Március 20-án (csütörtök), este 20 órakor a budapesti Marco Polo klubban (VII.ker., Nyár u. 6.) lemezbemutató koncertet tart a D Sound. Az együttes első albuma 2002 nyarán jelent meg.
Előzenekar a Hypertér együttes.
A D Sound együttes következő koncertje 2003. április 11-én a Rocktogonban (VI. Mozsár u. 9.) lesz.
2003. április 5-én, 19h-tól a Fugato zenekar jubileumi, multimédiás nagykoncertet ad a MOM Művelődési Házban. (Bp. XII. Csörsz utca 18.)
A koncerten - a sokszínű saját szerzeményeken kívül, - különlegesen hangszerelt szimfonikus átiratok is elhangzanak. (Queen, Jethro Tull, Vangelis, Jean-Michel Jarre, filmzenék...)
A szokásos Fugato-hangzást ezúttal vibrafon és basszusgitár is színesíti.
A darabokat egyedi hangulatú átvezető-effektusok, versek, gondolatok kötik össze.
A számok nagy részét képi aláfestés kíséri.
Belépő a helyszínen kapható. Ára: 500.-, 800.-.
Ne is mondjátok!
Én nagyon féltem, hogy ilyen zimankós időben csupán nagyon kevesen szánják majd rá magukat arra, hogy kimozduljanak otthonról.
Úgyhogy én is nagyon örültem, hogy ilyen sokan voltunk ott.
Nekem is a szünet utáni rész jött be jobban, nagyon jó, húzós, összetett hangzások voltak.
És az előző két Varga János koncerttel összehasonlítva ez sokkal-sokkal jobban tetszett!
Nagyon jó buli volt!!!
Engem (is) kellemesen lepett meg, hogy egy ilyen zenei világú koncertre ennyi ember összejött! Van remény... (a további 7végi koncertjeim ezt tovább erősítették, de ezekről másutt...)
Ahol én ültem (a PeCsa esetében ez lényeges kérdés...), ott remekül szólt, igaz, a füstgépek is, a fejem fölött repkedő kamera csak pillanatnyi apró infarktusokat okozott:-) Ez nem probléma (pontosabban "egyéni szoc"...), viszont úgy tűnt, hogy ami a kivetítőre színpadképből ment, abban zéró koncepció volt.
Jó zene, remek zenészek - jöjjön a folytatás!!!
Tegnap az m2 "Hol-mi?" c. műsorában szó volt Varga János holnaputáni, Petőfi Csarnok-beli koncertjéről is. Kb. 2 órás lesz a program, változatos filmbejátszásokkal fűszerezve.
Varga János szerint - az Easthez képest - tőle talán szokatlan módon már jóval keményebb hangzású, rockosabb zenék is hallhatók lesznek.
A koncert este 8h-kor kezdődik, a jegy 1990,- Ft-ba kerül.
Nem tudtam kívülállóként hallgatni őket (nem is próbáltam:-))), hiszen az összes lemezüket ismerem, némi személyes ismerettség is van, tehát erősen szubjektív vagyok.
Rá kellett tegnap jönnöm, hogy nagyjából bő 10 éve nem hallgattam Petőfit (egyáltalán: semmilyen MR adót...) Ez valszeg szégyen, de mindegy.
Tetszett: sok volt a zene, és jól voltak válogatva, egyrészt illusztrálták a változást/fejlődést, másrészt jól mutatták be a You And I különböző oldalait.
Nem tetszett: a műsorvezető stílusa, jellegtelensége,
Nem tudom megítélni, hogy egy olyan hallgató, aki most és itt hallotta először az együttest, mennyire kapott vágyat bővebb megismerésükre.
Szó volt a progresszív zenék (itthoni - külföldi) lehetőségeiről. Kár, hogy nem hangzott el a Periferic Records neve a műsorban...
