En is szoktam almodni (szerintem mindenki), de csak nagyon ritkan emlekszem rajuk, viszont akkor nagyon reszletesen es sokaig. Meg eddig nem tudtam megfigyelni (nalam valahogy nem passzol ossze a tudatos cselekedet (pl:megfigyeles) az alommal), hogy szineset vagy fekete-feheret almodok-e, de lehet abban valami, amit MadroC irt, miszerint visszagondolva mindig mindent szinesnek latunk. Nekem is sokszor volt olyan almom, ami kesobb (akar honapokkal is) visszatert es folytatodot, de idokozben ujonnan megismert szemelyekkel gazdagitva. Sokszor volt olyan is, hogy valami fizikai behatas ert almomban, amit felebredve (akar hirtelen, azonnal, akar csak reggel) ereztem magamon (fojtogttak es arra ebredtem, hogy levego utan kapkodok, vagy pl. a hatamra estem es reggel azt hittem betojok ugy fajt a derekam stb.). Elofordult mar az is, hogy olyan rosszat almodtam, hogy felijedtem, de nem mertem visszaaludni, nehogy folytatodjon. Olyan viszon meg nem tortent, hogy elore megalmodtam volna valamit, ami kesobb bekovetkezett.
Én mindig álmodom. És szeretem az álmaimat, bár sokszor van rémálmom(főleg ha túlhajtom magam). Szerintem számtalan álom létezik. Van amelyik segít megoldani egy problémát(én pl gyakran megálmodtam a megoldást, amikor a szakdolgozatomat készítettem). Ezeknél az álmoknál az ember tudatában van annak, hogy erről álmodik, de semmi más nem marad meg benne, csak a végeredmény. Aztán vannak olyan álmok is, amelyek nyugtatólag hatnak felborzolt idegeinkre. Meg olyanok, amelyek a vágyainkat tükrözik. Nekem már volt olyan álmom is, ami később pontról pontra bekövetkezett. Mikor elkezdődött a történés amit álmomban egyszer már láttam, rögtön beugrott, hogy ezt álmodtam már és az is, hogy mikor. Elég érdekes volt úgy követni az eseményeket, hogy közben folyamatosan jutott eszembe az álom és pár másodpercel mindig a történés előtt jártam. És mindent úgy csináltam mint álmomban és minden úgy történt ahogy láttam már előtte. Eddig szinte mindig évekkel előtte álmodtam azt ami történt(3-4 ilyen alkalom volt). Mikor felébredtem, értetlenül néztem magam elé, mert olyan embereket láttam álmomban akiket nem is ismertem. Aztán rajtaütésszerűen pár perc alatt "elfelejtettem" az álmot ami csak akkor jött elő amikor elkezdődött az adott történés. Már évek óta bennem van egy olyan érzés, hogy a halálomat is megálmodtam már. Ha erre gondolok, csak az van előttem, mikor egyik éjjel izzadva és erősen zihálva ébredtem, aztán visszaaludtam. Semmi másra nem emlékszem. Jó érzés lesz pár másodpercre előre látni a halálomat, ha majd eszembe jut. Meg fog mosolyogtatni.
Voltak már folytatásos álmaim is. Volt hogy hónapokkal később folytattam egy történet álmodását. Ez olyan mint egy film. A tudat sokkal erőteljesebben szerepel benne. Ilyenkor tudatában vagyok annak, hogy álmodom, de élvezem a valósághűségét és azt, hogy tudatosan befolyásolhatom a cselekményt. Ezek a kedvenc álmaim.
Az álmoknak szerintem védő szerepük van. Megóvnak minket a megőrüléstől. Mindenki álmodik, csak van aki nem emlékszik rá.
Ezért nemszabad altatót szedni. Az megöli az álmokat.
Ja és az állatok is álmodnak. Ez nem a mi kiváltságunk.
Az álmok minden ember esetében fekete-fehérek. Csak azért emlékszünk rájuk úgy, hogy színesek, mert TUDJUK, hogy minek milyen szine van bennük. Éppen úgy, hogy álltalában az arcokat sem ismerjük fel álmainkban, csupán tudjuk, hogy kik azok.
