Introgirl, pont ilyesmit szerettem volna kifejteni, csak kicsit nehézkesen sikerül. Az a szerelemfelfogás, ami pl. a szappanoperákban meg a szerelmes versekben dívik, NEM NORMÁLIS állapot szvsz. Az igazi szerelem valóban nyugodt, kiegyensúlyozott, harmonikus valami. Nem a "lángolás" a jó szó rá, hanem a "harmónia".
Én nem a szerelem ellen beszélek! Hanem a kóros mértékű szerelem ellen, ami már igenis megüti a szenvedélybetegség mértékét. Maga egy addiktológus pszichiáter beszélt nekem arról, hogy a szerelem az egyik legnehezebben kezelhető terület, ha valakin kórosan elhatalmasodik.
A "lilagőzös" szerelem nem is a másikat szereti, nem is ismeri igazán, hanem inkább a másik iránt érzett szenvedélyétől függ, ez olyan számára, mint a kábítószer.
Hisz én is ezt mondtam, más szavakkal, legfeljebb nem ennyire sarkítva. Továbbá ezek a dolgok a szerelemre vonatkoznak... épp ezért lehet bárkit szeretni (= bárkiért tenni valamit, segíteni), de nem leszünk bárkibe szerelmesek.
Szerintem ha valakit, akit "szerettünk" meggyűlölünk, azt nem is szerettük igaz szerelemből. Ebben az esetben illik a "szerelemre" az, hogy szenvedélybetegség. De az nem szerelem volt!
Ha szerelmesek vagyunk valakibe, igazán, tiszta szívből, akkor azt soha de soha nem fogjuk meggyűlölni, hacsak nem követ el ellenünk valami nagyon gonosz dolgot. Nekem ez a véleményem.
Sztem meg nem...:) a gyűlőlet és szerelem épp a kiegészítője egymásnak, mint a szeretet és unalom is. Előbbiek erős érzelmek, amik azt jelentik, hogy a másik ember saját magunkban levő részt idéz fel, amit vagy elnyomunk, vagy idealizálunk magunkban... utóbbiak pedig állapotok, amik tettek alapján jönnek létre. Én legalábbis így osztályoztam be ezt a négy dolgot.
Mit szolnal ahhoz a megkozeliteshez, hogy azt szeretjuk a masikban, amit magunkban, es azt gyulolunk benne, amit magunkban?
avagy Ady verseit tudom szemléltestésre ajánlani...
Persze, nem mondom, hogy mindenkinél van ilyen... egyes személyiségtipusoknál "lanyha szerelem" van, de azoknál a gyűlölet sem erőteljes. Mivel ezek a tipusok épphogy az érzéseiket nem fejezik ki annyira/nincs is nekik annyira.
de, amúgy, a regényekben számtalanszor olvassa az ember, hogy vki milyen szenvedélyesen szeret, de mikor elutasítják, akkor gyűlölni kezd. Vagy a kapcsolat után. Mi más az, ha nem a szerelem átváltozása? Vagy a regényekben van hamis kép az emberekről?
Sztem meg nem...:) a gyűlőlet és szerelem épp a kiegészítője egymásnak, mint a szeretet és unalom is. Előbbiek erős érzelmek, amik azt jelentik, hogy a másik ember saját magunkban levő részt idéz fel, amit vagy elnyomunk, vagy idealizálunk magunkban... utóbbiak pedig állapotok, amik tettek alapján jönnek létre. Én legalábbis így osztályoztam be ezt a négy dolgot.
Szerintem ezeket is szerelemnek kéne nevezni, sőt épp ezeket kell szerelemnek nevezni, amit mindenki szerelemnek nevez... meert így alakult. A szavakat magadnak definiálhatod, kérdés, hogy utána mennyire fognak megérteni téged... én ezt úgy csinálom, hogy gyártok magamnak új szavakat inkább belső használatra.
Rendben, ahogyan definiáljuk, úgy van. Mégis a legtöbben, amit te leírtál, szeretetnek nevezik. a szerelmet pedig _érzésnek_.