Az instrumentális progresszív, pszichedelikus rockzenét játszó Hypertér zenekar 2003. február 2-án 17 órakor a Potala Teaházban, Serény Gyöngyi festőművész kiállításának megnyitóján, 2003. február 15-én 21 órakor pedig a Réz Mál Kávézóban játszik.
Hadd hívjak mindenkit egy koncertre. A TRIO CALAMONA (malacos előadó) fog játszani január 10.-én pénteken este 8-kor a Nyitott Műhely-ben (XII. Ráth György u. 4.; a Déli pályaudvarral szemben az Alkotás u. sarkán).
Vendégünk a Grencsó István szaxofonja lesz.
A beugró csak 400.-, úgyhogy lehet jól jönni.
Periferic-honlapon olvasható a Calamona története: középkori trubadúrzenét valamint gregorián zenéket dolgozunk fel, jazz/world-music/techno érintettséggel. Találkozzunk és jó szórakozást.
Varga János új albuma a Wings of Revelation II. az elsô szólólemez zenei hagyományait folytatja. A legendás East együttes egykori gitárosa és dobosa Király István mellett ez alkalommal már a koncerteken is résztvevô Chapman stick zenész Háry Péter és Nagy Szabolcs billentyűs is közreműködött a lemezfelvételeken. A Project február 6-án este 8 órakor a Petôfi Csarnokban ebben a felállásban nagyszabású koncertet ad.
Dedikálások a Vörösmarty téren
( 2002. december 03. 14:39 )
Az idei Karácsonyi Vásár kunyhói között a Vörösmarty tér Váci utca felőli oldalán található a Periferic Records standja, ahol a bronz-, ezüst- és aranyvasárnap hétvégéjén a kiadóval dolgozó zenészek, zenekarok dedikálják frissen megjelent CD-iket. Ezáltal az egyébként is színvonalas és hangulatos hangzóanyagok még személyesebb ajándékként helyezhetők a karácsonyfák alá.
Egy nagyon kellemes lemezt hadd ajánljak mindenki figyelmébe: Anand - A Man's Mind. Amolyan satriani-féle hangulat, nem öncélú virgázás, mint sok más gitárosnál. Sajnos a fiú visszaköltözött Hollandiába, így aligha láthatjuk őt élőben. Igazán sajnálom, hogy nem voltam ott a MOMban, amikor kellett vona.
Írtam Böszmének pénteken, hogy mi újság Solarisék NOAB és Kollár Attila új lemezével kapcsolatban, s a következőket válaszolta:
"A Solaris NOAB-ról csak annyit tudok, hogy iszonyatosan sokat szöszöztek vele és állítólag kész, de mégse.
Én sem értem. (Majd ha kész lesz úgyis hozzák. Több mint egy éve várom én is.)
Attila második szólólemeze elkészült és most csinálják a grafikai munkát és a gyártás is elkezdődik a jövő héten. Ha minden jól megy, akkor 2 hét múlva megjelenhet a CD, aminek Utópia a címe.
Attila akar koncertezni, de valószínűleg csak 2003-ban kerülhet erre sor."
Huh, most nagyon-nagyon megleptetek! Megjelent a Dsound?
Annyira hihetetlen!
Szóval, hogy még többet tudjatok az igazságról, írok ide néhány szót!
Annak idején (kb. 2 éve), meghívtak Dezs?ékhez zenélni, merhogy kék nékik e' billent?s! :-)) El is mentem, meg is hallgattam, oda is adták az albumot, azt is meg is hallgattam is.
Hm... gondoltam el?ször. Vajon Manfred Mannt vagy Floydot hallunk retrózva vendégzenészekkel? Nem. ? Dezs? volt egymaga. Bevallom, nem tetszett.
Akkor elmondtam nekik, mi a gondom, mi a bajom, mi a helyzet, és hogy nem csatlakoznék szívesen.
