Nekem a Halálos köd ugyan már a második, de szerintem én is jóval tovább fogok jutni...
Akkor eddig a Funtineli-nél azelőny, de még van néhány nap a decemberi fizuig, úgyhogy meglátom :)
off
nightwish!
Egy hete hallgatom a "Century Child" lemezt - FANTASZTIKUS!
Hétvégén sikerült szert tennem a "Halálos köd..." regényre, s majdnem egy szuszra el is olvastam. Letehetetlennek bizonyult, csakhát hajnalban már nem olyan friss az ember... Szvsz nagyon jól megirt izgalmas mű, gyönyörű tájleirásokkal, a csúcspont -természetesen- az a rész, amikor az erdélyi események kerülnek elő. Itt talán kicsit túlzottan is meséssé válik a sztori (a kincsek csak megmozgatják az ember fantáziáját), amit aztán a végkifejlet hoz vissza a valóságosabb mederbe.
Az erdélyi háborús eseményeket elmesélő résznél egyébként furcsa érzésem támadt. Meglepett és szokatlannak bizonyult számomra az a nyilt stilus, ahogyan -teljesen élethűen- irta le az iró a román hadsereg visszatérésének "módját". Pedig olvastam már erről máshol is, de ilyen mellbevágóan érzékletes és fájdalmas bemutatást na meg az erre épülő érzésvilág leirást -noha terjedelemben relative nem sok- nem tapasztaltam eddig.
Nagyon látszik egyébként, hogy az amerikai közönségnek készült a könyv, de szvsz jól lett megoldva, amit a könyv végi rövid életrajz is megerősit.
El is tudom hinni, hogy sok olvasó számára nagyon furcsa lehet ez a stilus, hiszen 1990 előtt legfeljebb néhány elrejtett, hasonló témájú könyvet lehetett forgatni, hiszen betiltás alatt voltak. Nekünk otthon egy ilyen regényünk volt, "Viszokai hős fiúk" cimmel, ennek az olvasása közben éreztem hasonlóan mint most. Az irójára már nem emlékszem, a könyv meg elkallódott sajnos. Eseteg ha ismeri valaki, irja meg legyen szives a szerző nevét.
Most egy kicsit gondban vagyok, melyik regényével folytassam. Gondolkodom a Funtineli-n, meg a Kard és kasza ciműn.
Ti talán tudtok tanácsot adni...
/Bár gyanitom, hogy a legjobb lenne mindkettőt beszerezni :)/
1943 március:
"Két hét múlva édesapám régi barátja Veres Lajos tábornok üzent, hogy a németek "keresnek" engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veres tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza."
Igen, "A vádlott neve Wass Albert" könyvecske rövid önéletrajz fejezetében olvashatsz erről. Egyébként ténylegesen nem harcoló alakulatnál volt. 1944 januártól először kommunikációs tiszt volt, majd pedig áprilistól Veres Lajos tábornok szárnysegéde.
A dolgozatban volt szó arról is, hogy Wass 44-ben harcolt Erdélyben. Nem tudjátok, hogy erről irt esetleg részletesen valahol valamit?
Nemrég olvastam egy anyagot a 44-es Torda környéki harcokról, ami könyv formában is megjelent (Ravasz István: Erdély mint Hadszintér, szvsz nagyon érdekes és alapos, érdemes elolvasni), lehet, hogy az iró itt is megfordult, lévén itt voltak a leghosszabb és legnehezebb harcok.
Múlt héten vadásztam a "Halálos köd..." c. regényére, de két Libriben sem találtam (mindkettőben egyébként csak 4-4 könyve volt kapható). A héten folytatom a keresést, de ha látta valaki ezt a kötetet, köszönettel veszem a segitséget.
