Mint olvasó, már régóta figyelem az összes Bajáról és környékéről szóló fórumot. Ami "tollat adott a kezembe" az a szekcsői ortodox templom sanyarú állapota. Mint írod eddig nem tudtál róla, hogy Szekcsőn van ortodox templom, ezért, most szeretnék feltenni néhány adalékot ehhez:
A magyarországi szerbség történelmének egyik talpköve a dunaszekcsői ortodox templom. A szerbek dunaszekcsõi históriája a XVII. század legvégén kezdõdött. A török kiûzésének éveiben a hullámzó frontharcok elõl ezrével menekültek szerb földmûves családok a törökök uralta területrõl a felszabadult magyar földre. Megtelepedésük egyik elsõ helye Dunaszekcsõ volt. Az arányos, hivalkodástól mentes, bájosan vidékies barokk épület állapota immár aggasztó, sõt alighanem életveszélyes. A templom meggyengült tetõszerkezete nem állja útját esõnek és hónak, a falakon és a mennyezeten repedések nyíltak és egyre szélesednek. A megroskadt mûemlék épület gondozása, vigyázása, felújítása teljesíthetetlen feladat Dunaszekcsõ parányi szerb közösségének. Az elsõ világháború elõtt még nyolcszáz szerb élt itt, ám 1930-ban államközi megegyezés alapján a szekcsõi szerbek döntõ többsége Jugoszláviába költözött. A faluban akkor öt szerb család maradt, mostanra kettõ. Mindezt a templom kulcsárjától, Gorjanác Lyubomirtól tudom.
A szekcsői ortodox püspökség rövid története, Halász Ferenc egykori dunaszekcsői néptanító és helytörténész tollából:
"A görög nem egyesült valláshoz tartozó legrégibb lakósokkal Szekcsõ török kézre jutása után csakhamar találkozunk. Az elnéptelenedett községbe özönével kerestek otthont a török alattvalók. Ezekkel együtt a hajléktalanná vált rácok is otthonra találtak itt. A törökök kiveretése után a Balkán fésziget lakói, állandó nyomásnak voltak kitéve, azért inkább a kivándorlásra, mint a háborús nyomor elviselésére szánták magukat. Csernovics Arzen ipaki érsek, szerb és bolgár pátriaka, I. Lipót meghívására, az 1690 ápr. 6-án keltezett császári irat erejénél fogva, 36-37000 családdal (180000-200000 családtaggal) be is költözött az országba, az uralkodó védelme és oltalma alá. A császár jóindulatát örökös hûséggel hálálta meg. A pátriárka, útját a behozott szerbekkel a Duna vonalán tette meg és Szekcsõt érintve, itt a hívõk egy részével meg is telepedett, de székhelyét még ebben az esztendõben Szent Endrére tette. Így lett Szekcsõ átmenetileg érseki, késõbb püspöki székhely. A császár az 1697. év ápr. 28-án kelt adománylevéllel Szekcsõt és a hozzátartozó uradalmakat a pátriárkának adományozta, de mivel a birtokoknak tulajdonosa, Bezerédy, igényét fenntartotta, Csernovics 4 évi birtoklása után visszakapta. A pátriárka az elvesztett birtok fejében, az 1702. év máj. 16-án kiadott adománylevél erejénél fogva kárpótlásul kapta Dálya, Bjelóbrdo, Borovó és Csivics birtokokat, melyeket a pátriárkák háborítatlanul birtokoltak 1728-ig. A szekcsõi püspökség 1690-ben alakult Elsõ püspöke 1695. év márc. 4-én neveztetett ki, Jankovics (Tetovácz) Jevrem személyében. Maximovics Gábor szekcsõi püspök, ki 1721. év márc. 31-én itt halt meg. 1721-ben szekcsõi püspök Milenkovics Nikanor. Fönnhatósága alá tartozott 19 baranyai és 2 tolna megyei község pópája, kivéve a Szekcsõiek. 1729-ben Gávrilovics Maxim szekcsõi-, szigeti-, Mohácsi- és eszéki püspök. Milenkovics halála után, 1733-ban Õfelsége a mohácsi- és szigetvári distriktusokat a budai és fehérvári püspökséghez csatolta. Milenkovics után a szekcsõi püspökség a budaiba olvasztatott és püspöki vikárius kormányozta. 1736-ban borzasztó tûzvész pusztított Szekcsõn. Ennek a tûzvésznek esett áldozatul a szerbek temploma is.(melynek helyére építették a ma állót.)1810-tól 1921-ig azt mondhatnám népesedésük alig változott. 1890 táján 100 házban 673 lakós volt.1921-ben a tanítójuk Lásztics Szvetozár, tankötelesek híjján más községbe ment, s azóta tanítójuk nincs. A papi állás is úgy 15 éven keresztül betöltetlen volt. Az utolsó pópa Maher László volt, ki 1945-ben elköltözött."