? megdumált egy próba erejéig, elmentem, jó volt, ennyi. Nagyon rá volt gajdulva a Floydos hangzásra. Többször nem mentem. (Szemétség volt részemr?l, hogy leléptem.) Ezzel persze nem mondtam még újat.
A nagy dolog mégis az, hogy Dezs? egy nagyszer? ember. Fizikai munkát végez, az ujjai tényleg készen vannak, de rendületlenül gyakorol, és akar. Ahogy megismertem, egy korrekt és jó szellem? embernek láttam. Semmi gond vele. ? igenis el tud készíteni egy albumot, mert van benne kurádddzssssi!
S hogy miért pofázok itt feleslegesen? Passz, talán csak mert ilyenkor mindenki nagyon rossz dolgokra gondol. Például, hogy miért ilyen ez a zene, amilyen, meghogy tényleg utánzat, meghogy minek az ilyen lemez? Mindegy. Elkerülhetetlen a rosszallás, és gondolkodóba ejtet?.
Mindenesetre azt hiszem, amit csinál, egy szeretetreméltó, ámde naív és nem éppen progresszív zene. (Van egy olyan érzésem, hogy a Periferic mostanában belekerül egy lendkerékforgásba, hogy minden olyan zenét felkarol, ami hasonlít a 70-es nagyokra! Bocsi! Na jó, nem csak ?k. Hallottatok már a svéd Sinkadusról? ?k pl. abszolút 90-es évekbeli zenekar, ámde 70-es évekbeli olasz progrock-retrót nyomatnak. Tehát nemcsak Magyarországon van ilyen, tudom.)
Szóval, a lényeg: szerintem a srácnak szüksége lenne arra, hogy egy olyasvalaki m?ködjön mellette, aki megfelel? szellemi hátteret tud nyújtani neki (gondolok itt zenei-irodalmi szellemre).
Az pedig, hogy kicsit mindig ? van az el?térben, elnézhet?. (Én is csak a sz?nyegek miatt kellettem :-)))
Mindent összevetve: jóindulatú a Dsound zenéje, félre ráncos kritikák. De a közhelyen és a "samplinghangulton" változtatni kellene. Mondtam ezt 2 évvel ezel?tt is... :-))
Előre a jelenlevő múltba
A D Sound Kisember című lemezéről
Murguly Zsolt Dezső 1971-ben született. Abban az évben rendeztek először progresszív rock-fesztivált a Tabánban. Abban az évben születtek meg a műfaj olyan klasszikus alkotásai, mint a Yes Fragile-ja, az Emerson, Lake and Palmer Tarkusa, akkoriban komponálta Mike Oldfield a Tubular Bellst, és - főleg - a Pink Floyd Meddle-je, rajta e zene egyik alapdarabjával, az Echoes-zal.
A D Sound Kisember című lemeze, amelynek Murguly szerzője és fő előadója, ezt a korszakot visszhangozza. Kétségtelen, hogy a progresszív rock-ban, különösen úgy, hogy a háttérélmények valójában nem primérek, hiszen muzsikusunk eszmélése későbbre tehető, nagyon nehéz teljesen újat, minden eddigitől független muzsikát alkotni. Láttuk ezt az angolszász világban is, hány fiatal banda merítkezett a Genesisből, a King Crimsonból, vagy akár említhetnénk nálunk a You and I-t, amely nem is tagadja a Yes-örökséget.
Murguly sem tagadja meg őseit, talán ennél egy kicsit jobban próbálkozhatott volna. Túlságosan sok lemezén az "idézet", nem is dallamban, hanem inkább ritmikában és főleg gitárhangzásokban - néha az az ember érzése, hogy meghívta David Gilmourt. Mentségére legyen mondva, ezt a vádat már Molnár György is megkapta a 70-es évek végén az Omega "űrrock" korszakában. Ami viszont erénye, hogy tud közel egy órán át egy egységes hangszőnyeget teremteni, amelynek különböző, hol felszínen lévő, hol rejtett mintáit alapos, sokszori hallgatással fel tudja tárni a közönség. Van ebben a zenében valami nagy-nagy magányosság, szeretetérzés. Lehet, hogy jobb lenne, ha egyáltalán nem lennének szövegek a lemezen, mert a szerző sajnos nem tudott napjaink globális témáival kapcsolatos közhelyeken túllépni. A D. Sound Kisember című lemeze a Periferic Records gondozásában jelent meg.