Erre is van magyarázat, de nem akarok untatni vele senkit. Főleg, hogy csak egy magyarázat, és semmi biztosíték nincs rá, hogy az a valóság.
Igen, en szoktam almodni. Rendszeresen. Es en szeretek almodni. Az almaimat mindig elvezem Akkor is, ha almomban razos helyzetbe kerulok...kis izgalom meg senkinek sem artott meg ;-).
Remalmaim szerencsere soha nincsenek (egesz eletemben talan ha ket olyan almom volt, ami utan felebredve rossz kedvem volt).
Visszatero almaim sem nagyon vannak. Persze voltak olyan almaim (nagyon ritkan), amihez hasonlot mar almodtam...de nem kelltette bennem a visszateres erzetet.
Roviden: en tenyleg imadom az alvast es az almodast (is).
Érdekes, hogy én sose látom az emberek arcát álmomban. Tudom, hogy ki az, de arc,az sehol.
Inkább csak egy érzés.
Olyan is van, hogy elindul a történet X-
szel,aztán mire észbekapok, már Y-nal folyta-
tódik ugyanaz.
Az álmoskönyvekről: olyan konkrét dolgokra
sose emlékszem utólag, amit meg lehetne nézni
bennük: kutya, gomb, felhő, meg más ilyen marhaságok.
Csak azt tudom, hogy miről szólt, de eleje,
pláne vége, az sosincs. Nem tudom őket meg-
fejteni, csak az érzés marad bennem sokáig
még miután felébredek.
Főleg, ha szerelmesest álmodok. Akkor alig
bírok felébredni a zord valóságba...
Könyvajánló: az álomfejtésnek Jung volt a
nagymestere. Olvasta valaki az "Emlékek, ál-
mok, gondolatok" c. önéletrajz-írását?
Hihetetlen, hogy mit tudott az az ember.
Paranoid!
Csak vigyázz az ilyen nickel! Hátha ez a "sors keze" ! Vagy ahogy a rómaiak mondták: nomen est omen. Nevében a sorsa. Asszem az a nick váltás éppen aktuális! :~)))))
Skacok, nem fogjátok elhinni, de én a múlt éjjel azt hittem összesz@rom magam, úgy féltem álmomban.
Éppen az esküdtszék előtt álltam, mert meggyilkoltam tizenkét embert. Az ítélet egész végig nem derült ki, de órákon át arra kellett gondolnom, hogy mi a francnak kellett embert ölnöm, ráadásul annyit!!!
Ez az álom a pokolból jött volna, vagy honnan? ... Komolyan, én még most is félek...
kedves Csulok
"a kutatók szerint az emberek álmai fekete-fehérek."
ezt hant irta, es nekem is ez remlik egykori gimnaziumi piszologiai orarol (nekem ojan is volt bibibi)[azota tartom hujesegnek]
namost akkor visszabblepek, mint Viktor a gazdasagi csucsminiszteriumtol,
es azt mondom, hogy ez igy, ebben a formaban nem igaz.
Pl. en, mindenesetre szineset almodom, (bizony neha tapinthatot is) holott, nekunk is a tvnk feketefeher szinu volt szinten.
DE
felolem lehet olyan is aki zold-feherben almodik, nem szoktam masok almait latni, max setalgatok bennuk.
Kihasznalaom az alkalmat es leszogezem, hogy masok almaiban vegrehajtott cselekedeteimert nem vallalok felelosseget...
bubu!
Nem is olyan hülyeség az! Bizony az álomnak sok köze van a filmforgatáshoz (balettánchoz, kőfaragáshoz). Az ember agya olyankor alkot (sokszor különbet mint ébren, csak sajnos elfelejtjük) és közben mindent tud, amit ébren is. Tehát azt is tudta adott időben, hogy NINCS színes mozi, ezért monochrome-ban nyilvánult meg. Ne tiltakozzon, akinek gyerekkorában nem fekete-fehér TV-je volt, mert egyszerűen nem értheti, hogy tényleg így van!