Drága Józsikám, hatalmas meglepetést okoztál számomra váratlan betoppanásoddal, remélem állandó résztvevőjévé válsz fórumunknak :)!
Rettenetesen szégyellem, de biz' Isten nem tudtam, hogy Szekcsőn van szerb orthodox templom, első adandó alkalommal megtekintem, és készítek állapotáról egy sorozatot.
Remélem az új elnökasszony személyében segítő támogatóra lelünk (hiszen pécsi származású), de az egyház kebelén belül is vannak elképzeléseim, kiket kérhetnénk fel lobbizásra.
Úgy vélem minderről személyesen fogunk szót váltani, ha nincs ellenedre :).
Mint lelkes lokálpatriótának és nemzeti identitását példaértékűen őrző embernek a figyelmedbe szeretném ajánlani az alábbi cikket. A templom Bajától kb. 20 km-re van és valóban nagyon szomorú a helyzete és az állapota. Dunaszekcső(Dunafalva) nekem a szűkebb pátriám, és nagyon félek, hogy az említett faluk is a templom sorsára jutnak. Véleményed szerint lehetne-é valamilyen segítséget kérni bárhonnan ebben a kérdésben?
Üdv! Ferenczi Józsi.
"Közügyek: Romosodik a templom (Dunaszekcső)
Ha az ortodox püspökségnek sikerül forrást szereznie a munkához, statikai megerõsítés vár a település szerb templomára. Az elhanyagolt épület hosszú évek alatt került mostani elszomorító állapotába.
A Duna-parti település 18. századi szerb temploma a majsi épülethez hasonló leromlott állapotba került. Igaz, míg az utóbbit az idei hó váratlanul kezdte ki, a szekcsõi templom a több évtizedes elhanyagolás áldozata lett.
Megjegyzés: 1996 óta figyelem fokozottan a dunaszekcsõi ortodox templom körüli eseményeket. A fellelhetõ összes magyarországi hivatal már megmérte, felmérte, sopánkodott állapotán, még sem történt semmi. Ráadásul néhány éve a fokozott "figyelemnek" köszönhetõen a legértékesebb ikonok is eltûntek a templomból.
A dolognak azonban van másik oldala is. Dunaszekcsõn az emberek nagy része közönyösen szemléli a templom haláltusáját, ez általánosságban is igaz, a múlt értékei a jelen embereinek nem érték. Az elmúlt évtizedek alatt sikerült "leamortizálni" a Szentháromság kápolnát, valamint a régi temetõ kápolnáját is. Elõbbit szerencsére a Jankovich család saját költségén felújítatta. Más, értékes épületek, mely a falukép szempontjából rendkívül fontosak szintén pusztulásra ítéltettek. Elõbb lesz csirkeól belõle, mint a múlt méltó jelképe. Az egykori mezõváros lakói csak büszkeségben nõnek fel elõdeikhez. Sajna az önkormányzat sem tett 1990 óta semmit annak érdekében, hogy a múlt emlékeibõl minél többet õrizzünk meg az utókor számára."
Engedd meg, hogy ezen az úton gratuláljak sok szeretettel elnökké választásod alkalmából!
Jómagam a bácskai bunyevácság képviseletében rendkívül büszke vagyok arra, hogy Te kerültél ebbe a jelentős funkcióba, így ismét esélyét látom mesterségesen sorvasztott népünk újbóli felemelkedésének.
Fogadd eme alkalomból, virtuális köszöntő koccintásomat :)! Sok sikert kívánok munkádhoz, melyhez bármikor szívesen állok rendelkezésedre!
Régi baráti üdvözlettel: Muity Mijo
(Bunyevác Túlélők Egyesülete, Baja)
HELLÓ MIJO!
Szeretnék egy kisebbségi dolgot tisztázni magamban,magamnak!
Hogy áll össze a szerb nemzet?
Kikből?
Mert ,hogy a papám szerint benne folyik nagyon nagyon az ő véréböl, de ő VAD RÁC!Nem mertem megkérdezni tőle,hogy hogyan is vannak ezek a dolgot nehogy az mondja-UGYAN LÁNYOM NEM TUDOD?
inkább ha tudod dumáljuk már át ezt a részét?!
Kik azok a VAD RÁC-ok?Hogy jönnek ők a szerb nemzethez?
Vagy egyáltalán hogy van ez?