Nyitott volna egy bulit nekünk az ősszel a MIndFlowers, sajna nem jött össze...majd jövőre.
Én csak egy pár témát hallottam tőlük,nagyon tetszett,itt-ott ugyan hallok "egy s mást" :-) ,de összességében profi a cucc.
Sok sikert Balázséknak!
Rögtönző lelki virágok
A Mindflowers: Improgressive című lemezéről
Ismét egy kísérlet arra, hogy fiatal, alig huszonéves fiatalok átvegyék a stafétát a magyar progresszív és jazz-rock élvonaltól, és ismét annak bizonyítéka, hogy akadnak ilyenek, akik nem a hip-hop mosoly hamburger-zenéjének könnyed útját választják, hanem megpróbálnak egy kicsit rögösebb úton is előrelépni, felzárkózni a nemzetközi élvonalhoz.
A Mindflowers négy muzsikusa közül ketten abból a Kőbányai Zeneiskolából kerültek ki, amelyet néhány évvel ezelőtt Póka Egon vezetésével hozott létre a magyar szakma színe-java. A billentyűs Nagy Zsolt mestere a nagy jazz-rock veterán, Fogarasi János (Metró, Syrius, Csík-Fogarasi-Jávori trió, ha még emlékszünk rá), míg Szentpál Zoltán gitáros Szekeres Tamás tanítványa. Szendőfi Balázs, a basszus és a stick kezelője a székesfehérvári Dr. Lauschmann Gyula jazz szakiskolában tanul. Úgy tűnik, nemcsak a hazai kiválóságokra figyeltek oda ezek a fiatalok, hanem elég jól ismerik a műfaj európai és angolszász történetét is.
Egy ilyen stílusban például teljesen kikerülhetetlen a King Crimson-hatás - ez érződik például a Why Not? című darabban - másutt a 70-es évek végének egyik különleges csapata, Bill Bruford önálló együttese idéződik meg, de mindjárt az elején, a Red Spiderben előbukkannak finom arab motívumok is, később más népzenei és klasszikus elemekkel közelítenek a manapság mindenütt nyomot hagyó world musichöz. (Flo"s Kisses) És ahogyan az ilyen muzsikáknál lenni szokott, nem úszunk meg egy hosszabb lélegzetű, 22 perces darabot, a Talk To Myselfet, amely egyáltalán nem azt mutatja, hogy ezek a fiatalok befelé fordulnak önmagukba és "közönség-idegen" muzsikával akarnak riogatni. Ez a hosszú, hét tételes mű, akár a többi darab is alkalmas lenne szép és izgalmas filmaláfestésekhez, vagy olyan klipek megalkotásához, amelyek eltérnek a futószalagon gyártott, költségvetésében drága, de tartalmában olcsó zenés filmecskéktől.
A Mindflowers lemeze a Periferic Records-nál jelent meg.
(gluck)
Voltam egy Colorstar-bulin tegnap (26-án) a Millenáris Parkban.
Egészen jó volt, amit hallottam (teljesen "szűz" füllel:-))), egyfajta (felfogásában és hozzáállásában mindenképpen!) progresszív rockzene sok acid-rock/house/mittudomén:-) beütéssel (a szó ledobosabb értelmében:-))), főleg az énekben etno-elemekkel. Az egész bulihoz egy mozi is tartozott (vagy fordítva?), nagyon jó zenészek, szerintem sok fantázia van még bennük, van jövőjük (is).