Bubu, max. egyetértés. Eddig nem szóltam bele, de emberek, az álom életszerű, és színes. Amikor visszajátszátok, akkor látjátok olyan formában, ami megszokott.
telleg, az a szöginy kizsgyermek a szines tintakrul fekete feherben almodott? akkor honnan tutta hogy melyik a legszebb?
szoval mindig hujesegnek tartottam ezt a fekete-feher almodas dolgot, a valosagban nincs olyan hogy fekete-feher, ez csak azota letezik, hogy fotografiat kitanaltak.
Az álom az jó dolog! Csak önkontrol kell hozzá! Az elme bomlása azzal indul mikor az emberben összemosódik a valós élet és az álmok világa. Hamar skizofrénné válhat az ha nem vigyáz!
Az okos psichológusok szerint azok álmodnak többet, akiknek gyengébb az Énvédelmi mechanizmusuk.
A feszültségoldással egyetértek: csóri tudós egész nap gondolkodik,mert nem jön rá a megoldásra, görcsöl a probléma megoldásán. Este meg megálmodja a benzolgyűrűt. Utána meg megnyugszik.
Gyengébb Énvédelmi mechanizmus? Nem kell szégyelni, az ilyen emberek szerintem a művészeti adottságúak is, akiket az impressziók jobban megfognak, mint a kőkemény, kiegyensúlyozott embereket.
Érdekes dolog az álmodás. Álmában az ember sokkal többre képes. Nem hiába, a sok gátlás azért csak beépül az emberbe.
Én nem álmodok, mer mindég lefekvéskor lenyelek söröket altató gyanánt. Viszont van egy neves kollegám (nem a Sing-Singből, hanem úgy is mint író), aki mindenféle színes tintákról álmodik (mostan).
A két kérdés az önmegfigyelés, önmegismerés, az önismeret lényegi elemeit feszegeti.
Te arról írtál, hogy álmaink segítenek a fentebb említett dolgokban.
Én meg azt mondom, hogy inkább ébren szerzett élményekből kellene kiindulni. (ébren kinek, minek, milyennek gondolom magam. Ismerősők, barátok, ellenségek hogyan vélekednek rólam, mit teszek a környezetemmel, hány arcot tudok mosolyra fakasztani, stb...)
Az álmokhoz érteni kell. Nem mindenki szakértő. De találni lehet.
Nem véletlen, hogy álmodunk? Elfogadom.
De miért?
Egyesek (szakértők) szerint feszültségoldó, vágyteljesítő szerepe van az álomnak.
Jelezze már valaki ha problémáit megoldották az álmai.
Tudósoknál előfordult, hogy álom adott megoldást (pl. a gyűrűsbenzol). Legalábbis úgy élték meg.
Meg a férfiaknál előfordul erotikus álmok esetén a spontán magömlés. De őszintén, ilyen formációra vágyik az ember fia?
Összegezvén, a hétköznapok apró-cseprő eseteiből biztosabban építhetjük fel magunkat. Ha az emberben megvan erre a szándék, jóval kisebb az esélye, hogy vakvágányra szalad, mintha álmai kusza tengerében lavírozgatna.
Én kivétel nélkül mindig szineseket álmodom. Szerintem még nem is álmodtam fekete-fehéret, legalábbis nem emléxem egy ilyenre sem.
Lehet, hogy csak azért mert már kiskoromtól fogva szines tévénk volt? :)
Én általában olyan témáról álmodom, ami összefüggésbe hozható azzal, amire elalvás előtt gondoltam. Olykor pedig a nap eseményeivel lehet párhuzamot vonni. Gyakran vannak "demos" álmaim. De ezek is abból fakadnak, hogy szeretem mézni a demókat.
Psichológia szempontból nézve az álmok feszültség oldóak vagy vágyteljesítőek.
A léleknek egyensúlyra van szüksége, az eltolódást általában az álom hivatott kompenzálni.