Másrészt úgy gondolom, a szerelem mindenkinél úgy "csapódik le", amilyen a személyisége. Ha valaki féltékenykedő, irígy, akkor a szerlme sem lesz "tiszta". Tehát az hogy vki mennyire függő vagy csüggő a szerlemben, az az alkatától függ. Nem pedig általánosan meghatározandó dolog. MIndenkinek amit magának meghatároz.
Cillit viszont vmi nagyon komor dolgot határozhatott meg szerelemként....
Cillit kedves! Van a kérdésednek valami köze ahhoz, amiről pár hónapja meséltél itt a SOS-ban? Mert akkor - úgy gondolom - más tényezők is bejátszanak.
Egyébként én elkülöníteném a szerelmet a szenvedélytől. Első kapcsolatom a szenvedélyre épült, ezáltal sok elvonási tünetet, csalódást és szenvedést okozott. Szerintem a (látványos)szenvedély - céltalan csüggés a másikon. Nagyon nem jó dolog, mert minden érzelmi és érzéki elvárásodat egy másik emberre pakolod. Ezek még akkor sem teljesülhetnek maradéktalanul, ha szenvedélyed viszonzásra talál.
A szerelem más. Letisztult formájában nyugodt, kellemes érzés, mindkét fél spontán adakozására és (ön)elfogadására épül. Persze a félelmet a másik elvesztésétől itt sem lehet kiiktatni, de nem a másikon való görcsös csüggés vezérel. Tudom, ez a szenvedélyhez képest langyosan hangzik, mert a "nem tudok nélküle meglenni!" sokkal látványosabb állapot. De hosszú távon nem ettől szerelem a szerelem.
Ja, és egy harmadik gondolat: létezik pozitív indulatátvitel is. Ha magától nem szűnik meg, akkor az sajnos valódi függéshez vezethet. Vigyázz vele!
Én viszont úgy gondolom, hogy a szerelem és szeretet két különböző dolog, amit bemásoltál számomra a szeretetet jelenti. A szerelem egy szenvedély, egy érzés, míg a szeretet tettek halmaza.
A szerelem viszont jellemző a féltékenység, erős indulatok, gyűlöletbe is átcsaphat... és nem alakítható, tervezhető.
De latod aSzeretet himnuszban az is bene van, hogy a szeretet nem ro fel, hosszuturo (nem pontos idezet). A Cillit altal leirt szerelemre epphogy nem illik a Szerete himnusza...
Sziasztok,
gondoltam ez a reszlet kapcsolodik a temahoz. A topikindito alapjan, gondolom.
Robin Skynner-John Cleese: Life and How to Survive it
Egeszseget, valaki?
Robin: A nagyon egeszseges csaladok masodik jellemzoje sokkal meglepobb. Emlekszem, mikor eloszor olvastam rola, bizony sokkolt es kellett egy kis odi amig hozzaszoktam a gondolathoz. Az a fajta szeretet amibol ezekben a csaladoknak jo sok van meglehetosen kulonbozik attol, amit mi gondolunk ennek a szonak a jelenteserol.
John: Hogyan?
Robin:A szeretet egyik jelentese vagy a kozelsegre. De a kozelseg maga ket dolgot jelenthet. Jelentheti az intimitas oromet, vagy fuggoseget, kapcsolodast valakihez oly mondon, hogy neheznek talaljuk, hogy meglegyunk enelkul a valaki nelkul. Ezen kivul nehany embernel meg az egymasba valo kapaszkodast is jelenti, egyfolytaban szukseguk van a masikra, es iszonyuan szenvednek, mikor a masik nincs ott, ami persze a feltekenysegnek es a birtoklasi vagynak az oka.
John: Akkor mi a meglepo az egeszseges csaladoknal levo szeretetben?
Robin: Ebbe a fajta szeretebe beletartozik a kozelseg es a tavolsag. Kepesek egeszen mely intimitasra es gyengedsegre, de maskor meg onallonak, magabiztosnak es szabadnak erzik magukat, tehat nem vagyakoznak ketsegbeesetten a masik utan. Mikor nincsenek egyutt kepesek arra, hogy megalljanak a sajat labukon, sot, meg jol is rezik magukat.
John: Nem hianyoznak egymasnak?