A tavalyi népszámlálás adatai szerint Szabadkának összesen 148401 lakosa van. Köztük több a nő, akiknek a száma eléri a 77321-et. A férfilakosok száma 710080. A nemzetiségi összetétel tekintetében a számok arról árulkodnak, hogy legtöbb a magyar nemzetiségű: szám szerint 570092. A szerb nemzetiségűek 35826-an, a horvátok 16688-an, a bunyevácok pedig 16254-en vannak. Szabadkán 8562-en jugoszlávnak, 1860-an crna gorainak, 1454-en pedig roma nemzetiségűnek vallották magukat. Érdekességként említjük meg, hogy elég sokan - pontosan 6470-en - nem nyilatkoztak, melyik nemzethez tartozónak érzik magukat."
Alábbaiakból ki kell emelnem az idézett részt azzal a megjegyzéssel, hogy Péity Márkó bátyám Szabadkáról egyike azoknak a nagynevű bunyevácoknak, aki képes a bunyevácságva vetett hitet tartani bennem, sok más őhozzá hasonló lelkes egyéniséggel egyetemben. Itt rögtön meg kell említenem, ha sokadszor is, Miroslav Vojnic Hajduk Maraca barátom nevét is, aki hatalmas missziót folytat koreográfusként azért, hogy a mi oldali Bácskánk fiataljai - Katymáron - birtokolják a bunyevácok népi hagyományait, zenéjüket, táncait, szívhez szóló nótáit! Lásd: minden augusztusban DUZIJANCE, az Aratóünnep, a katymári Neven Bunyevác Kulturális Egyesülettel karöltve.
A legújabb — és számunkra mindenképpen érdekes, hiszen a magyarok mellett élő bácskai bunyevácok neveit rendszerezi — az 1994-ben, a Matica srpska kiadásában megjelentetett Imenoslov Backih Bunjevaca (A bácskai bunyevácok névtára) c. könyv (Novi Sad—Subotica, 1994), MARKO PEIC és GRGO BACLIJA munkája. A szerzők régi anyakönyvekből és más forrásmunkákból nagyon gazdag, családneveket és keresztneveket egyaránt tartalmazó névtárat gyűjtöttek össze a Zombor—Szabadka—Baja térségben. Kutatásuk 76 bunyevác településre terjedt ki, amelyek közül sokban ma már nem élnek bunyevácok, de családneveik beépültek a magyar névtani rendszerbe, elmagyarosodtak. Az utóbbi két évszázadban a bunyevác névadás igen sajátos volt. A szülők a keresztelőn népi nevet adtak a gyermeknek és így hívták a családban, a paptól vallási nevet kapott a védőszent neve alapján, az állami anyakönyvbe pedig a szigorú állami adminisztráció által előírt nevet jegyezték be. A bunyevác névtár sajátossága, hogy igen nagy a ragadványnevek száma, különösen Szabadkán és környékén. A családi ragadványneveket őrzik a bunyevácoknál gyakori kettős családnevek. Ragadványnevekkel szinte kizárólag csak a férfiágon találkozunk. Ez a könyv közel 4 700 családnevet, 1 656 családi ragadványnevet, 480 keresztnevet és 830 egyéni ragadványnevet tartalmaz."
A jugoszláviai magyar és a szerb
személynévkutatás
A nevek vizsgálata minden időben az adott társadalmi-politikai helyzet függvénye. Nem kell részletezni, sajnos mindenki előtt ismert, mi történik a valamikori Ju-goszlávia területén. A nevek kutatása jelenleg, amikor a népvándorlások, a politikai változások korát éljük, valóban nem könnyű dolog. Hiszen a nevek egy nemzet, egy nemzetiség nevei és ma, amikor háború dúl nemzetek között, politikai csatározások és viták nemzetek és nemzetiségek között, a névkutatás is igen kényes téma lehet. Másrészt politikailag szétváltak ugyan az egykori Jugoszláviát alkotó köztársaságok, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy népeik együtt éltek, keveredtek, kölcsönösen hatottak egymásra, mindez a nevek világában is nyomon követhető.