Érdekes,
a kutatók szerint az emberek álmai fekete-fehérek.
Mégis, én is szoktam szinesen álmodni (ahogy OWO is) és ez után a kutatási erdmény elolvasása után tudatosan figyelek álmomban a színekre.
Ma éjjel éppen álmodtam. Nagyon jól emlékszem rá, így hát leírom.
Valahol a Rózsadombon voltam (Budapest), ahol korábban volt a munkahelyem székhelye (TKI Rt.). Éjszaka volt, kellemes meleg. Gyalog indultam le a Mártírok útja(Margit körút ? Vagy forditva ? :-) ) felé. Felnéztem az égre és majd leültem a meglepetéstől. Keletről (a pesti oldal felől) nyugati irányban egy határozott, naygon széles sávban óriási mennyiségű valami (én apró csillagoknak láttam) száguldott. Nem hullócsilagok voltak az biztos, de hogy mik voltak azt nem tudom. Se vége, se hossza nem volt. Aztán mikor leértem, el akartam ott a környéken menni valahová, hogy elmondjam mit láttam, de nem jutottam el oda. És végül felébredtem, de az álom tisztán megmaradt bennem.
Szoktam álmodni és általában minden esetben emlékezni is szoktam rá. Most csak egészen röviden egy régebbi érdekes álmomról: egyszer érdekes morajt hallottam otthon kintről. Kinéztem az ablakon és egy hatalmas SZÍNES, pörgő UFOt láttam, olyan volt, mint egy hatalmas színes búgócsiga. A lényeg ugye tudjátok mi volt ? Igen, az, hogy SZÍNES!!! volt - az álom ! Egy ismerősöm mondta is: "...Te, biztos, hogy csak álmodtad ?!".
Ha jól beindul ez a topic írok még többet. Addig is
egyes szakértők szerint nem jár kifejezett haszonnal a te "álomhasznosítási" javaslatod. (Szándákosan nem írtam, hogy káros.)
Elgondolkodtató viszont amit Shekaspeare mond:
"Ne félj tetteidben azzá válni, ami álmaidban vagy!"
De ő az ébrenét álmaival operált, mikor e szavakat leírta.
Szintén csak szakértőkre hivatkozva;
egy embernek két lényeges kérdésre kell önmagának őszintén válaszolnia (vagy ha másokat akarsz megismerni, meg kell tudnod, mit válaszoltak magunknak, ha megtették egyáltalán):
Ki vagy? és
Mit akarsz?
Kiindulni az ébrenlétből tanácsos, az éjszaka rosszul értelmezett álmai csak megkavarják az embert.
Gejza!
Nem, én még nem álmodtam a feleségeddel(ha már így rákérdeztél).
Viccen kívül:
Tényleg mindenki álmodik, állítólag ez az alvás pihentető szakasza.
Érdekes, hogy a szem ilyenkor mozog ( NÉZED az álmodat).
Az álmaimra csak nagyon ritkán emlékszem, esetleg olyankor, mikor valami váratlan esemény felébreszt éjszaka.
Visszatérő álmom kamaszkoromban volt uotljára, egy lány (bocs, Egy lány!) szere-pelt benne és nagyon kellemesen viselkedett...
Zsoltu!
Nem félsz, hogy Zöpö lecsap az "utánna" szavadra? ( most olvastam a barátság topicot)
Szoktál e álmodni? Van e visszatérő álmod? Jó vagy rossz. Nekem tériszonyom van. Időnként azt álmodom egy óriási acél oszlopon, fent vagyok nagyon magasan egy tenyérnyi helyen. Fúj a szél és le kéne másszak. De nincsen erő a karjaimban! Valami borzasztó! Alig várom, hogy felébredjek.
De jó álmom is volt, visszatérő. A feleségemmel mielőtt megismerkedtem soxor álmodtam. A hangját hallottam, és az alakját is láttam. Csak az arca volt mindíg homályban. Sőt még azt is megálmodtam, hogy gyógytornász a hivatása! Te , hogy vagy ezzel?