Idézet a "Vádlott neve Wass Albert" c. könyvecskéből, a rövid önéletrajz fejezetből:
"Az életem mindig is nyitott könyv volt. Az most is, és az lesz a jövőben is. Nincs rejtegetnivalóm, és nem kell elnézést kérnem egyetlen tettemért sem. Íróként, a Nemzetközözi Pen Club tagjaként azt teszem, amit ennek a nagy szervezetnek a jelmondata hirdet: egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok"
Elolvastam a cikket, és ezúton is köszönöm, hogy megadtad a cimét!
Amellett, hogy rengeteg érdekes információt tartalmaz, számomra félelmetesen megdöbbentő volt az a szomorú végkifejlet, ami az állampolgárságának ügyében történt. Tök jó, hogy konkrétan idézve is lett a hivatalos levelekből. Ezek azt erősitik meg, hogy azok a problémák, amiket Wass is állandóan emleget, a magyarok (főként az állam és a hivatalok) részéről, jelenleg is ugyanazok, mint a múlt században. Nevezetesen, elhanyagolják/elhanyagoljuk és semmibe vesszük saját nemzetünk IGAZI nagyjait, szépen megsemmisitve ezáltal azt a hatalmas szellemi potenciált, amit az alkotó és hosszú távon gondolkodó honfitársaink hoztak létre. Nem csoda, hogy ott tart az ország, ahol.. És ehhez elég néhány zéro emberke, hogy elvágjon kezdeményezéseket, lehetetlenné tegyen olyan embereket, akiknek az élete a garancia arra, hogy mások/a nemzet érdekében cselekednek. Megoldást az jelenthetne, hogy volna legalább EGY valaki, az állami vezetők közül, aki felismerné ezeket az ellentmondásokat az ilyen hozzáállás mérhetetlen hibáját és károkozását s félresöpörné az okvetetlenkedőket és a keresztbetevőket. /Valahogy úgy, ahogy a "Vérben és viharban" regényben Dengezik próbálta./ De ilyen ember úgy látszik abban az időben sem volt és most sincs.
Itt a kérdés, amit a józan és önzetlenül gondolkodó ember világosan lát: "Ha ezek a vezetők tudják, hogy teljesen elhibázott stratégiát követnek a nemzettel kapcsolatban, akkor miért csinálják? Ha pedig nem látják, hogyan kerülhettek oda?"
/Hasonló a szitu Faludi esetében is, mikor az öreggel lakásának ürügyén szivóznak vég nélkül, ahelyett, hogy öreg napjaira nyugalmat teremtenének neki. De a magyar Nobel-dijasok sorsa is ebbe a körbe illik./
A jelenlegi legújabb helyzetet is elszomoritónak tartom, különösen a státusztörvény szempontjából. Itt volna egy lehetőség, hogy a különböző erők legalább ebben az ügyben egységet mutassanak, de ezt is "gondosan" kihasználják az ellenségeskedésre, feláldozva a hatalomért folyó harc oltárán azokat az embereket, akikért kitalálták.
Sajnos nem tudom, amint írtam nekem egy erdélyi barátnőm hozta Székelyudvarhelyről.
Szerintem próbáld megkeresni a kiadót, hogy küldjenek, vagy hátha mostanában megy valaki innen a topicról Erdélybe....
A "Kard és kasza" nagyon jó könyv.
A nyelvezete élvezetes és szép, a történet lebilincselő. Igen hosszú időszakon ível át.
Ez a magyarázata a annak, hogy a történet "sodrása" többször változik. Mint egy folyóé, amely hol hegyek közt, hol síkságon vájt medret magának.
A kezdetben lassú tempójú történet (az első kötetben) felgyorsul (időnként túlságosan is - és vázlatossá válik), közben azért, egy-egy kiemelt szereplőnél, kicsit meglassúdik. A második kötet (még nem fejeztem be) visszatér a regény elejének tempójához.
Az író általam ismert más regényeihez hasonlóan, ebből is árad Wass embersége.
Meg némi szomorúság is...