A vajdasági magyar személynévkutatás nagyon elhanyagolt területe a névkutatásnak. A jelenlegi helyzetben erre még mentségül szolgálnak ugyan a rossz gazdasági viszonyok, de ha jobban visszatekintünk az időben, akkor láthatjuk, hogy a földrajzi nevek kutatásával összevetve kétségkívül sokkal kisebb méretű a személynévkutatás, hiszen amíg a Vajdaság szinte minden nagyobb helységének földrajzi neveiről adattárak jelentek meg (eddig összesen 14), addig a személynevekkel behatóbban csak néhány tanulmány foglalkozott. 1985-ben jelent meg VIRÁG GÁBOR Csantavér családnevei (MSzA. 70. sz.) című munkája, amely jelentéstanilag és alaktanilag vizsgálja a Csantavérre települt családok családneveit. Csanta-vérrel foglalkozik SINKOVICS FERENC is, aki az ottani ragadványneveket gyűjtötte össze és dolgozta fel (MSzA. 81. sz.), míg CSŐR ÉVA Kishegyes ragadványneveit vette számba (MND. 115. sz.). A kishegyesi családnevek történetének negyvenöt évét tekinti át jelentéstani szempontból VIRÁG GÁBORnak az újvidéki Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetének folyóiratában, a Hungarológiai Közleményekben 1986-ban megjelent tanulmánya. Ő dolgozta fel Topolya történelmi családneveit is (MND. 112. sz.). A Vajdaságban használatos keresztnevekkel foglalkozott FAZEKAS TIBORC, aki a három jugoszláviai székely község (Hertelendyfalva és Sándoregyháza: MSzA. 39. sz., valamint Székelykeve: MSzA. 93. sz.) keresztnévanyagát dolgozta fel a betelepítéstől a 80-as évekig, VIRÁG GÁBOR pedig Csantavér keresztneveiről írt tanulmányt (MSzA. 18. sz.), továbbá e sorok írója Szabadka keresztneveiből (MSzA. 98. sz.) dolgozott fel egy mintát: születési anyakönyvekből összegyűjtöttem az 1986-ban született gyermekek keresztneveit, továbbá három általános és egy középiskola magyar diákjainak és szüleinek keresztneveit. Ezeken az adatokon vizsgáltam a névgyakoriságot–névdivatot (mások adataival is összehasonlítva), névöröklést és egyebeket. E nagyobb lélegzetű munkákon kívül lapokban, folyóiratokban személynevekről publikált többek között CSORBA BÉLA (a temerini családnevekről), LÁBADI KÁROLY, LÁNCZ IRÉN, MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ, PAPP GYÖRGY, PENAVIN OLGA, VARGA JÓZSEF. A vajdasági személynévkutatásban még mindenképpen nagyon sok a feltáratlan terület, a megválaszolatlan kérdés, szervezettebb, tervszerű kutatásra lenne szükség, amire a mostani körülmények között nemigen van lehetőség.
Az új nyelvhasználati törvény is kétségkívül kihat a magyar személynevek használatára, hiszen a magyar személyneveket hivatalos használatban szerb nyelven, vagy szerb nyelven is (cirill betűvel) kell írni, ami azt jelenti, hogy a magyar személynevek használati köre teljesen leszűkül a családi, baráti érintkezésre. Ennek a következményeit, azt hiszem, nem kell taglalni.
A személynévkutatás az egykori Jugoszlávia területén nagyon intenzív volt, több intézmény foglalkozott ilyen kutatásokkal: az akadémiák — a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia (névtani kiadványa volt a rendszeresen megjelenő Onomastica Jugoslavica), a szerb (SZTMA), a boszniai és hercegovinai (B-HTMA) (keretében Onomasztikai Központ működött), a szlovén (SZTMA), a macedón (MTMA), a vajdasági (VTMA) és a kosovói (KTMA). Névtani konferenciákat is szerveztek. De névtani munkákat adtak ki az egyetemek, múzeumok, intézetek, például a Délszláv Nyelvek Intézete. A névtani kutatás egyik fő fóruma volt a Belgrádban megjelenő, 1979-ben indított névtani sorozat, az Onomatoloski prilozi. A következőkben a személynévkutatás illusztrálására felsorolok néhány tanulmányt — a teljesség igénye nélkül — amelyek e sorozat köteteiben jelentek meg. A magyar névkutatásban szokatlan módszert követve egy-egy helység, tájegység névanyagának vizsgálatakor a legtöbb esetben nem különítik el a földrajzi neveket és a személyneveket. Így például az I. kötetben VLADIMIR STEVANOVIC Trgoviste község, a II. kötetben BRANISLAV ARANDJELOVIC ZIVKOVIC Koradice, kosmaji falu, a VI. kötetben DIMITRIJE STEFANOVIC Szentendre, a VIII. kötetben ZARKO BOSNJAKOVIC Szerémség, a IX. kötetben DRAGOLJUB PETROVIC Kuca falu hely- és személynévanyagát vizsgálja. A sorozat köteteiben olvashatunk nyelv-történeti szempontú elméleti tanulmányokat, egy-egy konkrét névvel foglalkozó cikkeket például az I. kötetben RADOSAV BOSKOVIC a Nemanja névről, a II. kötetben MATE SIMUNDIC néhány régi, idegen eredetű személynév jelentéséről, a III. kötetben a XII. századi ismeretlen horvát személynevekről, a IV. kötetben a Sibenik és környéke a XII. századig ismeretlen kereszt- és családneveiről, a XI. kötetben ismét Sibenik és környéke néhány régi személynevéről, az V. kötetben MITE TOMIC a romániai szerbek és horvátok személyneveiről, a XI. kötetben DRAGAN BOGOSAVLJEVIC a szerbiai, boszniai és hercegovinai török defterek női neveiről ír. Az I. kötetben M. D. PETRUSEVSKI a -sav, illetve -sava végződésű szerb, illetve horvát nevek eredetét vizsgálja, LJILJANA CREPAJAC a szerbhorvát antroponímia görög modelljeinek, a VI. kötetben MILICA GRKOVIC pedig a pravoszláv személynévanyagnak a tanulmányozásához nyújt adalékokat. RADMILA MAROJEVIC tanulmánya az V. kötetben számba veszi a szláv személynévtípusokat. A személynevek mellett a ragadványnevekkel is foglalkozik SVETOZAR STIJOVIC az I. kötetben, aki a metohijai Podgora keleti részének névanyagát, DZEVAD JAKIC pedig a muzulmán nevek egyes ragadványneveit elemzi. A ragadványnév és a frazeológia kapcsolatának egy példáját mutatja be VELIMIR MIHAJLOVIC az 1990-ben megjelent XI., jelenleg utolsó kötetben.
