Hallottam a rádióban úgy két éve egy ún. családbarát-munkahely programról, ahol a gyermekes anyákat (főleg) alkalmazó cégeket adókedvezményben részesítették.
Ha belegondolok, ez egy kiváló kezdeményezés. A megszólaló főnökök is szimpatikusak voltak.
Természetesen ez a modell multiknál nem áll, mert ott a fő cél az, hogy a maximumot kizsigereljék a dolgozóból (ha nem tetszik neki, jön más helyette...), no meg a vásárlóból...
Nyílván kis és középvállalkozóknál lehet ilyesmit megpróbálni, ahol a főnök ismeri személyesen is a dolgozóit.
Nono!
Csakhogy az én egyik barátom tévészerelő, a másik meg sok szabadidővel rendelkezik és társasházban lakik...:O))))
Amúgy meg azt nem vonja kétségbe senki, hogy előadódhatnak a gyerekek körül rendkívüli helyzetek, - én mondjuk az ikergyerekekrajtaütésszerű születését sem tartom könnyű problémának, de talán nem is ez az általános családmodell.
Persze ettől még nem könnyebb a sógornődnek.
:O)))
Pláne, mikor három ordít egyszerre "istenem, istenem, szerelmes istenem, melyiket tegyem le, s melyiket vegyem fel?" CSodálom a sógornőmet, hogy annyira kedves tud maradni.
Nem feltétlen. A szülés utáni depressziót már régóta ismeri a pszichológia. Arról nem is beszélve, hogy az anyukát felkészítik, hogyan fogyjon majd vissza, de nem készítik fel, hogy a gyerek az éjszaka közepén felsír, és akár órákig sír minden próbálkozás ellenére. Mindenkitől azt hallja, hogy de jó lesz neki, hogy anya lesz, azt kevésbé hallja, hogy mit kell tenni a síró gyerekkel.
A kedves tesóm katonatiszt, Szentendrén állomásozik, nem tudja reggel bevinni a gyereket. Ha van is néha olyan nap, mikor be tudná vinni, nincs, aki hazahozza. Eddig az anyós csinálta ezt, de ő most súlyos beteg, műtét után van. Szegény kis keresztfiacskám éppen megszokta a bölcsit, megszerette a társait, és most nem tud járni oda.
Én nem mondtam, hogy nincs objektív oka, de ettől még igazságtalan marad, és diszkriminatív, ami ellen tenni kell. Más. Van egy fiatal hölgy, aki ugyanannyit tud, mint férfitársa. Nem veszik föl, mert majd biztos szülni fog, stb.. ez diszkrimináció, akárhonnan nézed, és akármi az oka. A férfi pedig ugyanúgy lehet tartós beteg, nem tudhatod! Az is lehet, hogy majd ő fog GYED-re menni, mert ezt sem tudhatod.
Persze. Tud figyelni a háromra egyszerre, biztos! Nem merült föl a nagy bölcsibe küldése, míg nem érkezett meg a két kislány, de így? Egyikre sem jut kellő figyelem, a kicsik nyűgösek, az egyik tartósan beteg, fejlesztőtornáztatni kell, a kétéves unatkozik. Persze, általános esetben én is a 3 év mellett vagyok. (Közben persze hasznos otthon végezhető munkát vállalni, mert beledilizhet az ember)
Ha a lánykák bölcsödések lesznek, talán a sógornőm is ezt csinálja majd. Jelenleg ketten vannak 10 hónaposan. Hogy gondoltad? Hoppá elöl, cipelke hátul, és kézenfogva a kétéves?? Buszra föl, villamosra föl, meg ilyesmi??