Megjelent egy kis füzet (Litera Könyvkiadó – Székelyudvarhely 2002 - Pro Memoria sorozat) melynek címe:
A vádlott neve Wass Albert (dokumentumok a Wass Albert-dossziéból)
Sajnos nem tudom, hogy itt az anyaországban lehet-e kapni, én egy erdélyi barátomtól kaptam ajándékba.
Ízelítőül, a bevezető így kezdődik:
"Az alább közölt dokumentumok először jelennek meg együtt nyomtatásban. Először tájékozódhat általuk hitelesen az olvasó az ún. Wass Albert-ügyről, melynek kapcsán hosszú évtizedeken keresztül csupán szóbeszédek keringtek, sunyi híresztelések, a közvéleményt befolyásolni akaró (irodalom)politika alattomos kísérletei, melyek Wass Albert írói elnémítását törvényesítették a kommunista diktatúrában élő, a szabad világtól már-már hermetikusan elzárt, tájékozatlan emberek előtt.
Négy hivatalos irat kerül most nyilvánosságra: 1. a Kolozsvári Népbíróság Ítélőtanácsa 1946. évi 1. számú iratcsomójának Wass Albertet és édesapját, Wass Endrét érintő anyaga, 2. Wass Évának, az író volt feleségének 1979-ben tett tanúvallomása, 3. James C. Mansberger Jr. Nyilatkozata, azé a semleges vizsgálóé, aki az Egyesült Államok Wentorfi, Hamburgi Hontalan Személyek Bizottságának átvilágító tisztjeként (investigations officer) 1950-ben leellenőrizte az Egyesült Államokba kivándorolni szándékozó írót és családját és 4. Wass Albert 1979-ben írt Rövid önéletrajza, melyet az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma számára készített, hogy tisztázza magát a vád alól.
A perre a második világháború befejezése után, 1946-ban került sor Kolozsváron."
Azt hiszem, nem tudnám így megfogalmazni, de a szerző szívemből szólt.
"A második rész már nem egy évezredet ölel át, hanem egyetlen generáció megpróbáltatásait vetíti elénk, a főhős életútját állítva a középpontba. A huszadik század olyan nehézségek elé állította az erdélyi magyarságot, amelybe az egyes ember beleroppanhat. A néhol már naturalisztikusan bemutatott kegyetlenség, amelyet Miklós és sortársai élnek át, még az olvasás során is roppant lelkierőt igényelnek. Amikor úgy érezzük, hogy nincs tovább, megkapjuk a lelki feloldást, ami nem más, mint a remény. A főhős legyőzhetetlen. Amikor pálinkáért eladják a megvakított, agyonkínzott Miklóst egy durva pokrócba csomagolva, nem tudjuk elképzelni, hogy létezhet feloldás. De az ősei nevén koldusként újból megjelenő volt arisztokrata valóban nem lehet más, mint Isten igaz szavának hirdetője, Szent ember, olyan szent, aki a szeretet szavát hirdeti ellenségei közt is, testvéreinek hű segítője. Szenvedései árán megtisztult, benne már nincs sem harag, sem gyűlölet, mindenét elvették: nevét, címét, családját, anyagi javait, szeme világát, tehát a semmi által lett az övé a minden. Fantasztikus ez az írói útrabocsátás. Wass Albert most sem engedi, hogy úgy tegyük le a művet a kezünkből, hogy indulatok feszítsék szét mellünket, hanem megpróbál isteni békét teremteni ott, ahol emberi érzelmek dúlnak, a szeretet és valami emberfölötti megbocsátás szavával."
Ezt igazából nem tudom. Idáig a Krátertől csak a "Hagyaték"-ot olvastam, amit ugye most adott ki a Mentor. Érdekes lesz összehasonlítani a két kiadást. A Mentor könyvek egységes megjelenésük miatt is jobban mutatnak a polcon. ;)
OFF
Most jelent meg egy CD (Sillye Jenő és a Testvérek együttes közösen), ahol megzenésített versek hallhatók, köztük Wass Albert két verse ("Véren vett ország" és az "Őszi dal")
ON