Az V. kötetben MILICA GRKOVIC A szerb személynévtan néhány új jelenségéről ír. Szerinte a mai szerb személynevek alapját a következők képezik. 1. az össz-szláv közösségtől örökölt szláv nevek és a szláv nyelvi elemekből álló új nevek, 2. a keresztényektől átvett naptári nevek és 3. a más nemzetektől átvett nevek, kezdve a szerbek közvetlen szomszédaikkal való legkorábbi érintkezésétől a legújabb idegen hatásokig. A politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális változások hatására újabb szempontok jutottak kifejezésre a névválasztásban. A második világháború után az idegen nevek átvételében a szerző két korszakot különít el: az első a Szovjetunió felé való irányultság, amikor gyakoriak az orosz nevek, a második korszak Jugoszlávia nyitása más országok felé, amikor addig teljesen ismeretlen, szokatlan nevek kezdenek elterjedni. A magyar névadással kapcsolatban itt mindenképpen meg kell említenünk azt, hogy a szerb nyelv sokkal nyitottabb az átvételek tekintetében, továbbá sokkal kevésbé korlátozza a tetszés szerinti névválasztást. Visszatérve MILICA GRKOVIC cikkére, ha megnézzük az általa felsorolt példákat, érezzük, hogy bizonyos esetekben nem jó a túl nagy szabadság. Orosz hatásra keletkezett nevekként említi a Genija, Algebrina, Avangarda neveket. Az 1981-es népszámlálás adatai szerint például Vajdaságban 17 nőt hívtak Staljinka-nak, de szerepelt keresztnévként a Dunavtisa (Duna + Tisa), az Argentina, a Kalimero (egy rajzfilmfigura), a Belgija, a Vinetu. Még használati tárgyak neveiből is alkotnak képzőkkel keresztneveket például Avionka (avion ’repülő’), Violinka (violina ’hegedű’), Dijamantino (dijamant ’gyémánt’), Vanilija (vanilija ’vanilia’), Sporet (sporet ’sparhet, tűzhely’). Persze ezek extrém esetek, a leggyakoribbak mégis az Ana, Damir, Marija, Zoran, Igor, Snezana, Sasa, Sanja, Darko, Jelena, Nenad, Svetlana, Sladjana, Vladan nevek.
MILICA GRKOVIC a szerzője a Belgrádban 1977-ben megjelent névtárnak is: Recnik licnih imena kod Srba (A szerb személynevek szótára). Zágrábban is kiadtak két, személyneveket számba vevő könyvet, 1984-ben MILAN BOSANAC Prosvjetni imenoslov (A Prosvjeta Kiadó névtára), valamint MATE SIMUNDIC Rjecnik osobnih imena (Személynevek szótára) c. művét.
A legújabb — és számunkra mindenképpen érdekes, hiszen a magyarok mellett élő bácskai bunyevácok neveit rendszerezi — az 1994-ben, a Matica srpska kiadásában megjelentetett Imenoslov Backih Bunjevaca (A bácskai bunyevácok névtára) c. könyv (Novi Sad—Subotica, 1994), MARKO PEIC és GRGO BACLIJA munkája. A szerzők régi anyakönyvekből és más forrásmunkákból nagyon gazdag, családneveket és keresztneveket egyaránt tartalmazó névtárat gyűjtöttek össze a Zombor—Szabadka—Baja térségben. Kutatásuk 76 bunyevác településre terjedt ki, amelyek közül sokban ma már nem élnek bunyevácok, de családneveik beépültek a magyar névtani rendszerbe, elmagyarosodtak. Az utóbbi két évszázadban a bunyevác névadás igen sajátos volt. A szülők a keresztelőn népi nevet adtak a gyermeknek és így hívták a családban, a paptól vallási nevet kapott a védőszent neve alapján, az állami anyakönyvbe pedig a szigorú állami adminisztráció által előírt nevet jegyezték be. A bunyevác névtár sajátossága, hogy igen nagy a ragadványnevek száma, különösen Szabadkán és környékén. A családi ragadványneveket őrzik a bunyevácoknál gyakori kettős családnevek. Ragadványnevekkel szinte kizárólag csak a férfiágon találkozunk. Ez a könyv közel 4 700 családnevet, 1 656 családi ragadványnevet, 480 keresztnevet és 830 egyéni ragadványnevet tartalmaz.