Robin: Hat ez attol fugg, hogy mit ertesz azon, hogy hianyozni. Termeszetesen nagyon melegen gondolnak a parjukra es szeretnek ra gondolni, elvezni a jo erzeseket, amik ebbol keletkeznek. De abban az ertelemben nem hianyzik nekik a parjuk, hogy sszenvednenek, vagy nem tudnak elvezni a jo dolgokat a parjuk nelkul.
John: Akkor mennyire fuggetlenek erzelmileg ugy igazabol, abban az ertelemben, hogy nincs egymasra szukseguk?
Robin: A kapcsolatbol eredo boldogsag luxus, egyfajta bonusz. Az eletuk tobbi resze nincs elrontva azzal a felelemmel, hogy valami nagy baj tortenik a kapcsolattal, vagy aggodassal, hogy mi lesz akkor, ha elveszitik a masikat. Es termeszetesen minel jobban kepesek orulni az eletnek, es minel magabiztosabbak vagy mikor nincs ott a masik, annal erdekesebb emberekke valnak es annal tobb dolgot tudnak megosztani, tobb dologrol tudnak beszelgetni a paroddal, mikor ujra talalkoznak.
John: Es ha a par erzelmileg fuggetlen, akkor mikor egyutt vannak, nem fogjak ugy erezni, hogy a mozgasteruket behataroljak a masik szuksegletei: nem kell ovatoskodniuk amiatt, hogy mit mondanak, nehogy veletlenul a masik a szuksegleteinek a fenyegeteset lassa, szoval sokkal szabadabban lehetnek onmaguk.
Robin:Es ez egyenlo azzal, hogy a tobbi csaladtagnak is eleg mozgasteret biztositanak arra, hogy tegyek a maguk dolgat, ezert nem egymas korul maszkalnak, mint ehes kutyak az ebedloasztal korul, azon aggodva, hogy kimaradnak valamibol.
John: Hogyan hat az erzelmi fuggetlenseg az intimitasra?
Robin: Csak azert mert maguk is lehetnek, amikor kivanjak, szabad mozgasteruk van ott lenni, vagy magukban lenni anelkul, hogy a szeretett par rajuk akaszkodna, vagy buntudatot probalna meg ebreszteni bennuk, teljesen biztonagosnak erzik azt, hogy atadjak magukat az intimitasnak es kozelsegnek mikor arra kerul a sor.
John: Ugy erted, hogy nem felnek attol, hogyha tul kozel kerulnek, akkor nem lesznek kepesek ujra onallonak lenni, es visszanyerni a fuggetlenseguket a kozelseg utan?
Robin: Pontosan. Eloszor paradoxnak tunik, de valojaban egeszen nyilvanvalo, hogy minel tobb onallosagot teszunk bele a kapcsolatba, annal tobb osszetartozas jon ki a masik vegen.
John: Mig minel inkabb szukseged van masokra, annal inkabb iranyitanod kell oket?
Robin: Elkerulhetetlenul: Minel magabiztosabb vagy abban, hogy kepes vagy egyedul is megallni a helyedet annal kevesbe erzed ugy, hogy masokat iranyitanod kellene. Elvezhetitek egymas tarsasagat, ahelyett, hogy egyfolytaban koveteloznel, meg azon aggodnal, hogy nem kapod meg amire szukseged van. Vegul ez a sok orom egymasban megtart titeket, es meg tobb magabiztossagot ad, mikor kulon vagytok. Felfele vezeto spiral, lefele vezeto spiral vagy ordogi kor helyett.
John: Elmagyaraznad ezt a fuggosegi spiralt?
Robin:Mikor egy kapcsolat allando aggodason es a masikra valo tamaszkodas igenyen alapul, mindket fel megprobal a masikba kapaszkodni kimutatva azt, hogy a masik nelkul nem birnanak meglenni. Hogy meggyozoek lehessenek, nem szabad, hogy ugy tunjon, mintha jol ereznek magukat, mikor a masik nincsen ott. Ezert egymas utan adjak fel azokat a dolgokat, amik nem kapcsolodnak a masikhoz, baratokat, ami fokozatosan megkovetelozobbe es tehetetlenebbe valnak.
