A 'kacifántos' szó kérdése pár hete került elő épp a Magyarulez fórumban is (1485. sz. hozzászólás). Ott a következő válasz jött:
(MTESz= Magyar Történeti-Etimológiai Szótár)
"Jó szót találtál, szép a pályafutása.
Az MTESz szerint
1882-ben ezt jelentette: rátarti, hiú
1898: esőre hajló, szeles
1898: kötekedő személy
1900: feltűnő, cifra
1957: nyakatekert, bonyolult
Az MTESz feltételezése szerint összetett szó, az eleje a kackiásból, a vége meg a (baka)fántosból.
Számomra inkább halandzsa- vagy hangulatfestő szónak tűnik, illetve esetleg kontaminációnak (valóban a kacikiásból és a bakafántosból), és a
jelentése alapvetően 'rendhagyó, szokatlan, furcsa'."
A csélcsap kapkodó, szeleburdi.
A dikó fekhely, ágakból összetákolt ágy.
Az ebelesztin nagyon meglepődnék ha magyar szó lenne.
Az egres népi neve a püszke, köszméte és nem az egres használatos a büszke rokonértelmű szavaként. (esetleg szlengben, de annak nagyon béna - nem túl ízes)
A gomolya juhsajt/túró.
A lapcsánka étel és még egy csomó neve van: cicege, belét, tócsi
A pimpósodik az erjedni kezd.
A stelázsi sváb szó.
A susnyás csalitos, bozót.
A töppedt aszott, összeesett, töpörödött.
A venyige ágacska, hajtás.
úgy látom a "budákkapa" nem lett megfejtve, pedig Sátoraljaújhelyi embertől "budakapa"ként már hallottam, de persze ő is "gyüttment" mint én. A tőzsgyökeres ember, mikor kérdeztem ő minek nevezi, vállat vont:"-gyökérkiszedő"
Nem tudjátok véletlenül, hogy ki lehet az a 'népi'író, aki egy tv-interjúban arról beszélt, hogy ugyan ő lett író az ő egyszerű paraszti családjából, de a többi családtag, felmenő között ízes beszédben szinte labdába sem rúghat. Családtagjai furcsállották a szokását, hogy mindenfélét leír. Arról lehetett szó, hogy az idősebbek számára az élő beszéd még rendkívül gazdag volt, ez az író viszont érezhette, hogy a forrás kimerülőben van és rá kell állni a dunsztolásra, meg kell örökíteni.