A bunyevác nevekkel foglalkozik TRIFUN PAVLOVIC tanulmánya is: a bácskai bunyevácok kettős vezetéknevének kialakulását vizsgálja, amiben a főszerepet a ragadványnevek állandósulása játszotta. A szabadkai Üzenet c. folyóirat XX. évfolyamának 7–9. számában jelent meg 1990-ben. Szintén ebben a folyóiratban jelent meg a Szláv–magyar kölcsönhatások a személy- és családnevekben című tanulmánya is (Üzenet, 1990. XX. évf., 4. sz.). Néhány példa az általa említett nevekből: az Ugrin általános szláv elnevezése a magyarnak, ez ilyen formában szerepelhet családnévként, de képzőkkel lehet női és férfi keresztnév is. A székely szóból ered a Sekula férfinév, de ebből is alakíthatók családnevek. A magyar úr szóból képezték a szlávoknál gyakori Uros keresztnevet. A folyamat kétirányú-ságát mutatja, hogy az egyik legkedveltebb magyar férfinév, a László viszont szláv eredetű, a Vladislav-ból alakult ki. A Stanislav magyar változata a Szanisz-ló, a Tihomir szerb névé a Tihamér. A Hungarizmusok a sumadijai falvak toponímiájában című tanulmánya helynevekkel foglalkozik ugyan, de — az előzőekben már említett példákhoz hasonlóan — vannak antroponímiai vonatkozásai is.
A névkutatás teljesen más aspektusát mutatja be VELIMIR MIHAJLOVIC, aki már harminc éve foglalkozik a szerbhorvát és a szláv névtannal. 1992-ben egy rendkívül érdekes könyve jelent meg Belgrádban, a Nolit Kiadónál. A címét lefordítani nem is lehet, inkább csak körülírni, mert a magyar nyelvben, de méginkább a magyar névtanban szokatlan jelenséget mutat be, a parancsolásból kialakult neveket. Az alcíme a könyvnek a Szerbhorvát nyelv parancsoló/felszólító módú névtára. A magyar nyelvtan a szervetlen szóösszetételek harmadik fajtájaként említi az egész mondatból vagy a mondat egy részéből alakult főneveket (nefelejcs, istensegíts, adjisten). A német nyelvben a Satznamen, az angolban a phrase-names terminussal nevezik ezt az összetételt. MIHAJLOVIC maga is hangsúlyozza, hogy nehéz megfelelő megnevezést találni e jelenségre, hiszen ezek a szóösszetételek mondatokat, meséket, közmondásokat, vidám történeteket, metaforikus ragadványneveket is rejtenek magukban. A szerbhorvát nyelvben gyakori jelenség, hogy ezek a parancsból, felszólításból alakult szóösszetételek nevekké váltak. Mivel e jelenség általános indoeurópai lexikai és onomasztikai kategória, a szerző a bevezetőben említ is néhány német, angol, francia, olasz példát, amelyeknek megtalálható a megfelelője a szerbhorvát nyelvben is. 506 nevet közöl szótárszerűen ez a könyv, együtt a hely- és személyneveket, mert a szerző szerint szemantikailag vizsgálva ezek nem választhatók külön, hiszen nagyon sok helynév valójában többes számban lévő személynévforma (például a Varivode — tükörfordítása ’Forraljvizeket’ — falu és hegy a Sibenik melletti Smrdeljától északnyugatra, Varvoda — jelenkori családnév a boszniai Zenicán).
A Bevezető után következik a Szótár (a névjegyzék), majd a Mutató és a reáliák magyarázata, az Általános mutató, és végül egy rendkívül gazdag (több mint harminc oldalas) névtani bibliográfia zárja a kötetet.
E rövid beszámoló semmiképpen sem adhat teljes képet a Jugoszláviában folyó személynévkutatásokról, csak némi bepillantást nyújthat abba, milyen irányba haladnak. Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy vannak alapkutatások, megjelennek névtani adattárak, továbbá vannak jelenségközpontú és morfológiai megközelítésű kutatások."