John: A masiktol fuggetlen tevekenysegek feladasa megbenitja oket?
Robin: Es a kapcsolat egyre behataroltabba es unalmasabba valik.
Bocsanat a forditasert, egy ket dolgon sokat kelett gondolkoznom, es nem mindig a legjobb megoldas jutott az eszembe.
ha a következményei betegesek
pl. teljesen természetes, ha vki, aki szerelmes, féltékenykedik
de ha túlzásba viszi, és pl. tettlegességig megy emiatt, akkor ott tényleg gond van, lelkileg, érzelmileg, agyilag
szvsz emberfüggő, ki hogyan éli meg
vannak, akik könnyen esnek szerelembe- ők csak azt hiszik, hogy szerelmesek
nem veszik elég komolyan ezt az érzést
mert szükségük van rá- ebből a szempontból okozhat függőséget a szerelem
vagy ha a társtól, partnertől függ valaki, mert nem tud nélküle meglenni, még akkor sem, ha együtt vannak (pl. a pasi elmegy dologzni, a csaj meg állandóan felhívja, hogy mi van vele... és ez már nagyon terhes tud lenni)
Íme egy másik nézőpont: Véleményem szerint a szerelem a legcsodálatosabb dolog, amivel egy ember az életében találkozhat. De ez csak akkor igaz, ha valóban szerelem az, amit annak neveznek. Manapság a tinik hetente váltogatják a 'szerelmeiket', és teljesen odavannak attól, hogy ők milyen 'szerelmesek'. De szerintem ez nem igazi szerelem, ez csak játék, amivel meg lehet ismerni a másik nemet. És ez egyáltalán nem rossz dolog, de a szerelemtől nagyon távol áll. Szerintem az igazi, tiszta szerelem egy életre szól, és ez a lehető legerősebb kapocs, ami két embert összeköthet. Az igazi szerelem csodákra képes, és nagyon-nagyon erős, leküzd minden akadályt.
A Bibliában van a Szeretet Himnusza. Én egyébként nem vagyok vallásos, de ami ott le van írva, az igaz szerintem a szerelemre.
Szerintem nem helyes a szerelmet szenvedélybetegségnek nevezni. A szerelem valami olyan megfoghatatlan dolog, ami feljebb való az ember egyéb érzelmeinél, talán ezért is megtévesztő, mert sokszor a szerelmes maga sem érti, hogy miért kerítette hatalmába ez a furcsa érzés.
Hogy félreértés ne legyen: avval egyetértek, hogy a szerelmet lehet szenvedélybetegségnek tekinteni! Előbbi iratban a társadalmat támadtam meg és az előítéleteket, és a hagyományos látásmódot, amit sajnos, igazad van, a média (erre gondoltál "médiákok" alatt?) is terjeszt.
Nem látom viszont értelmét túl sok "betegséget" sem elnevezni, mert ez is negatív felhanggal van. Előbb-utóbb oda vezethet, hogy a szerelmeseket is beutalják diliházakba... aztán jön a következő tilalom és betegség-kitaláció... ehelyett inkább szabaddá kéne tenni, felmenteni, nem pedig mindent betegségnek nyilvánítani. Így _csinálják_ az egyöntetű, uniform társadalmat, ahol a többségnek mind egy véleménye van, mert a többiek mind betegek... akár csak Huxley-nál. Ezt nevezik demokráciának, EGYENLŐSÉGNEK... ami a szavak teljes kifacsarása. Ez a társadalom nem magától keletkezik, ezt csinálják. Mindenki együtt.
Én még tudok egy pár másikat is: reggelizés, alvás, sportolás, munkába járás...
erre mind igaz, hogy "elveszi az ember eszét, erős függést okoz, elvonási tünetekkel jár, és akarattal nem lehet tőle megszabadulni."
A kérdés inkább az, melyik mennyire "káros". E tekintetben sem mondhatunk biztosat. A "szenvedély"betegségekre" " úgyis az hajlamos, aki agyilag hajlamos rá, aki nem, az a munkába járás elvonását is túléli elvonási tünetek nélkül:p.
