeretedhogyan bírná?
A második bekezdéseddel egyetértek.
De amúgy az iszonyodás és a keresztény háttér kérdésében mág adós vagy magyarázattal, nem gondolod?