Bocs, Lacikám, ez kicsit most elmaradt.
Az Andrija bátyó - ahogy egyik szentistváni barátom mesélte - valami szerencsétlen otthoni baleset következtében halt meg, én is nagyon szerettem őt, kedves és okos emeber volt.
A bunyevácság! Hát igen. Nem tudom meddig élek, de amíg, addig semmiképpen sem nyugszom bele "leradírozásukba", mindent megteszem ami az erőmből telik honi elismertetésükért, életben maradásukért. Sosem szerettem a horvát mentalitást, a maga gőgjével, a maga mások felettiségével. Ami nem zárja ki, hogy ne kedveljem e nép egyes karakteres egyéniségeit. Az utóbbi tizenpár év akar belőlünk horvátokat kreálni, hála Istennek rajtam kívül is akadnak még szép számmal, akik nem vevők erre a variációra. Akik azok, azokat meg is fizetik érte, azoknak a maguk kishitűségében "megéri" horvátnak lenni. Ma hallottam autentikus forrásokból, hogy a tegnapi bajai préló, bizony alig 60-65 százalékos látogatottságú volt. Ehhez azon kívül, hogy egyre szegényebb a nép a bálozáshoz, hozzátartozik az is, hogy sokan nem kívánnak az ilyen horvát égisz alatti "kalasnyikov-bunyevác" rendezvények vendégei lenni - tökéletesen megértem az ilyeneket! Lám, Bokodon már rafináltabb a vén minden hájjal megkent Muity Tóncsó (NEM ROKONOM!!), nem az ő neve alatt futott a közelmúlti rendezvény, átpasszolta olyanokéra, akik neve semlegesen cseng e nemzetiségi palettán. Annyi eszük volt, hogy nem horvátországi előadókat hívtak, hanem a Zvonko Bogdant, akinél nagyobb bunyevác köztudott módon kevés akad a világon. Dugig is volt a sportcsarnok, csak pár hozzám hasonló megátalkodott nyakas nem engedte meg magának a luxust, hogy árulók által rendezett műsoron vegyen részt. Pedig én a Zvonkóval, mintegy 30 éve vagyok személyes jó viszonyban, a zombori nagybátyámmal, a Dujmovity Didával együtt mulatoztak ifjú korukban éveken át Belgrádban.
Kedves Laci, örömmel tölt el, hogy külhonban is akad olyan, mint te, aki nem felejti el és nem tagadja meg gyökereit :). Maradj meg ilyennek!
Kedves Mijó! Majdnem minden nap megnézem a bajai oldalakat.Érdekel,hogy mi történik otthon.Csak dícsérni tudlak, hogy ennyire érzékenyen figyeled,követed,hogy mi történik a bunyevácokkal.Ez a hír teljesen megdöbbentet.Andrija bácsi atyai jóbarátom volt.Nagyon sokat beszélgettünk,sakkoztunk.Sok jó/bölcs/ tanácsot kaptam tôle.Nyugodjon békében!
Ősz végén beszélgettünk utoljára, nagyon el volt keseredve, különösen a felesége betegségei miatt. Közel egy órán át idéztük fel a múltat, merengtünk el az emlékkereszt márványtáblájába rótt nevek felett - hála Gálai Anti barátom nemes kezdeményezésének.
Sámán Andrija, a vancagai bunyevácok egyik legnagyszerűbbike váratlanul hunyt el. Ő rokonunk, a családom barátja, hozzám is igen közel állt, hiányozni fog erős, szálfa termetű "virgonc" lénye. Együttérzek családjával!
Örömmel tudatom, hogy P.Unyi Bernárdin tollából, a SOKÁCOK-BUNYEVÁCOK és a bosnyák ferencesek története című kiadvány, megjelent Szabadkán szerb fordításban is.
Kicsit büszke vagyok magamra, lévén egy eredeti példányt jómagam juttattam atyai jó barátom, Péity Márkó bátyám kezébe, aki mint a Bunjevacka Matica vezetője rendelkezett akkora befolyással, hogy ki tudta adatni bunyevácaink legfőbb életterében is.
Ebben komoly asszisztenciát vállalt zombori nagybátyám, Karlo Dujmovity is.
Alább* a könyv impresszuma látható.
Valamint itt* tanulmányozható érdekességként, a kiadvány térképmelléklete is.
No, lássuk csak, mi is volt egy évvel ezelőtt, abban a Horvátországban, mely évek óta élő státusztörvényével szemben közel sem folyt ekkora ellenkampány, mint ami a miénk esetében észlelhető némelyektől. Semekkora sem folyt.