Ha pontosabb választ is vársz: nagyon nehéz megmondani, mi az, hogy "elveszi az ember eszét". Honnan akarod tudni, mi a jó az embernek és mi nem? Hogy mire van szüksége? A drogra ugyanúgy szükség lehet. Mennyi ember nem élne tovább kávé, csokoládé, dohány nélkül! A szexről nem is beszélve!!:)
Minden emberi tevékenység megváltoztatja az emberek cselekedeit, gondolatait, tehát minden külső dolognak van hatása a belsőre. Ez tehát nem lehet kritériuma semminek.
Mi az az "erős függés"? Kitől függ az ember a plátói szerelemben (úgy értem, ha csak sóvárog)? Önmagától? Akkor mi értelme "függőséget" definiálni? Az ember a családtagjaitól, a pénztől is függésben van.
"elvonási tünetekkel jár": Minden dolog, amit megszoktál, evvel jár. Mindegy, ezt biológialag okoljuk meg: az agyban a hormonok szintjeinek át kell állni, avagy lelkileg: az embernek hozzá kell szokniaaz új helyzethez. Ha ezután reggeli, ebéd, vacsora helyett egy étkezést akarsz csak naponta, méghozzá hirtelen, ez borzasztó elvonási tünetekkel jár: szédülés, erős éhségérzet, akár hányás. A misztikus "drogéhség", amiről beszélnek, főleg azért ilyen erős, mert ha valaki nem akar leszokni, mert szüksége van rá, akkor természetellenesen hajthatja ezt végre - hát nem csoda, hogy sokkal nehezebb. Amúgy a keményebb drogokról is le lehet szokni hamar, ha az ember tényleg akarná...
"akarattal nem lehet tőle megszabadulni.". Ebben nem vagyok biztos. Ha vannak olyan elszánt emberek, akik éhségsztrájkba kezdenek, akkor biztosan vannak olyanok is, akik szerelemsztrájkba kezdenek.
A égvilágon semmi különbség sincs a "hasznos, megszokott dolgok" és a "szenvedélyebetegségek" között. Bármit, ha túlzásba viszel, ártalmas - gondolj a gyógyszerekre. A különbség legfeljebb ott van, hogy a szerelem időszakos, míg az evés, ivás, alvás rendszeres. Nem hozhatod fel érvnek, hogy az éhenhalhat az ember, mert a szerelem megvonástól is képesek meghalni az emberek, akár öngyilok formában. Sőt ölni is képesek szerelemből. Tulajdonképpen érdekes, hogy még egyik kormánynak sem jutott eszébe betiltani a szerelmet, elvégre is sokezer ember hal meg szerelmi bánatból, vagy öl féltékenységből! Ami köztudottan a szerelem velejárója. A drogokat bezzeg betiltják, mert avval pénzt lehet keresni és a maffiának kell.
Összefoglalóan: nem a szerelem a betegség, hanem a szenvedély, ha vki makacsul ragaszkodik valamihez a természetes igényén felül... Márpedig szerintem ennek semmi köze a szenvedély tárgyához, ami lehet szerencsejáték, evés (túlsúly stb), vagy "szerelem" vagy "anorexia". A társadalmi megítélés persze merőben különbözik. A skála a sajnálattól, utálattól a magasztalásig terjed. A szerelmeseket nem szokás sajnálni, bár úgy látom te valamiért ellene vagy... milyen dolgok okozhatják, hogy te ilyen negatívan ítéled meg? Családi tragédiák, avagy "csak" személyes tapasztalat?
Az irónikus stílus nem ellened szól, Cillit, csak a téma és mások ellen...
Gondoltatok-e már arra, hogy az egyik leggyakoribb szenvedélybetegség a szerelem? Mármint az a nagy büdös szerelem, amit úgy felmagasztalnak az emberek, és amit médiákok is nyomatnak.
Karinthy erről az érzésről valami olyasmit írt,hogy minden házasságot érvénytelennek kellene nyilvánítani, hisz részegségben köttetett - nemi részegségben.
A Szerelmet azért minősítem szenvedélybetegségnek, mert elveszi az ember eszét, erős függést okoz, elvonási tünetekkel jár, és akarattal nem lehet tőle megszabadulni.