"A Bizottság örömmel állapította meg, hogy a magyar kormány 2065/2000. (III. 29.), a horvát kormány 5030104-00-1. (VII.13.) számú határozatával elfogadta a Bizottság IV. ülésén megfogalmazott ajánlásokat és garantálja azok végrehajtását."
Alig várom, hogy legyen elegendő időm kibogozni azt, vajon mit is takar, ez az önelégültséget sugárzó mondat.
"A Felek továbbra is biztosítják a területükön élõ horvát, illetve magyar kisebbségi közösségek számára a nemzeti identitás megõrzésének és szabad kinyilvánításának lehetõségét. Ennek törvényi feltételei, intézményes garanciái bár mindkét Fél részérõl kielégítõek, helyi szinten, a megvalósítás során mégis megannyi fennakadás, a kiteljesedést zavaró körülmény mutatkozik.
Az Országos Horvát Önkormányzat kéri, hogy a népszámlálás alkalmával magukat bunyevácoknak, sokácoknak, rácoknak, bosnyákoknak és dalmátoknak nevezõ személyek az adatok összesítése során horvátoknak legyenek nyilvánítva."
Ugye stimmel, ki a fenét érdekel egyrészről az, hogy népszámlálás során etnikai hovatartozást firtatni alkotmányellenes, másrészről pedig, kit érdekel az, hogy az az ökör Muity önmagát bunyevácnak vallja, ha egyszer mi, az Országos Horvát Önkormányzat őt horváttá kívánjuk nyilváníttatni ........ Ha tetszik ez neki, ha nem. Még a horvát himnuszt is beleverjük, ha nem akarja önként dalolászni.
"Továbbra is megoldásra vár a magyarországi horvátok parlamenti képviselete, ami a jelenleg zajló nemzeti és etnikai közösségek jogállásáról szóló, illetve a választási törvény módosítása keretében, az ET ajánlásaival és kisebbségvédelmi dokumentumaival összhangban valósulhat meg."
Csudálatos egy önzetlen nép ez, a teringettét, ezeknek nem az a bajuk, hogy hosszú évek óta jogellenesen nem megoldott a magyarországi kisebbségek parlamenti képviselete, hanem csakis az övéké az, ami hibádzik nekik.
"A Horvát Köztársaság Kormánya a 2000. évi költségvetésbõl támogatást biztosított a Bajai Bunyevác Katolikus Olvasókör tetõszerkezetének és épületének felújítására. A magyar Fél központi és helyi forrásokból járult hozzá az olvasókör felújítási költségeihez."
Mely bitorlói, már a bajai polgármester által is említett módon hagyják, az enyészet martalékává válni .....
"1998-ban megvalósult a horvát nyelvû nemzetiségi rádióadások országos sugárzása. Az MTV Pécsi Regionális Stúdiója horvát nyelvû nemzetiségi mûsorokat készít. A Hrvatska kronika címû horvát nemzetiségi mûsor kedvezõtlen idõpontban történõ sugárzásának megváltoztatása ügyében jelentõs elõrehaladás történt."
Mely trendhez igazodva, a bajai rádió évek óta csak horvát és német nemzetiségi műsort hajlandó szerkeszteni.
"Mindkét Fél fordítson megkülönböztetett figyelmet a magyarországi horvátok, illetve a horvátországi magyarok részcsoportjainak támogatására, amelyek jelen pillanatban fokozott asszimilációs veszélynek vannak kitéve. Pl.: horvát dalmátok, horvát rácok, gradistyei kaj-horvátok Magyarországon, illetve tengermelléki és muraközi magyarok Horvátországban."
Európa átjáróházává vált ez az ország, ember legyen a talpán, aki ki tudja mutatni, hány féle nép fia és leánya vethette meg hazánkban a lábát az utóbbi évtized(ek) során.
Légyen bármekkora is ez a szám, ugyanakkor van egy kisebbségi törvényünk, mely a legkevesebb százéves magyarhoni történelmi múlttal rendelkező népeket ismeri el őslakosként, és sorolja őket akkurátus glédába. Tizenhárom ilyen van - a bunyevác, nincs közöttük. Holott dédapám dédapja is ezen a földön élt, bunyevácként. Ebbéliségemet csak az utóbbi tizenegy-két évben divat kétségbe vonni, divat más köntösbe öltöztetni. Én ebből a módiból és köntösből nem kérek. Holott ez egy, sok esetben igen jól fizető köntös, mondhatom úgy is, kifizetődő ebben tetszelegni. Mégsem kérek belőle. Annak örülök, hogy ebben nem vagyok egyedül, akadunk még szép számmal olyanok, kikben él még az anyatejjel való azonosulás igénye.
Jus murmurandi: legalábbis addig, míg egyéb hathatósabb lehetőségek nincsenek a kezemben. Töretlenül bízom benne, hogy lesznek.
